EÖRSI MÁTYÁS, DR.(SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR.(SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR.(SZDSZ) Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hadd kezdjem azzal, hogy amit most hallottunk az államtitkár úrtól, ez azt a következtetést engedi levonni, hogy a Kormány, sajnos, nem kívánja az ügyészség helyzetét megváltoztatni, ugyanis hogyha kívánná, akkor egyetértett volna a külön való tárgyalással, hiszen minden optimizmus ellenére az Alkotmányt a Parlament nem fogja módosítani, ezt már most ki lehet jelenteni. Tehát ha együtt tárgyaljuk a két törvényjavaslattal, akkor az ügyészség feladatairól szóló törvény elfogadására vagy nem, vagy csak jóval későbben kerülhet sor.
Én attól tartok, a Kormány azt a politikai játékot játssza, azáltal, hogy összeköti az ügyészség feladatairól szóló törvény megtárgyalását az Alkotmány megtárgyalásával, ezáltal a Parlament nem fogja tudni, legalábbis időben semmiképpen sem fogja tudni elfogadni az ügyészségről szóló törvényt — és a Kormány az ellenzékre kíván mutogatni, hogy lám, az ellenzék miatt nem sikerült az ügyészség helyzetén javítani. Ezt azonban már most szeretném cáfolni, ugyanis, ha a Kormány hozzájárulna ahhoz, hogy külön tárgyaljuk a törvényjavaslatokat, akkor nyugodtan megbukhatna az alkotmánymódosítás, és ezzel együtt a Parlament elfogadhatná azt a törvényt, amellyel — ezt hangsúlyozom — az ellenzék lényegében egyetért, amelyet lényegében egy konszenzussal tudna a Ház elfogadni, és amely az ügyészek körülményeit nagymértékben javítaná a jelenlegihez képest.
Ebből tehát az a következtetés, ha az ügyészek munkakörülményei nem tudnak megjavulni a közeljövőben, ezért kizárólag a Kormány csökönyös magatartása a felelős, semmi más.
(12.40)
Ezek után szeretném még egyszer egy kicsit más szempontból megindokolni azt, hogy miért nem kívánja a Szabad Demokraták Szövetsége ezt az alkotmánymódosítást.
Az eddig meghallgatott vezérszónokok túlnyomó többsége azoknak az intézményi garanciáknak a hiányáról beszélt, amelyek nem teszik lehetővé, hogy az ellenzék ezt a törvényjavaslatot úgy, ahogy az előttünk fekszik, elfogadja. Az ellenzéki szónokok javarésze még azt is hozzátette, hogy itt valójában nem az Antall-kormánnyal és nem Balsai István igazságügy-miniszterrel szembeni bizalmatlanságról van szó, hanem a minden Kormánnyal szembeni bizalmatlanságról van szó, arról, hogy sem a jelenlegi, sem pedig semmilyen jövőbeli Kormány ne tudjon visszaélni azzal, hogy alá van neki rendelve az ügyészség alkotmányosan.
Nos, miközben egyetértek azzal, hogy alapvetően az intézményrendszerekre koncentrálunk akkor, amikor az ügyészség alkotmányos helyzetéről beszélünk, úgy érzem, hogy az Antall-kormánnyal, illetőleg azon belül különösképpen Balsai István igazságügy-miniszterrel szembeni bizalom vagy bizalom hiánya mégiscsak valamely mértékben befolyásolja az e körben hozott döntésünket.
Szeretném megindokolni, hogy miért befolyásolja a bizalom kérdése az ellenzék hozzáállását az ügyészség alkotmányos helyzetéről folytatott vitában. Az alkotmányügyi bizottság ülésén, amikor az intézményrendszerrel kapcsolatos aggályainkat kifejtettük, az ülésen részt vett dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, és ő arról beszélt ezen a bizottsági ülésen, hogy a szabad demokraták által felvetett jogi aggályok szinte kivétel nélkül helytállóak. És ő maga is egyetért ezekkel az aggályokkal, hogy ezeknek a jogi garanciáknak a beépítése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ügyészség alkotmányos helyzete megnyugtató legyen. De azt mondta a legfőbb ügyész úr, hogy egy ilyen nagyobb lélegzetű alkotmányos munka megtervezésekor különböző fajta utakon járhatunk. Az egyik út az, hogy először nyúljunk hozzá a gyökerekhez, változtassuk meg az Alkotmány rendelkezéseit, és a jogi garanciákat még ráér a Parlament később beépíteni, van erre még jó pár év a rendelkezésére, hogy az ügyészség olyan alkotmányos helyzetet nyerjen, mint amellyel mindannyian egyetértünk.
A kérdés számunkra úgy merül fel, hogy ma, 1993-ban az ellenzék hozzájárulhat-e egy olyan alkotmányozáshoz, amelynek az első lépcsőjében az ügyészséget alárendeljük a Kormánynak, és csak a második lépcsőben gondoskodunk azokról az alkotmányos garanciákról, hogy a Kormány ne tudjon visszaélni azzal, hogy korábban neki alárendelték az ügyészséget. Nos, tisztelt Országgyűlés, azt kell mondjam, hogy ma, 1993-ban az ellenzék nincs abban a helyzetben, hogy a Kormányról elhiggye azt, hogy valóban nem kíván visszaélni, mégpedig durván visszaélni azzal, hogyha az ügyészséget neki alárendelik.
Szintén az alkotmányügyi bizottság ülésén Horváth Balázs arról beszélt, hogy az ellenzéki kerekasztal-tárgyalások során a pártok egyetértettek abban, hogy az ügyészséget hosszú távon alá kell rendelni a Kormánynak. Ez valóban így van, bár — ahogy ezt Hack Péter kifejtette — már akkor is intézményes garanciák meglétében gondolkodtunk, de hadd tegyek hozzá ehhez még egyet, hogy 1989—90-ben meg voltunk győződve arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum és koalíciós partnerei a demokrácia alapintézményeinek elkötelezett hívei. Azóta, tisztelt Országgyűlés, nem kevés tapasztalat áll a rendelkezésünkre, amely ebben a hitünkben alapvetően megingatott bennünket.
Szeretnék csupán egypár példát mondani. Rögtön kezdeném a hírneves, de inkább úgy mondanám, hírhedt Kónya-dolgozattal. Nem akárki írta, a Magyar Demokrata Fórum frakciójának vezetője, amely hírhedtté vált dolgozatban bizony a demokrácia alaptételeit kívánta megkérdőjelezni, a Kormányt olyan lépések megtételére hívta fel, amely lépések — úgy gondolom — még az MDF 1990-es felfogása szerint sem lettek volna demokratikusnak nevezhetők.
Szeretném a sort folytatni, és rögtön Balsai István igazságügy-miniszter személyére térnék át — és rendkívüli módon sajnálom, hogy nincs itt. De ha itt lenne, akkor attól tartanék, hogy rögtön megnyomná a gombot és személyeskedésnek tartaná az őt ért bírálatokat, holott tisztában kell lennünk azzal, hogyha az igazságügy-miniszter személyének — lényegében ő az igazságügy-miniszter — alárendeljük az ügyészséget, akkor az, hogy bízunk-e benne, és az, hogy neki milyen politikai múltja van az elmúlt három évben, miket produkált az országnak, erről beszélni aligha személyeskedés, azt gondolom, hogy ezek legalábbis megalapozott érvek egy ilyen vitában.
Nos, Balsai István igazságügy-miniszter úr — amikor a Parlament meghozta a bíróságokról szóló törvényt; hangsúlyozom, amikor még bíztunk abban, hogy ez a Kormány komolyan gondolja a demokrácia alapintézményeit — a törvény rendelkezéseivel homlokegyenest ellentétesen olyan bírósági elnököket nevezett ki, amely bírósági elnököket a törvényben e célra létrehozott fórum nem jelölt bírósági elnököknek. Nyilván emlékeznek képviselőtársaim, ezt követően elég nagy viták folytak a Parlamenten belül és a Parlamenten kívül is. Többen megtámadták a törvényt alkotmányellenesség miatt. Az Alkotmánybíróság kimondta azt, hogy a törvény alkotmányos, és arra hivatkozott, hogy a törvény alkotmányosságát nem teszi semmissé az, ha azt alkotmányellenesen alkalmazzák.
Az Alkotmánybíróság döntéséből tehát feketén-fehéren kiolvasható, hogy Balsai István igazságügy-miniszter úr megszegte a törvény rendelkezéseit, és hadd tegyem hozzá: mondhatnám, hogy tévedni emberi dolog, bár nem ilyen súlyos kérdésben; ezt követően nem korrigálta a lépését, ezt követően nem kért elnézést a nemzettől, hogy alkotmányellenesen járt el, hanem inkább még felállt a Parlament ülésén és azt mondta, hogy őt az Alkotmánybíróság nem marasztalta el.
Most csak szeretném tájékoztatni a Házat arról — mert nyilván sokaknak erről nincs tudomásuk —, hogy miután Balsai István saját maga hozta fel ezt az ügyet, hogy ő úgy ítéli meg, hogy az Alkotmánybíróság alátámasztotta a lépését, az alkotmányügyi bizottságban ismét javasoltam, hogy vegyük napirendre és vizsgáljuk meg most már az Alkotmánybíróság döntése értelmében, hogy sértett-e törvényt az igazságügy-miniszter, vagy pedig sem. Akár hiszik, akár nem, képviselőtársaim, a kormánypárti koalícióhoz tartozó képviselők leszavazták ezt az indítványt, nem mertek szembesülni azokkal az érvekkel, amelyek alapján feketén-fehéren kitűnik, hogy Balsai István, az igazságügy-miniszter — akinek alárendelni javasolják az ügyészséget — egyszerűen megszegte a törvényt, és olyan elnököket nevezett ki, amelyre neki nem volt joga.
Most lehetne a sort folytatni az igazságügy-miniszter demokratikus meggyőződésével kapcsolatban; amikor ezt a döntését a bírák kifogásolták, a bírákat analfabétáknak nevezte, utána azt állította, hogy ők pártpolitikát folytatnak. Tehát megannyi olyan dolgot tett, amely megítélésem szerint egy demokratikus kormány igazságügy-miniszterétől nem várható el semmilyen tekintetben. Lehetne a sort folytatni. Nem olyan régen a sajtó arról tudósított, hogy Fónay Imre úr ügyében az igazságügy-miniszter úr. (Közbeszólás: Fónay Jenő!) Fónay Jenő, bocsánat. Fónay Jenő úr polgári perében az igazságügy-miniszter interveniált, amikor ezt Hack Péter megemlítette, az igazságügy-miniszter úr ezt nem cáfolta, csak azt mondta, hogy nincs olyan jogszabály, amelynek alapján ő interveniálhatott volna. Én erre azt mondom, hogy annál rosszabb, mert jogszabály nélkül interveniált. Egy azonban tény: hogy míg állampolgárok százai és ezrei várnak arra, hogy 1992-ben benyújtott keresetüket a bíróság tárgyalja, addig Fónay úrnak a keresetét kétségkívül — amely azt hiszem, nyár elején kelt — a bíróság már tárgyalta. Tehát a tények legalábbis arra utalnak, hogy az igazságügy-miniszter úr valóban interveniált egy ilyen ügyben, a bírói függetlenség elvét súlyosan megsértve beavatkozott egy per menetébe.
Tisztelt Országgyűlés! Én úgy látom tehát, hogy azok a példák, amelyeket itt felhoztam, és szomorúan mondom, hogy lehetne a sort folytatni, ezek számunkra azt sugallják, hogy ennek a Kormánynak, de legalábbis a Kormányon belül Balsai István igazságügy-miniszter úrnak a demokratikus jogállam iránti elkötelezettsége nem mutatható ki, amely megítélésünk szerint elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a bizalom minimumát számára megadjuk, hogy abban az esetben, ha most csak az első lépcsőt tesszük meg, tehát a Kormány alá rendeljük az ügyészséget, akkor valóban ez a Kormány a későbbiek során a Parlamentnek javasolni fogja azokat a garanciákat is, amelyek a saját hatalmát korlátozni fogják.
(12.50)
Az eddigi három év nem arra utal, hogy a Kormány a saját hatalmát korlátozni kívánja, inkább ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy mindenre kiterjeszteni kívánja azt.
Befejezésképpen azt szeretném elmondani, hogyha egy helyzetet feltételezünk — és a világ minden kincséért sem szeretnék személyeskedni —, Hack Péter arról beszélt, hogy az ügyészséget csak akkor lehet a Kormánynak alárendelni, ha például a Kormány tagjai által elkövetett bűnügyeket nem az ügyészség tárgyal, nem az ügyészség vizsgál, hanem egy, a Kormánytól független szervezet. Tessék elképzelni, csak úgy a fantáziánkban, mi történne, ha az igazságügy-miniszter úr például közlekedési balesetet szenvedne Budapest valamelyik csomópontjában, és a neki alárendelt ügyészség vizsgálná ki ezt a helyzetet. Gondolják el, hogy elvárható-e attól az ügyészségtől, amely a közlekedési balesetet szenvedett igazságügy-miniszternek alá van rendelve, hogy pártatlanul és mindenfajta befolyástól mentesen végezze el a munkáját. Úgy vélem, az ilyen ügyészségtől ez semmiképpen sem várható el. Ezért azok a jogintézményi aggályok, amelyekről leginkább Hack Péter beszélt vezérszónokként — azt gondolom —, nagyon is indokolttá teszik azt, hogy abban a helyzetben, amiben ma vagyunk, az ellenzék ne tudja elfogadni az ügyészség Kormány alá rendelését. Köszönöm szépen a figyelmüket! (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
