JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Végeredményben mégiscsak államtitkári feladatkörömből adódóan, részben reagálva a vitában elhangzottakra, nem annyira magáról a törvényjavaslatról, mint inkább a gazdasági bűnözés szociológiai hátteréről, illetőleg a gazdasági bűnüldözés helyzetéről szeretnék néhány gondolatot és néhány adatsort ismertetni a tisztelt Országgyűléssel.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Magyarországon az 1990. évi rendszerváltozás a gazdaságban rendkívül erőteljes és a korábbi gyakorlatban példátlan folyamatokat indított be — amit leginkább a vállalkozások számának ugrásszerű növekedésével, ezen keresztül a gazdasági élet önálló szereplői számának a nagyságrendekkel történő növekedésével jellemezhetünk, illetőleg a privatizációval, amely erőltetett ütemben halad, és a privatizációnak korábban törvényben szabályozott formáival, amit "spontán privatizáció" néven jellemezhetnénk. Nos, azt hiszem, ezek a jelenségek önmagukban is alkalmat kínálnak arra, hogy egyes elemek a gazdasági élet területén keressék azokat a kiskapukat, azokat a lyukakat, amelyeken keresztül tulajdonképpen jogellenes magatartással jutnak jogosulatlan gazdasági előnyhöz.
Kedvező terepet kínált nálunk ebben az időszakban a jogi szabályozatlanság, illetőleg a jogi szabályok szétforgácsoltsága, ugyanakkor rendkívüli bonyolultsága és szerteágazó volta. Azt hiszem, a magyar közvéleményt mindez jelentős mértékben irritálja, és a feltárt hiányosságok, a megállapított, bűncselekményekkel okozott károk mértéke alapján is elodázhatatlanul új kormányzati magatartást és intézkedéseket tett szükségessé.
Hadd mondjam el azonban, hogy ezzel a rendszerváltoztató folyamattal párhuzamosan másfajta folyamatok is lejátszódtak az országban. A rendszerváltozás időszakára gondolok, amikor a rendőrség belső szervezete meglehetősen képlékennyé vált. Egy 1989-ben hozott döntés értelmében az Országos Rendőr-főkapitányságon — ezt már a múlt héten is említettem — megszűnt a gazdaságvédelmi szakterület: 1990 nyarára gyakorlatilag leíródott a gazdaságvédelmi szakterület. Miután ez a folyamat így lejátszódott az Országos Rendőr-főkapitányságon, ez nagyon erőteljesen hatott abba az irányba, hogy a megyei rendőr-főkapitányságoknál is bekövetkezzék ezen a területen egy nagyon nagy mértékű erózió. A korábban alkalmazott, képzett munkatársak részben leszereltek, részben pedig a bűnüldözés más szakterületein helyezkedtek el.
Azt hiszem, ezt a döntést, és az ennek következtében bekövetkezett folyamatot — ma már látjuk — 1993-ban nem lehet eléggé elítélni. Hadd mondjam el, hogy mind a belügyi tárca részéről, mind pedig az Országos Rendőr-főkapitányság részéről óriási erőfeszítésekbe került az, mire valamelyest vissza lehetett állítani.
Ennek első lépcsőfoka az 1991-ben megszervezett gazdaságvédelmi osztály volt, amely 20 státussal alakult meg, és technikai felszereltségének feltöltése folyamatos volt. Ez azonban nem bizonyult kielégítőnek. Magyarországot a gazdasági bűncselekmények fokozott üldözésére nemcsak a belső kényszerek, nemcsak a hatalmas nemzetgazdasági károk, nemcsak a lakosság elégedetlensége és ezzel kapcsolatos rosszallása, hanem nemzetközi kötelezettségvállalások is inspirálják: ezen belül az ENSZ, az Európa Tanács dokumentumai, illetőleg a magyar Kormány által aláírt nemzetközi szerződések.
Mindezek következtében 1993. március közepére főosztállyá szerveződött a gazdaságvédelmi terület az Országos Rendőr-főkapitányság állományában és szervezetében. Sikerült a státusokat jelentős mértékben növelni, illtőleg a technikai felszereltséget is. Ennek következtében, azt gondolom, ma már számottevő eredményei vannak az e tekintetben végzett munkának és ezeknek az erőfeszítéseknek.
Hogy milyen bizonytalanság jellemezte ezt a területet a rendszerváltoztatás időszakában, ennek érzékeltetésére engedjék meg, hogy két adatot mondjak. Míg 1989-ben az ismertté vált gazdasági bűncselekmények kárértéke — azokról beszélek, amelyek az úgynevezett kiemelt gazdasági bűncselekmények kategóriájába tartoznak, tehát amelyeknél egy-egy bűncselekmény értéke, illetőleg az általa okozott kár értéke meghaladja az 5 millió forintot — 1 milliárd 398 millió 700ezer forint volt, a megtérülési érték pedig 268,9 millió, ezzel szemben 1990-re 377,8 millió értékűre zuhantak le az ismertté vált gazdasági bűncselekmények, és a megtérülési érték 177,8 millióra. Ez azt jelenti, hogy körülbelül egynegyedére csökkent a korábbi évhez képest az ismertté vált bűncselekmények és felére a megtérülések értéke, és ez a folyamat tulajdonképpen 1992-re fordult vissza, tehát akkor ért el egy, már az 1989. évit meghaladó mértéket.
Hogyha ezt párhuzamba állítjuk azokkal a folyamatokkal, amelyekről szóltam: a magyar gazdaság átalakításával, a magyar gazdaság szereplőinek megsokszorozódásával, akkor ebből nyilvánvaló, hogy itt valami egészen kóros változásról vagy elváltozásról beszélhetünk, és nyilvánvaló, hogy ezek haladéktalan és azonnali intézkedéseket követeltek.
Ez a kontrollhiány a gazdasági élet területén a jövőben nyilvánvalóan nem tartható fenn tartósan, mert ez kaotikus állapotokat eredményezhet hosszú távon az egész nemzetgazdaságban.
Engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak arról, tulajdonképpen milyen jellegűek ezek a gazdálkodással kapcsolatos bűncselekmények. Itt utalnék arra a felszólalásra, ami a múlt héten hangzott el az egyik ellenzéki vezérszónok szájából, amelyben ugyancsak kifogásolta, mennyire kevés még ma is az ismertté vált, gazdálkodási kötelezettség körében elkövetett bűncselekmény, és hogy milyen rosszak az ezzel kapcsolatos mutatók.
Hadd mondjam el, hogy a gazdálkodással összefüggő bűnözés egy sajátos bűnelkövetési formákból összetevődő jelenség, és lényegesen szélesebb kört ölel fel, mint ami a Btk. XVII. fejezetében szabályozva van a gazdálkodási kötelezettséget sértő bűncselekmények körében. Valójában, a büntető törvénykönyvi fejezeti besorolással szemben mintegy negyvenegyféle bűncselekmény követhető el gazdálkodással, gazdasági élettel összefüggésben. Miután azonban statisztikai rendszerünk a mai napig is csak a Btk. XVII. fejezetében felsorolt bűncselekményeket ismeri el mint gazdasági bűncselekményeket, ennek következtében a többi — vagyon elleni, a közélet tisztasága elleni stb. — bűncselekmények, amelyek ugyancsak elkövethetők gazdálkodással összefüggésben, nincsenek benne ebben a kategóriában, tehát tulajdonképpen kiesnek a statisztikai rendszerből, és ez igencsak téves következtetésekhez vezet.
Hadd mondjam el, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság egy újfajta módszert honosított meg, amelynek a lényege az ügyek egyenkénti áttekintése. Így mérte fel azokat az 5 millió forint feletti kárt, vagyoni hátrányt okozó, gazdálkodással összefüggő bűncselekményeket, amelyek ügyében 1993. március 1-je és május 25-e közötti időszakban büntetőeljárást folytatott a rendőrség, illetőleg részben befejezte azt.
(12.40)
Hangsúlyozni szeretném, hogy 1993 egy negyedévéről vagy egy negyedévének megfelelő időszakáról van szó, március 1-jei és május 25-ei adatokról.
Engedjék meg, hogy példálózóan belekapjak ebbe az adatsorba. A Büntető Törvénykönyv 318. §-ába ütköző csalás bűntette miatt 125 büntetőeljárás folyt. A bűncselekményekkel okozott kár összege 13 milliárd 320 millió forint volt.
A Büntető Törvénykönyv 319. §-ába ütköző hűtlen kezelés bűntette miatt 17 esetben folyt büntetőeljárás. Az okozott vagyoni hátrány mértéke 3 milliárd 320 millió forint. A Büntető Törvénykönyv 317. §-ába ütköző sikkasztás bűntette miatt 23 esetben folyt büntetőeljárás, az okozott kár összege 377 millió 500 ezer forint.
Adócsalás bűntette miatt egy büntetőeljárás folyt ez alatt a negyedévi időszak alatt, az adóbevételt a bűncselekmény 609 millió 263 ezer forinttal csökkentette.
Itt számos más bűncselekmény is fel van sorolva. Nem fárasztom vele a tisztelt Házat, de hadd jegyezzem meg az összértéket. Ez alatt a negyedév alatt tehát összesen vagyon elleni bűncselekményekkel 13 milliárd 698 millió forint kárt, további bűncselekményekkel együttesen pedig 4 milliárd 354 millió forint vagyoni hátrányt okoztak, s ez mindösszesen 18 milliárd 52 millió forint.
Azt hiszem, hogy ezek a számok alátámasztják azt, hogy itt egy rendkívül súlyos és rendkívül veszélyes társadalmi jelenséggel állunk szemben, hiszen ezek egy negyedévnyi adatok, ugyanakkor alátámasztják azt is, hogy az utóbbi két évhez képest, sőt 1990-hez képest különösen nagyon nagy mértékben fokozódott a rendőri munka kiterjedtsége, a bűnüldözési tevékenység ezen a területen. Azt gondolom, hogy ez hamarosan az eredményességi mutatókban is meg fog mutatkozni. De amit még inkább szeretnék, hogyha ez a gazdasági bűnözés visszaszorításához elvezethetne.
Ehhez azonban önmagában a rendőri szervezet átalakítása, a rendőrök hatékony munkavégzése nem elegendő, számos más dologra is szükség van. Engedjék meg, hogy ezekről is szóljak néhány mondatot.
Az egyes, gazdálkodással összefüggésben elkövethető bűncselekmények közül több kiemelhető az elkövetési módszer sajátossága és a felderítés lehetőségeinek szűkített volta alapján. Ezt szeretném hangsúlyozni, hogy a felderítés lehetőségeinek a szűkített volta alapján. Erre ki fogok térni.
A korrupciós bűncselekmények, melyek közül a vesztegetés különböző alakzatai a legjelentősebbek, elkövetésekor jellemzően nincsen jelen tanú az eseményen, és írásos anyag sem készül erről. Mindkét fél — a vesztegető és a vesztegetett is — önállóan bűncselekményt követ el, tehát érdekük az összejátszás, érdekük a konspiráció.
További sajátosság, hogy ebben a bűnelkövetési alakzatban a kívülállókat általában nem éri kézzelfogható és konkrét vagyoni kár. Így az ilyen típusú bűncselekmények bejelentésével, feljelentésével is csak ritka esetben lehet számolni. Ezért az esetek többségében csak különleges titkosszolgálati eszközökkel és módszerekkel végezhető eredményes felderítőtevékenység. Az ezeket szabályozó 1990. évi X. törvény alapján — idézem — "5 évet meghaladó szabadságvesztéssel vagy ennél súlyosabb büntetéssel fenyegetett szándékos bűncselekmények megelőzése és felderítése érdekében alkalmazhat ilyen eszközöket, módszereket a rendőrség, ha egyéb törvényi feltételeket is teljesít."
A Btk. 250—255. §-ai hatféle vesztegetési tényállást tartalmaznak. Ezek közül kettő esetében — és ott is csak a legsúlyosabb minősítés megállapításakor — haladja meg a büntetési tétel az öt évet. E tények elenyésző számban teszik lehetővé a hivatkozott törvény eszközeinek alkalmazását, és gyakorlatilag eleve gátját képezik egy eredményes felderítőtevékenységnek a vesztegetés bűncselekmény kategóriában.
De nézzünk egy másik nagyon jellemző alakzatot, az adócsalás esetét. Adócsalás a törvény értelmében akkor valósul meg, ha az elkövető a hatóság, az adóhatóság előtt hallgat el jelentős tényt, adatot, illetőleg más módon téveszti meg az adóhatóságot. Ez a bűncselekmény elkövetője és az adóhatóság közötti kapcsolat során valósul meg, melyre harmadik személynek — így a Vám- és Pénzügyőrségnek, illetőleg a rendőrségnek — általában egyáltalán nincs rálátása.
Az adótitok megtartására vonatkozó rendelkezések — hasonlóan a banktitokéhoz — nem teszik lehetővé a bűncselekmény alapos gyanújának megállapításához szükséges adatok, okirati bizonyítékok rendőrség általi megismerését. Erre csupán az alapos gyanú megállapítása után nyílik reális lehetőség, ami azonban általában paradox helyzethez vezet, mert ha egyszerűen nem fér közelébe az ügynek a rendőr, akkor nem juthat el az alapos gyanú megállapításáig.
Az adócsalás legsúlyosabban minősülő esetét öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény. Így a hatékony titkosszolgálati eszközök alkalmazása ebben a körben egyáltalán szóba sem kerülhet.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Engedjenek meg még egy jellemző adatot. 1992-ben a 19 megyei és a fővárosi adóhivatalok közül összesen 15 megyei adóhivatal egyáltalán nem tett rendőrségi feljelentést adócsalás miatt, két további adóhivatal pedig egy-egy esetben élt ilyen lehetőséggel. A fentiekből kitűnik az, hogy a jelenlegi törvényi szabályok mellett az ügy kulcsa az adóhatóságok kezében van, és mindenféleképpen szükségesnek látszik az, hogy az adóhatóságok gyakorlatában e tekintetben elmozdulás történjen. Még inkább szeretném azonban hangsúlyozni, hogy módosítani kell a vonatkozó szabályokat, amelyek az adótitok kérdésére vonatkoznak.
Megjelent és erősödik a gazdasági élet területén is a szervezett bűncselekmények kategóriája, és ennek a természetéből adódik a zártság, a résztvevők között a feladatok pontos megosztása, a nagyfokú konspiráció és a felderítés elleni védekezésnek az előzetes kidolgozása.
Az ilyen bűnöző társaságok, amelyek közül nem egy kifejezetten erre a célra alakult, igen nagy kárt okozva követik el eseményeiket, és egészen különleges felkészültséget és hozzáállást igényelnek a rendőri szervektől, ha eredményes munkát akarunk végezni.
Az utóbbi időben két ilyen nagy, szervezett bűnözésre utaló magatartásra derült fény, az egyik az ún. olajügyek kategóriája volt. Az Országos Rendőr-főkapitányság 1993. szeptember 9-i adatai szerint a háztartási tüzelőolaj, dízelolaj forgalmazásával összefüggésben elkövetett bűncselekmények öt jól körülhatárolható területre szerveződtek.
Az APEH, a Vám- és Pénzügyőrség, a Katonai Ügyészség és a rendőrség együttműködése tette lehetővé azt, hogy az ún. olajügyekben 49 büntetőeljárást folytat a rendőrség más nyomozó hatóságokon kívül, amelynek során összesen 172 gyanúsítottat vonnak felelősségre, tehát egy bűncselekményi kör 172 gyanúsított.
A felderített bűncselekményekkel — melyek csalás, sikkasztás, rossz minőségű termék forgalomba hozatala, adócsalás, visszaélés jövedékkel, lopás és környezetkárosítás — összesen 5 milliárd 197 millió 37 ezer forint kárt, vagyis költségvetési bevételcsökkenést okoztak.
A közelmúlt egyik híressé, hírhedtté vált botránya a bankügyekkel kapcsolatos, közel 20 milliárd forint értékű vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény-sorozat megjelenése és elkövetése.
Itt azonban hangsúlyoznám, hogy ezek a bűncselekmények nincsenek egymással közvetlen összefüggésben. A gazdaságvédelmi szakterület munkáját azonban azt hiszem, hogy az is jelzi, hogy e tekintetben jelentős előrehaladás történt, és hogy egyáltalán nyomára akadt ezeknek a bűncselekményeknek.
1993. I. félévében egyes pénzintézetek sérelmezésére hitelezési, garanciavállalási tevékenységgel kapcsolatban elkövetett 39 kiemelt, vagyis 5 millió forint feletti kárértékű vagyoni hátrányt okozó büntetőeljárás indult meg. Ezekkel a bűncselekményekkel összesen 18 milliárd 636 millió 7 ezer forint kárt, vagyoni hátrányt okoztak, melyből eddig csupán 51 millió 600 ezer forint térült meg.
A bűncselekmények kísérleti szakaszában 2 milliárd 838 millió 245 000 forint kár bekövetkezését hiúsították meg a fellépő hatóságok.
(12.50)
Tisztelt hölgyeim és uraim! A nemzetközi szervezetekhez, szerződésekhez való csatlakozás komoly feladatokra kötelez bennünket. Közöttük a Büntető Törvénykönyv előttünk levő módosítására, és ezen belül kifejezetten a nemzetközi szerződések aláírásának eredményeként említhető példaként a tervezett pénzmosás, a bankkártya-hamisítás és a számítógépes csalás bűncselekménnyé nyilvánítása.
Az Országgyűlés előtt levő tervezetben megfogalmazott elkövetési magatartások felderítése azonban olyan eszközrendszert kíván, amellyel ma a bűnüldöző szervek — mint ahogy ezt már említettem is — nem vagy nem a kellő mértékben rendelkeznek.
A Büntető Törvénykönyv javasolt módosítása önmagában nem nyújt segítséget a nyomozó hatóságok részére. Az adó- és banktitok védelmének jelenlegi jogi konstrukciója olyan megkötöttséget jelent a bűncselekmények felderítésében, az azt követő bizonyításban, mely kötöttség esetenként ellehetetleníti a bűnüldöző munkát. Indokolt ezért az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI., valamint a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló LXIX. számú törvény megfelelő módosítása is.
Tisztelt hölgyeim és uraim! A Belügyminisztérium és az Országos Rendőr-főkapitányság további szervezeti lépéseket tervez a bűnfelderítések, és egyáltalán a gazdasági bűnözés visszaszorításának eredményessé tétele érdekében.
Ennek érdekében javasoljuk, hogy jöjjön létre egy koordinatív gazdaságvédelmi tanács, amely magába tömöríti valamennyi, ellenőrzési jogosítvánnyal rendelkező, illetőleg bűnüldözést folytató szerv együttműködését, és ez a tanács — összhangban a Kormány gazdaságpolitikai koncepciójával — alkalmassá tehető arra, és kívánjuk, hogy alkalmassá váljék arra, hogy kidolgozza a gazdasági bűnmegelőzés stratégiáját, és iránymutatásai szerint működjék a bűnüldöző tevékenység.
Tisztelt hölgyeim és uraim! Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
