MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bős–Nagymaros-ügyben kértem a Kormány nevében szót. Szeretném tájékoztatni az Országgyűlést az ügyben kialakult helyzetről.
A Kormány az illetékes miniszterek előkészítő tanácskozása, az illetékes parlamenti bizottságok képviselőivel folytatott tanácskozás után, ezzel harmóniában, beható tanácskozás, tárgyalás után döntött a bős–nagymarosi vízlépcsőre vonatkozó 1977. évi államközi szerződés ügyében.
A döntésnél abból a szomorú tényből kellett kiindulni, hogy ismételt erőfeszítések ellenére sem vezettek sikerre a Kormány kezdeményezései, azok nevezetesen, hogy háromoldalú vizsgálatok eredményeként a két fél közös megegyezésben oldja föl államközi vitáját. A másik fél ugyanis nem volt hajlandó a vizsgálatok ideje alatt, a kérdéses hat hónap alatt erre az időre felfüggeszteni a Duna elterelését is magában foglaló egyoldalú, jogellenes intézkedéseit, munkálatait.
Ennek alapján született a Kormány döntése, amelynek négy lényeges eleme van. Engedjék meg, hogy ezeket ismertessem.
(15.10)
Az első: a Magyar Köztársaság Kormánya az Országgyűlés 12/1992. számú határozata 3. pontjában adott felhatalmazás alapján az 1977. évi államközi szerződést, továbbá mindazon megállapodásokat, amelyeket a felek, illetve szerveik az államközi szerződés végrehajtása céljából kötöttek, 1992. május 25-i hatállyal egyoldalúan megszünteti.
A második eleme a döntésnek: figyelemmel a tárgyban a visegrádi hármak prágai ülésén folytatott megbeszélésekre, az Európai Gazdasági Közösség prágai és budapesti követeinek részvételével haladéktalanul, legkésőbb május 15-ig tárgyalásokat kell folytatni Jan Carnogursky szlovák kormányfővel arról, hogy a cseh és szlovák fél vállalja az ideiglenes megoldás, a C változat munkálatainak 6 hónapra történő felfüggesztését avégből, hogy a háromoldalú vizsgálatok megkezdődhessenek, és a felek a vizsgálat során kialakult ajánlások alapján közös megegyezéssel döntsenek az államközi vitában.
A harmadik eleme a döntésnek: amennyiben az előbbi pontban kezdeményezett tárgyalások nem vezetnek sikerre, az 1977. évi államközi szerződés megszüntetését a Kormány május 20-áig diplomáciai úton szóbeli jegyzékben közli a Cseh és Szlovák Köztársaság Kormányával. A szóbeli jegyzéket a Kormány ülésén elhangzottaknak megfelelően kell véglegesíteni.
A negyedik eleme a döntésnek: a magyar Kormány a jegyzékben kezdeményezi, hogy új államközi szerződés kötésével közösen rendezzük az 1977. évi államközi szerződés megszűnéséből fakadó következményeket a következő értéksorrend figyelembevételével:
1. A térség ökológiai, természeti értékeinek helyreállítása, illetve fenntartása, mindenekelőtt az ivóvízkészletek megőrzése.
2. Az árvíz elleni védekezés.
3. A térség természeti viszonyaihoz illeszkedő hajózás kialakítása.
Ezt követően a következők történtek: A határozat második pontjára utalással pénteken telefonbeszélgetést folytattam Carnogursky miniszterelnök úrral, és meghívtam erre a tanácskozásra Magyarországra. Válasza az volt, hogy a válaszát a mai nap közli. Tanácskoztam az Európai Közösség budapesti nagykövetével, aki készségét fejezte ki aziránt, hogy részt vesz ezen a tanácskozáson. A prágai EK-nagykövet meghívása a másik félre tartozott volna. Az EK budapesti nagykövete ma arról is tájékoztatott, hogy Brüsszelből is megerősítették ezt a készségét a részvételre. Ma délelőtt felhívott Carnogursky miniszterelnök úr, közölte, hogy a szlovák kormánnyal folytatott tanácskozás után a következőket mondja: a C változat felfüggesztésére vonatkozóan nem látja értelmét tanácskozásokat folytatni, s ezért nem látja értelmét, hogy Magyarországon az ügyben még egyszer tárgyalásokat folytassunk. Az indoklásra egy kicsit később még visszatérek.
Ezt követően az a helyzet állt elő a határozat értelmében, hogy a magyar Kormány a közeli napokban átnyújtja a Cseh és Szlovák Köztársaság kormánya nagykövetének azt a jegyzéket, amely az összes indokkal tartalmazza a szerződés egyoldalú megszüntetésére irányuló magyar állásfoglalást. Ezzel a magyar Kormány aszerint járt el, ahogy ez ügyben legutóbb az Országgyűlés döntött. Javaslatot fog tenni a későbbiekben az 1977. évi szerződés ratifikálását kimondó tvr. hatályon kívül helyezésére is, illetőleg támogatja azt a javaslatot, ami, azt hiszem, erre nézve a környezetvédelmi bizottság részéről előterjesztésre kerül. Ezzel a magyar Országgyűlés s a magyar Kormány ebben az ügyben az 1977. évi szerződés megkötését követően meghozta legfontosabb döntését.
Ezzel a dolognak nincs vége. Nyilvánvalóan számos feladat, gond és teendő van. Egy párat hadd említsek. Erőfeszítéseket kell tenni avégből, hogy a Duna elterelésére irányuló egyoldalú nemzetközijog-ellenes munkálatok felfüggesztődjenek, evégből tárgyalásokat kell nyilván folytatni bilaterálisan a csehszlovák féllel, vele más szervek előtt, esetleg a hágai bíróság előtt vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet konfliktusfeloldó intézménye keretei között, és keresni más erőforrásokat, amivel ez a cél elérhető. Továbbá tárgyalni kell a csehszlovák féllel olyan kérdésekről, mint a szerződés megszűnését követően szükséges rehabilitáció az adott térségben, a hajózás, az árvízvédelem. Ezek mind olyan kérdések, amelyek fogalmilag csak együtt oldhatók meg.
Meg kell tenni a szükséges lépéseket a nagymarosi térség rehabilitálására, helyreállítására, az úgynevezett körgát elbontására. Erre eddig azért nem kerülhetett sor, mert a szerződés értelmében ez közös létesítménynek minősült. A szerződés hatályának megszűnésével ez az akadály e tekintetben megszűnt.
Továbbá erős diplomáciai erőfeszítéseket kell kezdeményeznünk, megvalósítanunk a magyar pozíció ismertetésére és védelmére.
Engedjék meg végül, hogy az ügyben néhány megállapítást tegyek. Részben ismertek, de ebben a döntő helyzetben mind a magyar közvélemény, mind a külföldi fél, mind általában a külföld számára fontos dolgokról van szó, és a magunk tisztessége javára is el kell ezeket mondani. Az egyik ilyen megállapítás: Magyarországot, ezt a Kormányt a jogvitában kezdettől fogva két érték védelme vezérelte. Az egyik az emberek természeti létfeltételeinek biztosítása az adott térségben, az adott térség környezeti értékeinek védelme, és ezen túl ami a legsúlyosabb, milliók ivóvizének védelme.
A másik érték a két ország természetes, adott szomszédságából következő együttműködés, jószomszédi együttműködés védelme, az a törekvés, hogy közös gondjainkat közösen oldjuk fel. Sajnálatos, hogy ezen értékek védelme mellett nem tudtunk hosszú tárgyalások után közös nevezőre jutni.
A másik ilyen általános megállapítás: A másik fél ismételten azt állította, hogy az ökológiai veszély, a környezeti veszély nem oly nagy, mint ahogy a magyar fél állítja egyrészről, másrészről a magyar fél nem adott át kellően dokumentált okmányokat az általa feltételezett, mondott veszély bizonyítására: az átadott okmányok ismeretterjesztő jellegű írások voltak. Ehhez azt kell mondanom, hogy ez nem felel meg a valóságnak, számos komoly okmányt átadott a magyar fél az ökológiai veszély lényegére magyar tudósok, hozzáértő szakemberek vizsgálatai, ismeretei és összegezése alapján. De én csak egyet emelek ki, lehet, hogy az népszerűsítő jellegű, de erre hívnám fel a figyelmet, engem az erősített meg annak idején, hogy egyértelműen helyes a magyar pozíció: az a közismert tény, hogy a Duna évtízezredek alatt az Alpokból kilépve óriási homok-, kavicságyat épített ebben a térségben, több száz méter mélyet, és ebben helyezkedik el több millió ember ivóvize, húzódva szerteszét az országba, nemcsak Magyarország irányába, hanem Dél-Szlovákia irányába is. E fölött van egy 40 négyzetkilométeres tározó, amelyben a szakemberek és a tudományos műhelyek véleménye szerint évente körülbelül 3–4 millió tonna ipari és háztartási szenny lebeg és ülepedik le.
(15.20)
S ez szívódik a rengeteg kémiai, biológiai káros hatásával ebbe az óriási ivóvízkészletbe, s ez az, ami körülbelül öt–tíz év alatt oly mértékben elszennyezi, hogy ihatatlanná válik. Remélem, elég népszerűsítő jellegű volt, de akkor is kegyetlenül igaz. Ez az, amit a mi tudósaink, szakembereink egyebek között dokumentáltak számos formában.
De hozzáteszem azt is, hogy a környezetvédelmi jog modern szemléletében annak kell bizonyítani valamely vállalkozás veszélytelenségét, aki ilyen vállalkozás mellett kiáll, ilyet meg kíván valósítani, és nem az áldozatnak, nem a passzíve fenyegetetteknek kell bizonyítaniuk, hogy milyen nagy veszély háramlik rájuk a kérdéses vállalkozás miatt.
A harmadik megállapítás: jó, nem tudtunk dűlőre jutni az ökológiai, a környezeti hatások tekintetében, hiszen az a vita köztünk. Ezért állapodtunk meg szerencsére 1991. december 2-án csehszlovák javaslatra – mi csatlakoztunk hozzá –, hogy egy független, tárgyilagos testület, tudós, szakértői testület, kiegészülve harmadikként az Európai Gazdasági Közösség által jelölt tudósokkal, szakemberekkel, összegezze a 15 év alatt felgyülemlett ismereteket – tessék figyelembe venni, hogy a szerződést 1977-ben köttük… kötötték, ez 15 év. Az azóta összegyűlt tudományos, szakmai ismereteket egészítsék ki, ha szükséges, és ennek és az összegező javaslatnak az alapján döntsön a két kormány közös egyetértéssel. Ez hozhatta volna ki mindkét felet abból a patthelyzetből, abból a görcsből, amiben van. Ebben megállapodtunk. Ez lényeges fejlemény volt az államközi jogvitában.
A negyedik megállapítás azonban azzal függ össze, hogy a magyar Kormány egyidejűleg előadta azt a természetes kérését, hogy az alatt az idő alatt, a vizsgálat hat hónapja alatt a másik fél ne döntsön egyoldalú Duna-eltereléses megoldások ügyében, azok javára, megvalósítása jegyében, és ne folytasson ilyen munkálatokat, mert ez továbbviszi az ökológiai veszélyt minden előzetes vizsgálat nélkül, pont úgy, mint az eredeti variáció egyrészről; másrészről megvalósít súlyos nemzetközi jogsértést, a Dunára vonatkozó minden egyezménynek a megsértését eredményezi, és egyebek között megsérti Magyarország területi integritását, a Duna mint határfolyó elvitelét előirányozva. Ez az, amibe a másik fél nem ment bele, nem kívánták leállítani, felfüggeszteni ezeket az egyoldalú munkálatokat.
S most térek vissza Carnogursky úr mai válaszára, annak indokaira, aminek a lényege az, hogy csak a C variáció megszüntetésére vonatkozóan nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, különösen ilyen ultimátumszerű felszólítások mellett. Ehhez el kell mondani a következőket: kezdettől fogva kértük a C variáció szerinti döntés, illetőleg munkálatok felfüggesztését. A magyar Kormány háromszor kereste meg a csehszlovák kormányt evégből. Azt kell mondjam, hogy a megalázkodásig menően elmentünk a másik fél megértését kérve. (Közbeszólás a jobb oldalról: Ez volt a baj!) Azt is el kell mondjam, hogy bár a negatív jelek azt jelezték, hogy a döntés olyan lesz, amilyen lett, de személy szerint engem is mégis mind a kétszer megdöbbentett a negatív válasz: Calfa miniszterelnök legutóbbi válasza és ma Carnogursky válasza is, hiszen olyan értelmes megoldás az, amit javasoltunk.
S itt kapcsolom be most az EK-t még röviden. Az Európai Gazdasági Közösség más külföldi fórumok mellett is hangsúlyozta, hogy európai ügyről van szó, ehhez fontos ez a háromoldalú tárgyalás; az EK kész ebben részt venni, de ő is feltételként jelezte, hogy ahhoz mindkét félnek tartózkodnia kell olyan lépésektől, amelyek kész tényeket eredményeznek, és negatívan befolyásolják a még csak keresett célt, amely célt ez a háromoldalú vizsgálóbizottság keresne. Ennek az EK-állásfoglalásnak az értelmezése is volt az egyik gond, és szóba került legutóbb Prágában a múlt héten, a visegrádi hármak találkozása mentén, magyar kormányférfiak és Carnogursky között, Carnogursky miniszterelnök és Andrissen, az EK alelnöke között. Eléggé egyértelmű volt, hogy ennek a közreműködési feltételnek az értelmezésével gondolja a csehszlovák fél, hogy bár folytatja az egyoldalú munkálatokat – a Duna elterelését célzó egyoldalú munkálatokat –, de nem nyúl a Duna medréhez. A Duna medrét csak 1992. október 30-án zárják.
Kifejezetten ennek az értelmezési kérdésnek a megvitatása céljából látta szükségesnek maga Carnogursky is, hogy e héten velünk Magyarországon találkozzék. Mégis ma az volt az állítás, hogy a C variációról tárgyalni nem tud.
Ami az ultimátumot illeti, elhangzott tőle is, ha a sajtóból figyelték, elhangzott ez a vád a Cseh és Szlovák Köztársaság parlamentjének elnöke részéről is, elhangzott más fórumokon is. Hát nehéz ultimátumról beszélni, ha hónapokon keresztül másról sem beszélünk, mást sem kérünk, mint annak elfogadását, hogy nyílt sisakkal vállalja mind a kettő a háromoldalú vizsgálatot.
Az utolsó megjegyzésem: Carnogursky miniszterelnök úr azt is mondotta – ez is már ismételten elhangzott –, hogy a szerződést nem lehet egyoldalúan megszüntetni. Ehhez azt kell mondani, hogy valóban, a szerződés maga nem tartalmaz rendelkezéseket a megszüntetéséről, mint ahogy a legtöbb szerződés, természetes személyek közötti szerződések sem szoktak általában rendelkezéseket tartalmazni arról, hogy hogyan szüntetik meg. Mert arról a jog általános szabályai, szerződési szabályai rendelkeznek! Ugyanez vonatkozik a nemzetközi szerződésekre. Csak arról szeretném megnyugtatni a Parlamentet ilyen állításokkal szemben, hogy a nemzetközi jog szabályai szerint egyoldalúan meg lehet szüntetni egy nemzetközi, államközi szerződést – ezt a mi nemzetközi jogász szakértőink nagyon komolyan végiggondolták –, ha ennek a feltételei fennforognak. Itt ezek a feltételek fennforognak. Ezek egyike nemcsak az ökológiai szükséghelyzet, de az a jogellenesség is, amelynek jegyében az egyoldalú mukálatok és a Duna elterelésének célzata is alakul.
Befejezésül: külföldi fórumok is úgy ítélték meg, hogy Magyarország a háromoldalú vizsgálat eredményeinek vállalásával kompromisszumkész volt. Értelmes és európai kiutat keresett. Igen, mi felajánlottuk ezt az európai kompromisszumot. De nem tudtuk felajánlani a Duna egyoldalú elvitelét, a minimálisan kötelező nemzeti önbecsülésünket. És ez most nem valamiféle irracionális érzés, barokkos szóvirág. Emögött van milliók ivóvize, mint ismeretes, az egész térség környezeti védelme; emögött van a Duna mint határfolyó védelme; emögött van a Dunára vonatkozó számos nemzetközi norma védelme.
Ezzel az önbecsüléssel és a másik fél ilyen ésszerű önbecsülésének tiszteletével tárgyaltunk és kívánunk tárgyalni a jövőben is, mert szükség lesz még tárgyalásokra. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
