EKE KÁROLY, DR. (független)
EKE KÁROLY, DR. (független)
EKE KÁROLY, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Én is keretjogszabálynak tartom az agrárpiaci rendtartást, és nagyon helyeslem azt, hogy vita alakult itt ki a Parlament ülésén, és remélem, hogy még sok vita lesz a részleteket illetően, és így van ez rendjén.
Azonban meg kell mondanom, hogy a választóink körében, amikor felvetettem, hogy mire készülünk – az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény vitájára ", akkor leegyszerűsödött a kérdés. Mégpedig olyan egyszerűvé vált, hogy nagyon kell ez a törvény. És igenis, itt is, ezen a fórumon azt tudom mondani, hogy nagyon kell ez a törvény. Természetesen jó törvényt kell hoznunk.
A magyar mezőgazdaságban most alapvető kérdés az, hogy nem tudják az árut eladni. Kérem szépen, itt nem messze ettől az ülésteremtől tárgyaltunk az Európa Parlament bizottságával, azzal a bizottsággal, amelyikben a magyar felvétel ügye nem szerepel napirenden, tehát a Habsburg-bizottsággal, és ott elmondta egy angol lord, hogy most jön az ülésteremből, ahol azt hallotta, hogy a képviselők azért ostorozzák a Kormányt, hogy miért nem teremti meg a feltételeket, hogy a magyar agrárpiaci termékek bejussanak a Közös Piacba.
(17.20)
És nagy elkeseredéssel mondta ez az Európa parlamenti képviselő, hogy "Akkor Magyarország még itt tart? Tehát nem akarnak változást? Nem akarnak megmozdulni? Nem akarnak kialakítani valami másságot, újat? Hiszen jól tudják, hogy nem kell a magyar portéka, amelyik nikotoxinokkal szennyezett, nem kell a magyar portéka, amelyben mindenféle olyan termékek vannak, amelyektől azon a földrészen már félnek az emberek, és a kormányok is féltik az állampolgáraikat" bár csak már mi is ott tartanánk, hogy ilyen félelem uralkodna el!
Mindenesetre, amiért én szót kértem, és vállaltam ezt a felszólalást, az az, hogy egy konkrét területre szeretnék rámutatni, olyan területre, amelyikben az agrárpiaci rendtartástól rendkívül sokat várunk: ez pedig a biotermelés.
Kérem szépen, a földet tulajdonképpen az ember betegítette meg – írja és könyvcímének adta Philippe de Brosse, a nagy francia szakértője, specialistája ennek a tárgykörnek, és ő sürgeti a föld védelmét, az emberek védelmét, tehát mindnyájunk védelmét, mondván, hogy tessék olyan árukat előállítani, olyan termékeket közreadni, amelyekkel ez a sérelem, ez a sérülés rendbe jöhet, és elindulhat valami másság.
Ugye, a magyar áru nem kell – az imént említett okok miatt – a Közös Piacban. De kérem szépen, a magyar biotermék minden mennyiségben kell a Közös Piacban. Elmondom itt, a tisztelt Ház előtt azt, hogy most ezekbe az országokba Ázsiából, Afrikából, Dél-Amerikából – hihetetlen nagy távolságokból – hozzák be az árukat, ezeket a temékeket, és nagyon jól jönne, hogyha Magyarország Európa "biokertje"-ként a közeli szomszédságból tudná továbbvinni ezeket a terményeket. És megvennék, minden mennyiségben megvennék.
A Tisza-vidéki Kereskedelmi és Iparkamara egy próbát tett: küldötteket vitt ki Londonba, a biotermékek világkiállítására, és egy szerény standot állított föl ezzel a fölirattal, hogy "Magyarország Európa biokertje" előlegezték. És kérem szépen, zsákszámra hozták haza a névjegyeket és a megrendelőket, akik kapcsolatot szeretnének teremteni a magyar biotermelőkkel. Vennék az árut, vinnék az árut, és közhaszonra vinnék. És amiatt, hogy olcsóbban tudnák odajuttatni, természetesen olcsóbban is tudnák adni.
Magyarország lakosságának körülbelül 4,5%-a ma már bioárukat igényel, de a világban már sokkal nagyobb százalékban igénylik az egyes országokban ezeket a termékeket: van olyan nyugati ország, ahol már húszon fölüli ez a százalék.
Teremtsük meg tehát ennek a feltételét! Úgy érzem, hogy az agrárpiaci rendtartás ehhez vezet minket, segít minket, és ezért kell ez a törvény, és ezért kell egy igazán jó törvény.
A terméktanácsokkal kapcsolatban. Ugye, a terméktanácsok önszerveződés útján jönnek létre – mondja a törvény szövege is, és ez a valóság is. Ma a terméktanácsok egyesületként vannak bejegyezve a bíróságokon, és az egyesület szabályai szerint fogadják el az alapszabályukat, választják meg vezetőségüket, és önzetlenül dolgoznak – gyakran mindenféle, a működéshez szükséges feltétel nélkül is. Kérem szépen, ezekben a tanácsokban ott vannak a termelők, ott vannak a feldolgozók, és ott vannak a kereskedők is, akik forgalmazzák ezeket a termékeket.
Feltétlenül szükséges az, hogy ebben a tanácsban a teljes demokratizmus érvényesüljön – és Bogárdi Zoltánnal itt szállok vitába, amikor azt mondja, hogy nem a választás erdménye a fontos, hanem a miniszter nevezze ki. Természetesen helyes, hogy a miniszter erősítse meg, és adjon egy államigazgatási rangot vagy biztonságot a tanács vezetőjének – de az is szükséges, hogy a teljes demokrácia érvényesüljön, és ne próbáljuk korlátozni ezt a demokráciát, hanem biztosítsuk azt, hogy a terméktanács tagjai, illetve a terméktanácshoz csatlakozók választhassák meg a legszélesebb demokratizmus alapján a terméktanács elnökét, illetve a vezetőségét.
Én azt mondom, hogy a terméktanácsoknak is együtt kell működni. Különösen ha a bioterméktanácsra gondolok, akkor az mindenféle egyéb szaktanáccsal kell, hogy együttműködjön. És ennek az együttműködésnek a törvényi feltételét vagy legalábbis a miniszteri indoklásban a lehetőségét fenn kellene tartani, és biztosítani kellene.
Tisztelettel kérem az illetékesektől azt, hogy a terméktanácsok működéséhez az anyagi feltételeket is adják meg: a költségvetésben legyen erre pénz – máskülönben ez nem megy.
Még egyszer hangsúlyozom azt, hogy szükséges az agrárpiaci rendtartás. Nagyon fontosnak tartom, és a választóim nagyon sürgetik.
Még néhány, ilyen apróbb, technikai dolgot szeretnék elmondani.
Nagy vita van a terméktanácsok nevének írása körül. Én javasolnám azt, hogy a nyelvészek ajánlatát – például Grétsy László professzor ajánlatát – fogadjuk el, mert az előnévben van olyan, ami hat szótagnál is több lenne egybeírva. Mert, igazság szerint, egybe kellene írni, hogy bioterméktanács. Egy szóba kellene írni. Hogyha viszont elfogadjuk azt, hogy egység legyen és a leghosszabb előnevű terméktanács esetére, ha az hat szótagnál több, biztosítjuk az elválasztást, akkor az volna a helyes, hogy "bio" és kisbetűvel írva utána a "terméktanács" egy szóban és egy választójellel lenne, illetve a többi terméktanács is átvenné ezt a megoldási lehetőséget.
Kérem szépen, most vagyunk abban a stádiumban, amikor éppen az agrárpiaci rendtartás is átalakít sok mindent. Nagyon sok minden változóban van, átalakulóban van, és ebben az átalakulásban, amiben még nem látjuk a biztos körvonalakat, egyszerűen mindenki a saját érdekét akarja érvényesíteni. Egy példát szeretnék erre elmondani, hogy milyen helytelen dolog, hogy nem várunk még egy kicsit, nem tapogatunk, nem nézünk szét.
A MÁV elhatározta, hogy Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szentes és Orosháza között megszünteti a vasutat, annak ellenére, hogy egy félmilliárd forintért megerősített, nagyszerű Tisza-híd is beletartozik ebbe a menetbe vagy ebbe a vasúti pályába. Elhatározták, hogy megszüntetik, mert a termékek szállítása nem olyan mértékű, hogy a MÁV-nak ez megérné. Hát a MÁV bírja már ki, kérem, egy kicsit! Hát pont azon a környéken a biotermelés elindult, és szeretnék, igenis, vasúton is – meg persze, hajón is – szállítani ezeket a termékeket ", de hát ez nem úgy megy, hogy csettintünk egyet, mint a Műszi, és akkor előbújik a megoldás! Kérem, itt igenis, a gazdálkodás rendjének az átalakulását tiszteljék meg azok a fórumok, amelyekre tartozik, és bírják ki addig az átalakítást, ameddig bizonyítani tudjuk, milyen lehetetlen helyzetbe hoznák az országot, ha például most fölszednék a száz évnél idősebb vasutakat.
(17.30)
Én nagyon kérem azokat, akikre ez tartozik, hogy szívleljék meg ezt a kérést, és várjanak még, és hallgassanak meg bennünket is.
Egyébként az Országos Bioterméktanács szeptember 17-én 10 órakor Csongrádban tartja az országos nagygyűlését, amelyre képviselőtársaimat is meg az általuk érintett választókat is nagy szeretettel hívjuk meg, és várjuk, hogy ennek a termelésnek, amelyik ősi, de újfajta módszerekkel dolgozik, tehát ennek a termelésnek az elterjesztését és gazdagodásunk érdekeit képviseljük, és többek között ott is kimondjuk a várakozásunkat, hogy jó agrárpiaci rendtartásról szóló törvény kell.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
