SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A vezérszónokok, illetve a bizottsági előadók hozzászólása kapcsán kicsit irigykedve hallgattam, hogy ki kivel beszélt és milyen adatokat szerzett be, hogy felkészülhessen a napirend tárgyalására, ami nem igazán egy könnyű kérdés. Én magam is úgy gondoltam, hogy ebben az irányelvben egy sor olyan kérdés van, amelynek a hatását elemezni kéne, látni kellene, hogy a kétkulcsos ÁFA bevezetése vagy az önkormányzatok személyi jövedelemadóból való részesedésének megváltoztatása milyen hatással lesz a költségvetés egészére, az önkormányzatokra vagy az intézményekre. Ezért a tavaly decemberben a Kupa úr által átadott listát fellapozva elkezdtem hívni a szakértőket, hogy megkapjam ezeket az adatokat, hogy milyen számítások készültek az irányelv mögé, megalapozásához.
Halvány ígéretet kaptam, hogy megkapom majd a számokat, de majd a fülembe súgták, hogy ezek az adatok nem igazán publikusak. Gondoltam, hogy mint országgyűlési képviselő, aki egy törvénytervezetet szeretne véleményezni, talán hasznos lenne, ha megkaphatná ezeket a számításokat, és levélben fordultam a minisztériumhoz. A mai napig nem kaptam meg ezeket az adatokat.
Ebből persze több következtetést lehetne levonni. Az egyik az, hogy nincsenek is ilyen adatok. De úgy hiszem, nagyon tragikus lenne, ha nem számolták volna ki azt, hogy egy kétkulcsos ÁFA-ra való áttérés, az élelmezési áraknak 8%-os emelkedése, az energiaárak 8%-os emelkedése, a gyógyszerárak emelkedése, és lehetne sorolni, milyen hatással lesz családra, önkormányzatra, intézményre. Úgy gondolom, egy igazán tervező kormányzat nemcsak a nagy fejezetek kiadás- és bevételoldalát nézi meg, hanem megnézi például azt is, hogy egy család mit bír el, és annak alapján tervez.
A másik feltételezésem az lehet, hogy tragikus eredményre jutott ez a számítás, amit elvégeztek a szakemberek, hogy ennek milyen hatása lesz. Tehát ez olyan tragikus eredményt hozott ki, hogy nem akarják nyilvánosságra hozni. Na de hát ha ez így van, akkor az is tragikus.
A harmadik feltételezésem az, hogy úgy gondolták ott a minisztériumban, hogy mit kekeckedik egy ellenzéki képviselő, örüljön, hogy kap előterjesztést, aztán mondjon arról véleményt. Én azonban úgy hiszem, ahhoz, hogy egy ilyen irányelvhez, amelyik azért irányelvek alapján elkészülő költségvetést határoz meg, elég fontos lenne, hogy ennek a hatásmechanizmusát, a döntésünknek a hatását pontosabban lássuk. Bár többször fordult elő, és többször fordul elő, hogy az itt meghozott döntésünknek a következményeivel persze nem vagyunk tisztában. Tehát nem ez lesz az első eset.
De azért gondolom, szükség lenne arra – és nagyon fontos lenne –, hogy ezeknek a változtatásoknak nemcsak makroszámú összehasonlítása jelenne meg, hanem az is, hogy lehessen látni: ezek hogy fognak összehullámozni, hogy gyűrűződik össze egy-egy területen ezeknek a különböző intézkedéseknek a hatása.
Itt a vitában elhangzott az, hogy szükség van a kétkulcsos ÁFA-ra való áttérésre. Ennek kapcsán itt emlegették Európát, és hogy ez Európa nyugati felében mindenhol így van. Ez teljesen így igaz, hasonló típusú ÁFA-rendszerek alakultak ki. Csak egyet felejtenek el azok, akik Európát emlegetik, hogy Európában a kétkulcsos ÁFA-rendszer mindig 1: 2 arányban van, tehát az alacsonyabbiknak a duplája a magasabbik. Ez volt az eredeti terv is, amit a Pénzügyminisztérium kidolgozott, furcsa módon a beterjesztett ettől lényegesen eltér.
A másik, amit ugyancsak meg kell említeni, hogy amikor áttér egy ilyen típusú módosításra, ennek az ellentételezéséről is szólni kellene, be kéne mutatni, hogy mivel lehetne csökkenteni. Például máshol, ahol fogyasztási jellegű adókat emelnek, ott a jövedelemadót csökkenteni szokták. Nálunk a hírek azt mondják, nemhogy szinten marad az eddigi jövedelemadó, hanem bizonyos sávokban ennek emelésére is sor kerül.
Én azt gondolom, hogy be lehet vezetni – és ezt többen elmondták ellenzéki oldalról is – a kétkulcsos ÁFA-t, de ennek keményen meg kellene jelenni az irányelvekben is már, hogy az ellentételezései hol jelennek meg. Olyan típusú – és ugyancsak kormánypárti képviselők is elmondták – fogyasztásról van szó, amelyiknek a csökkentése nem a szabad akaraton múlik. Tehát vannak dolgok, amikben nem lehet alacsonyabb szintre menni; nem lehet kevesebb gyógyszert bevenni, ha szükség van, nem lehet kevésbé fűteni egy kórházat vagy egy iskolát, hogyha hideg van, és nem lehet kevesebb ételt sem adni a gyereknek. Tehát vannak fogyasztási területek, ahol a csökkentés nem egyszerűen döntés kérdése.
Szerepel az irányelvekben többször az, hogy racionalizálni kell az intézmények működését. Ezzel teljesen egyetértünk, ezt megfogalmaztuk már az államháztartási törvény kapcsán is. De azzal tisztában kell lennünk, hogy az ez évi döntésünk alapján a következő évben nem lehet végbevinni racionalizálást, ez nem fog eredményt elérni. Végre kellett volna hajtani a Kormánynak az államháztartási törvény alapján a nagy elosztó rendszerekkel kapcsolatos feladatátértékelést, és akkor meg lehet nézni azt, hogy melyik feladathoz milyen költségek szükségesek. De ezt áthárítani az önkormányzatokra nem hiszem, hogy tisztességes dolog. Az önkormányzat, amely állami feladatot lát el zömében, 70-80%-ban, azt az állami feladatot fogja tudni ellátni és kell ellátnia, ami ma meg van határozva, ezt önhatalmúan nem csökkentheti. Én azt gondolom, hogy ez egyértelműen arra a helyzetre vezet, hogy intézményeink, az intézmények egyhangúlag egy sávban fognak rosszabb és rosszabb helyzetbe kerülni, úgy is lehetne mondani, hogy döglődni. És ez oda vezet, hogy nemcsak azok lesznek elégedetlenek, akik az intézményeket fenntartják, akik abban dolgoznak, hanem oda vezet, hogy az intézmények által biztosított szolgáltatásokat igénybe vevők is elégedetlenek lesznek ezzel a helyzettel.
Itt elhangzott már korábbi hozzászólásokban az, hogy vannak prioritások. Én azt gondolom, hogy ebben a költségvetésben nincsenek prioritások. És még azon belül is az oktatás szerepelt, mint egy, aztán kiderült, hogy nem is az oktatás, hanem csak a felsőoktatás. Az elején elhangzott ezzel kapcsolatban 6 milliárd, a hét végén már csak 2 milliárdról lehetett hallani egy hírben. Ez nem is komoly így, ebben a formában. Én azt hiszem, hogy azért nincs prioritás, mert itt az egész területen egy dinamikus stagnálás érvényesül most már évek óta, és az, amikor e prioritást mondjuk, ott csak a stagnálás dinamizmusát csökkenti valamennyire az, hogy bizonyos pluszforrásokat kap.
Szeretnék visszatérni ahhoz a megjegyzéshez, ami itt elhangzott független képviselőtársamtól, hogy tényleg ennek a kétkulcsos ÁFA-nak az ilyen módon történő bevezetése a leglehetetlenebb helyzetben lévőket sodorja még lehetetlenebb helyzetbe, s nemcsak a családokat, hanem az intézményeket, önkormányzatokat is érintve.
Még egy hatásról szeretnék itt a kétkulcsos ÁFA – illetve nem is a kétkulcsos ÁFA, hanem – az új ÁFA-rendszer kapcsán szólni, ez pedig a lakásépítkezések vissza nem térítésével kapcsolatos elhatározás. Úgy tűnik, hogy pozitív az a megfogalmazás, amelyik bizonyos egyenlőséget akar teremteni, tehát inkább a rászorulóknak akarja az építési támogatást biztosítani; és azoknak, akik gazdagok, akik nagy lakást akarnak építeni, azoknak pedig ezt a visszatérítési lehetőséget nem biztosítani. Lehet, hogy ebben valahol van egy szociális igazság, ugyanakkor azt gondolom, hogy vannak mechanizmusok, mint ahogy ma is vannak mechanizmusok a kedvezményes hitelek igénybevételére, hogy meg lehet fogni azt, hogyha valaki palotát épít, és annak nem kell visszatéríteni egy bizonyos szint fölött az ÁFA-t.
Lehetne mechanizmusokat kitalálni, de ez a mechanikus elgondolás úgy hiszem, becsapja a résztvevőket. Azt hiszik, hogy tényleg itt egy szociális igazságosságra kerül sor, holott ha megnézzük a számokat, akkor kiderül az, hogy jövőre aki lakást épít, arra nagyobb teher fog hárulni, még ha kapja is a szociális támogatást. Mert hogy néznek ki a számok? Ha azt mondom, hogy 3 millió egy átlaglakás építése ma Magyarországon durván, akkor azt lehetne mondani, hogy ma ehhez a 3 millió forintos építkezéshez egy család kap 600 ezer forintot; ha három gyereket vállal – meg kell jegyeznem, hogy ma már az egyet is csak alig-alig vállalják, pedig azért pénz jár az OTP-hitelnél, de kettőt már nem nagyon vállalnak –, tehát ha három gyereket vállal, akkor kapna 600 ezer forintot az állampolgár. Az új rendszer szerint 1 millió 200 ezer forintot kapna, vagyis ez van a tervben, ez jelent meg a szaksajtóban. Azt se lehet mondani, hogy óriási nagy az emelkedés. De ha megnézzük, hogy a 3 millió forintos lakásnak mi az ÁFA-terhe: az 750 ezer forint. Ebból könnyen kiszámolható, hogy jövőre 150 ezer forinttal többet kell a lakásépítésre fordítani, mint ebben az évben, és pont a legjobban rászoruló rétegeket fogja ez sújtani. Tehát azt hiszem, hogy ez az eljárás nem igazán helyes.
A harmadik kérdéskör, amiről szólni szeretnék: az önkormányzatok. Az önkormányzatokat több hatás is fogja érinteni ennek az irányelvnek a kapcsán.
(17.30)
Az egyik, ami megfogalmazódik, hogy a normatíva nominális szinten tartása – egy kicsit ezt úgy is lehet érezni, hogy milyen nagyszerű dolog: legalább nominális szinten van tartva a normatíva. Pontosan tudjuk, hogy minimum 20%-kal kevesebb, mint idén.
Pontosan lehet tudni azt, hogy ebben az évben is bizonyos intézmények működése – ha csak a budapesti kórházakat emlegetjük is – ellehetetlenült, gondolkozni kellett, hogy hol vonjanak össze és hol zárjanak be időlegesen kórházat – de ez elmondható könyvtárakra is. Lehet tehát tudni, hogy ez kemény feszültségeket fog jelenteni.
Ehhez a nominális normatívához kapcsolódik, hogy megjelenik a kétkulcsos ÁFA, és – az elején mondtam – olyan költségekkel jelenik meg a kétkulcsos ÁFA az intézményeknél, mint a fűtés, amin nem nagyon lehet spórolni. Be lehet zárni az intézményt, és akkor nem jönnek, de nagyon korlátozott lehetőségeik vannak az itt gazdálkodó szerveknek arra, hogy spóroljanak. Ugyanígy a kórházaknál a gyógyszerrel nem lehet spórolni – és ezt lehet fokozni.
A harmadik hatás pedig az önkormányzatoknál ugyancsak egy pozitív megközelítéssel felvázolt intézkedés, amely a személyi jövedelemadóból a 30-70%-os arány átcsoportosítására tesz javaslatot. Ennek is van egy olyan – úgymond pozitív – címkéje, amelyik azt mondja, hogy a lehetetlenebb helyzetben lévő önkormányzatokat kell segíteni azzal, hogy egy ilyen jellegű, mértékű átcsoportosításra kerül sor. De hogy ezek a hatások a különböző típusú településeken, a különböző szociális összetételű településeken hogy hatnak, erre igazából nincs válasz, nagyon mesterségesen viszi végig ezt az elképzelést.
Ugyanakkor – mikor ilyen típusú vizsgálatok nem születtek – nagyon részletesen több hozzászóló is foglalkozott azzal, hogy a "csúnya" önkormányzatok a bankban tartják a pénzt, több milliárd forint jelenik meg a bankban hosszú lekötéssel, illetve évközi lekötéssel. Azt fogalmazzák meg – és meg is fogalmazták itt képviselők – ennek kapcsán, hogy nincs az önkormányzatok előtt igazi feladat, cél stb. Úgy hiszem, hogy összhangba kell majd hozni a megszólalásokat, mert itt szerdán hallottuk azt – nagyon pozitív jelként – hogy hány-hány ezer iskolaterem épült az elmúlt évben, hány tornaterem épült ebben az évben az önkormányzatoknál. Azt gondolom, ha egyik oldalon ilyen módon a Kormány munkáját elismerően lehet felemlegetni azt, hogy mennyi tornaterem, meg mennyi iskola épült, akkor ez valahol nemcsak a Kormány munkájának az elismerése – engedjék meg –, hanem az önkormányzatok munkájának az elismerése is. És hogyha végiggondoljuk, mi szükséges ahhoz, hogy egy önkormányzatban iskola, tornaterem vagy egyéb intézmény épüljön, pontosan kell tudni: az kell például, hogy előtte akkumuláljanak pénzt, tehát elhelyezzék az OTP-ben vagy bármelyik bankban, ahol jól kamatozik, épp azért, hogy meg tudják valósítani a céljaikat. És ugyanez lesz jövőre is, mert pontosan tudjuk, hogy az általunk jóváhagyott cél- és címzett támogatásnál az önkormányzatnak le kell raknia 30-40%-ot egy beruházáshoz. Pontosan lehet tehát azt tudni, hogy 30-40%-os tőkét kell lerakni egy nagy beruházáshoz, és azt nem tudja a folyó költségeiből fedezni, tehát akkumulálnia kell. És én jobban szeretem, hogyha ezeket a pénzeket nem a polgármester párnája alatt gyűjti az önkormányzat, hanem bankban, ahol hasznosan kamatozik.
Azt gondolom, ugyancsak végig kell nézni azt, hogy milyen intézkedéseket, milyen törvényt hozunk egyszer, milyen törvényt hozunk másodszor – és annak kapcsán szemrehányunk az önkormányzatoknak.
Az évközi lekötés kérdése. Nagyon keményen kritizáltuk az államháztartási törvény kapcsán azt, hogy az önkormányzat számára tán nem egytizenkettedes finanszírozást kellene biztosítani, mert a költségek nem egytizenkettedenként jelentkeznek havonta, hanem vannak csúcskiadások, amikor fűtés van, van könyvbeszerzés, amikor nagyobb költségek jelentkeznek az iskolákban. Sok minden másképpen és másképpen igényli a költségeket az intézményeknél. Egy gondoskodó önkormányzat tehát nyilvánvalóan félrerak nyáron, amikor kevesebb költsége van, hogy a decemberben kifizetendő magas fűtésszámlára pénze legyen. Nagyon örülök annak, hogy ugyancsak nem a páncélszekrényben, hanem bankban tartja, hogy ezzel is valami lehetőséget biztosítson az ottlakók számára.
Mit mond az irányelv az önkormányzatok részére? Egyrészt azt, hogy vessen ki helyi adót, növelje az ár- és díjbevételt. Ebből én arra tudok következtetni: ennek az irányelvnek a célja az, hogy az ütközéseket, a konfliktusokat az önkormányzatokhoz helyezze át. Mert ha ki lehetne mutatni, hogy terhelhető még a magyar lakosság, hogy még van olyan tartalék, amiből adót és magasabb árat vagy díjat fizethet az önkormányzatok által biztosított szolgáltatásokért, akkor azt lehet mondani, hogy nem tett meg idáig mindent, ami szükséges, tehát magasabb ár- és díjbevételekre kell szert tennie.
Mit mond még az irányelv? Azt mondja, hogy vállalkozzanak az önkormányzatok. Az előbb már emlegettem itt az államháztartási törvényt: többen elmondtuk, hogy nem kellene a költségvetési intézmények gazdálkodását olyan merev rendszerben elképzelni, ahogy a törvény célozta; elmondtuk, hogy hagyni kellene az intézményeket vállalkozni – ezzel szemben az államháztartási törvény, amit elfogadott a tisztelt Parlament, ezeket a lehetőségeket kivette az önkormányzati intézmények kezéből.
A harmadik pedig – zárásként mondom –, hogy a kiadások felülvizsgálatára tesz javaslatot az irányelv. Természetesen felül lehet vizsgáltatni a kiadásokat – de először a Kormánynak kell megtenni azt az intézkedést, hogy átvizsgálja a nagy elosztó rendszereket, meghatározza a feladatokat. Akkor lehet kiadásokat felülvizsgálni. Erre, sajnos, nem tett kezdeményezést a Kormány. Én azt érzem, hogy egyértelműen át akarja hárítani a feszültségeket az önkormányzatokra, hogy ott legyenek csattanások. Én ezt nem tartom tisztességesnek.
A kisgazdapárti vezérszónok azt mondta, hogy hallgassák meg a hozzászólását azok, akik módosító javaslatot akarnak benyújtani. Azt gondolom, ehhez az irányelvhez nem kell módosító javaslatokat benyújtani. Az irányelv elindult egy egész más ÁFA-kulccsal, elindult egy egész más személyijövedelemadó-elosztási rendszerrel, majd menet közben megváltoztatták. Azt gondolom, ez ma nem alkalmas arra, hogy költségvetési irányelveket adjon. Ha ez tetszik a kormánypártoknak, fogadják el ők. Nem hiszem, hogy ebbe módosítgatásokkal bele lehetne nyúlni, mert hiányoznak azok a mozgást biztosító és követhető számítások, amik alapján meg lehetne ítélni, hogy egy-egy intézkedésnek milyen társadalmi hatása lesz az elkövetkező évben.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
