BECKER PÁL, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
BECKER PÁL, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
BECKER PÁL, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1993-as költségvetési irányelvek megtárgyalásakor elengedhetetlenül szükséges, hogy ha csak néhány mondatban is, de kitérjünk a gazdaság átalakulási folyamatának néhány vonatkozására. Mint azt mindannyian, akik itt vagyunk, tudjuk, ez a folyamat a tervezettnél sokkal nehezebb körülmények között zajlik. Feloszlott a KGST, hagyományos piacaink, mint például a Szovjetunió és Jugoszlávia, politikailag szétestek, területükön háborúk dúlnak. Ennek következménye az, hogy a magyar gazdaság elvesztette piacainak egy részét, s ennek eredményeképpen zsugorodni kezdett. Ebben a feltételrendszerben kellett végrehajtani a gazdasági átalakulást magát, amely objektíve és önmagában is minden esetben a gazdaság zsugorodását vonja maga után.
Ugyanakkor e mellett a nehéz körülmények mellett nagy alkalmazkodóképességről is tanúbizonyságot tett gazdaságunk. Egyetlen példaként hadd mondjam el, hogy a volt Kelet-Németország az egyesítés előtt évente 43 milliárd márkás exportot teljesített. Német szakértők tisztában voltak vele, hogy ez a szint elérhetetlen, süllyedni fog, a több száz milliárd márkás befektetések ellenére is, de legrosszabb álmaikban sem gondoltak arra, hogy erre az évre 3 milliárd márkás szintre süllyedjen ez az export. Magyarország ezen időszak alatt a fejlett országokba irányuló exportját nemhogy csökkentette, hanem évente 6-8%-kal növelni tudta.
A piacgazdaság intézményi és törvényi feltételeinek megteremtése során a költségvetés több mint 150 milliárd forinttól esett el. Ugyanakkor a kiadási oldalon a változatlan feladatok mellett ekkora megtakarítás nem volt elérhető. Éppen ezért a bevételek és a kiadások közötti ellentmondás feloldására, valamint az igazságosabb elosztás érdekében a költségvetési irányelvekben a Kormány több javaslatot tett le az asztalunkra.
Az első ilyen javaslat az ÁFA-rendszer megváltoztatása 0, 15 és 25%-os adókulcsok helyett 8 és 25%-os adókulcs alkalmazására. Az 1990-es választások során minden, a mai Parlamentben jelen levő párt egyetértett abban, hogy a jövedelem típusú adózásról át kell térni a forgalom típusú adózásra. Egyrészt sokkal igazságosabb, másrészt biztosabb bevételei vannak a költségvetésnek, harmadrészt az adminisztrációs igénye is kisebb, mint egy jövedelem típusú adózási rendszernek. Éppen ezért ezt a rendszerbeli változást örömmel üdvözöljük és támogatjuk.
Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy az ÁFA-rendszer változtatása, a nulla kulcs megszüntetése pont azokat a rétegeket sújtja, amelyek a legszegényebbek és a legnehezebb körülmények között élnek. Ezért ezt a rendszerbeli változtatást csak úgy fogadjuk el, hogyha az ebből keletkezett pluszbevételt visszaforgatjuk, és ezen rétegek, lakossági rétegek támogatására tudjuk fordítani, hogy az ő helyzetük tovább ne romoljék.
Az önkormányzatok gazdasági ellátása az elmúlt időszakban sokkal inkább politikai, semmint szakmai kérdés volt. Dühödt kormánypárti kirohanásokat, magamutogató napirend előtti ellenzéki felszólalásokat hallottunk a Parlamentben ebben a témakörben, amelyek általában nemigen közelítettek a tényekhez. Mik a tények? Mit mutatnak a számok? 1992. június 30-án az önkormányzatok számlapénzállománya 69,5 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy míg 1992-ben az önkormányzatok támogatására a költségvetés körülbelül 220 milliárd forintot fordított, az önkormányzatok számláin ennek körülbelül egyharmada jelent meg tartalékként ennek az évnek, illetve az előző éveknek a kumulációjából.
Érdekes megnézni, hogy másfél év alatt, tehát '91. január 1-je és '92. június 30-a között 31,5 milliárdról nőtt föl ez a tartalék 69,5-re, tehát 38 milliárd forintot tartalékoltak az önkormányzatok ezen időszak alatt. Az éven belüli lekötések aránya 3,9 milliárd márka, dollár… bocsánat, forintról. Szép lenne, ha dollár lenne. Tehát 3,9 milliárd forintról 25 milliárd forintra, vagyis 6,5-szeresére növekedett.
Még inkább beszédes az a szám, amely az éven túli lekötéseket illusztrálja. Másfél év alatt 11,8-szerese lett az éven túli lekötött állomány az önkormányzatok számláján. Ha ehhez azt is figyelembe vesszük, hogy mindezen időszak alatt a hitelállomány 3,6 milliárd forinttal csökkent, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az önkormányzatok nettó pozíciója ezen másfél év alatt 41,6 milliárd forinttal nőtt, javult. Mindez olyan időszakban, amikor a gazdasági nehézségek közismertek mindannyiunk számára.
Parlamenti képviselőcsoportunk – szeretném nagyon hangsúlyozottan leszögezni – nem önkormányzat-ellenes. Amikor támogatja az 50-50% helyett a 70-30%-os SZJA-megosztást, akkor nem azért támogatja, mert az önkormányzatoktól pénzt akar elvenni, hanem azért támogatja, hogy igazságosabb allokációra legyen lehetőség, tehát ne gyülemeljen föl pénz egyes önkormányzatok számláin úgy, hogy elképzelésük sincs, hogy mit csináljanak vele, más önkormányzatok pedig az alapvető feladatok ellátására sem rendelkeznek pénzeszközökkel.
Ezen javaslatok mellett képviselőcsoportunk megfontolásra javasol néhány koncepcionális módosítást, amelyet a '93-as költségvetés során lehetne, kellene végrehajtani. Az egyik ilyen javaslat a családi pótlék megadóztatása. E témakörben – ha szabad ezt mondanom – hisztérikussá vált a hangulat néha, meggyőződésem, azért, mert akik beszéltek róla, nem értették pontosan, mint jelent a családi pótlék adóztatása, azt hitték, hogy ez egy újabb népnyúzó eszköz. Legegyszerűbb, hogyha egy rövid példán keresztül elmondom, mit jelent. Szimplifikált, tehát szándékosan egyszerűsített példát fogok elmondani, de olyat, amelyben a trendek érvényesülnek.
Van egy ember, akinek a havi jövedelme ötezer forint. Ha kétezer forint családi pótlékot kap ehhez, akkor a támogatottsági szintje nagyon magas, és ez a kétezer forint rendkívül fontos számára.
(10.50)
Ugyanakkor a mai rendszerben, ahol százezer forint az adómentes határ, nem éri el az adóhatárt, tehát nem kell adóznia.
Másik emberünkről tételezzük fel, hogy havi 500 ezer forintot keres, a neki kiutalt kétezer forint számára semmit nem jelent, az igazságérzetünket viszont kifejezetten sérti, hiszen olyan helyre megy a támogatás, amit nem volna célszerű ebben részesíteni.
Mi történik, hogyha a családi pótlék adózik? A kétezer forintot megkapó ember, aki ötezer forin-tot keres, még nem futott be az adósávba, tehát az ő helyzete nem romlott. Az, aki havi 500 ezer forintot keres, a kétezer forintból ezer forintot kénytelen adóban visszafizetni, ha most a példában 50%-os adókulcsot alkalmazok marginális adókulcsként, mert ez a legegyszerűbb.
Ez így már önmagában is igazságosabb rendszer. Ugyanakkor az egészet csak zárt rendszeren belül tudjuk elképzelni, hogyha ez az ezer forint, amit adóként központosított az állam, ez visszakerül a családipótlék-adórendszerbe, és ezáltal a kétezer forintos családi pótlékot emelni lehet. Természetesen a számok nem jönnek ki ilyen egzaktul, hiszen eltolódások vannak, de maga a trend az érthető.
Megfontolásra javasoljuk a munkanélküliség újszerű kezelését is 1993-ban. Végig kell gondolni, hogy válságövezetekben, ahol a munkanélküliségi ráta rendkívül magas, célszerű-e az egyébként hatékonytalan vállalatokat azonnal és rögtön bezárni?
Nem jelenthetne-e megoldást, hangsúlyozom, rövid távon – tehát kifejezetten rövid távon ", hogy ha azokat a vállalatokat, amelyek az alapfeladataikat el tudják látni, csak adózási kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni, rövid távon a foglalkoztatás fenntartása érdekében nem kergetjük a csődeljárásba, egy ideig hagyjuk működtetni?
Végül: az intézményi szféra költségvetése a világ minden költségvetésének az Achilles-sarka. Egyetértünk a Kormány bejelentett felülvizsgálataival, kezdeményezéseivel. Ugyanakkor a Parlament ellenőrző szerepének biztosítása érdekében kérjük a Kormányt, hogy a dekoncentrált szervezeteknél a költségvetésben ne csak a támogatás mértékét, hanem a létszámadatokat is bocsássa rendelkezésünkre, hogy figyelemmel tudjuk kísérni ezek alakulását.
Az adott feltételrendszer mellett a költségvetési irányelvek prioritásokat sorol fel. Azt hiszem, senki közülünk nem vitatja a felsőoktatás, illetve a szociális ellátórendszerek hatékonyságának növelését célzó intézkedéseket. Ugyanakkor érthető módon, nagyon kevesen szeretnek fegyverekre, illetve fegyveresekre költeni, és ezért nem szívesen látjuk a prioritások között a honvédelmi, illetve a belbiztonságot.
Ugyanakkor le kell szögeznem, hogy ma a belbiztonság, a biztonság a gazdasági infrastruktúra része. Pontosan ugyanúgy, mint a telefonhálózat, pontosan ugyanúgy, mint az úthálózat stb. Sem a magánvállalkozók, sem a külföldi vállalkozók nem fognak olyan gazdaságba befektetni, ahol a személyes biztonságuk, illetve a vagyonuk nem garantált.
Mindezen feltételrendszerek mellett a költségvetési irányelv 180-185 milliárd forintos hiányt tűz ki elérendő célként.
Alapvető kérdés ezzel kapcsolatban, amit nagyon sokan tesznek fel jogosan: lesz-e kiszorító hatása a hiánynak a gazdaságra? Bekövetkezik-e az a helyzet, hogy a költségvetés rátelepedik a gazdaságra és a saját hiteligényével megemeli a kamatszintet, ezáltal lehetetlenné teszi a gazdasági növekedést, mivel olyan magas kamatok mellett a vállalkozók nem tudnak rentábilis befektetéseket végrehajtani.
A Magyar Nemzeti Bank vezetőivel folytatott megbeszéléseim során elmondták, hogy a Magyar Nemzeti Bank 180-300 milliárd forint között becsli a jövő évi várható megtakarítások mértékét, tehát a lakossági megtakarítások mértékét. Ez egy döntő adat az előbbi kérdés megítélésében.
A költségvetés akkor nem telepszik rá a gazdaságra, hogyha a saját hiteligényét a lakossági megtakarítási többletekből tudja fedezni. Erre a Nemzeti Bank vezetői lehetőséget látnak, hiszen a becslésük alsó határa 180 milliárd forint, ez megegyezik a költségvetési irányelvekben megfogalmazott hiány alsó határával.
Ugyanakkor nem feltétlenül és nem egyértelműen jelenti azt, hogy ennek következtében nem telepszik rá a gazdaságra a költségvetés. Miért?
Azért, mert ezen feltételrendszerek mellett is csak akkor következik ez be, hogyha a bevételeket a költségvetés valóban realizálni tudja. A bevételeknél alapvető kérdés, hogy mekkora lesz a gazdasági növekedés 1993-ban.
Szintén a Nemzeti Bank vezetőinek megítélése szerint egy 3%-os GDP-növekedés esetén ez a 180-185 milliárd forintos hiány tartható, és mint ahogy az előbb elmondtam, a lakossági megtakarítások erre fedezetet nyújtanak.
Milyen tények, tendenciák bizonyítják vagy sejtetik velünk, hogy a gazdaság növekedésbe kezd 1993-ban?
A legújabb statisztikai adatok szerint az ipari termelés júniusban 4%-kal már növekedett, tehát a csökkenés megszűnt. Önmagában még alacsony szinten van, hiszen így éri el a '91. decemberi szintet, de a tendencia megfordult, csökkenés helyett növekedés következett be.
A statisztikusok szerint ez a növekedés már valóban növekedés, nem olyan növekedés, mint februárban volt, ahol a szezonális indexek kiigazításakor számítási hibát követtek el, és ezért jelenhetett meg a sajtóban egy ideig, hogy a februári ipari termelési index növekedett, valójában azonban akkor még nem növekedett.
A teljes felhalmozás az elmúlt évhez viszonyítva jelen pillanatban 93%-os szinten áll. Önmagában ez semmiféleképpen sem azt sejteti velünk, hogy a gazdaság növekedésbe kezdene a jövő évben. De ha a számok mögé nézünk és figyelembe vesszük, hogy e mögött a készletezés szinten maradása van és a beruházások növekedése, akkor ez már valóban biztató jel számunkra.
Ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy a beruházások területén az állam mint gazdálkodó, jelentősen csökkentette a szerepét és kivonult erről a területről, akkor egyértelmű, hogy az állam által hagyott űrbe a vállalkozók, a magánvállalkozások nyomultak be, tehát ez a beruházási index, illetve a beruházási index növekedése a magánvállalkozásoknak köszönhető, tehát egyértelműen a gazdasági növekedésre utaló jel.
Exportunk mintegy 70%-át az OECD, 50%-át a Közös Piac országaiba irányítjuk. Ezeken a piacokon a magyar export helyzete stabil. Várhatóan a következő évben is tartani tudjuk azt a dinamikát, amit az elmúlt években, tehát az exportunk mintegy 6, esetleg 8%-kal növekedni fog 1993-ban.
Biztató jel, hogy a másik nagy piacon, a kelet-európai piacon az export csökkenése megállt, tehát itt is trendváltásra figyelhetünk fel. Természetesen tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy az a szint, ahol megállt a kelet-európai export, az egy rendkívül alacsony szint, s tulajdonképpen elég nehéz lett volna már tovább csökkenteni. De hogyha azt is figyelembe vesszük megint, hogy ebben a stabilizálódott szintben az államközi egyezmények keretében folytatott export megintcsak visszahúzódik, gyakorlatilag nullára esett vissza, és a szinten tartást, tehát a trendmegfordítást ismételten a magánvállalkozók exportjai révén értük el, akkor ez enged minket arra következtetni, hogy 1993-ban már nem kell a gazdaság szűkülésével számolnunk.
Végül pedig a belső fogyasztás is várhatóan megindul 1993-ban. Most már szinte naponta kapunk jelzéseket arra, hogy a kamat folyamatosan csökken, épp a tegnapi tv-híradó is beszámolt arról, hogy az OTP is csökkentette mind a betéti, mind a hitelkamatait.
(11.00)
Ennek eredményeképpen beindulhat a belső fogyasztás, és ha életbe lépnek a Kormány által kidolgozott hitelgarancia-intézmények feltételrendszerei is, akkor ez egy viszonylag stabil gazdálkodási lehetőséget biztosít a vállalkozóknak.
Tisztelt Ház! Mindezek figyelembevételével képviselőcsoportunk megalapozottnak tartja az előterjesztést, a '93-as költségvetési irányelvekben foglalt intézkedéseket, és azt a most elsorolt intézkedési javaslatokkal együtt elfogadásra javasoljuk a tisztelt Háznak.
Ugyanakkor a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja nevében kijelenthetem, hogy mind a Kormánnyal, mind az ellenzékkel konstruktívan együtt kívánunk működni annak érdekében, hogy 1993-ban az ország érdekeit legjobban szolgáló költségvetést dolgozzuk ki. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
