GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ)
GAÁL GYULA (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr.
Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy a tisztelt Ház elsöprő többséggel napirendjére tűzte a személyi jövedelemadó törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatunkat, és hasonlóan nagy arányban indokoltnak tartotta a sürgős tárgyalást is.
Ez azt mutatja számomra, hogy ebben a kérdésben, abban, hogy az önálló tevékenységet végzők, köztük az egyéni vállalkozók adóelőleg-fizetési kötelezettségei jelenleg nem pontosan szabályozottak, illetve nem megfelelően oldják meg a problémát, és ezen változtatni kell, ebben a kérdésben tulajdonképpen konszenzus van a Házban.
Az előterjesztésemben három dologról szeretnék röviden beszélni. Először arról, hogy mi a jelenlegi helyzet, és mi a mi javaslatunk ezzel szemben, másodszor azt szeretném kifejteni, hogy miért volt indokolt a törvénymódosító indítványunk, milyen érvek szólnak mellette, és végül röviden, mivel abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a sajtóból már ismerhetjük a kritikai észrevételeket is javaslatunkkal kapcsolatban, néhány megjegyzést fűznék ezekhez az észrevételekhez.
Először tehát röviden összefoglalva, hogy mi a jelenlegi szabályozás: Mint azt valamennyien tudják bizonyára, vagy legalábbis az érintettek, akiknek személyi jövedelemadó-előleget egyéni vállalkozóként kell fizetni, vagy önálló tevékenységet végző magánszemélyként kell jövedelemadó-előleget fizetni, azok tudják, hogy jelenleg az általános forgalmiadó-mentes számlaérték 3%-ának megfelelő adóelőleget von le a kifizető attól a magánszemélytől, aki a szolgáltatást, a munkát végezte. Tehát hangsúlyozni szeretném a szabály lényegét, hogy árbevétel-arányosan meghatározott összeget vonnak le a kifizetők. Ez eltér a mezőgazdasági termelők esetében, 2 és fél, illetve fél százalék a tevékenységi körtől függően.
A szabályozás lényege tehát az, hogy abban az esetben, ha adószámmal rendelkező kifizetőnek teljesít szolgáltatást az egyéni vállalkozó, akkor nem ő maga fizeti ki a jövedelme alapján a személyi jövedelamadó-előleget, hanem a szolgáltatásait igénybe vevőnek kell tőle levonni az árbevétel arányában egy meghatározott összeget, és azt be kell fizetnie az adóhivatalba.
Ezzel szemben mi azt javasoljuk, hogy ugyanúgy, ahogy a többi vállalkozói körben, az egyéni vállalkozók esetén is mód nyíljon rá, hogy nem az árbevételük alapján, hanem a ténylegesen elért jövedelem alapján fizessék az adóelőleget is, biztosítva ezzel, hogy ne érje őket hátrányos megkülönböztetés.
Miért rossz az a szabályozás, amelyik árbevétel alapján akarja az egyéni vállalkozókat előlegfizetésre kötelezni? Azért rossz, mert súlyos hátránynyal sújtja a vállalkozóknak egy széles körét, azt a körét, akik nem társas vállalkozási formában folytatják a tevékenységüket, hanem egyéni vállalkozóként próbálnak helyet keresni maguknak a gazdaságban. Azzal jár ez a jelenlegi szabály, hogy – függetlenül attól, hogy mekkora az illető jövedelme, keletkezett-e neki egyáltalán jövedelme – adóelőleget kell fizetni. Adóelőleget kell fizetni annak is, akinek a tevékenysége egyébként adómentes. Ez a szabály ugyanis nem tud mérlegelni, és nem kíván mérlegelni ezekben az esetekben.
Emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat és mindazokat, akik idefigyelnek erre a beszédre, hogy olyan helyzetben vagyunk, olyan gazdasági helyzetben, amikor a munkanélküliség elég gyors ütemben nő, amikor a Kormány sok esetben a munkanélküliségi problémákra csak azt a választ tudja adni pénzügyi források híján, hogy a vállalkozások élénkítésétől, a vállalkozások számának gyarapodásától, elterjedésétől várjuk a munkanélküliség leküzdését vagy a munkanélküliség csökkenését.
Abban a helyzetben ez a szabály egy törvényben eldugott szabály, azt eredményezi, hogy pontosan azoknál a tevékenységeknél, ahol módja lenne a nagyvállalatokból kiszoruló magánszemélyeknek valamilyen vállalkozási tevékenységet elkezdeni, tehát akár a mezőgazdasági tevékenység esetében a szövetkezetek átalakulása, részben felszámolódása nyomán, akár azokban a tevékenységekben, ahol viszonylag kicsi befektetett tőkére van szükség, de a gyors tőkeforgási sebesség miatt el tudja érni a vállalkozó a jövedelmét viszonylag kis befektetett tőkével is, és emiatt kis árrésre számíthat csak a tevékenységében, itt olyan árbevétel után fizet jövedelemadó-előleget, amelyiknek nincsen jövedelemtartalma, vagy lényegesen kisebb jövedelemtartalma van, mint ami a jelenlegi szabályozás feltételezése. (Dr. Kupa Mihály: Minek vállalkozik az ilyen?)
Kérdezi a miniszter úr közben, hogy minek vállalkozik az ilyen. Gondolom, azért vállalkozik az ilyen, mert nincsen sok más lehetősége, hogy mit csináljon. Annak az embernek, akinek megszűnt a szövetkezete, mert fölszámolták, mert a szövetkezeti átalakulási törvény olyan helyzetbe hozta, vagy olyan lehetőséget adott neki, hogy egyéni vállalkozóként mezőgazdasági tevékenységből próbálhatja csak megkeresni a megélhetését, azért, mert nincsen neki arra lehetősége, hogy otthagyja azt a falusi házát, és elköltözzön valahova, a városba, ahol egyébként szintén munkanélküliség van. Ennek nemigen van más lehetősége, mint hogy ezt megpróbálja.
Nagyon sokaknak nincsen más lehetőségük sem, kiszorulva a nagyvállalatokból, az iparvállalatokból, mint hogy megpróbáljanak valamilyen vállalkozási tevékenységet folytatni, és ráadásul nem nagy tőkeháttérrel. Olyan emberekről van szó, akik bérből és fizetésből éltek jó ideig, és viszonylag kevés befektetési forrásuk halmozódott föl az elmúlt években, évtizedekben. Tehát pontosan azokat a vállalkozási lehetőségeket kellene támogatni, amiket ez az előlegfizetési szabály majdnem lehetetlenné tesz.
És még egy dolgot szeretnék kiemelni ebben a gondolatkörben. Azt, hogy az induló vállalkozások többletköltségeit abszolúte figyelmen kívül hagyja ez a szabály. Az adószabályok egyébként lehetővé tesznek bizonyos költségelszámolást ebben a körben az induló vállalkozások esetében, ez az előlegfizetési szabály érzéketlen ezekre a dolgokra, és nem tudja figyelembe venni a költségeket. Egyszerűen árbevétel alapján adóztatva nem is létrejövő jövedelmeket adóztat meg, eleve kudarcra ítélve az induló vállalkozások jelentős részét.
Hát ez az egyik oldala, ami a vállalkozót érinti.
Másik oldala – csak zárójelben jegyzem meg –, hogy hasonlóan nagy bosszúságot okozott sokaknak, és kellemetlen hatásai vannak a kifizető részéről annak, hogy őneki kell adminisztrálni, őneki kell kiszámolni az adóelőleget, nyilvántartani és az APEH-hel elszámolni. Őt terheli az a felelősség, hogy az egyéni vállalkozónak a személyi jövedelemadó-előlegét levonja és befizesse, nem a vállalkozó felel érte, hanem ő, a kifizető felel érte, a szolgáltatást igénybe vevő felel érte, és nem a szolgáltatást nyújtó.
Ez a helyzet azzal jellemezhető, amit az Országgyűlés elnökének írott levélben egy egyéni vállalkozó kicsit dühösen meg is fogalmazott, hogy ez a szabályozás, a személyi jövedelamadó-törvény 47. §-a becsületsértő, mert vagy gyengeelméjűnek tekinti az embert, aki nem képes kiszámolni a személyi jövedelemadó-előleg összegét és azt befizetni, vagy pedig született adócsalónak feltételezi, hiszen az a képe róla, hogy nyilván nem fizetné be, amennyiben önadózással kellene befizetni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy a vállalkozói körben ez az egyetlen kör, az egyéni vállalkozók köre, akiknél nincsen lehetőség a költségelszámolásra, szemben a nagyvállalatokkal, állami vállalatokkal, rt.-k-kel az előlegfizetés esetében. És ilyen szempontból nem mérvadó az, hogy a bérből és fizetésből élőknek sincsen, hiszen a bérek és fizetések azok eleve jövedelmet jelentenek, és ezzel szemben nincs helye költségelszámolásnak.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni a bevezetőmben: a javaslatunk nemcsak az egyéni vállalkozói körre terjed ki, hanem minden önálló tevékenységet végző személyre, tehát azokra is, akik szellemi tevékenységek után adóznak: azoknak az adóelőleg-fizetési szabályai is jelenleg bonyolultak.
Nem tudom, hogy képviselőtársaim, illetve a hallgatóim közül hányan vannak olyanok, akiknek van különböző szellemi tevékenységek után jövedelme, nem tudom, hogy ebben az évben jutottak-e már hozzá, az adóelőleg-elszámolás viszontagságos helyzete miatt nagyon sokan nem, vagy nem nagyon tudom, hogy ez a kérdés rendeződött volna.
Egy zárógondolatként arra szeretnék emlékeztetni, hogy amikor az adóreform megszületett évekkel ezelőtt, miniszter úr nagyon jól tudja, volt az akkori pénzügyminiszter úrnak egy olyan ígérete, hogy az adóelőleg-fizetési szabály egy ideiglenes, átmeneti szabály, hiszen nyilvánvalóan nem lehet jó, de nincsenek olyan tényadatok – több évre visszatekinthető tényadatok – a birtokában, ami alapján egy más adóelőleg-fizetési szabály korrekt módon kialakítható lenne. Nem lehet például egy adókártyás rendszert bevezetni, ahol az előző évek adófizetési kötelezettségei, illetve jövedelme alapján lehet becsülni a várható jövedelmet az egyéni vállalkozók esetében is. De néhány év múlva erre sort fognak keríteni, ígérte akkor Meggyesi Péter miniszter úr. Nos, azóta eltelt néhány év, azóta néhány pénzügyminiszter is váltotta egymást ebben a székben. Azt gondolom, hogy éppen olyan miniszter került ebbe az előttem levő bársonyszékbe, akinek igenis van áttekintése ebben a kérdésben, és igenis hivatott rá, hogy ezt az ígéretet beváltsa. Rendelkezésére állnak azok a tényadatok több évre visszamenőleg, amik ennek az ígéretnek a teljesítését lehetővé teszik, és nagyon szeretnénk, hogyha erre valóban ebben az évben egy új adókoncepció és előlegfizetési koncepció keretében tényleg sor kerülhetne.
Addig is javaslatunk nem kívánta megoldani az összes személyi jövedelemadóelőleg-fizetési anomáliát, az összes adóproblémát. Egyetlenegy már most kezelhető és széles körben felháborodást keltő problémát szeretnék orvosolni, remélhetőleg közmegegyezéssel.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
