GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat nagyszerű alkalmat kínálhatna arra, hogy most a Kormány működésének megkezdésétől eltelt másfél év alatt történteket nagyító alá vegyük, és egy összefoglaló, részletes kritikát mondjunk a Kormány eddigi agrárpolitikájáról. Azonban azt hiszem, hogy ezt most nem kellene megtenni – bár mindenképpen szükség lenne talán egy agrárpolitikai vitanapra itt a Parlamentben ", mivel van egy konkrét törvényjavaslat, amelyben vannak olyan pontok, amelyeken egyenként végigmenve is ki lehet fejteni egy alternatív agrárpolitikát a Kormányéval szemben.
A mezőgazdaság jelenlegi helyzete véleményem szerint nem csupán annak tulajdonítható, hogy az elmúlt két évben szinte semmi más nem történt, mint megszületett egy kárpótlási törvény, és a szövetkezetek átalakulásáról született egy törvény, amelyek elindítottak olyan folyamatokat, amelyek ma még nem fejeződtek be, azonban a mai napig ható bizonytalanságot okoztak, elvéve a kedvet a termelőktől, attól, hogy beruházásokat kezdjenek, és általában a piacon bizonytalanságot okoztak.
(16.50)
Nagyon félek attól, hogy a szövetkezeti átmeneti törvény és a kárpótlási törvény nyomán létrejövő kisvállalkozások, magántulajdonosi vállalkozások sem fognak tudni a mezőgazdaságból a piacon megélni akkor, ha a mezőgazdaság piacai abban az állapotban maradnak, amelyben jelenleg vannak: áttekinthetetlenek és kiszámíthatatlanok lesznek.
A törvény, azt hiszem, hogy ezeknek a problémáknak a megoldására jó alapot ad, azonban a jelenlegi formájában nem elegendő ezeknek a problémáknak a megoldására. A mezőgazdaság piacainak bizonytalansága, az előreláthatóság hiánya jórészt abból fakad, hogy a mezőgazdasági termelők, a kereskedők és feldolgozók nem tudják pontosan, hogy a kormányzat különböző döntéseket milyen okból hoz meg, milyen indokok vezérlik a Kormány egyes lépéseit.
Ha a törvényjavaslatban megmarad az a rész, amelyik a négy, a miniszter által már említett tárca befolyását azon a szinten hagyná, amelyet a törvénytervezet elképzel, vagyis az agrárpolitika alakításába a földművelésügyi miniszteren kívül az általa, illetve a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma által, a pénzügyminiszter és az ipari és kereskedelmi miniszter által kijelölt személyek vehetnének csak részt – ez utóbbiak csupán tanácsadási jogkörrel ", akkor egy olyan szűk körben dőlnének el a legfontosabb döntések, az alkuk a különböző gazdasági tárcák között köttetnének meg, ami nem tenné lehetővé, hogy a különböző, a gazdasági életben érdekelt szereplők ezekről a döntésekről megfelelő tájékoztatást kapjanak, illetve akár még csak azt sem, hogy ezekbe a döntésekbe megfelelően bele tudjanak szólni. Én ezért nagyon fontosnak tartanám azt, hogy az Agrárparlament, illetve a Parlament agrárklubja által kidolgozott másfajta intézmények kerüljenek bevezetésre, hogy fölálljon egy önálló hivatal.
De mielőtt ennek a kérdésére rátérnék, még megemlíteném azt is, hogy mivel a mezőgazdasági termelés bizonyos termékek esetében hosszú távon meghatározó beruházásokat igényel, ezért szükséges lenne, hogy a törvénytervezetben néhány termékre hosszú távon biztosítva legyenek az alapvető feltételek. Szerintem legalább azt meg kellene mondania tehát a törvénynek, hogy melyek azok a termékek, amelyeket a kormányzat, majd a későbbiek során a terméktanácsokkal kötött megállapodás, illetve egy más elképzelés szerint a hivatallal kötött megállapodás szerint közvetlenül kíván szabályozni. Ez egynéhány termék lenne, nem túl sok, de ezeknek a megjelölése feltétlenül szükséges.
A hivatallal szemben több érvet is hangoztatott Gergátz miniszter úr a tegnapi napon, én ezeket meglehetősen gyenge érveknek tartom, amelyeket megpróbálok cáfolni is.
Az egyik érve úgy hangzott, hogy rendkívüli sok pénzt igényelne egy ilyen hivatalnak a fölállítása, viszont a kormányzat ezeket a pénzeket az agrárpiac finanszírozására szeretné fordítani. Azt hiszem, hogy egy új hivatal felállítása nem kerülne lényegesen több pénzbe, mint amennyibe a minisztérium kebelén belül működő szervezetnek a finanszírozása kerülne. Egyébként pedig meglehetősen gyenge érv ez egy olyan minisztérium részéről, vagy akár egy olyan kormány részéről is, amelyik az idei évben milliárd forintot meghaladó összeget fordít a kárpótlási hivatalok üzemeltetésére, amelyeknek a személyi létszáma ma már meghaladja a Földművelésügyi Minisztérium létszámát.
A másik érve igazán furcsa volt, azt mondta, hogy… – fölolvasom "Azt már csak halkan jegyzem meg – mondta ", hogy amennyiben az érdekképviseletek részt vennének a szakmai részletkérdéseket érintő döntéshozatalban, ezzel tulajdonképpen arról az elvitathatatlan jogukról mondanának le, hogy kritikával illethetik a végrehajtó hatalom működését." Vagyis a miniszter szerint az érdekképviseletek számára jó üzlet lenne az, hogyha a konkrét döntéshozatalról lemondanának, átadnák azt a minisztériumba, csupán azért, hogy kritizálhassanak.
Megértem azt, hogy a Kormány bizonyos tagjai körében az ellenzéki szerep iránti romantikus érzések megnövekedtek. Az egyik kormányzópárt elnöke ellenzéki szerepre vágyakozott a hét végén, de hogy ezt a földművelésügyi miniszter egy komoly törvény vitájában is megismétli, és ilyen érvvel fogja leszerelni az érdekképviseleteknek a döntéshozatalba való beleszólási szándékát, azt azért nem gondoltam volna. Bár félek tőle, hogyha ilyen alacsony szintű érvek fogják a fontos gazdaságpolitikai kérdéseket eldönteni, akkor az ilyen érveknek a hangoztatói előbb-utóbb ellenzéki szerepre juthatnak.
Egyébként hasonló érvek ismétlődnek meg a Bogárdi Zoltán által adott interjúban is, amelyet a Magyar Mezőgazdaság című lap augusztus 26-ai számában jelentettek meg, ahol azt állítja, hogy a különböző döntéseknek a meghozatala csupán kormányzópárti képviselőknek a feladata, az ellenzéki képviselőknek pedig be kell érniük annyival, hogy beleszólnak a döntésekbe.
Nyilván nem véletlenül hangzanak el ezek a kijelentések mostanában, ugyanis tudvalevő, hogy a parlamenti agrárklubban több ellenzéki párt és a kormányzópártokhoz tartozó kisgazdapárti képviselők között meglehetősen nagy egyetértés van a tekintetben, hogy milyen módon kellene a Kormány által benyújtott agrárpiaci rendtartásról szóló törvénytervezetet megváltoztatni.
Ismétlem, három ellenzéki párt és egy kormányzópárt képviselői, illetve az agrárpiaci rendtartási bizottság és az agrárrendtartási törvényt előkészítő, agrárparlamenti üléseken részt vevő kormánypárti képviselők maradéktalanul egyetértettek azzal az elképzeléssel, amellyel ezek a kritikák illették.
Én remélem azt – és kérem is ", hogy csupán politikai szándékból az általunk szakmai szempontból megfontolt és kidolgozott javaslatokat senki ne próbálja megfúrni, és ne próbálják az ellenzéki képviselőket sem – hogy a Kormány előterjesztéseit egyszerűen megszavazzák vagy pedig kritizálják. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
