ILLÉSSY ISTVÁN (MDF)
ILLÉSSY ISTVÁN (MDF)
ILLÉSSY ISTVÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munkavállalói résztulajdonosi programról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatását már nagyon vártam, és remélem, hogy ma a részletes vita le is zárul.
Hozzászólásom és a Palkovics Imre képviselőtársammal közösen benyújtott módosító indítványaink azt célozzák, hogy a törvény majdan szélesebb körben és egyszerűbben legyen igénybe vehető a magyar gazdaság átalakításának egyik eszközeként. Eszközként, nem csupán a privatizáció felgyorsítására, a munkavállalók fizetőképessé tételére, hanem a decentralizáció irányában is. Elkerülhetetlen ugyanis a nagy állami vállalatok egy részének felbomlása, mert jelen állapotukban csekély a nyereségtermelő képességük, s csak a még életképes vagy életképessé tehető egységeiknek lehet reményük a piaci fennmaradásra. Ezeket az egységeket kell megvásárolhatóvá tenni az érdekeltek számára. Vagy úgy, hogy előbb gazdasági társasággá szervezi az államivagyon-kezelő és a részvényeket, üzletrészeket adja el, vagy úgy, hogy vagyontárgyanként értékesíti természetben. Az MRP-t tehát alkalmassá kívánjuk tenni arra, hogy segítségével az érintett munkavállalók a felbomló vállalatok vagyonának még működő elemeit – akár az előzetes társasággá alakítás nélkül – megmenthessék, mielőtt az összeomló nagyvállalat azokat is maga alá temetné. A várhatóan gyorsan szaporodó felszámolási eljárások is felvetik ennek szükségességét.
Ugyancsak indokolt az MRP-nek részletfizetési és adókedvezményekkel elősegítenie azt a folyamatot, hogy az állami vállalatok és a már átalakult állami társaságok, szövetkezetek, önkormányzatok és más jogi személyek fölösleges, de más keretben jól hasznosítható tulajdonuktól az MRP segítségével szabaduljanak meg, elősegítve új vállalkozások indítását.
Az MRP azonban nemcsak vállalatrészek leszakadását, hanem az integrálódást is elősegítheti azzal, ha nemcsak a vállalatok vagy már átalakult társaságok központjainak a dolgozói lehetnek az MRP résztvevői, hanem a vállalatok vagy társaságok által alapított kisebb társaságok dolgozói is. Az MRP-nek nemcsak a holding szintjén, hanem a holdingba tartozó társaságok szintjén is kedvezményezettjei lehessenek a munkavállalók, ha a holding a társaságban legalább 50%-ban tulajdonos. Az MRP e kiterjesztésének a törvényjavaslaton való végigvezetése számos cikkelyének megváltoztatását igényli.
Fontosnak tartottuk annak átgondolását, hogy az MRP mint folyamat, mint technológia hogyan illeszkedik a privatizáció törvényi kereteihez és gyakorlatához. Az állami vagyon kezelője többnyire pályáztatásra kötelezett. Az egyéni vállalkozók még többedmagukkal is viszonylag gyorsan szerveződhetnek és dönthetnek egy pályázaton való részvételről. Az MRP azonban természeténél fogva lassú, így szinte esélytelenné válik a pályázatok időbeli és egyéb előírásainak a teljesítésére. Ezért szükségét éreztük olyan kiegészítéseknek és módosításoknak, amelyek részben a közvetlen vagy közvetett állami vagyon kezelőjét befolyásolják a pályázatok kiírása és lebonyolítása kapcsán, illetve a pályázatokon való részvétel megszervezését könnyítik.
Az MRP-nek mint adásvételi aktusnak lényeges kérdése az ár, különösképpen egy olyan gazdasági környezetben, ahol a termelőeszközök, az értékpapírok stb. piaca még viszonylag fejletlen. Különösen lényeges az ármegállapítás akkor, ha nincs a munkavállalókéval versengő másik ajánlat. Az ármegállapításra jogosult vagyonkezelőre vonatkozó törvényi és belső szabályok ehhez nyilván fogódzót adnak, de nagyon fontosnak tartjuk, ha a munkavállalók a vagyonpolitikai irányelvekben foglalt tulajdonszerzési kedvezményeket másképp nem tudják vagy nem kívánják igénybe venni, azt az MRP keretében a vételárba való beszámítás formájában megtehessék.
A törvényjavaslatnak az MRP-szervezet létesítésével és működtetésével kapcsolatos előírásai szükségképpen váltak viszonylag bonyolulttá. Ha azonban az MRP részvevőinek a száma az 50 főt nem haladja meg, indokolatlannak véljük azt a kötelezettséget, hogy az MRP-re szervezetet hozzanak létre és működtessenek. Ilyen esetben az MRP-t célszerűbb a Polgári Törvénykönyv szerinti közös tulajdon és polgári jogi szerződés formájában megengedni.
Az MRP-szervezet működtetésével kapcsolatos egyik alapvető dokumentum az alapításkor a bíróságnak benyújtandó, viszonylag hosszabb távra szóló alapszabály. Indokoltnak tartjuk azonban erről az alapszabályról leválasztani és bírósági jóváhagyást nem igénylő külön szabályzatba foglaltatni a tulajdonszerzéssel és -felosztással kapcsolatos szabályokat, amelyeknek közgyűlési módosítására a törlesztési lehetőségektől függően évente is szükség lehet.
Az MRP keretében megvásárolt tulajdon vételárának kiegyenlítésével kapcsolatosan több ponton is korrekciót látunk szükségesnek. Először is annyiban, hogy az együtt befizetendő saját erő hangsúlyozottan a vételár egy főre eső átlaga alapján, sávosan számítandó legyen. A fennmaradó rész törlesztését legalább két év türelmi idő után lehessen megkezdeni, éppen az MRP keretében létesülő társaságok indulási nehézségei miatt.
A társaság kezességvállalása nem legyen kötelező, hanem csak akkor kerüljön rá sor, ha az eladó vagy a hitelező azt igényli. A társaság pedig, ha elvállalja a kezességet, köteles legyen eredményéből az MRP tulajdoni arányáig terjedő mértékben támogatni a törlesztést, vállalt kötelezettségét tehát menet közben ne vonhassa vissza.
Fontosnak tartjuk a Kormány kötelezettségvállalását egy, az MRP megvalósítását is támogató garanciaalap létesítésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az MRP-nek egyik alapvető jellegzetessége az, hogy nem elveszi a vagyont valakitől másoknak való szétosztás céljából, hanem megvásárolhatóvá teszi olyanok számára, akiknek erre piaci feltételek mellett kedvezmények nélkül nem lenne esélyük.
A munkavállalók vásárlóként és törlesztőként való együttes fellépése nem kollektív tulajdont eredményez, hanem az egyének magántulajdonát, illetve, ha a résztvevők úgy döntenek, a tulajdon egy részéből a polgári jog szerinti közös tulajdont, ahol a tulajdonosi jogosítványokkal vagy maguk az egyének élnek, vagy azt megbízottak segítségével gyakorolják. Éppen emiatt nagyon fontos kérdés, hogy az MRP-törvény milyen módon szabályozza majd a tulajdonnak a szervezettől, illetve a PTK szerinti közös tulajdonból az egyénhez kerülését. Ennek a folyamatnak az alapelveit tesszük egyértelművé és áttekinthetőbbé, illetőleg igazítjuk hozzá a részvénytársaságokra és korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó törvényi előírásokhoz.
A részletfizetési hitel- és kamatkedvezmények az MRP elengedhetetlen alkotóelemei. De a gondosan elvégzett előzetes számítások tanulsága szerint önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy ne csak kivételesen, néhány helyen lehessen MRP-t megvalósítani.
Adókedvezmények nélkül az MRP a privatizációt, de különösképpen a decentralizációt segítő céljait nem érheti el. A társasági adókedvezmény 20%-os mértéke azonban éppen ott korlátozza az MRP megvalósulását, ahol a legnagyobb szükség lenne rá: a decentralizáció területén. E korlátozással lehetetlenné válna, hogy az MRP keretében bizonyos állami tulajdonrészeket egészükben vásároljanak meg a munkavállalók, és azt saját érdekükben és a köz javára is társaságként tovább működtessék, és az állami bevételt jelentő törlesztést mielőbb befejezhessék.
Emiatt javasoljuk, hogy köztulajdon MRP keretében történő megvásárlása esetén a társasági adókedvezmény mértéke feleljen meg a megvett köztulajdon társaságon belüli arányának. Javasoljuk továbbá azt is, hogy adókedvezmény ösztönözze a munkavállalókat arra is, hogy a tulajdonuk után egyébként személyi fogyasztásra fordítható osztalékot a törlesztésre és kamatfizetésre használják fel.
Nyilván sokaknak eszébe jut ezen adókedvezmények hallatán a költségvetés sanyarú helyzete. Mi lesz a költségvetéssel, ha a decentralizáció és a privatizáció támogatása folytán elesik adóbevételei egy részétől – hangozhat a kérdés. Az MRP-t megalapozó számítások azonban azt igazolják, hogy a költségvetés ha nem is nyer, de nem is veszít az MRP-n. A közvetlen vagy közvetett állami tulajdon eladásához ugyanis kamatfizetés kapcsolódik, legyen szó akár privatizációs hitelről, akár részletfizetésről, ami közvetlenül vagy közvetetten költségvetési bevételként csapódik le. A költségvetésnek ez a bevétele és az adókedvezményekből származó kiesés az MRP indulását követő egy-két évben kiegyenlíti egymást, sőt, némi többletet hoz. Amikor pedig ez a kamat összegének csökkenése folytán deficitbe fordulna, elkezdődik a tőke törlesztése, ami privatizációs bevételt jelent, és abból a költségvetésnek – véleményem szerint – feltétlenül kapnia kell.
Minden, a szűk körű vagy hiányzó belföldi fizetőképes kereslet elősegítését szolgáló privatizációs technika – legyen szó akár MRP-ről, akár privatizációs lízingről, akár másról – valósággal kiprovokálja a tisztelt Országgyűlés azon döntését, hogy a vagyonpolitikai irányelvekben rendelkezzék arról, hogy a privatizációs bevételeknek egy részét célzottan azoknak a költségvetési hatásoknak az ellensúlyozására engedi felhasználni, amelyeket ezek a technikák idéznek elő. Tudomásul kell vennünk: ha egy széles körű, a munkavállalókat is magába foglaló privatizációt akarunk, akkor ennek ára van. Az MRP külföldi megfelelői sem lennének működőképesek adókedvezmények nélkül, s nem fejthetnének ki pozitív hatást a foglalkoztatásra, nem ösztönöznének nagyobb teljesítményekre, és nem növelnék a sikeres működésből származó későbbi adóbefizetéseket. Az adókedvezményekre ezen célok eléréséhez, a tulajdon és a hitel demokratizálásához nálunk ugyanígy szükség van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban nem kívántam már a részletes vitába átcsúszni, csupán azt kívántam jelezni: ha már a törvényjavaslat készítői magas színvonalú munkát végeztek, korrekcióra szükség van annak érdekében, hogy a törvény a kívánt célját: a privatizáció és a decentralizáció gyorsítását és a munkavállalóknak e folyamatba való bekapcsolódását mielőbb teljesíthesse.
Palkovics Imre képviselőtársammal benyújtott módosító indítványainkkal, melyeket a bizottságok remélhetőleg mielőbb megvitatnak, ezt nem hátráltatni, hanem elősegíteni igyekeztünk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
