SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az alatt a két esztendő alatt, mely az Országgyűlésünk mandátumának elnyerésétől eddig eltelt, több ízben került sor a – még egypárti Parlament által egypárti viszonyokra megalkotott – Házszabályaink módosítására. Ennek szükségessége létrejöttének előbbiekben jelezett körülményeiből és abból következett, hogy a rendszerváltással együttjáró hatalmas jogalkotási munka mellett a Háznak még nem volt ideje az eddigi tapasztalatok hasznosítására és a többpárti viszonyok testére szabott, egységes, új Házszabály megalkotására.
(16.10)
Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben a pártok között már egyeztetésekre is sor került, és az ügyrendi bizottság a közelmúltban döntést is hozott az új Házszabály megalkotási munkálatainak felgyorsítására.
Mindezek ellenére, munkaterheinket látva, meggyőződésem, hogy a közeljövőben – a nyári szünet előtt egészen bizonyos – nem fog még az új Házszabály megszületni. Ezért minden, a meglevő szabályokat ésszerűsítő részszabályozásnak létjogosultsága van.
Az általam előterjesztett és egyben frakciónk támogatását bíró házszabály-módosítási javaslat azt a problémát veszi célba, melyet már a múlt év decemberében elfogadott hatpárti 69/1991. országgyűlési határozat is megoldani akart: a bonyolult, nagyszámú módosító javaslattal érintett törvények szavazásának ügyét; de javaslatom e problémakörhöz kapcsolódva az ilyen törvények másként kezelésének konstrukciójával az előbb említett kérdésen messzemenően túl is lép.
A 69/1991. országgyűlési határozattal elfogadott házszabálymódosítás, mely a javaslatok megrostálását azok bizottsági elbírálásával kötötte össze, kimondva, hogy a szavazatok egyharmadát sem kapó javaslat nem bocsátható a plenáris ülésen szavazásra, függetlenül a megoldással kapcsolatban felmerült egyes fenntartásoktól, csak a gyakorlat oldaláról nézve is, nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A gyakorlatban ugyanis többnyire az történik, hogy a frakciók egy része javaslataikat teljes körben kérik a plenáris ülésen megszavaztatni, így nem sok praktikus hasznát láttuk e házszabálymódosításnak.
De ha az egyharmados szabály tökéletesen is működne, akkor is sok minden megoldatlan maradna. Ez a rendezés ugyanis csak a szavazási procedúrát rövidítheti le, ha igazán működő lenne, nem mentesíti azonban a bizottságokat a nagyszámú módosító javaslatok hetekig is elhúzódó megtárgyalásától. Nem mentesíti továbbá a plenáris ülést attól a tehertételtől, hogy a részletes vitában valamennyi javaslat megvitatható. Miért minősítem ez utóbbi körülményt is negatívumnak?
Nemcsak praktikus megfontolásokból, tisztelt Ház. Nemcsak azért, mert valamennyi indítvány megvitatása ugyanúgy elhúzza a parlamenti vita idejét, mint a bizottságokét, hanem azért is, mert ami a részletes vitában az összes módosító javaslat megvitathatósága folytán történik, az alapvetően felesleges és teljesen ésszerűtlen.
És ez az a pont, tisztelt Ház, ahol a házszabálymódosító javaslatom elvi síkon túllép az említett tavalyi házszabály-módosítás problémakezelésén.
A törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok sorsának igen jelentős része ugyanis különböző elvi jellegű kérdések megválaszolásától, azaz koncepciók eldöntésétől függ. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi Házszabályunk egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy a törvényjavaslat koncepciórendszere és a módosító javaslatok halmazaiban testet öltő egyes koncepciók között nem történik kellő időben választás, hanem valamennyi kérdés, valamennyi koncepció a törvény végső szavazásáig alternatívákat, gyakran áttekinthetetlen alternatíva-sorozatokat képez.
A Házszabály e gyengéje arra kényszeríti a Házat, hogy az utolsó pillanatig valamennyi alternatívában gondolkodjék, azokat maradéktalanul és részleteiben végigtárgyalva és kidolgozva annak a munkának többszörösét végeztesse el az Országgyűléssel, és azok bizottságaival, mint amire egy ésszerű szabályozás mellett szükség lenne.
Így aztán az általános vita és a részletes vita valójában nem válik el egymástól, tartalmilag az utóbbi során is az előbbi ismétlődik meg, és a Házszabályban szereplő ún. kétolvasásos tárgyalás a valóságban nem is létezik.
Mindezt tetézi, hogy a végszavazások olykor csak kevésbé áttekinthetők, és miután a képviselők döntési mechanizmusa nem a komputer tökéletessége szerint működik, néha az is előfordul, hogy a meghozott törvénybe ellentétes, egymásnak feleselő koncepciók elemei kerülnek be. Ezeken a problémákon az olykor csomagban történő szavazás egyébként szabályozatlan, a Házszabály rendelkezéseivel sem harmonizáló, esetenkénti alkalmazása sem változtat számottevően.
Az általam benyújtott önálló indítvány ezeken a hibákon kíván javítani. A javaslat részletes ismertetésére nem térek ki, mivel az kívül esik a napirendre tűzés iránti indítvány megindoklásának funkcióján. Csupán arra utalok, hogy a részletezett házszabályi hiányosságok rendezéseként az indítvány egy technikát ajánl arra, hogy a bonyolult törvényjavaslatok általános vitája után az Országgyűlés döntsön a törvényjavaslat koncepcióiról, és a részletes vita, az azt előkészítő bizottsági munka, majd a szavazási procedúra már csak az általános vita lezárása után elfogadott koncepció részletkérdéseire korlátozódjék. (Zaj, mozgás.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
