MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ)
MAGYAR BÁLINT, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi szerződések előkészítését, megkötését és a hazai jogrendbe illesztését szabályozni szándékozó törvényjavaslatunkkal ezúttal harmadszor járulunk a tisztelt Ház elé.
(16.00)
Harmadszor próbáljuk megkísérelni, hogy a tisztelt Ház napirendre vegye javaslatunkat.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt kormánypárti Képviselők! Gondoljunk csak bele egy pillanatra, mit is próbálunk elérni, amikor egy törvénytervezetet a tisztelt Ház elé terjesztünk. Nem mást, hölgyeim és uraim, mint szóbaállni önökkel; hiszen a beszélő viszony a Parlamentben nem más, mint egymás javaslatainak megvitatása és az azt követő döntés róluk. A jelenlegi Házszabály lehetővé teszi az önök számára, hogy az ellenzéket csak akkor hagyják szóhoz jutni, ha önök valamilyen előterjesztéssel megszólítják. De a parlamentarizmus véleményünk szerint azt is jelenti, hogy a kormányzó többség olyan témákról is kénytelen eszmét cserélni az ellenzékkel, melyet az ellenzék vet fel.
A választásokon elért eredmény, úgy érzem, csak arra jogosítja fel a kormányzó többséget, hogy a döntéshozatal során akaratát érvényesítse, de nem arra, hogy monopóliuma legyen azt illetően, mi lehet egyáltalán vita tárgya a Parlamentben.
Az elmúlt két év folyamán az SZDSZ 31 önálló tervezetet terjesztett elő, és közülük 15 esetben még azt sem sikerült elérnünk, hogy ezek a tervezetek napirendre kerüljenek. Önök még a fáradságot sem vették arra, hogy ellenérveiket kifejtsék, hanem a vita előtt leszavazták a törvénytervezetet, nem tették lehetővé ezáltal, hogy egyáltalán szóba kerüljenek ezek, meg tudjuk vitatni ezt önökkel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A házszabály új tervezetében már egy meghatározott kisebbség akarata is elegendő lesz ahhoz, hogy valamilyen kérdés a tisztelt Ház napirendjére kerüljön. Addig is a méltányosság és a politikai bölcsesség egyaránt azt kívánja, hogy bár minden jogi kényszer nélkül, de mégis ennek szellemében járjunk el.
Hölgyeim és Uraim! Az önök figyelmébe ajánlott törvénytervezetünk olyan alapvető kérdéseket kíván szabályozni, melyek rendezetlensége felesleges konfliktusokat teremt jogrendszerünk különböző szintjein. Jelenleg ugyanis, először: hiányzik a politikai felelősség a nemzetközi szerződések előkészítése során, és nem kizárt, hogy párhuzamosan különféle minisztériumok ellenkező tartalmú nemzetközi szerződéseket köthessenek. Másodszor: a Kormány és a köztársasági elnök viszonya is szabályozatlan e kérdéskörben. Harmadszor pedig: a Parlament nem renelkezik szinte semmilyen – a szorgalmas újságíró szintjét meghaladó – információval a külpolitika alakulásáról.
A nemzetközi jog magyar jogi integrálásáról szóló törvénytervezetünk szabályozni kívánja, hogy ki, kinek a tudtával, milyen tartalmú nemzetközi szerződéseket köthet, és azt is, hogyan illeszkedhetnek ezek a szerződések a magyar jogrendbe. Önök is láthatják, tisztelt képviselőtársaim, hogy javaslatunk több nagy jelentőségű probléma kezelését kísérli meg. Hadd emeljek ki ezek közül két, általam különösen fontosnak tartott kérdést.
Már két év telt el a Parlament megalakulása óta, és mégis számos kérdésben nem operacionalizáltak azok az elvek, melyek a Parlament feladataira vonatkoznak. Közhelyszerű már a Parlament kettős feladatáról – a törvényhozó és a kormányzatot ellenőrző szerepéről – beszélni. De lehet-e ez utóbbiról, tisztelt hölgyeim és uraim, képmutatás nélkül beszélni, ha a Parlament alig rendelkezik több befolyással a minisztériumi bürokráciákra, mint a korábbi országgyűlés? Amíg nem alakulnak ki a minisztériumok és a Parlament közötti információáramlás rendes csatornái – és igaz lehet, hogy a parlamenti bizottságok elnökei nem egy alkalommal arra kényszerülnek, hogy ellophassák a minisztériumi iratokat, mert másképp nem tudják a törvényben előírt ellenőrző feladatukat ellátni –, addig, hölgyeim és uraim, azt hiszem, komolytalan dolog a kormányzati tevékenység parlamenti ellenőrzéséről beszélni.
Javaslatunk a külpolitika demokratikus ellenőrzésének mechanizmusait kívánja kialakítani. Ennek megtörténte, úgy érzem, közös érdekünk, hiszen ezzel nem a döntés jogát kívánjuk a parlamenti többség kezéből kicsavarni, hanem felruházni mindyájunkat a tényleges ellenőrzés jogával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két évtized puha diktatúrája nem engedhette meg magának, hogy elzárkózzon egyes alapvető nemzetközi szerződések megkötésétől. Másfelől azonban nem akarta lehetővé tenni, hogy az ország bármely polgára is számon kérhesse rajta, vajon biztosítja-e a nemzetközi szerződésekben vállalt alapvető emberi és polgári jogokat. Éppen ezért nem volt szüksége olyan hatékonyan működő transzformációs mechanizmusra, amely az állam minden hivatala számára egyértelművé tette volna, hogy melyek az ország szerződésben vállalt nemzetközi kötelezettségei. Nem e jogok belső érvényesítésére, hanem csak látszatukra volt a rendszernek szüksége.
Hölgyeim és Uraim! Nyilván mi nem követelhetjük ezt az álszent módszert. A vállalt kötelezettségekért úgy is helyt kívánunk állni, mint a legtöbb igazi demokrácia, amely polgára számára biztosítja végső soron a nemzetközi bírói szervhez való fordulás lehetőségét, amennyiben polgára jogait megsértik. Jogállamiságunk egyik archimedesi pontja tehát, amikor lehetővé válik, hogy a magyar hatóságok esetleges kötelezettségszegései miatt a magyar polgár például a Strasbourgi Nemzetközi Bírósághoz forduljon, vagyis egy olyan fórumhoz, amelynek joghatóságát a magyar állam feltétel nélkül elismeri. E fontos garancia életrekeltésében messzemenően támogatjuk egyébként a Kormány erőfeszítéseit. De figyelmeztetünk, kedves barátaim…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
