CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP)
CSÉFALVAY GYULA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az agrárpiaci rendtartásra vonatkozó törvény a mezőgazdaság jelenlegi bizonytalan helyzetében olyan nagy fontosságú, hogy nem engedhető meg az, hogy csupán a szabályozás eszközeit és lehetőségeit általánosságban meghatározó kerettörvény szülessék. Ezért az alkalmazott eszközöket a törvényben pontosabban kell meghatározni. A feltételek és az alkalmazás mértékeit, ahol csak lehet, előre kell pontosítani a törvényben. A mértékek szükség szerinti módosítását – az adótörvényhez hasonlóan – a Parlament hatáskörébe kell utalni.
A földművelésügyi miniszter szabályozási jogköre az előbbieknek megfelelően semmilyen lényeges tartalmi kérdésre nem vonatkozhat, melyet végrehajtási rendeletek töltenének meg tartalommal, és az előző rendszerben volt ez jellemző.
Nem fogadható el, hogy a tervezet csupán termékek szerinti terméktanácsokra épít, ezáltal széttagolja a mezőgazdaság szerves összefüggésrendszerét, és az ágazatok közötti versenyt hozza majd létre.
Olyan országos mezőgazdasági tanács létrehozása szükséges, amely megkapja azoknak a jogosítványoknak a többségét, amelyeket a tervezet a földművelési miniszter hatáskörébe utal. Ebben a tanácsban az összes érdekelt képviselője helyet kell hogy kapjon, beleértve a mezőgazdasági érdekvédelmet is. Ezen országos mezőgazdasági tanácsban kell adott időszakra a szabályozás konkrét feltételeit és eszközeit meghatározni, valamint az agrárpiaci rendtartásra és más mezőgazdasági célra rendelkezésre álló alapokat a különböző célok között elosztani. Ezek után a termékcsaládok csak meghatározott keretek között végzik az egyes termékek vagy termékcsoportok területén a szabályozó-szervező tevékenységüket.
Az országos mezőgazdasági tanács a Parlament felügyelete alá kell hogy tartozzon, de működésének szervezési feladatait a Földművelésügyi Minisztérium látná el. Az egész mezőgazdaságot átfogó tanácsra azért is szükség van, mert már most is, de a jövőben még inkább előtérbe kerülhetnek a nem termékhez kötött termelésszabályozási módszerek, mint ahogy ez a nyugati országokban – különösen az USA-ban – a jövő tendenciájának látszik, például a közvetlen jövedelemszabályozás.
(17.00)
A törvényben egyértelműen és világosan rendelkezni kell azokról a pénzügyi forrásokról, amelyek az agrárpiaci szabályozás számára majd rendelkezésre állnak. Ezeken csak a Parlament módosíthat. Az ilyen világos és egyértelmű forrásmeghatározás nélkül az egész törvény értelmét veszti, és a mezőgazdasági termelők továbbra is teljes bizonytalanságban maradnak.
A rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat alapként kell elkülöníteni és kezelni; az agrárpiaci rendtartás céljait, kapcsolódását és összefüggéseit más piacot befolyásoló vagy szabályozó rendszerekkel – például árutőzsdék, érdekvédelmi szervezetek szabályozó tevékenysége stb.
A szabályozás szervezeti rendszerét, az egyes szervezetek feladatait és hatáskörét a mezőgazdasági tanács, a terméktanácsok, az információs szervezetek stb. látnák el: így a szabályozás eszközrendszerét, az egyes eszközök pontos tartalmát, működtetési feltételeit és módját. A törvényt ennek megfelelően kell tagolni, fejezetekre és paragrafusokra osztani.
Részletes javaslatok: a kvóta nem lehet ideiglenes és kivételes esetekben alkalmazott szabályozó eszköz – 2. § a) pont. Ellenkezőleg: a kvótát – komoly elemzésekre építve – hosszabb időre kell meghirdetni olyan termékeknél, amelyeknél tartós túltermelés vagy hiány alakulhat ki, illetve ahol meghatározott termelési kapacitások biztonságos fenntartása nemzetgazdasági szempontból is fontos.
A kvóta bevezetése, illetve eltörlése a Parlament hatáskörében kell hogy legyen. A kvóta nagyságának változtatása az Országos Mezőgazdasági Tanács hatáskörébe utalható. Az árak meghatározása – mint a garantált ár – nem lehet olyan bizonytalan, ahogyan a tervezetben szerepel. Konkrétan meg kell mondani, hogy a garantált ár az adott terméket előállító termelők átlagos önköltsége plusz 10%-a. Nagyságának meghatározása politikai és nem gazdasági kérdés, ezért annak módosítása csak a Parlament hatáskörébe tartozhat.
Az irányárra lényegében a garantált árra vonatkozó megjegyzés érvényes, azzal a különbséggel, hogy nagysága eltérő lehet például az előző öt év átlagára kialakult belföldi piaci ártól.
Javasolható az is, hogy az átlagönköltséghez a garantált árnál alkalmazottnál nagyobb, például 20%-os jövedelemtartalom kapcsolódjék. Így import esetén a gyengébb termelőket is védi, anélkül hogy túl nagy teher nehezedne a fogyasztókra.
A küszöbárak alkalmazását csak a kvótával szabályozott termékeknél javasolom. Figyelembe kell venni azonban, hogy rendkívül magas exportár elérése csak kivételes esetben és ugyanakkor sokféle helyzetben is lehetséges. Például: jobb minőség, belföldi túltermelés világpiaci hiánnyal párosulva stb. Ezért a küszöbár az irányárnál lényegesen magasabb kell hogy legyen, nehogy a jó minőséget termelőket vagy ügyes piacpolitikát folytatókat büntessük. Szintjét előre meg kell határozni, például: irányár plusz 30%-a.
A zsilipár alkalmazása minden terméknél indokolt, amelyből hazai termelés van. Nagysága azonban csak csekély mértékben lehet alacsonyabb az irányárnál. Ezt előre meg kell határozni, például: irányár mínusz 5%.
A piaci zavar fogalmát pontosan kell meghatározni. Nem elég az olyan meghatározás, hogy a kereslet-kínálat egyensúlyának jelentős megbomlása. Javasoljuk, hogy hiány van a piacon, ha a belföldi piaci ár a küszöbárat például 20%-kal meghaladja. Felesleg van a piacon, ha a belföldi piaci ár 20%-kal alacsonyabb, mint a termelés átlagos önköltsége.
A normatív költségvetési támogatást a Parlament egy összegben határozza meg, és nem szabad azt termékekre felosztani. A felosztás az Országos Mezőgazdasági Tanács feladata kell hogy legyen.
A 3. § egészét az előbbiekben – az A fejezetben – mondottaknak megfelelően kell átalakítani, vagyis nem kell külön jogszabály; a miniszter helyett a Parlament, illetve az Országos Mezőgazdasági Tanács szerepeljen.
A földművelésügyi miniszter feladata az Országos Mezőgazdasági Tanács működésének csupán a szervezése.
Az 5. §-ban foglaltakat az előzőekben mondottaknak megfelelően kell átdolgozni, illetve elhagyni.
A terméktanácsok fogalmát, feladatait és működését pontosabban kellene meghatározni. Meg kell határozni az elismerés pontos feltételeit, amelyek teljesítése esetén az elismerés automatikus kell hogy legyen. Például: nyitottság, demokratikus működés, meghatározott taglétszám és részesedés valamely termék területén, például: legalább 10%-a.
Szabályozni kell azt is, hogy horizontálisan milyen termékkörre terjedhet ki egy-egy terméktanács működése, illetve, hogy egy termékcsoport területén egy vagy több tanács működhet-e. Javasoljuk, hogy több terméktanács is működhessen, például regionálisan. Ezekkel – szükség esetén – eltérő tartalmú szerződés is köthető legyen.
A szerződéskötés feltételeit is pontosítani kell, megjelölve, hogy milyen feltételek esetén köthető az egyik vagy mindkét fél számára a szerződés.
A 8. §-ban foglalt, felsorolt eszközöket az előbbiekben már említett törvényszerkezetnek megfelelően egy fejezetbe kell gyűjteni, és a fogalmakat pontosan meghatározni. Meg kell határozni továbbá az egyes eszközök igénybevételének fontosabb feltételeit, illetve a kötelező alkalmazás eseteit.
Előre meg kell határozni, hogy az ÁFA és vám egésze vagy meghatározott része automatikusan az agrárpiaci rendtartásba kerül.
A 11-24. § tartalmát, illetve szerkezetét az előzőekben elmondottak szerint kell átalakítani, átszerkeszteni.
További észrevételeink: a kvóta meghatározási módja a 14. §-ban nem érthető, pontosítani kell, szükség szerint termékenként differenciálva a meghatározás módját. Az exporttámogatásnál pontosítani kell a támogatási feltételeket. E területen is az Országos Mezőgazdasági Tanács legyen a meghatározó, meghagyva a javaslatban felsorolt miniszterek jogát arra, hogy további lehetőségeket hirdessenek meg.
Az export- és importengedélyezés alkalmazása a küszöb-, illetve zsilipár alkalmazása esetén rendkívüli beavatkozás lehet. Ezért pontosítani kell annak a feltételeit, például ha a zsilipár alkalmazása esetén is veszélyezteti az import a hazai termelés jogos érdekeit.
A 21., 22., 23. § egyes részei a tervezet javasolt átdolgozása esetén feleslegesek, illetve nem erre a törvényre tartoznak, például az, hogy mit tesz az állam az esetlegesen keletkező felvásárolt készletekkel.
Külön információs rendszer, illetve szervezet létrehozását nem tartjuk elfogadhatónak. Ami az információ biztosításából az államra hárul, azt a normális állami információs szervezetnek kell biztosítani – a Központi Statisztikai Hivatal, a Földművelésügyi Minisztérium saját információs és elemző apparátusa.
A további információs és elemző feladatokat az Országos Mezőgazdasági Tanács és a terméktanácsok – saját érdekükben is – úgyis el fogják látni.
Ennek a törvénytervezetnek a tárgyalása több fórumon megtörtént, és az észrevételeinket összegeztük és kialakítottuk. Nagyon fontos lenne az, hogy majd ez a törvény, amely a mezőgazdaság stabilitását fogja szolgálni, ne csak egyszerűen írott törvény legyen, hanem végrehajtható is. A törvény végrehajtása a Kormány feladata. Ezen a téren nem szabad arra hivatkozni, hogy ha a törvényt ellenőrizzük, akkor megsértjük a demokráciát. Ugyanis én találkoztam nem egy esetben egy fórumon, ahol arra hivatkozott az előadó – a minisztériumnak az embere ", hogy ha komolyan beleszólunk a törvény végrehajtásába, akkor megsértjük a demokráciát.
(17.10)
A demokráciát nem sértjük meg, hanem a Kormány tekintélyét fogjuk emelni azzal, hogy a törvényben előírtaknak érvényt szerzünk, ellenőrizzük, a mulasztókkal szemben pedig eljárunk.
A törvénytervezet az érdekképviseletekre komolyan épít. Meg kell, hogy mondjam, sajnos még nem jutottunk el oda, hogy komolyan számba vehető érdekképviseletek lennének ebben az országban. Ilyenek nem nagyon alakultak ki. Van már több érdekképviselet is, akik megnevezik magukat, hogy érdekképviseletek, de ezt a funkciót nem tudják ellátni, és erre nem is lehet számítani. Ennek az agrárpiaci rendtartásnak, ha törvény lesz majd, ennek igen komolyan kell a mezőgazdasági funkcióját szabályozni. Ne fordulhassanak elő olyan dolgok, amik megtörténtek a múltban. Ugyanis akkor, amikor nagyon sok volt a vágósertés, akkor Csehszlovákiából hoztunk be vágósertést. Ennek utánajártam, hogy ki adta ki az engedélyt. Sajnos, úgy nézett ki, hogy nem adtak ki engedélyt. Valaki a másik feje fölött átnyúlt, mert erősebb volt, és az intézkedett. Nemcsak vágósertést, hanem még vágómarhát is hoztak be. Sok volt a tej. Akkor született egy olyan intézkedés, hogy a tejipar nem fizette ki a tejnek a teljes árát, hanem csak a felét fizette ki. Ez fél éven keresztül így ment. Amíg ezt történt, az alatt az idő alatt Budapesten a tejipar vezérigazgatója pedig bejelentette, hogy a tejtermékek árát emelik. Hát szerencsére akadt egy képviselő, a Zacsek Gyula, aki a tv képernyője elé rángatta a vezérigazgató urat, és számon kérte tőle, hogy milyen alapon nyúl hozzá a tejtermékek árának az emeléséhez, akkor, amikor a tejnek az árát nem fizetik ki. Akkor megtörtént az, hogy visszavonultak ezzel a tejáremeléssel, és azóta ez rendeződött.
Most újabban hallom megint azt, hogy húsáremelés van, de az alapanyag felvásárlási árát nem emelik. Hát milyen alapon; a termelőnek nem fizetnek érte többet, de a feldolgozóipar, amelyik monopolhelyzetben van, emeli az árat egyszerűen, mert neki emelkednek a költségei. Másnak nem emelkednek a költségei, csak éppen neki?
Vagy mondhatnám azt, hogy nem régen találkoztam azzal, hogy a francia tej milyen sikert aratott ebben az országban, mennyire követelték a fogyasztók, hogy ezt hozzanak be, mert erre igény van. De azt is tudjuk, hogy azon a területen magyar tejet nem lehetett kapni, nem vittek ki az üzletekbe. A magyar tejipar a francia tejet terítette ki, 70-80 forintos árral literenként. Hát nem tudom, hogy az annyival jobb-e, én ugyan nem vásároltam ebből a tejből.
Aztán találkoztam olyannal is, hogy a magyar parasztság szövetkezetpárti. Ezt bejelentette a köztársasági elnök úr is, újságban olvastam. Hát valahogy úgy vagyok ezzel is, mint a francia tejjel, hogy a törvény végrehajtását hogyan biztosítottuk? Történt-e egyáltalán valami szorgalmazása a szövetkezeti törvény megvalósításának olyan irányba, hogy választhassa ezt az utat a magyar parasztság? Régebben megtörténtek olyanok, hogy ha propagandát kellett kifejteni, mezőgazdasági kiállításokon, vásárokon propagálták, hogy milyen üzemek alakuljanak ki Magyarországon, s azt hogyan támogassák. Arról tudok, hogy Csehszlovákiában, Romániában reprivatizáció volt, visszakapták a parasztok a földet, sőt még támogatást is adtak hozzá Csehszlovákiában, hektáronként 70–80 ezer körüli koronát. Magyarországon pedig mi van? Mehet sorba majd árverezni a földért. Oláh Sándor képviselőtársam említést tett a felszólalásában arról, hogy ez szépen megindult. Hát én ennek az ellenkezőjéről tudok, és elkeserít, ahogyan kinéz jelenleg a mezőgazdaság, és a jövendő termelők, a nagyüzemi vezetők egyáltalán nem tudják, hogy mi lesz velük, mikor kerül sor arra, hogy földeket hogyan tudják visszajuttatni a termelőknek, vagy egyáltalán visszajuttassák-e. Sok helyen a környezetvédelem is beleszólt. Olyan ügyesen csempészték bele a kárpótlási törvénybe a környezetvédelem jogát, hogy erről én nem is tudtam, csak akkor, amikor az érdekegyeztető fórumok megalakultak vidéken, és tárgyalták a termőföldeknek a kialakítását, a földalapok kialakítását, akkor hirtelen történt olyan dolog, hogy a környezetvédelmi hatóságok megküldték a leveleket, hogy milyen táblákat érint, amiket ők kijelöltek maguknak, és nem lehet kiadni, helyette állami területet kell kiadni.
Még ezek a gazdaságok sem tudták, hogy az ő területükön mennyi környezetvédelmi terület van. Érdeklődtem: hát kik jelölték ki? Mikor jelölték ki? Hát, nem tudták megmondani. Egyvalaki azt mondta nekem, hogy suhancok jöttek, és kitűzték a táblákat. Én nem tudom, hogy ez hogy történt, de jelenleg még törvény sincs arra, hogy a környezetvédelem hozzájusson ilyen formában a területekhez. Hát, ha a környezetvédelem annyira akar magának területeket, akkor majd vegye meg a tulajdonosoktól. Ne pedig azt csinálja, hogy most ő kisajátítja ezt a területet, gyakorlatilag államosítja. És akkor majd azt mondja, hogy bérbe adom neki. Hát azért az más, amikor tulajdonképpen tulajdon, amivel rendelkezhet, vagy bérbe adják az illetőnek.
De összefoglalom a dolgot, nem akarom ezt tovább taglalni: ezt az agrárpiaci rendtartási törvénytervezetet, amivel kapcsolatban a vezérszónokok elmondták az észrevételeiket… (Zaj. Az elnök csenget.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
