BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Miniszter Úr! Van ezzel a válasszal néhány gondom. Azt hiszem, hogy a rendelkezésemre álló idő arra nem elég, hogy minddel foglalkozzam, hanem csak a leglényegesebbekkel.
Az a véleményem, hogyha a hatalom a társadalom általános magatartásától eltérő magatartást feltételez a társadalom egészéről, ez hiba. Hogyha ennek a feltételezésnek az alapján alkot egy rendeletet, az pedig bűn.
Magyarra fordítva: a magyar társadalomról azt feltételezni, hogy annak majdnem minden egyes tagja csempész és csaló, ez bizony öreg hiba. Tudniillik arra az ellentmondásra szeretném én fölhívni a figyelmet, hogy itt a kávéfeldolgozó vállalatok érdekét, a kiskereskedők érdekét mondta a miniszter úr, én még vártam a hátrányos helyzetű magyar kávétermelők érdekét is, ezt nem hallottam. (Közbeszólás: Arról beszélt!) A csempészek és a magánforgalom, ez két különböző dolog. Én azt hiszem, hogy ezt a dolgot összekeverni nem szabad.
A KGST-piacokon nem azt árulják, amit magánforgalomban korábban egykilónként behoztak az állampolgárok. Tehát ezt ilyen formán elfogadni nem lehet.
A vámtörvényről szólt a miniszter úr. A vámtörvény valamikor bekerül a Parlament elé, valószínűleg kerettörvény lesz, tehát erről konkrétan érdemben dönteni nem valószínű, hogy fogunk. Majd valamilyen végrehajtási rendelet szól erről a dologról. Vélhetően ismét a kávéfeldolgozók és a kiskereskedők érdekeinek figyelembevételével.
Énnekem az a véleményem, hogy ezt a minimális mértéket elsősorban a határszélen élő lakosság érdekében, amelyik elszenvedi a turistaforgalmat, a külföldi turistaforgalmat, és minden egyeztetés nélküli vásárlást, ami a határszéli városokban, falvakban megy – ennek semmilyen hasznát nem látja. (Élénkség, zaj.) Én azt hiszem, hogy ezt a minimális tételt minden körülmények között… (Zaj.) De nemcsak őrájuk lehet hivatkozni.
A különböző utazási irodák szerveznek egynapos utakat külföldre. Ugyancsak fölmerül a probléma, hogy azon kívül, hogy a táj szépségeit megnézik ezek a kispénzű turisták, nincs arra lehetőségük, hogy legalábbis egy minimális mértéket behozzanak.
Befejezésül annyit szeretnék mondani – bízva abban, hogy tisztelt képviselőtársaim a társadalom magatartását illetően hasonlóképpen vélekednek, mint én, a hozott intézkedéseket igazságtalannak tartják, ugyanúgy, mint én, s a minimális enyhítéssel, gesztust téve a társadalom felé, egyetértenek, ugyanúgy, mint én – kérem, a választ velem együtt ne fogadják el. Köszönöm. (Taps.)