KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP)
KELETI GYÖRGY (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a honvédelmi törvény részletes vitájánál először az Alkotmányhoz beadott módosító javaslatommal kezdjem. Mindenekelőtt arról szeretnék szólni, hogy egy olyan módosító javaslatot nyújtottam be, amely az Alkotmányt egy új passzussal egészítené ki. Ez nagyon rövid, ezért felolvasnám. Nevezetesen arról lenne szó, hogy a következő bekezdést javaslom az Alkotmány kiegészítéseként: "A Magyar Köztársaság fegyveres erői nem rendelkeznek és a jövőben sem rendelkezhetnek tömegpusztító fegyverekkel. Idegen hatalom nem telepíthet és nem szállíthat ilyen eszközöket az ország területén, illetve légterén."
Ezt rendkívül fontos megállapításnak tartom, különös tekintettel arra, hogy a tisztelt Ház ez év tavaszán a honvédelmi alapelvek tárgyalásánál szinte szó szerint ugyanezt a mondatot elfogadta. Akkor a honvédelmi miniszter úrnak tettem egy javaslatot: tekintettel arra, hogy ez a megállapítás sokkal nagyobb jelentőségű és fontosabb, mint hogy egyszerűen egy parlamenti határozatban maradjon meg, ezért a Kormány kezdeményezze, hogy ez a passzus az Alkotmányba kerüljön. Miniszter úr akkor úgy fogalmazott, hogy ennek elvben semmi akadálya nincs. Csupán azt mondta, hogy mivel mérlegelni kell az Országgyűlés törvényalkotási programjának zsúfoltságát, illetve azokat a körülményeket, amelyek között ez az Alkotmányba illeszthető, ott akkor a Kormány ezt a javaslatot nem továbbította.
Azt gondolom, ehhez képest egy nagyon komoly változás állt be, ugyanis a honvédelmi bizottságban a javaslatom tárgyalása során a Kormány részéről a következő állásfoglalás hangzott el: az Alkotmányba foglalás rendkívüli mértékben megkötné a Magyar Köztársaság kezét, ami egy esetleges NATO-csatlakozás alkalmával komoly korlátot jelenthet, esetleg gátja is lehet a NATO-hoz való csatlakozásnak. Ez, kérem szépen, egy teljesen új helyzet. Tavasszal a honvédelmi miniszter úr nem látta elvi akadályát egy ilyen alkotmánymódosításnak, ősszel, tél elején a Kormány elvi akadályt lát; nevezetesen azért, mert elképzelhető, hogy a NATO-hoz való csatlakozásunkat akadályozhatja meg, ha az Alkotmányunkban megfogalmazzuk: tömegpusztító fegyverrel sem a Magyar Honvédség, sem más idegen hatalom Magyarországon vagy légterében nem rendelkezhet.
Ezek után engedjék meg, hogy feltételezzem, hogy esetleg tavasz óta a NATO-hoz történő csatlakozás bizonyos tárgyalásai során felvetődhetett egy ilyen igény, hiszen tavasszal nem volt elvi akadálya, most van. És tudják, hogy tavasz óta számos tárgyalás történt annak érdekében, hogy vagy Magyarország, vagy Közép-Európa néhány országa egy kisebb csoportban felvételt nyerhessen a NATO-ba.
Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy valamikor a szovjet hadsereg ideiglenesen Magyarországon állomásozó alakulatai… (Dr. Varga János: Ideiglenesen!) … ideiglenesen, ezt mondtam … alakulatai tároltak Magyarországon atomtöltetet, mint utóbb kiderült. Ez teljes joggal váltotta ki a közvélemény felháborodását, hiszen Magyarország területére a magyar Kormány állítólagos tudta és beleegyezése nélkül hozták, illetőleg azt tudjuk az azóta megjelent sajtónyilvánosságból, hogy elszállításáról tudott az akkori magyar kormány, és Németh Miklós is tájékoztatta erről Antall miniszterelnök urat, amikor részére a miniszterelnöki funkciót átadta.
(11.20)
(Dr. Szabó Lajost Juhász Péter váltja fel a jegyzői székben.)
Én azt gondolom, ez a felháborodás teljesen jogos volt, hiszen nem azt jelentette ez, hogy a Magyar Köztársaság esetleg alkalmazta volna az atomfegyert, hanem hogy a Magyar Köztársaság evvel úgynevezett célországgá vált egy fegyveres konfliktus esetére; és véleményem szerint teljesen mindegy, hogy egy ilyen atomtöltetnek a borítójára milyen ország felségjele van felfestve, ez mindenképpen kifejezetten súlyos veszélyt jelent a Magyar Köztársaság biztonságára.
Éppen ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, gondolják meg ennek az alkotmánymódosításnak a szavazásánál: a Magyar Köztársaság biztonságának egyik nagyon fontos pillére lehet az, hogy se a magyar hadsereg, se pedig idegen ország hazánk területén ilyen tölteteket ne tárolhasson.
Egyébiránt pedig, amennyiben a NATO-nak valóban ilyen feltételei lennének a felvételünkhöz, akkor én úgy gondolom, hogy ezt a felvételt is meg kellene gondolni. Éppen ezért a Szocialista Pártnak az az elképzelése — amelyet már régebben is megfogalmazott —, hogy a NATO-ba való felvétel népszavazás után történhessen, akkor, amikor a közvélemény kinyilvánítja egyértelműen a NATO-ba való felvételi kívánságunkat. Legjobb tudomásom szerint ugyanakkor a NATO-nak — legalábbis nyilvánosan — ilyen feltételei nincsenek. Sőt az a jelenlegi tárgyalások egyik legnagyobb problémája, hogy a NATO nem nyilvánítja ki nyilvánosan azt, hogy milyen feltételek mellett — akár haditechnikai, akár a hadsereg struktúráját illető feltételek mellett — hajlandó Magyarország tagfelvételéről érdemben tárgyalni. Én azt gondolom, ha a NATO-hoz való tagfelvételünknek ez a feltétele — és ezt megismétlem —, akkor alaposan meg kell gondolnunk a NATO-hoz történő csatlakozásunkat.
Úgy hiszem, ez az Alkotmányba történő beemelés a biztonságon túl mást is szolgálhatna. Azt is szolgálhatná, hogy Magyarország az Alkotmányban mint alaptörvényben kinyilvánítaná azokat az eltökélt szándékait, amelyeket különböző nemzetközi szerződések aláírásával már kinyilvánított, s amely a tömegpusztító fegyverek korlátozására vonatkozik.
Volt egy másik módosító javaslatunk is Nagy Tamás képviselőtársammal, amelyben idegen csapatok Magyarország területére történő betörése, vagyis támadása esetén a Kormány intézkedési lehetőségeit határoztuk meg. Ezt a javaslatot elvetették. Szeretném bejelenteni, hogy készen van egy csatlakozó módosító javaslatunk, és ezért kérem az elnök urat, tegye lehetővé, hogy ezen a héten még be lehessen nyújtani csatlakozó módosító javaslatot, hiszen olyan jelentős kérdésről van szó, amelyet több jogásszal, szakemberekkel kellett megkonzultálni, s ennek alapján készült el ennek a csatlakozó módosító javaslatnak egy nyers változata. Ennek a tisztázása a héten megtörténik, és be tudjuk nyújtani a tisztelt Házhoz.
Ezen túlmenően jó néhány módosító javaslattal éltem a honvédelmi törvény tekintetében, amelyek — meg kell mondanom őszintén — nem váltották ki a bizottságok többségének egyetértését. Engedjék meg, hogy ezek közül csak néhányat megemlítsek, nevezetesen azokat, amelyeknek az el nem fogadása véleményem szerint talán hiba lenne.
Itt elsőként azt szeretném mondani, hogy javasoltam a hivatásos katonák nyugdíjkorhatárának a törvényben történő megállapítását, nevezetesen úgy, hogy a hivatásos katonai szolgálat felső korhatára a betöltött 55., tábornokok esetében pedig a betöltött 60. életév lenne. A kormányzat képviselői ezt a javaslatot elvetették, hogy ez a honvédelmi törvényben jelenjen meg. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy tudomásom szerint a rendőrségi törvény most folyó többpárti tárgyalása során pontosan a kormányzat az, amely a rendőrségi törvényben szeretné megjelentetni a rendőrök nyugdíjkorhatárának megfogalmazását; vagyis úgy tűnik, más koncepció érvényesül e tekintetben a Honvédségnél, és más koncepció érvényesül a rendőrségnél — holott azt gondolom, a Kormánynak kellene eldöntenie, hogy a fegyveres erőknél, illetve a rendészeti szerveknél fegyveres szolgálatot teljesítők korhatárának meghatározását hol, milyen formában kellene rögzíteni: a honvédelmi törvényben és a rendőrségről szóló törvényben; vagy mindkét esetben ezt kivenni és más szabályozás formájában megoldani.
Én mindenesetre azt javasolnám, hogy ez itt a honvédelmi törvényben legyen meghatározva, azon egyszerű oknál fogva, mert ez a hivatásos állomány számára egy hallatlan nagy biztonságot jelentene, ugyanis több helyen többen megfogalmazták, hogy vannak olyan információik, amelyek a hivatásos katonák nyugdíjkorhatárának a felemelését jelentenék. Köztudott, hogy a Parlament elfogadott már a nők nyugdíjkorhatárával kapcsolatosan egy ilyen emelésről szóló törvényt, így saját magukra nézve sem tartják ezt kizártnak.
Szeretném hozzátenni, hogy a hivatásos katonák életük során, hivatásuk teljesítése közben, sajnos, olyan mértékben elhasználódnak, ami valóban indokolja számukra az 55 éves kor megállapítását, hiszen legjobb tudomásom szerint a hivatásos katonák várható élettartama nem éri el a 60 évet, vagyis az 55 év fölé való sorolás eleve azt jelentené, hogy sok hivatásos katona nem élvezhetné a nyugdíj során a megérdemelt pihenést.
A következő javaslatom, amely, úgy gondolom, figyelemre méltó lehet a tisztelt Ház számra, az a sorkatonai szolgálatra 17 éves korban történő bevonulással függ össze. Szili képviselőtársam már beszélt erről a kérdésről. Én szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az újonnan készülő honvédelmi törvény alapszövege ezt úgy határozza meg, hogy 17 éves korban behívható az az önként jelentkezett fiatal, akinél a szülők beleegyezése megvan erre vonatkozóan, illetve akit egy speciális orvosi vizsgálat alkalmasnak tart erre.
Én azt gondolom, ezt a kérdést két részre kell bontani. Az egyik az, hogy a nagykorúság kérdése — amiről Szili képviselőtársam is már beszélt, illetve amiről az általa benyújtott javaslat is szól — meghatározó. Ugyanakkor gondoljuk végig, ma, amikor a pályakezdő fiatalok jelentős része, miután a szakmunkásképző intézet elvégzése után nem tud elhelyezkedni, feltehetően el tudja nyerni szülei beleegyezését ahhoz, hogy amíg munkahelyet nem talál saját maga számára, legalább "letudja" a katonai szolgálatot. Vagyis várható, hogy a jövőben sokkal többen — legalábbis többen — fognak jelentkezni 17 éves korukban önként, a szülők beleegyezésével katonai szolgálatra, ami számomra azt jelenti, hogy ezt meg kellene gondolni. Módosító javaslatomban a 18 éves kort határoztam meg a behívhatóság korhatáraként; kivéve azt az esetet, amikor valaki katonai tanintézetbe jelentkezik, és a katonai tanintézetbe történő felvételénél ezt a 17 éves kort kell engedélyezni.
Van egy módosító javaslatom, amelyet tulajdonképpen a Parlament tegnap a személyi jövedelemadó kérdésénél elvetett. Ne tartsanak mániákusnak a tekintetben, hogy ezt a kérdést rendszeresen ismertetem, és rendszeresen szólok róla, hiszen a múlt héten kedden este 9 óra tájban is — a még jelen levő néhány képviselő előtt — elmondtam, hogy alapvetően nem értek avval egyet, hogy a sorkatonai szolgálatra bevonulók úgynevezett bevonulási segélyét a törvény értelmében adó illesse meg. Ugyanis a bevonulási segély nem egy jelentős összeg, ezt a törvény meghatározza — a mindenkori minimálbér 60%-a, ha jól emlékszem —, ami, tételezzük fel, hogy 6000 forintot jelent. Mitől függ azonban az, hogy adózni kell-e ez után vagy sem? Attól, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fiatalt mikor hívják be sorkatonai szolgálatra! Mert ha valakit februárban vagy májusban hívnak be, akkor feltételezhető, hogy az addigi keresete nem éri el az adóköteles sávot, vagyis ezek a fiatalok nem fognak adót fizetni a bevonulási segélyből.
(11.30)
Aki viszont augusztusban vagy novemberben kapja meg a behívóját, azok esetében már joggal feltételezhető, hogy az addigi jövedelmük a bevonulás időpontjáig az úgynevezett adóköteles sávot eléri, vagyis nekik adózniuk kell.
Úgy gondolom tehát, hogy súlyos társadalmi igazságtalanság lenne azért adóztatni valakit, mert ő augusztusban vagy novemberben kapja kézhez a behívót, és kezdi meg a haza iránti elkötelezettségből a katonai szolgálatát, vagy azért adni valakinek — ha nem is papíron, de gyakorlatban — adómentességet, mert őt az a szerencse illette meg, hogy februári vagy májusi bevonulási időpontban kell megkezdenie szolgálatát.
Éppen ezért azt javasolnám, hiszen ez az ország, ez a költségvetés ettől a néhány százezer forinttól — amire számítani lehet ilyen formájú adóbevételben — nem fog tönkremenni, legalábbis nem jobban, mint ahogy eddig tönkrement, ezt az adókötelezettséget a bevonulási segélyeknél töröljük el, a törvénynek ilyen jellegű módosítását javaslom.
Javaslom ezt azért, mert a törvény alapvetően, már eleve a beadott, benyújtott szövegezése szerint az úgynevezett leszerelési segélyt adómentessé teszi. Vagyis meggyőződésem, hogy ilyen különbözetet nem kellene tenni. Hiszen gondoljanak — tisztelt képviselőtársaim — arra, hogy amikor egy fiatal bevonul katonai szolgálatra, az nem azt jelenti, hogy anyagilag függetlenné teszi magát a családtól.
Tessenek megkérdezni olyan hozzátartozókat, akiknek most szolgál a gyereke, hogy hány forintot kell neki havonta küldeni vagy adni, ha hazaérkezik szabadságra, eltávozásra, mert az a pénz, amit a sorkatona illetményként kap a laktanyában, nem elegendő ahhoz, hogy megvásárolja saját magának a tisztálkodófelszerelést, hogyha levelet akar írni, megvegye a közel 20 forintos bélyeget, ha hazautazik, akkor kifizesse a vasúti költségnek, mondjuk, egy csökkentett részét, ha véletlenül kimaradásra megy, és egy moziba akar elmenni, a jegyet meg tudja vásárolni, vagy ha van egy olyan káros szenvedélye, hogy naponta egy kávét szeretne meginni, akkor ezt is ki tudja fizetni ott, a laktanya kantinjában.
Tehát azt gondolom, hogy addig, amíg mi a sorkatonáknak nem tudunk olyan illetményt adni, ami az alapvető igényeiket ki tudná elégíteni, addig a bevonulási segélyt sem szabad megadóztatni, hiszen a család talán ebből a bevonulási segélyből tud valamit kezdeni abban az első hónapban, amikor a fiatal bevonul sorkatonai szolgálatra.
Nem kell mondanom talán, hogy mennyi pénzt jelent egy olyan család számára, amely egyszer szeretné meglátogatni a gyerekét a katonai eskünél, hogy egy 4-5 tagú család utazása, útiköltsége mibe kerül egy ilyen alkalommal. Azt gondolom, inkorrekt még ezt a csekély összegű bevonulási segélyt is — a bevonulás időpontjától függően — adó alá vetni.
Még egy dologról szeretnék beszélni, amiről itt részben már elhangzott egy vélemény: a családfenntartói kötelezettség miatti szolgálathalasztás kérdése. A törvény eredeti szövege úgy szól, hogy családfenntartói kötelezettség miatt a sorkatonai szolgálatra való behívást el lehet halasztani. Vagyis adományozható lehetőségről beszél, olyan esetben, amikor a hadköteles behívása egy eltartott hozzátartozó létfenntartását veszélyeztetheti.
Éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon alaposan átgondolva nekünk módosítani kellene ezt a javaslatot, és nem lehetőségről, hanem kötelező járandóságról kellene beszélni, vagyis ilyen esetben a behívást nem el lehet, hanem el kell halasztani.
Van ennek a bekezdésnek, ami a honvédelmi törvényben szerepel, még egy kitétele, ami azt mondja ki, hogy az esetben, ha a rászorulónak, tehát akinek a bevonulás esetén a létfenntartását veszélyeztetné az, hogy egyedül marad, tehát ilyen esetben lehet valamelyik hozzátartozót eltartásra kötelezni, s akkor ezen kötelezettség alapján nem a sorköteles látná el a rászoruló hozzátartozóját.
Úgy gondolom, ez jogos, a törvény ezt helyesen állapítja meg. Ugyanakkor véleményem szerint hiányzik ebből egy mondat vagy egy szó, ami vagy a lakóhely, vagy az azonos település lenne, hiszen megítélésem szerint csak olyan embert lehet eltartásra kötelezni, aki az illetővel azonos településen lakik, mert tessenek elképzelni, hogy egy ilyen kötelezettség alapján, amikor az eltartó bevonul, és mondjuk, az eltartásra kötelezett Pécsen lakik, akit el kell tartani, az, mondjuk, Budapesten, ez azt jelenti, hogy vagy Budapestre vagy Pécsre kell költözni ahhoz, hogy ezt az eltartást meg lehessen valósítani.
Végezetül engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ez a honvédelmi törvény — amint már elmondtam — szükséges, várja egyrészt a hivatásos állomány, várják a sorkötelesek, várják a sorkatonai szolgálatot teljesítők. Ezért én azt kérem a Parlamenttől, hogy a benyújtott számos módosító javaslatot — hiszen egy nagyon komoly, kétkötetes könyvecske kerekedett már ebből — alaposan mérlegelve, ezt a honvédelmi törvényt lehetőleg még ez évben fogadjuk el, hogy minél előbb érvényesíteni lehessen az abban megfogalmazottakat, és az abban megállapított szociális kedvezmények, szabályok, előírások, akár a hadseregben, akár a bevonulási időszakban minél előbb érvényre juthassanak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon. — Dr. Für Lajos jelentkezik.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
