ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója:
ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója:
ZSEBŐK LAJOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban három indítvány született. Kettőt a környezetvédelmi bizottság terjesztett elő 5014-es, illetve 5015-ös szám alatt, a harmadikat pedig a Kormány 5058-as szám alatt. Bizottságunk az 1992. március 3-ai ülésén megtárgyalta az indítványokat és úgy döntött, hogy a két, azonos célt maga elé tűző határozattervezet közül a Kormány 5058-as szám alatt benyújtott tervezetét támogatja. Az 5015-ös szám alatt benyújtott bizottsági indítványunkat ennek megfelelően visszavontuk.
Az indítványok szerint a dunai vízlépcsőrendszer megvalósításáról 1977-ben Csehszlovákiával kötött államközi szerződés felmondására kapna felhatalmazást a Kormány. Bár bizottságunk indítványa előbb született, a Kormányé mellett döntöttünk, mivel ez a diplomáciai cselekmények tudomásulvételével, a már megtett kormányzati lépésekhez igazodik. Bizottságunk lassan két éve folyamatosan foglalkozik a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer problémakörével. Ezért örömünkre szolgál, hogy az ügybe később bekapcsolódott a gazdasági és a külügyi bizottság, és örülünk annak, hogy a Kormány határozattervezetét támogatják, hasonlóan bizottságunkhoz.
Ugyanakkor felhívom a figyelmet én is arra – Takácsy Gyulához hasonlóan –, hogy a bizottságunk által 5014-es szám alatt benyújtott törvényjavaslat az 1977. évi államközi szerződést és az 1983. évi módosítást kihirdető törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről szól. Ennek jogerőre emelkedése szükséges a szerződés felmondásához. Bizottságunk ezért ezt változatlanul fenntartja és kéri, hogy tárgyalására a megfelelő időben kerüljön majd sor.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy tizenöt éve aláírt, formailag mind a mai napig érvényes szerződésről beszélünk. Azonban ez a szerződés tartalmát tekintve már régen kiüresedett. Ennek a szerződésnek a sorsáról kell döntenünk a mai napon. Annak idején a pártállami gyakorlatnak megfelelően fontos szakmai szempontok figyelmen kívül hagyásával, az érintett térség lakosságának megkérdezése nélkül döntöttek a dunai vízlépcsők megvalósításáról. Az igazi építőmunka csak évekkel a szerződés megkötése után, 1986–87-ben kezdődött. Így hosszúra nyúlt az előkészítés időszaka. Ma már tudjuk, hogy ennek ellenére felelőtlenül alapvető vizsgálatok maradtak el.
A tervezést és az építést irányító szűk szakmai csoport gőgösen semmibe vette az ellenvéleményeket, és a médiákat is elhallgattatta. Az építkezéssel együtt azonban az ellene való tiltakozás is felerősödött. A természeti környezeti értékekért elszántan küzdő civil mozgalmak és szakértő testületek mellett felsorakozott jóformán az egész magyar társadalom. A vízlépcsők ügye összefonódott a rendszerváltással.
Végül 1988–89 fordulóján az akkori kormány felülvizsgálatot rendelt el. Ez '89 tavaszán a nagymarosi, '89 nyarán pedig a dunakiliti építési munkák felfüggesztéséhez vezetett. 1989 nyara óta, két és fél éve az Országgyűlés felhatalmazásával folynak a tárgyalások a csehszlovák kormánnyal a dunai vízlépcsők és az 1977. évi államközi szerződés sorsáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! 1991. áprilisában hoztunk határozatot az 1977. évi államközi szerződés sorsáról. Figyelemmel a közösen megoldandó problémákra, valamint arra, hogy a dunai vízlépcsők ügye elsősorban szakmai kérdés, az 1977. évi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésére és új szerződés megkötésének kezdeményezésére hatalmaztuk fel annak idején a Kormányt.
Itt jegyzem meg, hogy aki napjainkban azt állítja, hogy a Kormánynak nem lehet szándéka új szerződést kötni, és a kormányszándék csupán az, hogy a C variáns építését megakadályozzuk, az ezt a korábban elfogadott és hatályos országgyűlési határozati javaslatot, valamint a közbenső kormánydöntéseket tagadja és szegi meg. És itt utalnék arra, hogy a C variáns építésébe pontosan nem a magyar lépések, az országgyűlési határozatnak megfelelő magyar lépések kergették bele a csehszlovák felet, hanem ők egyoldalúan eldöntötték, hogy mindennek ellenére és mindentől függetlenül megvalósítanak egy olyan megoldást, ami önállóan engedi üzembe helyezni az erőművet.
A tavalyi évi, tehát az 1991. évi országgyűlési határozat elfogadása óta eltelt időben bebizonyosodott, hogy a két fél a munkák leállításának és új szerződés megkötésének tekintetében nem tud megállapodásra jutni. Míg a magyar álláspont szerint az ökológiai katasztrófa csak a vízlépcsőrendszer egészének elhagyásával előzhető meg, addig a cseh és szlovák fél szerint a káros környezeti, ökológiai következmények a bősi vízlépcső üzembehelyezése után pótlólagos műszaki intézkedésekkel elviselhető mértékűre csökkenthetők.
A magyar tárgyaló delegáció az álláspontok különbözőségének feloldására közös szakmai bizottság létrehozását javasolta. Ezzel összefüggésben áprilisi határozatunknak megfelelően kérte, hogy a vizsgálatok időtartamára a cseh és szlovák fél függessze fel az építkezéseket. A legutolsó, 1991. decemberi tárgyaláson a közös megegyezésre irányuló magyar szándék komolyságának bizonyságául a magyar delegáció már csak az 1977. évi államközi szerződéssel össze nem egyeztethető munkák felfüggesztését kérte a vizsgálatok idejére, hiszen ezek a munkák megkérdőjelezik a vizsgálatok értelmét és a vizsgálatok célját is.
Az azóta történtek ismeretesek önök előtt, tisztelt képviselőtársaim. 1991 decemberének közepén a szövetségi kormány határozatot hozott a bősi erőmű csak cseh és szlovák területen történő befejezéséről, a Duna nemzetközi jogot súlyosan sértő egyoldalú eltereléséről. Az építkezések üteme a tavalyi év vége óta felgyorsult és a mai napon is folyik.
Bizottsági küldöttségünk február végén tárgyalt a szövetségi parlament környezetvédelmi bizottságainak küldöttségével, és itt bizonyos egyező vélemények mellett lényegi kérdésekben külön véleményt kellett megfogalmaznunk. Nem tudtunk egyetérteni az alapvető kérdésekben, az új szerződésben és a munkák leállításának kérdésében.
Ezt követően az elmúlt hét péntekjén a Cseh és Szlovák Köztársaság szövetségi parlamentjének egésze tárgyalta az ügyet, és a kormányt felhatalmazta a C variáns, tehát az államközi szerződéstől eltérő munkák további folytatására. Ebben az új helyzetben kell értékelnünk a Kormány előttünk fekvő javaslatát.
A jószomszédi kapcsolatok őrzésének jegyében az államközi szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetésének lehetőségét a végsőkig fenntartva Antall József miniszterelnök úr február végén Marian Calfa szövetségi kormányfőhöz fordult, még egyszer kérve őt a magyar szempontok átgondolására, a szakmai bizottság létrehozására. Amennyiben azonban ésszerű, a diplomáciai szokásoknak megfelelő időn belül nem érkezik pozitív válasz, akkor a természeti, környezeti értékek megóvása, valamint a Duna elterelésére irányuló jogsértő cseh és szlovák lépések miatt kényszerhelyzet áll elő. A térség népei létfeltételeinek megőrzése, a Duna egyoldalú elterelésének megelőzése érdekében a magyar fél nem tehet mást, mint hogy egyoldalúan felmondja az 1977. évi államközi szerződést. Indítványában ehhez kéri a Kormány az Országgyűlés felhatalmazását.
A szerződés felmondásával egyidejüleg azonban a magyar fél készségét fejezi ki a következmények közös rendezésére, az áprilisi határozatunkban már korábban lefektetett értéksorrend és a két ország közötti határt megállapító nemzetközi szerződések betartásával.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kormány javaslatát a környezetvédelmi bizottság támogatja. Kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy szavazatukkal emeljék az indítványt az országgyűlési határozatok sorába. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
