SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az ez év elején útjára indított átfogó szociálpolitikai reform első lépéseként megszületett az ez évi III. számú törvény a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról.
Ennek a törvénynek a bevezetését a társadalom és a szakmai körök részéről egyaránt nagy várakozás előzte meg. Gyakran — ma már örömmel állapíthatjuk meg, hogy indokolatlan — félelem is övezte ezt a lépést: a törvény sikeresen működik, alkalmazása folyamatos, és kisebb zökkenőktől eltekintve a bevezetés megindult. Köszönhető mindez a jogalkalmazók számára biztosított széles körű felkészítő módszereknek, valamint az ellátások jelentős részét működtető települési önkormányzatok felkészültségének és segítő hozzáállásának. Kisebb zökkenők — sajnálatosan — voltak, és ezért külön is köszönettel tartozom azoknak az önkormányzati alkalmazottaknak, akik ezeket a döccenőket kénytelenek voltak elviselni, végigélni, és akiknek a visszajelzései alapján most részben sor kerül egyfajta korrekcióra.
Az elnök úr bejelentéséből is nyilvánvaló volt ugyanis, hogy ez a törvényjavaslat valójában nem a reformnak mint olyannak a következő lépése, hiszen annak az elveiről majd jövő héten kezdünk hozzá egy országgyűlési határozat vitája kapcsán a tárgyaláshoz.
Szükségessé váltak azonban bizonyos módosítások, és, azt hiszem, ez sok szempontból jellemző erre a ciklusra.
Az előbb egy másik törvény kapcsán Balás István képviselőtársam "törvényhozási kampány"-ról beszélt. Nyilvánvaló, mindannyian tudjuk, hogy hatalmas számban hozunk létre törvényeket, és e törvénysorozatban nyilvánvalóan előfordulhatnak olyan elemek, amelyek viszonylag gyorsan korrekciót igényelnek. Előfordulnak olyan körülmények is, amelyek egy hosszabb előkészítés, nyugodtabb, higgadtabb elemzés esetén nem fordulnának elő — a mostani javaslatban is lesz majd egy ilyen, rá fogok mutatni.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy meglehetősen változó világban élünk, a társadalomban is változó jelenségek vannak, és adott esetben ez gyors reakciókat igényel részünkről. Vállalni kell tehát a korrekciós lépéseket. Valójában nem új törvényről: egy törvénykiegészítésről és továbbépítésről van szó. Az eredeti célkitűzésünk tágabb kereteket és több új ellátás bevezetését kívánta. A lehetőségek a jelzett megoldásokra nyújtanak módot. Nagyon lényeges, hogy ez az Országgyűlés csak végrehajtható törvényeket hozzon.
Az önök kezében lévő törvényjavaslattal olyan kiegészítéseket kívánunk az elindított rendszerben megvalósítani, melyek helyenként pontosabbá, másutt, új megoldásokat bevezetve, hatékonyabbá teszik az ellátásokat.
Javaslatunk három lényeges pontját szeretném kiemelni:
Az első a gyermeknevelési támogatás rendszerének kiterjesztésére vonatkozik. Annak az igénynek a kielégítését célozza, hogy bizonyos feltételek megléte esetén akkor is legyen lehetősége a szülőnek az ellátás igénybevételére, ha legkisebb gyermeke még nem töltötte be a harmadik évet. Úgy érzem, ez az a pont, amit, sajnálatos módon, a vita során sem fedeztünk föl, hiszen a jelenleg hatályos szabályozás akkor is kizárja az ellátásból a családot, illetve az anyát, ha ez egy új gyermek születése vagy örökbefogadása révén következik be. Ez nyilvánvalóan ellentmondás, és nem jogalkotói cél — itt tehát érthetően módosítani, változtatni kell.
Örömmel jelentem egyébként, hogy ma már mintegy 18000 édesanya részesül abban a lehetőségben, hogy saját döntése alapján, saját otthonában nevelje gyermekeit.
(16.10)
A második változás a jövedelempótló támogatást érinti. Ezt az ellátást jelenleg — és itt már nem örömmel, hanem, sajnos, mondom — 120000 személy veszi igénybe. Várható, hogy számuk a következő évben tovább növekszik.
A módosításunkat az önkormányzatok azon jogos felvetése alapján terjesztjük elő, miszerint kifogásolják, hogy a támogatások kifizetése 50%-ban a költségvetésből átengedett, de elvben szabad fölhasználású keret terhére történik, miközben nincs lehetőségük arra, hogy foglalkoztassák az általuk támogatott személyeket.
Ezen, főleg kistelepüléseken kialakuló konfliktusok feloldása céljából nem kötelező előírást teszünk, de lehetőséget kínálunk az önkormányzatoknak, hogy legyen fölhatalmazásuk arra, a foglalkoztatási törvény keretei között munkát kínáljanak föl a szociális támogatásra jogosultaknak. A tervezet mind a közhasznú munkában, mind alkalmi foglalkoztatásban, mind munkaviszonyt eredeztető főállású foglalkoztatásba történő bevonás lehetőségét valósítja meg. A munkavégzés idejére természetesen kiegészítő bér jellegű díjazást ír elő, de rendelkezik arról is, hogy amennyiben meglévő, elérhető és törvényes keretek között fölkínált munkalehetőséget indokolatlanul visszautasítanak, akkor szankció következzék be: a jövedelempótló támogatásból való átmeneti kizárás. A társadalom igazságérzetét sérti közpénzekből támogatást fizetni azoknak, akik a saját aktivitásukat nem vetik be ebben a kérdésben.
A szociális törvényt kísérő finanszírozási reform során szociális normatívát vezettünk be. Ezt a normatívát úgy korrigáljuk, hogy tovább súlyozzuk a munkanélküliek számát a településeken, tehát azok a települések, ahol több a munkanélküli, nagyobb támogatást fognak kapni, mint korábban. Ezzel az eddiginél jobban valósul meg az a cél, hogy minden település a tényleges szociális terhei alapján részesüljön ebből a központi támogatásból.
A szociális normatíva összege tervek szerint mintegy 5,5 milliárd forinttal nagyobb lesz. Ezzel az önkormányzatok nagyobb lehetőséget kapnak az egyébként nagyobb feladatok megvalósítására.
A harmadik jelentős változás a személyes gondoskodást nyújtó intézmények térítési díjának megállapítását érinti. A jelenlegi szabályozás szerint gyakran előfordul, hogy a beutaló önkormányzat késedelmesen, hibásan vagy néha egyáltalán nem állapít meg térítési díjat, és így rendkívül nehéz helyzetbe hozza az intézményt fenntartó önkormányzatot. Ezért a javaslat szerint a térítési díjat a rászoruló személyt fogadó, az intézményt fenntartó önkormányzatnak kell megállapítania.
Elvi jelentőségű a törvényjavaslatnak az a mozzanata, amely arra ad felhatalmazást, hogy szabályozott keretek között az önkormányzatok hagyatéki teherként kivethessék a kifizetett rendszeres szociális segélyek összegét. Erre abban az esetben nyílna lehetőség, ha az idős szülőket támogatni ugyan képes, de arra nem hajlandó közeli hozzátartozók elvárják, hogy a közösség az adófizetők pénzéből támogassa szüleiket, miközben igényt tartanak arra, hogy tehermentesen örököljék az ingatlanokat.
A törvényjavaslat tartalmaz pontosító szabályt is, térítési díjak kiszámításánál figyelembe vehető jövedelmi tételeket. Itt bővítő és szűkítő, tehát rontó és javító szabályok egyaránt vannak, a gyakorlati tapasztalatokra erőteljesen támaszkodva.
Említettem már a gyermeknevelési támogatás rendszerével kapcsolatos változtatást az újonnan született gyermek kapcsán. Az örömteli dolog mellett megemlítem még, hogy a javaslat változtatást kínál arra az esetre is, amikor a jogosultság nem öröm, hanem bánat, tragédia kapcsán szűnik meg, amikor az egyik gyermek halála okozza azt, hogy a jogosultság elvész. A jelenlegi rendelkezés azonnal kizárta a családot az ellátásból, semmilyen átmeneti periódust nem adott. Előfordult a gyakorlatban olyan szomorú eset, hogy a temetéssel szinte egy időben jött meg a felszólítás a munkavállalásra.
Nem nagyon bőkezű a javaslat, de legalább három hónapot kér egy átmeneti időszakra a támogatás további folytatását illetően.
Tisztelt Ház! Kérem, fogadják javaslatunkat a szociálpolitikai reform folytatásaként, illetve annak továbbcsiszolásaként. Köszönettel vesszük segítő észrevételeiket, sőt kérjük is önöket arra, támogassanak bennünket ebben a közös munkában, melynek célja a szociális rendszerek karbantartása, a rászoruló lakosság hatékonyabb támogatása. Köszönöm figyelmüket, és kérem, hogy a vita után a javaslatot támogatni, törvényre emelni szíveskedjenek. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
