SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka:
SZABÓ LUKÁCS, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Igazság és Élet Pártjának parlamenti frakciója alapvetően érdekelt abban, hogy ebben az országban békés építőmunka folyjon nyugodt körülmények között. Ehhez elengedhetetlenül szükséges vagy szükséges lenne, hogy megfelelő közbiztonság és közrend is támogassa ezt az alapvető célkitűzésünket. Meg kell vallanunk, hogy ez e pillanatban nem biztosított, és nemcsak e pillanatban, hanem hosszú évek óta már alapvető veszély fenyegeti ezt a békés építőmunkát.
Már korábban, még a Németh-kormány idején gondoskodtak arról, hogy kiszervezzék a rendőrséget a Kormány fennhatósága alól. Ezzel kvázi egy önálló hatalmi ággá emelték a rendőrséget, amely nem felelős a Parlamentnek, közvetve felelős a Kormánynak, és ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy elszabadulhat a realitásoktól, és az alapvető célját nemigen tudja betölteni. Ha ebből az aspektusból közelítjük meg, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a törvény már 1990-ben meg kellett volna hogy szülessen. Viszont ha más aspektusból közelítjük meg, vagyis úgy nézzük, hogy milyen más törvényekkel együtt alkot ez a törvény kerek egészet, akkor azt kell hogy megállapítsuk, hogy még korai. Az ügyészségi törvény, a rendőrségről szóló törvény és a büntetőeljárásról szóló törvény szerves egységet alkotnak, illetve kellene, hogy alkossanak. A Parlament előtt van az ügyészségi törvény, jelenleg tárgyaljuk a rendőrségi törvényt, ezzel szemben még a koncepcióját sem ismerjük a büntetőeljárásról szóló törvénynek. Ezeknek a törvényeknek mint fogaskerekeknek kell egymásba kapcsolódni. Ha az egyiknek még a koncepcióját sem ismerjük, akkor azt a jóisten se tudja megmondani, hogy mikor születik meg az a törvény — mikor és melyik Kormány alatt, amelyiknek ehhez a két törvényhez szervesen kapcsolódni kellene.
Ezért a Magyar Igazság és Élet Pártjának parlamenti frakciója azt indítványozza, hogy mindaddig függesszük fel ennek a törvénynek a tárgyalását — és reméljük, itt csak hetekről van szó —, amíg a Belügyminisztérium vagy az illetékes minisztérium legalábbis a büntetőeljárásról szóló törvénynek a koncepcióját a Parlament elé nem hozza. Ugyanis így fennáll annak a veszélye, hogy egy más törvényekkel nem koherens törvény születik, és rengeteg joghézaggal együtt nyilvánvaló pontatlanságokat, visszaéléseket is elszabadíthat.
A rendőrségi törvénynek a legfontosabb paszszusa, a legfontosabb gondolata a rendőrség és az állampolgárok kapcsolatát szabályozó paragrafusok. Nem könnyű helyzetben volt a rendőrségünk, és közvetve az ország sem, tekintettel arra, hogy a diktatúrának és nem az országnak szolgáló rendőrségből, egy elnyomó típusú rendőrségből egy szolgáló típusú rendőrséget kellett csinálni. Nem véletlen az, hogy már a rendszer megváltoztatását megelőző időkben is elbizonytalanodott a rendőrség, azt követően is még elég hosszú ideig bizonytalan volt, tekintettel arra, hogy nem volt, aki elhelyezze a megváltozott körülmények között, nem volt, aki az önbizalmában megerősítette volna.
A szabad demokratáktól eltérően mi pozitívan ítéljük meg a jelenlegi belügyminiszter ez irányú tevékenységét, mert az ő miniszteri kinevezését követően kezdődött a rendőrségnél egy új szellemnek a meggyökeresedése, és ez az új szellem vezethet el a jogállamisághoz. Úgyhogy mi alapvetően támogatjuk azt, hogy a belügyminiszter úr — és a mindenkori belügyminiszter — utasítási jogot kapjon a rendőrség fölött, de természetesen ennek ezzel együtt párosulni kell azzal, hogy a Parlament előtt minden rendőrségi tevékenységért is felelős legyen. Jelzem, eddig is valamennyi esetben a belügyminisztert interpelláltuk olyan kérdésekben is, amikor az írott törvény vagy rendelkezések szövege szerint nem is a belügyminiszter lett volna interpellálható, hanem esetleg az országos rendőrfőkapitány, azt viszont a Parlament jelenlegi működése kizárja.
Az önkormányzatok és a rendőrség feladata és kapcsolata a második legfontosabb kérdés. Az önkormányzatokról szóló törvényben különböző szintű rendőrségi vezetők esetén véleményezési, egyetértési vagy vétójogot adtunk meg. Ezt még célszerű lenne kibővíteni egy, a visszahívás jogáról szóló passzussal, ugyanis ilyet a jelenlegi önkormányzati és a rendőrségről szóló törvény nem tartalmaz. Ugyanis hogy melyik rendőr, melyik rendőrtiszt, rendőrségi vezető mikor lesz alkalmatlan a posztjára, és mikor érik meg a felmentésének a körülménye, ezt leginkább azon a helyen tudják eldönteni, leginkább azon a helyen érzékelik, ahol az működik. És ezek a jogosítványok nincsenek megadva — a felmentés kezdeményezése nincs megadva — az önkormányzatoknak.
(12.00)
Csak példaként említeném, például a hajdú-bihari rendőrfőkapitány rendőrhöz méltatlan magatartást tanúsított az országos rendőrfőkapitány úr megfogalmazása szerint, de ez már köztudott volt Hajdú-Bihar megyében már hónapokkal, ha nem egy fél évvel a felmentése előtt. És ha meg lett volna az önkormányzatoknak adva ez a lehetőség, nyilván éltek is volna ezzel. Úgyhogy ezért a Magyar Igazság-frakció szerencsésnek tartaná, ha ezt a passzust a rendőrségi törvénybe belevennénk.
A rendőrőrsök létesítésének kérdése, azt hiszem, nem lehet az anyagi erő, az anyagi lehetőségek kérdése. Minden olyan önkormányzat vagy régió jogosult kell hogy legyen arra, hogy ott rendőrőrsöt létesítsenek, ahol az objektív körülmények ezt szükségessé teszik — nem ahol lehetővé, hanem ahol szükségessé! És azt hiszem, hogy a költségvetésnek kell arra megadni a lehetőséget, hogy központi forrásból finanszírozzák ezt. Emellett természetesen az olyan önkormányzatoknak, ahol bár nem lenne szükséges, de az önkormányzatnak olyanok az anyagi lehetőségei, hogy ő ennek ellenére létesíteni akar rendőrőrsöt, akkor ezt a jogot nekik is meg kell adni.
A "ki kit nevez ki?" kérdése, úgy véljük, nem sarkalatos kérdése a rendőrségi törvénynek. Sokkal inkább fontos az, hogy milyen hierarchiában épül fel a rendőrség, ki kinek számol be és ki kit utasít. Erről a kérdésről már számosan kifejtették a mienkhez hasonló véleményüket, úgyhogy engedelmükkel erről a kérdésről külön nem nyilatkoznék.
Viszont van egy kérdés, amelyben az eddigi felszólalóktól eltérő véleményünket fejtenénk ki, ez pedig a már emlegetett VII. fejezet, a titkos információgyűjtés és adatkezelés kérdése. Mint köztudott, a rendőrség szerteágazó tevékenységén belül a bűncselekmények felderítése két etapban folyik. Az egyik a titkos, vagyis operatív, a másik a nyílt, azaz vizsgálati eljárás. Ismét a tanulságos pártállami példákhoz viszszatérve említem, hogy például 1953-ban egy legfőbb ügyészségi utasítás világosan leszögezte, hogy a belügyi szervek, a rendőrség és az államvédelmi hatóság operatív tevékenységét az ügyészi szervek nem ellenőrizhetik. Most, miután jogállamban élünk, senki sem hajlandó arról akár csak szót is ejteni, hogy ma sem ellenőrizhetik, ma sem ellenőrzik; a különbség: a pártállam idején a helyzet jogilag szabályozottabb volt, mint napjainkban.
A rendőrségi törvény 63. és 65. §-a kettéválasztja az engedélyhez nem kötött, illetve engedélyhez kötött információgyűjtés, azaz titkos nyomozás jogintézményét, nem tudni, milyen alkotmányjogi, jogi, etikai, politikai ismérvek alkalmazása mellett. A 70. § csak a külön engedélyhez kötött tevékenységek tekintetében kívánja biztosítani vagylagosan az ügyész, illetve a bíró betekintési, engedélyezési jogát.
A rendőrség és a bűnöző alvilág titkos érintkezési zónája épp az operatív munka, ahol a fertőzésveszély fokozott, és azzal a veszéllyel járhat, hogy az alvilág mélyebben beépül a rendőrségbe, mint ahogyan a rendőrség az alvilágba.
A 63. § az egyének, illetve a szervezetek magánszférájába történő veszélyes beavatkozás széles körű jogosítványait biztosítja a rendőrségnek anélkül, hogy pontosan megnevezné az ellenőrzésre jogosult intézményt vagy intézményeket és ezen intézmények jogosítványait. Az ügyész e sötétnek is minősíthető manipulációkba, a vádalkukba csak ott, azért és annyiban lesz beavatva, hogy előre, látatlanban garantálja azon bűnözők menekülését, akiket szolgálataik fejében a rendőrség erre felbiztat. Említendő, hogy e jogintézmény a gyakorlatban jelenleg is funkcionál, azonban úgy, hogy a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazását szabályozó 1990. évi X. törvény végrehajtása tárgyában kiadott több titkos belügyminiszteri utasítás megismerése tekintetében még a parlamenti képviselők sem kapnak tájékoztatást! A kezdő, gyakran tapasztalatlan ügyészek úgy kötnek napjainkban is — természetesen az írásbeliséget mellőző formában — alkukat, hogy nekik nem mutatják meg, nem kötelesek bemutatni a rendőrségi operatív gyűjtők anyagát, és úgy, hogy az ügyészek sem ismerik, nem ismerhetik azon belügyminiszteri utasítások tartalmát, amelyek a rendőrség operatív tevékenységet végző szerveinek jogait, illetve kötelességeit szabályozzák.
Mint a fentiekből kitűnik, a rendőrség hivatásából eredően, önhibáján kívül, az exogén és endogén fertőződés veszélyének fokozottan kitett szervezet. Ebből következik, hogy önmagával szemben is igényelnie kellene a külső, fokozott és hatékony ellenőrzést. Mindezek figyelembevételével meg kell jegyeznünk, hogy a rendőrség kiépítette a maga belső elhárítását, amely a testületen belüli bűnfelderítésre hivatott. Arra azonban nincs semmi garancia, hogy az e szolgálat által felderített, az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó eseteket e szervezetek kötelesek vagy akár csak jogosultak lennének az ügyészi szerv tudomására hozni. Az elhárítás által magasabb rangú parancsnokok, illetve a belügyminiszter részére nyújtott belső tájékoztatás egyáltalán nem jár azzal a következménnyel, hogy a bűnelkövető rendőr ellen az ügyészség döntése alapján büntetőeljárás indul. A magasabb rendőri vezetés e mérlegelési jogosultsága azért törvény- és alkotmányellenes, mert a Büntető Törvénykönyvben a büntethetőség jogi előfeltételei, illetve a büntethetőséget kizáró körülmények között e szűrési jogosultság egyáltalán nem szerepel.
A homályos jogi szövegszerkesztés iskolapéldája a rendőrségi törvény 71. §-a. A szövegből legfeljebb ha sejteni lehet, hogy a rendőrség működését ellenőrző szerv a rendőrséggel szemben is alkalmazhat titkos rendőri módszereket. Hogy mire gondolt itt a jogalkotó, azt esetleg sejtethetné, de nem teszi, mert a tervezethez kiadott külön miniszteri indoklás épp e paragrafusnál hiányzik. Így az ügyészségi nyomozó hivatalok eddigi szerepe az új jogszabályok alapján is a régi marad. Nyomozhatnak a rendőrségi szervek által az ügyészség bevonása, sőt, értesítése nélkül előre vizsgált, előre nyomozott olyan ügyekben, ahol a teljesen ellenőrizetlen, ellenőrizhetetlen rendőrségi belső jogértelmezés pálcát tört a bűnös felett, és kiadja a világi hatóságoknak többnyire olyan esetekben, ahol tört a csont vagy folyt a vér, és a baj belgyógyászatilag nem látszik kezelhetőnek.
A tervezet fogyatékosságai alapján kijelenthető, hogy a törvényhozás a javaslatnak törvényi erőre emelésével egy ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen rendőrséget hozna létre.
(12.10)
Mindemellett meg kell jegyezzük, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártjának parlamenti frakciója érdekelt egy erős polgárbarát, szolgáló rendőrség megalakításában. Támogatja egy ilyen törvény megalkotását, természetesen az előzőek előrebocsátása mellett, vagyis az ügyészségi, rendőrségi és büntetőeljárásról szóló törvény együttes tárgyalása mellett. És mint ahogy már előttem szóló kereszténydemokrata képviselőtársam is mondta, szükségesnek látszik ehhez — tekintettel arra, hogy ez a rendőrségi törvény nem fél évre készül, hanem hosszú időre — nem hatpárti, hanem hétpárti egyeztető bizottság létrehozása, tekintettel arra — nem tudom, elkerülte-e tisztelt képviselőtársaim figyelmét —, hogy e pillanatban hét parlamenti párt működik a magyar Országgyűlésben. Tehát ha csak hat párt egyeztet, abban az esetben a hetediket kizárja az egyeztetés sorából, ami oda vezetne, hogy konszenzusra már eleve nem lehet hivatkozni.
A fentiek megerősítése mellett, amennyiben ezt a hétpárti egyeztetést figyelembe veszik, ebben az esetben tudjuk csak a törvénytervezetet támogatni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
