MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ)
MÉCS IMRE (SZDSZ) Köszönöm szépen elnök úr higgadt szavait. Azért jobb lett volna most reagálni, hiszen még viszonylag közel van egymáshoz a reagálás és a levél, de akkor ezzel fogok élni, csak ugye, ez egy hét késedelmet jelent.
A honvédelmi törvényt és a hozzá csatlakozó alkotmánymódosítási javaslatokat együtt, közösen kell tárgyalnunk, hiszen ezek szoros, immanens egységet képeznek, és a honvédelmi törvénynek és ennek az alkotmánymódosításnak a kérdése igen jó stádiumba jutott.
Ahogy itt hallottuk a honvédelmi bizottság elnökétől és az alkotmányügyi bizottság elnökétől, egyhangú vagy szinte egyhangú egyetértés alakult ki a legfontosabb kérdésekben. Hangsúlyozni kell, hogy ez nagyon jó dolog. Ez azt jelenti, hogy a magyar Országgyűlés fontos ügyekben képes arra, hogy konszenzust alkosson, a magyar Országgyűlés képes arra, hogy minősített, kétharmados törvényeket alkosson, sőt valamennyi képviselő kétharmadának egyetértését meg tudja nyerni, és ilyen törvényeket ki tudjunk dolgozni.
Már-már megkongatták a vészharangot a kétharmados törvénykezés felett. Úgy gondolom, hogy ez a most folyó procedúra kitűnő példa arra, hogy igenis, fontos kérdésekben, jól megválasztott témakörökben sikerül kétharmados törvényeket hozni.
Egy igen nagy törvényt hozunk létre, amely kódexszerű, és amely a honvédség viszonyain túlterjeszkedve valójában a társadalom egészét érintő törvényt fog eredményezni. A hozzá csatlakozó, ráépülő további törvények pedig pontosan és részleteiben fogják szabályozni azokat a kérdésköröket, amelyek kibontása nem e törvénybe illeszkedett.
Miért mondtam el mindezt? Azért, mert valahol el kell vágnunk a problémáknak a megvitatását. Azokat a kérdéseket, amelyek a szolgálati törvénybe, a nemzetbiztonsági törvénybe vagy a rendőrségi törvénybe valók, ott kell tárgyalnunk.
Rátérnék akkor a részletes vita keretében arra a legfontosabb kérdéskörre, amelyet Bejczy Sándor vetett föl, és amelyre vonatkozóan alkotmánymódosítási javaslatot tett. A már egyhangúlag elfogadott és javasolt alkotmánymódosítást igen hosszú, többlépcsős munkában alakítottuk ki, többpárti egyeztetés keretében, a tárca képviselői, a mi szakértőink interaktív közreműködésével. Úgy is — ahogy ez a korábbi hírlapi reakciókban követhető — több munkaokmányt kellett átalakítanunk és tovább finomítanunk.
Miért mondom el mindezt? Mert eléggé meglepetéssel ért bennünket az, hogy a hatpárti konszenzus keretén túlmenően egy rendkívül fontos és emberi alapjogokat érintő kérdésbe bekerült egy újabb alkotmánymódosítás. Hónapokon keresztül, amíg tartott a hatpárti egyeztetése a törvénynek, megkíséreltük úgy megoldani az ország védelmének valamennyi kérdését, hogy ne kelljen a hatályos Alkotmányhoz hozzányúlni.
Tettük ezt abból az elvi kiinduló szempontból, hogy nem jó, hogyha az ország Alkotmányát nagyon gyakran módosítjuk, beláthatatlan folyamatokat indít el. Miután több hónapi diszkussziók után rájöttünk arra, hogy igazán jól nem oldhatók meg az alapvető védelmi problémák az Alkotmány módosítása nélkül, kidolgoztunk — szintén többhetes interaktív munkával — egy, végül is teljes konszenzussal elfogadható alkotmánymódosítást.
Nem ez történt Bejczy Sándornak a javaslatával. Bejczy Sándornak a törekvéseit az SZDSZ-frakció egésze tisztelettel nézi, és sok mindenben egyet is értünk vele. Egyetértünk azzal, hogy távol kell tartani a fegyveres erőktől a napi politikát, az aktuálpolitikát és a pártpolitikai szempontokat. Azzal is egyetértünk, hogy nem volna szerencsés, ha bárminemű pártpolitikának vagy napi politikának a színtere lenne a fegyveres erők területe.
De lényegében itt arról van szó, hogy két modell közül kell választanunk. Az egyik modell, amit Szabó Miklós történész barátom találóan K und K-modellnek nevezett: ez azt jelenti, hogy a fegyveres erők tagjainak mindennemű politikai tevékenységtől távol kell tartaniuk magukat, ezt deklarálniuk is kell, és ennek aztán sok ferde eredménye is volt. Gondoljunk csak arra, hogy I. Ferenc József, a legfőbb hadúr megtiltotta, hogy az akkori közös hadsereg és a honvédség tagjai egyenruhában vehessenek részt Kossuth Lajosnak a temetésén.
(11.00)
Szabó Miklós bizonyára sok más hasonló példát is tudna mondani a Hentzi-kultusszal kapcsolatban.
Tehát ez itt Magyarországon nagy történelmi múltra viszatekintő szemlélet, azonban ez a szemlélet sem tudta megakadályozni, mondjuk, a második világháború előtt és alatt, hogy bizonyos idegen érdekek és pártpolitikai érdekek ne szűrődjenek be a hadseregbe.
A másik modell, amit a modern német vagy amerikai mintának lehetne nevezni, annak az a lényege, hogy a katona-egyenruhás állampolgár, polgárkatona, aki teljesíti a kötelességét, aki pontosan tudja, hogy kötelességteljesítés közben semmiféle direkt politikai tevékenységet nem folytathat, de elhagyva a laktanya kapuját, levetve az egyenruhát, civilbe öltözve él alkotmányos jogaival. Ehhez megfelelő polgártársadalom kell, nagyfokú polgári öntudat kell és egy olyan kultúra és politikai szubkultúra, amely pontosan tud disztingválni, finoman tud disztingválni.
Megmondom őszintén, én személy szerint efelé hajlok, de tudomásul kell vennem, hogy nincs meg még ennek a kultúrának minden eleme, hogy finoman fogalmazzunk, hazánkban. Tehát nyitottak vagyunk arra, hogy korlátozzuk a fegyveres erők keretében a pártpolitikai tevékenységet. Erre a jelenlegi Alkotmány lehetőséget is nyújt. Kérdés, hogy ebbe a korlátozásba bele lehet-e érteni a párttagságtól való tiltást.
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon súlyos alkotmányjogi kérdés. Nem véletlen, hogy az alkotmányügyi bizottság sem döntött még ebben a kérdésben. S ha az Alkotmánybíróság eddigi ítélkezési gyakorlatát vesszük figyelembe és azt a virtuális alkotmányt, amit tulajdonképpen a döntései mögött fölsejleni láthatunk, akkor ezen virtuális alkotmánnyal — az én meggyőződésem szerint — nehezen férne össze egy alkotmányos tiltás. De a jelenlegi felhatalmazás alapján kétharmados törvényben, a korlátozás keretében akár a honvédelmi törvényben, akár a párttörvényben ezek a szempontok érvényesíthetők.
De ezen túlmenően, gyakorlati szemmel nézve, a párttagság léte vagy nemléte ellenőrizhetetlen. Alkotmányos tiltások vannak arra, hogy valakinek a párttagságát akár csak megkérdezzék, vagy valaki köteles legyen erről számot adni. A pártok sem kötelezhetők arra, hogy tagjaikról információt adjanak ki, vagy egyszerűen megerősítsék a tagsági viszonyt.
Tehát alkotmányban rögzíteni egy olyan kikötést, amit nem lehet ellenőrizni csak alkotmányellenes eszközökkel, ez önmagában egy ellentmondásos helyzet, amit föl kellene oldani. Hogy valaki végez-e pártpolitikai tevékenységet — mivel tevékenységről van szó —, az már ellenőrizhető, az már látható. Ha azt mondjuk ki, hogy valaki nem viselhet egyenruhát pártrendezvényen, az egy ellenőrizhető dolog. Elég sokszor látjuk a tévéhíradóban, mikor öreg nyugdíjas tábornokok különböző rendezvényeken handabandázó tömegben jelennek meg. Valóban, ez nem kívánatos, valóban, az ilyen jelenségek az egyenruha méltóságával és a fegyveres erők méltóságával nem férnek össze, ezeket szabályozni kell. De nem a Magyar Köztársaság Alkotmánya az a hely, ahol ezeket a kérdéseket kell szabályozni.
Ezen túlmenően az általam rendkívül nagyra becsült, és ha szabad neveznem, kollégám és barátom, Bejczy Sándor jó szándékú javaslatában vannak további problémáink. Problémánk az, hogy rendkívül szélesre vonta azt a kört, amelyet ki kíván rekeszteni alapvető emberi és alkotmányos jogából, hiszen az önkormányzati tűzoltókat is beleérti. Tehát Jancsi bácsi, aki a spricnit nyomogatja Szigligeten, ő sem lehetne, tegyem föl, a Kisgazdapárt tagja, mert Szigligeten éppen Kisgazda-uralom van, Kisgazda a polgármester, és a tűzoltóság is teljes mértékig a Kisgazdapárt ellenőrzése alatt van. Amikor égett a nádfedeles házam, akkor bizony én egyáltalán nem haragudtam, hogy a Kisgazda tűzoltók ott működtek és oltották a tüzet.
Tehát tréfásan hangszereltem egy sajnálatos szomorú eseményt, mert tényleg leégett a nádtetőm Szigligeten, de az abszurditásra akartam fölhívni a szíves figyelmüket, hogy képtelenség ilyen mértékig kiterjeszteni.
Vagy például a polgári védelem szervezete: a polgári védelem szervezete nagyon mélyen be kell, hogy ágyazódjon a polgárok közé, a nevében is benne van. Például a légósok: mi, akik Bejczy úrral átéltük a második világháborút, emlékszünk még a légósokra, mint ahogy emlékszünk a koalíciós rendőrkapitányokra is, amit ő említett, és amit tényleg el kellene kerülni. De nem látom be, hogy a polgári védelmi szervezetre miért kellene kiterjeszteni. Az arra legalkalmasabb és vállalkozó embereket minden korlátozás nélkül kell ott alkalmazni.
De például a büntetés-végrehajtási testület — amiről megint rossz emlékeim vannak — modernizálódása éppen a polgárosodás felé tart. Éppen afelé tart, hogy nem elsődlegesen fegyveres testületről van szó, hanem nevelőkről van szó, pedagógusokról van szó, társadalmi szervezetek mennek be a börtönökbe azért, hogy ott segítsék az elítéltek nevelését, segítsék az elítéltek átképzését. Tehát egyáltalán nem látjuk ezt indokoltnak.
Indokoltnak látjuk, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokban valóban ne legyen pártpolitikai tevékenység a legkisebb mértékben sem, és nem lehet más társadalmi szervezetek részéről sem oda delegálni embereket, mint ahogy ez sajnálatos módon megtörtént az elmúlt évek során.
Úgyhogy tisztelettel azt javasolnám — mivel teljesen nyitottak vagyunk arra, hogy ezt a kérdést rendezzük, és azzal a módszerrel, szabadjon így mondanom, most már háromnegyed éves hagyománnyal, amit kialakítottunk —, hogy ezen a héten a tárca képviselőivel, Bejczy Sándorral, aki javasolta és a többi párt képviselőivel üljünk le, és alakítsunk ki egy közösen elfogadható megoldást. Első közelítésben próbáljuk meg alkotmánymódosítás nélkül megoldani, amenynyiben azonban alkotmányjogászok bevonásával, azok szakmai véleménye alapján az derülne ki, hogy mégiscsak módosítani kell az Alkotmányt, akkor arra vonatkozóan egy közös szöveget alakítsunk ki.
A hozzácsatolt és a honvédelmi törvénybe beiktatandó 13442-es számú javaslatával — amelyben Bejczy képviselőtársam koherensen, az előbbi alkotmánymódosításhoz csatlakozva, annak szellemében kiegészíteni rendeli a honvédelmi törvényt — teljes mértékig egyetértünk. Sőt annak megvizsgálását javasoljuk, hogy önmagában ez a módosító indítvány — esetleg kisebb kiegészítésekkel — nem volna-e alkalmas arra, hogy a problémát megoldja.
(11.10)
Fel kell azonban hívnom a figyelmet arra, hogy bizonyos visszaélési lehetőségek is fellépnek. Van egy olyan jogászi fordulat, hogy "feltéve, de meg nem engedve". Tehát én is ezt mondom, feltéve, de meg nem engedve, ha egy kormány vissza akarna élni azzal a felhatalmazással, amit itt adnánk neki. Mondjuk, pártpolitikusokat berendelnének kéthetes vagy egy hónapos katonai szolgálatra pont akkor, amikor valami fontos pártpolitikai tevékenységük volna. Ez nem zárható ki teljesen, hiszen még a legnagyobb demokráciákban is hallottunk olyan figurákról — ezt már nem feltéve és meg nem engedve, hanem olvastuk —, hogy például sztrájk idején behívták a sztrájkolókat, és utána mint katonáknak kellett a mozdonyokat vezetniük. Tehát hajlamosak a világ kormányai — ha a mienk nem is, mondjuk így, de a világ kormányai hajlamosak —, hogy visszaéljenek a törvényekben rejlő lehetőségekkel.
Nekünk éppen a "worst case"-esetre kell méreteznünk: vagyis ki kell zárnunk az ilyen lehetőséget is. Mert az szép elv, hogy pártpolitikától függetlenné tesszük a végrehajtó hatalmat és annak is az egyik meghatározott részét, a fegyveres erőket, de ugyanakkor ez az elv vissza is fordítható. Ha túlzottan eluralkodik egy párt éppen a hatalom megszerzése és a hatalom túlterjeszkedő gyakorlata révén, akkor éppen ellenkezőleg, ezek a nemes elvek — amelyek mentén mi ezt szabályozni akarjuk — visszafordulhatnak, és az ellenkező eredményt érhetik el.
Tehát summa summarum: nyitottak vagyunk ebben a kérdésben, ezen a héten ezt szeretnénk rendezni. Kérem elnök urat, hogy a mai napon még a részletes vitát ne zárja le, hiszen a megoldás az lesz, hogy valószínűleg közös kapcsolódó módosító indítványban fogunk megegyezni. Kérem elnök urat, hogy ezt a lehetőséget mindnyájunk számára tartsa nyitva. Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
