KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS, DR. külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végtelenül kedves Képviselő Asszony! (Derültség.) Jóhiszemű kérdése valahogy úgy hangzott, mintha azt kérdezné valamelyik padszomszédjától, hogy veri-e még a feleségét. (Derültség.) Fel szeretném világosítani arról, hogy — valószínűleg szándéka ellenére — a kérdés lényegileg egy rágalom, amely nemcsak a Kormányra vonatkozik, hanem az alapszerződést és az alapszerződéseinket megszavazó Parlament befeketítésére is alkalmas.
Az interpellációban érintett magyar—ukrán — az ön által többször alapokmánynak nevezett — alapszerződéssel kapcsolatban elmondhatom, hogy annak tartalmi ismertetése a magyar Országgyűléssel maradéktalanul megfelelt a nemzetközi megállapodások megszabott ratifikációs rendjének, mivel 1992. június 1-jén került benyújtásra az Országgyűléshez, és csak 1993. május 11-én került sor a parlamenti szavazásra. Az érintett parlamenti bizottság, majd az Országgyűlés a benyújtásra rendelkezésre álló több mint fél év alatt megismerve a szerződés tartalmát, azt a parlamenti demokrácia szabályainak megfelelően többségi támogatásban részesítette, illetőleg törvénybe iktatta.
Ha az a kérdés merül fel, hogy miért volt szükség erre az alapszerződésre és az alapszerződésre általában, akkor, ezt a kérdést ugyan bár sokszor megválaszoltuk, de mivel ismétlés a tudás anyja, azért természetesen most is megadom a választ.
A magyar—ukrán határ túloldalán élő magyar kisebbség és szűkebb hazája, a Kárpátalja harmadik országtól, az akkori Csehszlovákiától került a Szovjetunióhoz a II. világháború végén. A Szovjetunióból kivált és magát többfelől fenyegetettnek érző Ukrajna a Magyarországhoz fűződő jó viszony előfeltételének tekintette az 1947. évi békeszerződésben megerősített magyar határ rögzítését az államközi szerződésben. Azt hiszem, nem igényel további magyarázatot, hogy Ukrajna külső-belső stabilitása egyben Magyarország biztonsági érdeke is. Az alapszerződésben ezért kellett érintenünk ezt a kérdéskört is, az ottani magyarság nemzeti, nemzetiségi életének fejlődését biztosító megállapodáshoz kapcsoltan.
A másik állításával kapcsolatosan, vagyis más szomszédaink vonatkozásában az a véleményünk, hogy a határok kérdése érvényes nemzetközi szerződések, békeokmányok keretei között régen szabályozott, de a magyar kisebbségek helyzete egyes szomszédos országokban megoldásra vár. Ha a határokat mint elsődleges problémát vetik fel egyesek, ez általában nem a mi oldalunkról, sőt, merem állítani, sohasem a mi oldalunkról merült föl. Tárgyalásainkban ennek a szempontnak az érvényesítésére törekszünk, vagyis arra, hogy a magyar kisebbség helyzetén javítsunk.
A határainkon kívül élő honfitársainkon akkor segíthetünk leginkább, ha a valós helyzettel számolva, az adott keretek adta lehetőségeket teljes egészükben kihasználva szerződésekben is rögzítve igyekszünk megtenni mindent érdekükben. Ez az értelme a szerződésnek. Legutóbbi példa erre a szlovén—magyar kisebbségvédelmi szerződés.
Meggyőződésem, hogy az évszázad két világháborúját követően az országhatárainkon kívülre került magyarság kiteljesedő nemzeti szabadságának, jogai visszanyerésének lehetőségét igenis az európai egységesülés és benne a kisebb közösségek, térségek önkormányzati rendszere nyújthatja. A mi feladatunk ma, hogy olyan politikát folytassunk, amely lehetővé teszi a határon túli nemzetrészeink megmaradását, szellemi, művelődési, gazdasági, erkölcsi talpraállását, és vele párhuzamosan törekedjünk a szomszédsággal a céljaink fel nem adásával kialakítandó minél teljesebb együttműködésre.
Vannak szomszédságunkban olyan szélsőséges elemek és erők, amelyek a határkérdés emlegetésével akarják útját állni a magyar kisebbségek egyenjogúvá válásának — legfeljebb erre célozhatott képviselő aszszony — és ezzel karöltve a bizalomépítő munkának. Én óvnék mindenkit, vigyázzunk, hogy közülünk bárki is valami hasonlót sejtetve eszközükké, nemtelen politikai játszmáik segítőjévé váljon, akár szándéktalanul is.
A magyar Kormány a jövőben is a parlamenti eljárásmódok előírásaihoz híven kívánja folytatni a nemzeti térségi és európai célkitűzéseinket a maga egységében megvalósító külpolitikáját, soha nem veszítve szem elől a határon túli magyarság érdekeit. Meggyőződésem, hogy akkor követnének el hibát — ha úgy tetszik akár hazaárulást is —, ha nem így cselekednénk.
(15.20)
Akik pedig esetleg — megítélésem szerint indokolatlanul —, ha úgy tetszik, történelmi emlékek alapján, a magyar Kormánynak a haza iránti hűségét vonják kétségbe, alapszerződéseinkből kiindulva, melyek pedig többek között éppen Magyarország biztonságát vannak hivatva fokozni, nos, azokat természetesen nem kívánom lelkiismeretük elleni szavazásra biztatni. Ők viszont engedjék meg nekem, hogy úgy tartsam, a hazának az jó, ami a népének jó.
Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat fogadja el. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
