BALÁZSI TIBOR, a kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió-, rádió- és sajtóbizottság előadója:
BALÁZSI TIBOR, a kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió-, rádió- és sajtóbizottság előadója: … hiszen egy maratoninak számító vita eredményét kellene most itt közzétennem, és már csak a módosító indítványok számából is gondolhatják, hogy ez legalábbis heroikus vállalkozás lenne, és engedjék meg, hogy éppen ezért – lehet, hogy önkényesen, de – megpróbáljak csak kiragadni néhány nagyon fontos részletet a vitánk eredményeiből, és megpróbáljam 3-4 csomópont köré csoportosítani a mondandómat, pontosabban a bizottságunk mondandóját.
Azt hiszem, hogy értelemszerű és érthető, ha ez a 3-4 csomópont nem lenne más, és nem is lehetne más, mint az a négy nagyon fontos hivatkozási alap, amely az Alkotmányunkban található a médiákkal kapcsolatban.
Ha most ezt a négyet itt felsorolom, akkor megpróbálom a négy köré csoportosítani a bizottsági vitánk eredményeit. A 90/LVII-es törvénnyel mi eleget tettünk az Alkotmány előírásainak, és megszületett a kinevezési törvény. Mégis, a bizottsági viták során nagyon sokat foglalkoztunk ezzel az üggyel, mindenki körülbelül tudhatja és sejtheti, hogy miért. Nagyon sok módosító indítvány érkezett, vagy azzal a céllal, hogy a kinevezési törvényt változtassuk meg, vagy azzal a céllal, hogy a megváltozott kinevezési törvényt helyezzük be az új törvényünk szövegébe, és itt szülessen egy új rendelkezés.
Bizottságunk többsége a több tucat erre vonatkozó módosító javaslatot elutasította.
Alkotmányunk következő pontja a közrádió és köztelevízió felügyeletével foglalkozó rész. Ennél a pontnál is el lehet mondani azt, hogy szinte esztendők óta, vagy legalábbis két esztendeje foglalkoztunk a felügyelet kérdésével, és nagyon hosszú viták eredményeként jutottunk el oda, hogy azt lehet mondani, egy-két pont kivételével bizottságunkban megegyezés született a közrádió és köztelevízió felügyeleti rendszerével kapcsolatban. Ez az egy pont, ahol a konszenzus még hiányzik, a felügyelőbizottságnak a társadalmi testületek által delegált személyeivel hozható összefüggésbe. Itt az ellenzékiek véleménye szerint nem kellene kitüntetett szerepet tulajdonítani a delegálás szempontjából a katolikus egyháznak, mások szerint a katolikus egyháznak külön lehetne joga a felügyelőbizottságba delegálni személyt.
A következő nagyon fontos pont, ahová a módosító indítványok és a vitáink összpontosultak, a kereskedelmi rádiózás, illetve televíziózás jövendőbeli helyzete Magyarországon. Többször, több ízben szinte minden párt, amelyik részt vett a vitákban, leszögezte és elkötelezte magát a tekintetben, hogy ez törvénytervezetünknek valóban szinte a legfontosabb része, hiszen ha elfogadjuk a törvényt, akkor pontosan az idevonatkozó passzusok alapján válhat valójában sokszínűvé a magyar rádiózás és televíziózás. Ennek a passzusnak az elfogadása révén alakulhatna ki az a mindannyiunk által kívánatosnak minősített versenyhelyzet, amely nélkül talán – és ez is megfogalmazódott a bizottsági üléseken – a jelenlegi politikai dilemmák és szembenállások is csökkenthetők lennének.
Nagyon sok módosító indítvánnyal foglalkoztunk ennél a pontnál. Itt tulajdonképpen a Rádió és Televízió Hivatal volt az a nagyon fontos törvényrész, amelyben nekünk megegyezést kellett produkálnunk. Azt hiszem, hogy sikerült is ezt a produkciót végrehajtanunk. Megint csak egy – bár ez már nem annyira lényegtelen – pont kivételével, de itt is azt hiszem, nem a bizottság okolható, hogy ez a megegyezés nem jöhetett létre. Itt az RTH elnökének a kinevezése, illetve visszahívhatósága köré csoportosultak a dilemmák és a viták. Én úgy tudom – hivatalosan erről még igazából nincs is nekünk tudomásunk –, hogy az alkotmányügyi bizottság az erre vonatkozó kulturális bizottsági javaslatot nem támogatja, nem politikai, hanem hangsúlyozottan alkotmányjogi megfontolások alapján. Úgyhogy gondolom, a részletes vita során erről a pontról majd még nagyon sokan és sokat fognak beszélni.
Ugyancsak a kereskedelmi rádiózással és televíziózással foglalkozott az a három nagyon fontos módosító indítvány, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége prezentált. Ez a három nagyon fontos módosító indítvány azzal foglalkozik, hogy hogyan lehetne a kereskedelmi rádiózást és televíziózást Magyarországon minél hamarabb megvalósítani, hogyan lehetne esetleg még a szükséges és elkerülhetetlen intézmények, testületek létrejötte, felállása előtt vagy éppen közben már kereskedelmi rádiózást, illetve televíziózást létrehozni Magyarországon. Itt elvi különbségek igazából csak a vitáink kezdetén fogalmazódtak meg, s aztán megállapodtunk abban, hogy ez valóban egy olyan fontos kérdés, amelyben további tárgyalások szükségeltetnek, és különféle preferenciákat kell majd nekünk – lehet, hogy politikai alapon – még a tárgyalások közben megfogalmaznunk. Tehát ez a három nagyon fontos módosító indítvány sem vettetett el tulajdonképpen, sőt hivatalosan támogatta is ezt a bizottság, de itt az előterjesztőnek és a Kormánynak vannak még különféle fenntartásai, amelyeket szintén a részletes vitában lehet – bizottságunk véleménye szerint – aztán majd feloldani.
Ugyancsak nagyon fontos része a törvényünknek az úgynevezett monopolellenes szabályokkal foglalkozó rész. Itt is próbáltunk idomulni az európai és a világszabványokhoz vagy szabályszerűségekhez. Tulajdonképpen különös dolgot, különös szabályszerűséget mi itt Magyarországra vonatkoztatva nem állítottunk fel és nem hoztunk létre. Igyekeztünk az európai normatívákat betartatni vagy betartani, és tulajdonképpen a mi törvényünk ilyen értelemben nagyon sok szempontból tükre más országok monopolellenes szabályszerűségeinek.
Itt – megint talán önkényesen – egy pontot emelnék ki, ahol talán a sajátlagos magyar viszonyok miatt alakult ki élesebb vita a bizottságunkban. Ez az egy pont a regionális napilapok tulajdonosi hányadával foglalkozott, illetve az országos televíziózás és rádiózás tulajdonosi hányadával foglalkozott, mármint, hogy ez a kettő milyen viszonyban van egymással, milyen viszonyban lehet egymással, illetve a jövendőbeli tulajdonosok miképpen szerezhetnek tulajdonosi részhányadot az egyikben, illetve a másikban. Itt az ellenzék igyekezett minél előbbre törni olyan értelemben, hogy ezek a szabályok minél kevesebbek legyenek, illetve a kvóták minél kisebbek legyenek. A kormánypártoknak az volt a véleménye, hogy éppen azért, mert Magyarországon a regionális lapok sok esetben egy-egy régióban monopolhelyzetben lévő kiadványok, nem lenne jó, ha ehhez még társulni tudnának országos televíziók, illetve rádiók, hiszen akkor egy-egy régióban valóban kicsi, aztán nagyobb monopóliumok alakulhatnának ki. De azt hiszem, hogy ezen a területen is a vitáink végül is olyan állapotba jutottak, hogy nincs távol, nincs messze a megegyezés.
Tisztelt Ház! Tisztelt elnök úr! Nem olyan sokkal a nagyon hosszúra nyúlt bizottsági vitáink után most ennyit kívántam összefoglalva elmondani. Kérem képviselőtársaimat, hogy egészítsék ki mondandómat, illetve a nagyon számos és nagyon sok szempontra a vita során aztán ők világítsanak rá.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)