WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tehát én azt gondolom, hogy egy önmagában erős rendőrség nem jelent semmit. Szerintem egy hatékonyan működő rendőrség kell annak érdekében, hogy az állampolgárok biztonságban érezzék magukat. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
A harmadik megjegyzésem pedig, amivel szintén nem értettem egyet, és nem tartozik szorosan a rendőrségi törvényhez, illetve csak a rendőrség működéséhez: nem hiszem, hogy a helyi befolyástól mentes rendőrség az, amely a feladatának megfelelően meg tud felelni. Én azt gondolom, hogy a rendőrség akkor tud igazán hatékonyan tevékenykedni, ha együttműködik a helyi erőkkel, az állampolgárokkal, az önkormányzatokkal és a helyi szervezetekkel, és ekkor tud igazán eredményesen a feladatának, elsősorban a bűnüldözésnek megfelelni.
Ezután áttérve a rendőrségi törvényre, illetve annak előzményeire, azt kell mondanom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége meglepve figyelte az elmúlt három évet, és meglepetten figyeltük azt a kéthavonta megjelenő nyilatkozatsorozatot, amely arról tájékoztatott bennünket, hogy beterjesztésre kerül a rendőrségi törvény a Kormány által a Parlament elé. Ez először a kormányprogramban jelent meg, utána Horváth Balázs belügyminiszter jelentette ki elég sűrűn, utána belügyminiszter úr is nagyon sokszor utalt erre. Hát ennek a következménye az lett, hogy most, '93 őszén tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, és én azt gondolom, hogy a kormányzatnak a felelőssége az, hogy nem korábban került sor erre.
Én nem hiszem, hogy a törvényalkotás menetére lehetne hivatkozni akkor, amikor egy, már '92-ben beterjesztett javaslatot a kormányzat visszavont, és akkor sem lehet a törvényalkotás menetére hivatkozni, amikor a mostani, 1993. április 5-én beterjesztett javaslatnak a tárgysorozatra vételére csak most kerül sor. Én azt gondolom, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége mindig is kifejezte készségét, hogy ezt a törvényt nagyon fontosnak tartja és tárgyalandónak ítéli meg. Ennek jelét adtuk több konferencia megrendezésével az elmúlt évben, több fórumon hangsúlyoztuk, hogy szükséges a rendőrségi törvény megalkotása. Ennek ellenére nem került sor ennek a tárgyalására.
Azt is meg kell jegyeznem, hogy a mostani tárgyalást sem előzte meg az a konszenzuskeresés, amire Sóvágó László képviselőtársam utalt, aki kifejezte reményét, hogy a honvédelmi törvényhez hasonlóan konszenzus alakul ki ennek a törvénynek a tárgyalása során.
Én azt gondolom, hogy az lett volna a szerencsés, hogyha már korábban elkezdődik ennek a konszenzusnak a keresése, és ez fölgyorsíthatta volna a mostani tárgyalásnak a menetét. Ugyan tudom, hogy létrejött egy beszélgetés valamikor másfél évvel ezelőtt a Belügyminisztériumban a belügyminiszter úr kérésére, de ez messze nem tekinthető egyeztetésnek, miután még jegyzőkönyv sem készült a belügyminiszter úr kérésére erről a beszélgetésről, és ezt követően tulajdonképpen nem történt semmi az elmúlt évben. Van egy olyan sejtésem — lehet, hogy nem megalapozott ez a sejtésem —, van egy érzésem, hogy belügyminiszter úrnak mintha megfelelt volna ez az állapot. Ugyanis a mostani, fennálló törvények nem teszik lehetővé, hogy a belügyminiszter a rendőrség életébe beavatkozzék. Ennek ellenére úgy tűnik számomra, hogy belügyminiszter úr az utóbbi időben eléggé felrúgta azt a törvényi keretet, és írásban is nyomon követhető módon, de verbálisan elég sokszor beavatkozik a rendőrség életébe, utasításokat ad.
Ezek után nagyon meglepő volt számomra, miután olvastam a belügyminiszter úrnak egy nyilatkozatát, amelyet egy MDF-es fórumon tett 1992. március 25-én, az MDF V., VI., VII. és VIII. kerületi szervezeteinek ülésén, ahol — idézem — a következőket mondta: "Nagyon egyszerűen úgy is fogalmazhatok, és fogok majd a Parlamentben, hogy aki elfogadja ezt a törvényt, az közbiztonságot akar, aki nem fogadja el, az pedig nem akar ilyet." (Taps a jobb oldalon.) Ne tapsoljanak túlságosan korán, mert ezt a belügyminiszter úr '92. március 25-én tette, ezután visszavonta a beterjesztett kormányjavaslatot. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.) Majd a visszavonást követően csak '93. április 5-én terjesztette be a Kormány az új javaslatát. Tehát úgy gondolom, hogy talán önmagára is vonatkoztathatja a belügyminiszter úr ezt a kijelentését.
Ezután azokról a pontokról, amelyek vitatottak, vitathatók ebben a törvényjavaslatban, és amelyeket tulajdonképpen Sóvágó László képviselőtársam is már felsorolt, és azt gondolom, hogy ezek lesznek a kulcskérdések, illetve az ezekben történt egyeztetés lesz a kulcskérdés abban, hogy az ellenzék, illetve konkrétan a Szabad Demokraták Szövetsége támogatni tudja-e a rendőrségi törvénynek a megszületését.
Az első ilyen kérdéskör az, hogy ki irányítja a rendőrséget, ki utasíthatja a rendőrséget.
A második fontos kérdésnek tekintem azt, hogy ki nevezi ki a kapitányokat, és kinek az egyetértése szükséges a kinevezéshez, s ki vétózhatja meg.
A harmadik fontos kérdés, politikailag fontos kérdés az önkormányzatok és a rendőrség viszonyának a kezelése, tisztázása.
A negyedik pedig a rendőrség és az állampolgárok viszonya.
Én azt gondolom, a negyedik az, ahol legközelebb állnak az álláspontok, a vélemények. Azt is előre szeretném jelezni, hogy az összes többi technikai jellegű, a rendőrség belső életét, a rendőrség hatáskörét, a rendőrség intézkedési jogosítványait tartalmazó paragrafusokban konszenzusra lehet jutni. Tehát azt is mondhatnám, hogy a törvény 90%-ában azt gondolom, már most meg lehet kötni a kompromisszumokat, természetesen a törvényben fellelhető szakmai és egyéb hibáknak a kiküszöbölése után.
A többi, általam fontosnak tartott kérdésekben nehezebben látom az egyetértésnek a lehetőségét.
Nézzük a rendőrség irányításának a kérdését. A jelenlegi helyzet az, hogy a kormányzat, illetve a miniszter közvetett módon befolyásolhatja a rendőrségnek a munkáját jogszabályokkal és államigazgatási eszközökkel irányíthat.
Egyet kell érteni azzal a felvetéssel, hogy ez a módszer nem teljesen felel meg a miniszteri, illetve a kormányzati felelősség elvének, és ezért szükséges ezen a területen egy korrekció.
Hogy milyen módon történik ez a korrekció, az egy kérdés, és úgy gondolom, hogy a tárgyalások során tisztázható ez a kérdés. Tisztázható, hogy a miniszteri felelősség hogyan érvényesíthető, és az is tisztázható, hogy a miniszteri túlhatalom hogyan korlátozható. Ugyanis azt gondolom, hogy a beterjesztett javaslat elég nagy hatalmat biztosít a magyar belügyminiszter számára. Nem konkrétan Boross Péter számára, hanem a mindenkori belügyminiszter számára, különös tekintettel ha azt is tudjuk, hogy a törvény majd kihirdetése után hat hónappal lép érvénybe, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi belügyminiszter lesz az, aki először él ennek a törvénynek a lehetőségeivel és jogaival. De az mindenesetre tény, hogy a Belügyminisztérium hatáskörébe ma Magyarországon nagyon sokféle tevékenység tartozik: a közigazgatás, az önkormányzatok, a rendőrség, a határőrség, az idegenrendészet, és sorolhatnám, sorolhatnám. Azt is tudjuk, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, hogy ezeknek a feladatoknak az ellátására sok országban több minisztérium jött létre, illetve több minisztérium felügyeli ezeknek a feladatoknak az ellátását.
Az is tény, amit a belügyminiszter úr mondott, hogy viszont nemzetközi tendencia az egységes, központilag irányított rendőrségnek a képe, és úgy tűnik, hogy az úgynevezett önkormányzati és egyéb rendőrségi formák nem hozták azt az eredményt, amit vártak tőle. Ezt bizonyítja egyébként a rendőrség átvilágítására készült team consultnak a jelentése is, amelyet szintén ismerhetünk többen, és az önkormányzati bizottság is foglalkozott ezzel a jelentéssel.
(10.20)
Zavaros a jelenlegi helyzetben az, hogy a Belügyminisztérium rendészeti osztálya és az Országos Rendőr-főkapitányság helyzete nem egyértelmű, hatáskörei nem körülhatároltak. Erre is utalt az általam már említett team consult jelentés. A feladatelhatárolás nem történt meg. És úgy tűnik számomra, hogy ez a törvény is nyitva hagyja ezt a kérdést, most már nem a rendészeti osztály vonatkozásában, hanem konkrétan a belügyminiszter és az országos rendőrfőkapitány vonatkozásában.
Ugyanis a javaslat szerint a belügyminiszter utasíthatja a rendőrséget. Nem világos, hogy mire utasíthatja. Nincs tételesen felsorolva az a kör, amiben a miniszter a rendőrséget utasíthatja, és nincs körülhatárolva az a kör sem, amelyben az országos rendőrfőkapitány rendelkezik a rendőrségre vonatkozó utasítási jogosítványokkal. És én úgy gondolom, hogy ez mindenképpen tisztázandó a későbbi viták és a későbbi ütközések elkerülése végett.
Ezenkívül a törvény nagyon tág lehetőséget nyújt a belügyminiszternek: a munkáltatói — mármint az országos rendőrfőkapitány munkáltatói — jogainak a gyakorlásán kívül gondoskodik a belső ellenőrzésről, gondoskodik a rendőrség költségvetésének elkészítéséről és gazdálkodásáról. Meghatározza a rendőri oktatás, továbbképzés és kutatás irányait, dönt a rendőr-főkapitányságok és -kapitányságok létrehozásáról, és sorolhatnám még azt a sort, amit a javaslat felsorolt. Én ezekre tételesen nem térnék ki az idő rövidsége miatt. Későbbi felszólalásainkban majd külön-külön foglalkozunk minden egyes problémával.
De összefoglalóul elmondható, hogy ez a rendőrségi törvény, úgy tűnik, egy egyszemélyes, belügyminiszter által irányított rendőrség képét vetíti elő. Nem tudom, hogy ez Magyarországon jó irány-e. Lehet, azt gondolom, ezt az utat is követni, de vannak más lehetőségek is. Vannak más alternatívák is. Ezek közé tartozhat akár a rendőrminisztérium létrehozása, akár egy tárca nélküli miniszter által felügyelt rendőrség működése, de elképzelhető a jelenlegi helyzet fenntartása is bizonyos korrekciókkal.
Én azt gondolom, hogy ha a beterjesztett javaslat mellett maradunk, és az erős belügyminiszter által irányított rendőrséget tekintjük tárgyalási alapnak, akkor a megfelelő ellensúlyokról mindenféleképpen gondoskodnunk kell, amelyek a potenciális túlhatalmat korlátozni tudják. Ezek lehetnek véleményünk szerint: a Parlament, illetve a köztársasági elnök szerepének a növelése. Elképzelhetőnek tartjuk azt, hogy például a Parlament önkormányzati bizottsága jóváhagyása nélkül ne lehessen kinevezni az országos rendőrfőkapitányt. Azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a köztársasági elnök nevezze ki esetlegesen a miniszteri, illetve miniszterelnöki javaslatra. Elképzelhetőnek tartjuk az önkormányzatok szerepének fenntartását, illetve az önkormányzatok szerepének a jelenlegi gyakorlatnál fokozottabb megjelenését.
Én azt gondolom, hogy ezeknek az alternatíváknak a végiggondolására lehetőség lesz a hatpárti egyeztetéseken, és ekkor részletesen ismertetjük ezeket az elképzeléseinket.
A második, általunk kényesnek tartott kérdés a rendőrkapitányok kinevezése. A rendőrfőkapitányt, már mint említettem, a belügyminiszter javaslatára a tervezet szerint a miniszterelnök nevezné ki. Erről már beszéltem, hogy milyen más alternatívák vannak. Nem találtam meg, nem találtuk meg szakértőkkel közösen, hogy ki nevezi ki a rendőrfőkapitányokat és a rendőrkapitányokat. Azt megtaláltuk ebben a tervezetben, hogy helyetteseiket az országos főkapitány nevezi ki, de hogy a megyei kapitányokat például ki nevezi ki, az nem világos. Az világos, hogy a munkáltatói jogokat az országos rendőrfőkapitány gyakorolja felettük, de ebből nem következik logikusan, hogy ő is nevezné ki ezeket a kapitányokat. Én úgy gondolom, hogy erre választ kell kapnunk a későbbiekben.
De ami biztos, az az, hogy a kinevezés kapcsán meg kívánja szüntetni az előterjesztő azt a vétó-, illetve egyetértési jogot, amivel az önkormányzatok jelenleg rendelkeztek. És helyette egy véleményezési jogot kíván beiktatni, méghozzá nemcsak az önkormányzatok számára, hanem a köztársasági megbízottak számára is. Én azt gondolom, hogy ez a pont megint egy olyan pont, amivel nem lehet egyetérteni, és a magunk részéről ezt nem helyeseljük.
Én azt gondolom, hogy a rendőrőrs vezetőjének a kinevezése kapcsán nyilvánvalóan az önkormányzat véleménye meghatározó. De ugyanígy meghatározó a rendőrkapitány, sőt a rendőrfőkapitányok kinevezése kapcsán, és a magunk részéről nem csökkenteni kívánjuk az önkormányzatok szerepét ebben, hanem növelni az egyetértési, vétójogot ki kívánjuk terjeszteni a rendőrfőkapitányok vonatkozásában is.
Nem látjuk indokoltnak, hogy a köztársasági megbízott akár véleményezze a rendőrkapitányok kilétét. Egyszerűen nincs értelme a dolognak. A köztársasági megbízott részben a miniszternek, a belügyminiszternek alárendelten működik. Egyik beosztottjának a véleményét kell elfogadnia ahhoz, illetve kikérnie ahhoz, hogy kinevezzen valaki egy rendőrfőkapitányt. Én azt gondolom, hogy ez a javaslat komolytalan. Főleg akkor komolytalan, ha mi ennek az intézménynek a lényeges leépítését tűztük ki célul. De erről majd máshol részletesebben fogunk szólni.
Tehát összefoglalóan: véleményünk szerint a jelenlegi gyakorlatot kell fenntartani a kinevezés rendjében, és az önkormányzatok szerepét itt erősíteni szükséges.
Külön kell beszélni az önkormányzatok és a rendőrség viszonyáról általában. Szeretném aláhúzni mindjárt a bevezetőben, gondolom, hogy nem ránk vonatkozik Sóvágó úrnak az a megjegyzése, hogy vannak, akik önkormányzati rendőrséget szorgalmaztak ebben az országban: mi nem szorgalmaztuk és nem is szorgalmazzuk az önkormányzati rendőrség létrehozását. Azt gondolom, hogy az indokait elmondtam a bevezetőmben, hogy miért nem.
Ellenben a korábban beterjesztett törvényjavaslatot szétküldtük az összes magyar önkormányzatnak, és ebből 144 önkormányzat írásban reflektált a korábbi javaslatra, és az általam elmondottakat most az ő véleményükkel szeretném alátámasztani. Ebből egyértelmű, hogy az önkormányzatok igénylik, hogy a rendőrség bevonja őket a helyi feladatok megoldásába. Ezt teszik annál is inkább, mert kötelező számukra a helyi közbiztonságról gondoskodni, ugyanis az önkormányzati törvény ezt kötelező önkormányzati feladattá teszi. Nem képzelhető el számomra, hogy egy látszatmegoldással egy általam egy kicsit komolytalannak tűnő bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottság létrehozásával ezt a feladatot el lehessen végezni, és ezzel az önkormányzatokat ki lehessen elégíteni.
Örülök annak, hogy a korábbi tervezethez képest most már az került a tervezetbe, hogy kérésre a rendőrség beszámol az önkormányzat számára. De én azt gondolom, ezt automatikussá kellene tenni a mostani állapotnak megfelelően, hogy a rendőrség köteles beszámolni tevékenységéről, az adott területen folytatott tevékenységéről az adott önkormányzat számára.
Az a kitétel, mely szerint a javaslat azt mondja, hogy megállapodást köthet az önkormányzat a rendőrkapitányokkal, ez egy nagyon jó megoldás. Ez a megoldás ma is él. A gondot csak az okozza, hogy ki fogja betartani ezt a megállapodást. A rendőrkapitányt adott alkalommal — főleg, hogyha itt az önkormányzatok egyetértési jogosítványai megszűnnek — utasításra áthelyezik, a következő rendőrkapitány azt mondja, hát uraim, elnézést, ezt nem én kötöttem, most ezt a megállapodást éppen nem célszerű, vagy nem akarom, vagy nem tudom betartani. Erre, sajnos, vannak példák a mostani gyakorlatban is.
Én egyetértek azzal, amit a belügyminiszter úr elmondott, hogy példásnak tekinthető a rendőrség és a legtöbb önkormányzat viszonya Magyarországon. Ez az együttműködés — gondolom, hogy ezt a rendőrség vezetői is alátámasztják — a rendőrség számára komoly segítséget jelentett, technikai segítséget jelentett, irodát, gépkocsit, sok esetben technikai eszközök beszerzését jelentette, a személyi állomány bővítési lehetőségét jelentette. De fordultak elő negatív példák is. Például a visszaküldött észrevételek között szerepel az — mármint a számunkra elküldött önkormányzati véleményekben —, hogy Nagybörzsöny községben az önkormányzat lakást és hivatalt biztosított a rendőr számára. A rendőrt beköltöztették a lakásba, azóta Vácra jár be és ott teljesít szolgálatot ugyanez a rendőr. Hasonló az egerszalóki példa, ahol szintén lakást adtak a rendőr számára, a rendőr Egerben dolgozik. Én azt gondolom, hogy ezért nem elegendő a kitételben szereplő "megállapodást köthet a rendőrséggel az önkormányzat", ennél garanciálisabb szabályra van szükség, amit a rendőrségnek be is kell tartania.
Ezzel hasonló nagyságrendű probléma az, hogyan jönnek létre a rendőrőrsök Magyarországon. Én örömmel hallottam, hogy 400 rendőrőrsöt kíván a kormányzat létrehozni, de eddig még nem tudtam, és nem jutottam a nyomára annak, hogy milyen szempontok alapján és hogyan dől el ez. Ebben a törvényjavaslatban az szerepel, hogy ha az önkormányzat biztosítja az anyagi feltételeit, vagyis magyarul: fizeti a rendőrőrs létrejöttét, akkor a rendőrség ott létrehozhat — hogyha akar — egy rendőrőrsöt.
(10.30)
De szeretném felhívni a figyelmet, hogy a 3200 magyar település közül kevés engedheti meg, hogy a béreket, az eszközöket rendelkezésre bocsátja annak érdekében, hogy helyben működő rendőre legyen; a kistelepülések döntő többsége erre nem lesz képes. Én azt gondolom, szükséges a törvényben rögzíteni, hogy milyen kritériumok alapján és milyen területen kell létrehozni rendőrőrsöket.
Az önkormányzatok azt is igénylik, hogy az általuk átadott eszközöket nyomon követhessék, láthassák, hogy mi történik azzal a pénzzel, amit a rendőrség rendelkezésére bocsátottak. Azt is igénylik, hogy a helyi feladatok meghatározásában bizonyos szerepet játszszanak. Természetesen nem azt gondolom, hogy az önkormányzat határozza meg, hogy a rendőrség mit tesz, de azt gondolom, hogy a helyi tervek összeállításába be kell vonni az önkormányzatokat, és arról már beszéltem, hogy a beszámoltatásról is.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
