LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ)
LOTZ KÁROLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! (A mikrofonját a kezében tartva:) Elnézést, de a csíptető elszállt, úgyhogy így tudok csak beszélni.
A felszólalásomban szeretnék először egy ügyrendi módosító indítványt tenni, illetve kérni elnök urat a frakció nevében egy lezárással összefüggő szempontra. Tekintettel arra, hogy megítélésünk szerint az MRP-program, illetve az ezzel kapcsolatos törvényjavaslat a legszorosabban összefügg a tulajdonviszonyt taglaló három törvényjavaslattal, valamint praktikus okokból, mivel sem plenáris, sem bizottsági ülés nem lesz a következő két hétben, az a frakciónak a kérése – a frakcióban még jelen pillanatban készülő, a következő napokban benyújtandó számos, mind a négy törvényjavaslatra vonatkozó módosítást illetően –, ha lehet, ne zárja le az elnök úr a mai napon a törvényjavaslatnak az általános vitáját, hanem együtt a másik három, ugyancsak tulajdonviszonyt érintő törvényjavaslattal, mához két hétre kerüljön erre sor, és akkor a még tételes összefüggéseket is ki tudjuk szűrni és össze tudjuk hangolni a módosító indítványainkat. Ez az első kérésem, és bizonyos fokig ettől tenném függővé, amennyiben ez lehetséges, akkor folytatnám az érdemi felszólalásomat.
Ezzel kapcsolatban szeretném a figyelmet felhívni néhány olyan szempontra, amely az általános vitába tartozik, s bizonyos fokig átmenetet jelent a részletes vitába is.
Ezzel kapcsolatban az első megjegyzésem arra vonatkozik, hogy milyen széles tömegeket lehet a munkavállalói részvényprogram számára megnyerni, és már több alkalommal felmerült annak a lehetősége, hogy ezt valóban minél szélesebb körűvé tegyük. Kimondja a törvényjavaslat indoklása is, hogy a dolgozók széles tömegét kell ebbe bevonni, vagy lehetőség szerint minél szélesebb körű legyen és ne periférikussá süllyedjen ez a rendkívül fontos tulajdoni törvényjavaslat. (Új mikrofont tesznek a képviselő asztalára.)
Ezzel kapcsolatban úgy gondolom, úgy gondoljuk, hogy bizonyos fokig félreértésről van itt szó, amikor a periférikussá válás elkerüléséről esik szó. Ugyanis megítélésünk, megítélésem szerint nem egy vállalatnál történő széleskörűségről kellene beszélni, hanem minél szélesebb körű, a vállalatok tömegénél esetleg kisebb részesedéssel kellene számolni, kisebb részesedést kellene tulajdonképpen előirányozni. Nem kellene feltétlenül ragaszkodni a dolgozók 50%-os részvételéhez. Úgy érzem, hogy ez az első olyan szempont, amit általánosságban is ki lehetne mondani, hogy alacsonyabb részesedési aránnyal sokkal szélesebb körűvé lehetne tenni ebben az esetben a munkavállalói részvényprogramot és biztosítani ennek a sikerét.
A második kérdéskör a tulajdonosi hozzájárulásnak a kérdése. Ezzel kapcsolatban is alakultak már ki viták itt az általános vita során is. Ezen túlmenően a bizottsági üléseken is éles módon vetődött fel ez a kérdés. Egy pillanatig nem vitás az, hogy amennyiben magántulajdonosról, magántulajdonon alapuló szervezetről van szó, akinél a munkavállalók ezt a programot megvalósítanák, akkor még csak kétség sem merülhet föl, hogy a tulajdonosi hozzájárulás nélkülözhetetlen és szükséges.
Megítélésem szerint azonban, amennyiben állami vállalatról vagy állami szövetkezetről van szó, márpedig az átalakulás mintegy 80–90%-ában megítélésem szerint erről van szó, ebben az esetben nem kellene feltétlenül minden esetben, de legalábbis egy esetben nem kellene ragaszkodni ehhez, abban az esetben, hogyha állami vállalat vagy szövetkezet olyan átalakulásáról van szó, ahol az MRP szervezet a teljes állami vagyon kivásárlását irányozza elő. Ebben az esetben nem lenne célszerű a tulajdonos hozzájárulását kikérni, illetve ebben az esetben megtagadható lenne a tulajdonosnak a hozzájárulása. A törvényjavaslat ugyanis nem sorolja fel, hogy milyen esetekben, milyen indokkal tagadhatja meg a tulajdonos a hozzájárulást. Magántulajdon esetében érthető, de ha az állam a tulajdonos, akkor megítélésem szerint nem szabad azt a lehetőséget megtagadni vagy korlátozni, hogy a fenti kivásárlás lehetővé váljon. Itt ugyanis megvalósul egyrészt az a legfontosabb cél, hogy az állami vagyon elidegenítése megtörténjék, valamint az az elv, hogy az állami vagyon azoknak a kezébe kerüljön, akik azt korábban működtették. Ez volt többszörösen, már a tulajdonnal foglalkozó vagy azt érintő előzetes törvényjavaslatoknak az egyik feltétele.
Magyarul tehát: ebben az esetben nem kellene kérni a tulajdonos hozzájárulását, hiszen itt állami tulajdonról van szó, és az ilyen típusú kivásárlások kifejezetten gyorsítják a privatizációt, különösen a kis- és közepes vállalatok esetében.
Megjegyzem, hogy az élet bizonyos fokig már a törvényjavaslat előtt jár, hiszen a közelmúltban a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozói az MRP-alapítvány keretében, ez év februárjában már jogot nyertek a vállalat 82%-os megvásárlására. Jó lenne, ha ez a törvény szélesebb lehetőséget teremtene a minél szélesebb körű dolgozói kivásárláshoz.
A harmadik, elvi kérdés tulajdonképpen az az akadály – és ezzel már Illéssy képviselő úr is foglalkozott az imént –, a társasági kezességvállalás kérdése. Megítélésem szerint ez igen súlyos pénzügyi akadályát képezné az MRP szélesebb körű bevezetésének. Megítélésem szerint ez, ilyen módon, ahogy pillanatnyilag meg van fogalmazva a törvényben, kifejezetten akadályát képezi a széleskörű bevezetésnek. A kezességi felelősség megállapítása a jogalkotói cél ellen hat, hiszen ez a kikötés egyértelműen visszatartja a tulajdonosokat az MRP-szervezetek létrehozásához szükséges jóváhagyás megadásától.
Megjegyzem, hogy a gazdasági bizottság ülésén a munkaadók képviseletében megjelent kamarai tisztségviselő egyértelműen kinyilvánította, hogy a kezességvállalás kikötése esetén minimális esélyt ad a program sikerének. Úgy érzem, nem szabadna eleve kudarcra ítélni ezt a programot, mert ez roppant veszélyes lehet a későbbiek szempontjából.
Az előbb említettem, hogy a teljes dolgozói kivásárlás lehetőségét meg kellene teremteni. Még az is megfontolandó, hogy a viszonylag kis tulajdonrészesedés esetében is ilyen lehetőséget biztosítani a dolgozók számára. Erről a két oldalról megközelítve, megítélésem szerint igen komoly átütő erőt lehet a programnak adni.
Megjegyzem végül: alapvető kérdés, hogy az MRP ne ütközzön a privatizációval az új tulajdonos érdekeit tekintve. Amennyiben tehát ezt az elvet alkalmazzuk, hogy ne ütközzön, tehát ne akadályozza a valódi, vagy hogy úgy mondjam, a "nagy" privatizációt, megítélésem szerint ez a két kivétel olyan periférikus az egész ügy szempontjából, hogy ebben az esetben nem érezhető, nem fog bekövetkezni az az ütközés, amely az egész program akadályává válhat.
Lényeges az is, hogy ne egy előre kialakult helyzetben kerüljön sor az MRP kialakítására. Általában azt lehet mondani, hogy a legcélszerűbb, ha az átalakulással, a privatizációval egyidejűleg kerül sor rá, tehát akkor, amikor a teljes privatizációs program kialakításra kerül egy vállalatnál, abban az esetben egy lépésben kerüljön sor az MRP megvalósítására is.
A részletes vita előtt ezeket az általános szempontokat szeretném kiemelni, és szeretném kérni még egyszer elnök urat, hogy ma ne zárjuk le az általános vitát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
