TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság kisebbségének előadója:

Full text search

TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság kisebbségének előadója:
TARDOS MÁRTON, a gazdasági bizottság kisebbségének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy az előbb hallották, a gazdasági bizottságban a Vagyonpolitikai Irányelvekről vita folyt, és a kisebbség nem tartotta a két előterjesztést tárgyalásra alkalmasnak. Véleményünket azzal szeretném — csak nagyon röviden — megalapozni, hogy nevetségesnek tartjuk, hogy 1993. november 2-án tárgyalja a Ház az 1993. évi Vagyonpolitikai Irányelveket, mert a korábban benyújtott Irányelvek visszavonásra kerültek, és az egész évben, tehát tíz hónapon keresztül Irányelvek nélkül, a törvényes, meghatározott, alkotmányos renddel ellentétesen folyt ez a — az ország átalakítása szempontjából leglényegesebb — folyamat, a privatizálás.
Tartalmi okai is vannak annak, hogy sem az 1993-as, sem az 1994-es Irányelveket nem tartjuk megfelelőnek. Az ok kettős. Nem elsősorban arról van szó, hogy az ott leszögezett elvek nem felelnének meg az ellenzéki képviselőknek vagy a bizottságban helyet foglaló ellenzéki képviselők véleményének, hanem hogy nem látjuk biztosítva azt, hogy az elvek érvényesítésének mechanizmusát az Irányelvek tisztázták volna, és lehetővé tennék annak a — különben elvileg hangsúlyozott — célnak a megvalósítását, hogy a privatizálást a társadalom át tudja tekinteni.
Sem a privatizálás folyamatának leírása nem felel meg ennek, sem az ott kialakult intézményi rendszer ellenőrzése nem felel meg ennek; az erre vonatkozó beszámolók csak olyan általánosságokat hangsúlyoznak, amelyek éppen a részleteket illetően semmilyen felvilágosítást nem tartalmaznak. És akkor, amikor a magyar társadalom úgy érzi, hogy a jogilag közös vagyon most véletlenszerűen kerül egyes személyek tulajdonába, és efölött ellenőrzést szeretne gyakorolni, ez az eljárás nem megfelelő. Nem megfelelő azért, mert rengeteg adminisztratív-bürokratikus eljárásnak ad helyet, az ezek fölötti ellenőrzési lehetőséget nem biztosítja, és nem számol megfelelően azzal, hogy a privatizálásra fölajánlott — vagy a privatizálásra gyakorlatilag értékesített — vagyon mellett egy jelentős vagyonrész marad állami tulajdonban, és ezzel a vagyonrésszel is hatékonyan kell gazdálkodni.
Itt megint arról van szó, hogy az elvekben le van írva, mit tekint a Kormány ebben a vonatkozásban fontosnak, és azzal tulajdonképpen egyet is lehet érteni — csak éppen annak a biztosítéka hiányzik, hogy ezek a gazdálkodószervek ne a vagyonuk felélésével, a nemzeti vagyon vesztéséből tartsák fönn a folyamatos termelést. Ennek semmilyen biztosítékát nem tartalmazzák az Irányelvek, erre nem térnek ki.
És marad az utolsó kérdés, amit föl szeretnék vetni. A miniszter úr, mikor beszámolt az Irányelvekről, említette, hogy a '93-as és a '94-es Irányelvek között jelentős különbség van. Igaz: a '94-es Irányelvek hangsúlyozzák, na nem a privatizálás szervezeti rendszerének fontosságát — azt átveszik a '93-as Irányelvekből —, hanem az új, pótlólagos keresletteremtés módszereit. Itt megint nem arról van szó, hogy nem értünk egyet azzal a célkitűzéssel, amit a Kormány magával szemben támasztott, hogy szélesítse a privatizációban részt vevők körét. A kérdés az, hogy '94-ben valóban lehetőség kínálkozik-e arra, hogy a keresletet olyan mértékben szélesítsék, mint ahogy a Kormány előterjesztése alapján ezt gondolni lehet. A gyakorlati tapasztalatok arról győztek meg bennünket, hogy jelenleg jelentős szabad vagyon van az országban, és a privatizálásra fölkínált vagyontárgyak iránt nincs kereslet. A kérdéssel foglalkozó állami szakemberek azzal keresnek meg naponta: mit lehet tenni akkor, amikor szisztematikusan fordulnak elő esetek, amikor nincs jelentkező a felkínált állami vagyonra. Ha ez a helyzet, ha kínálati többlet van a piacon, akkor nyilvánvalóan nem a kereslet fejlesztése és a kereslet növelése a feladat, hanem a kínálat olyan átalakítása, hogy az vonzóvá váljék a potenciális befektetők számára.
A Vagyonpolitikai Irányelvek ezzel a kérdéssel gyakorlatilag nem foglalkoznak, vagy csak olyan általános és nehezen áttekinthető javaslatokat tartalmaznak, aminek alapján a tárgyalásra az '94-es Vagyonpolitikai Irányelveket sem tartjuk megfelelőnek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me