FRAJNA IMRE, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FRAJNA IMRE, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka:
FRAJNA IMRE, a FIDESZ képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Habár a megalkotásakor sejthető volt, hogy ez a törvény nem az örökkévalóságnak készül, de azt hiszem, azért arra senki nem számított, hogy az egyéves korát sem fogja nagyobb átszabás nélkül megérni. Az egyrészt persze lehet dicsérete egy kormányzatnak, amely fölfigyelvén a törvény működésének a hiányosságaira, különösebb presztízsszempontok nélkül hajlandó roppant időben korrigálni a felfedett hiányosságokat, és lehet másról is szó.
A javaslat egyik része valóban ilyen technikai pontosításokat tartalmaz, a másik része merőben másról szól, némelyik módosítás kifejezetten megmagyarázhatatlan, hogy miért került ide a Ház elé.
Több dicsérő felszólamlás hangzott el a törvény hatásosságát illetően. Én azért azt javasolnám mindenkinek, hogyha lehetősége van rá, ne próbálja ki azt a szociális biztonságot, amit e törvény alapján kaphat, jobb ezt azért kipróbálás nélkül hagyni.
(17.40)
A javaslatot három szempontból igyekszem megvizsgálni. Az egyik az, hogy szükségesek-e a benne foglalt intézkedések; a másik az, hogy végrehajthatók-e ezek az intézkedések a törvény tervezete szerint; harmadrészt pedig, hogy van-e rájuk fedezet valahol előírva, vagy pedig a kormányzat — most már jó szokásaként — ismét más kontójára próbál ígérgetni.
Tehát a törvényben létezik egy-két nehezen megmagyarázható momentum. Az egyik ilyen, amit hagyatéki teherként hallgathattunk a miniszteri expozéban is. Ezzel a hagyatéki teherrel több probléma van. Egyrészt rávilágít hazai joggyakorlatunkra, amikor egy Ptk.-ban szabályozott kérdést egy merőben más törvényben próbálunk újraszabályozni. Ez egyébként azt fogja eredményezni, hogy a polgárjoggal foglalkozó jogászoknak hosszú ideig nem fog a tudomására jutni, hogy a hagyatéki teher megváltozik, hiszen nem valószínű — ha valamelyik ügyvédnek nincs különösebb affinitása a szociális ügyekhez —, hogy a szociális törvényben fogja keresni a hagyatéki eljárások megváltoztatását.
A nagyobbik baj ezzel a módosítással, hogy rengeteg problémát vet fel a végrehajtás során. Hogy a legegyszerűbbet említsem: mi történik akkor, amikor a tartásra kötelezhető, de a tartási kötelezettségének eleget nem tevő személy nem azonos az örökössel. Ebben az esetben igen nehéz az elvi megmagyarázása annak, hogy a hagytéki terhet miért az örökösre róják ki.
Azt is lehet tapasztalni, hogy a kormányzatnak időnként vannak roppant szívós törekvései, amelyek időről időre előkerülnek, és némelyik a Házban rendszeresen el is bukik; ez egy idő után elveszi a kormányzat kedvét attól, hogy próbálkozzék.
Az első törvénynél is megtaláltuk ezt a csodálatos pontot, ami arról szólt, hogy a népjóléti miniszter korlátlan méltányossági jogkörrel rendelkezhet a gyermeknevelési támogatás odaítélésében. Most ismét megtaláljuk azt a pontot — persze, most már nem korlátlanul —, ami úgy szól, hogy ennek alapján különös méltányosságot is igénylő esetben akár egy gyermektelen milliomos részére is két évre megállapíthatja a népjóléti miniszter a gyermektartási segélyt, és további két évvel meghosszabbíthatja, noha a törvény tárgyalásakor pont az a kompromisszum született, miszerint pontosan meghatározzuk a paramétereket, hogy a miniszternek mely feltételek hiánya vagy nemléte esetén van joga a méltányosságot gyakorolni. Szerényen jegyzem meg, hogy emlékezzünk rá, most sem tartjuk elfogadhatónak a korlátlan méltányossági jogkört.
A másik két módosítás valóban helyénvaló. Mi is támogatjuk azt, hogy egy újabb gyermek születése ne szüntesse meg a támogatást. Egyetértünk azzal a méltányossági törekvéssel, hogy egy gyermek halála esetén három hónapnyi ideig tovább folyjék a támogatás akkor is, ha ez egyébként a támogatás megszűnésével jár.
Az igazán problémás pont számunkra a közösségi munkavégzés problémája. Ez egy régi keletű probléma, és e kérdés megoldásánál két ellentétes érdeket kellene valahogyan szinkronba hozni egymással. Ez szemmel láthatóan sehogy sem sikerül. Volt már a Ház előtt malenkij robot formájában egy ehhez hasonló javaslat, természetesen nem a kormányzat tollából, és hál' istennek elvetésre is került.
Ez a javaslat már-már belül kerül a törvényesség keretein, de méltányos megoldásnak semmiképpen sem tekinthető. A magunk részéről egyfelől el tudjuk fogadni azt az elvet, hogy egy olyan munkanélkülit, aki hosszabb ideje kizárólag segélyből él, lehetőleg foglalkoztatnia kellene egy önkormányzatnak, főleg ha lehetősége van arra, hogy munkát ajánljon föl neki. Valószínűleg minden képviselőtársam ismeri azokat a történeteket, amikor az önkormányzat igen jelentős számú, általa segélyezett munkanélküli ellenére sem képes közmunkára embereket találni. Ezek az anomáliák tehát valamilyen kezelését igénylik a dolognak, viszont feltehetőleg nem oldható meg úgy, ahogy a javaslat kívánja. Azt hiszem, elvi alapokon igen nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért nem tekinthetjük ezt a közmunkát munkaviszonynak. Hiszen összesen annyit mond róla, hogy ha egymásnak okoznak kárt — mármint az önkormányzat és a munkavállaló —, akkor kell a Munka Törvénykönyve szabályait alkalmazni, de hogy egyébként ez milyen munkajogi szabályokkal jár, semmit nem mond róla a javaslat.
Egyébként feltehetőleg így is nehéz lesz ezekre a munkákra embereket találni, bár a szankciók elég súlyosak ahhoz, hogy kellő fenyegetést tudjanak jelenteni, de az így elérhető jövedelem, amit a törvény előírna, mindenki számára valószínűleg kontraindikálja, hogy ilyen munkában részt vegyen. Ugyanis a jövedelem itt oly mértékben csekélyre van szabva, hogy az majdnem az ingyenmunka fogalmát veti fel a segélyezéshez képest. Ebből a szempontból úgy gondoljuk, ha motiválni szeretnénk őket, akkor legalább valami olyan megoldásra törekedjünk, ami hasonlít arra, mintha fizetnénk az illető munkájáért, nem pedig csak formálisan próbálunk eleget tenni ennek a kötelességünknek.
Végrehajthatóak-e ezek az intézkedések? Maga a törvény megszavazása után 30 nappal lépett hatályba, és roppant hosszú időt hagyott az önkormányzatoknak arra, hogy a végrehajtáshoz szükséges rendeleteket dolgozzák át. A törvény, egyébként helyesen, több pontosítást, szabályváltoztatást tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy minden önkormányzatnak — már amelyik megcsinálta — az összes rendeletét át kell dolgoznia, és a bevezetett egy-két új ellátás miatt még csak nem is lehet elégséges az, hogy a törvényszövegben bevezetett változtatásokat egyszerűen átvezeti a jogszabály szövegén.
Igen nehéz lesz a tárcának megnyugtatni azt az önkormányzatot, amelyik december 20-án — és nagyon optimista voltam — megszavazott törvényből január 1-jére hatályos önkormányzati rendeletet lesz képes gyártani. Szerintem ilyen nincs.
Éppen ezért egy törvényt január 1-jén hatályba léptetni — miután nem végrehajtható — merőben felesleges. Úgy hisszük, a végrehajtását — bármennyire is presztízsszempont a kormányzat számára, hogy '94. január 1-jétől élő törvény legyen — el kell halasztani ismét legalább 30 nappal, de valószínűleg jobb lenne 60 nappal.
Az utolsó kérdés, amit vizsgálunk, hogy van-e fedezete ezeknek a különböző növeléseknek. Fedezete egy területen található, mégpedig a közösségi munkánál, ami elméleti fedezet persze. Ez arról szól, hogy a szolidaritási alapban keletkező szufficitet át lehet adni a foglalkoztatási alap számára, aminek egyébként finanszíroznia kell ezeket az ellátásokat. Ha a prognózisok helyesek, itt valóban szufficit is fog keletkezni, tehát ennek az egy ellátásnak — feltehetőleg — meglesz a fedezete, persze nem teljeskörűen, és nem annyira, ahány ilyen ellátásban részesülő ember van. De azt mondhatjuk, hogy valami fedezet előkerült, talán majd kiderül, hogy elégséges lesz-e.
Ellenben az összes többi ellátásnövekedésnek nem igazán lehet a fedezetét megtalálni. A költségvetési törvény pedig végképp nem tartalmaz eligazítást arra, hogy a tárca mégis melyik ellátásoknál mekkora növekedésekkel számol. Ezért félő az az eset, hogy a kormányzat nagylelkűségét ismét az önkormányzat számlája fogja állni.
Összességében egyébként a törvényjavaslat jobb, mint a tárcától eddig megszokottak. Teljes átírás nélkül is, néhány ponton való kijavításával elfogadható, de a jelen formájában nem az. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
