HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólók közül már többen utaltak rá, hogy milyen nehéz feladat egyfelől a nyugdíjbiztosításban feltétlenül szükséges, következetes reform hosszú távra szóló és a kiszámíthatóságot erősítő jogszabályi feltételeinek megteremtése, másfelől a rendszer korábbi és jelenlegi fogyatékosságaiból eredő problémák kezelése.
Éppen ezért, miközben következetesen meg kell tenni az átfogó reform szükséges lépéseit, vigyázni kell arra, hogy ötletszerű módosításokkal ne rángassuk ide-oda a rendszert, mert ezzel újabb, később csak nehezen korrigálható problémákat és feszültségeket okozunk.
Erre a problémára, amelyre most utaltam, igen kíváló példa az a módosítási javaslat, amely a jelenlegi előterjesztésben szerepel, amelyre már többen utaltak s amely azt a korábban, az Országgyűlés által hozott jogszabályt, miszerint a nyugdíjakat a nettó átlagkeresetek arányában kell növelni, ezt módosítja, kimondani szándékozva, hogy ettől 20%-ban lefelé el lehet térni.
(11.30)
A nyugdíjak nettó átlagkereset arányában való emelése egy rendkívül értelmes jogszabály volt, hiszen egyfelől számot vetett az ország teherbíró képességével, és tulajdonképpen azt mondta ki, hogy a gazdasági teljesítőképességnek megfelelően kell emelni a nyugdíjakat, másfelől azért mégis, ha nem is az értékállóságot, de az értékállósághoz viszonylag közeli nyugdíjemelést tett volna tartósan lehetővé. Ez tipikusan egy olyan jogszabály, amelynek hosszú távra kell szólni, mert így biztosít kiegyensúlyozottságot a rendszernek. Ha ezt egy év múlva - pillanatnyi érdekek alapján - megváltoztatjuk, akkor egyszerűen a saját törvényhozói munkánkat tesszük komolytalanná.
Hogy a kapkodó, végig nem gondolt módosításoknak, vagy éppen a szükséges módosítások hiányának milyen következményei lehetnek, arra nagyon jó példa, hogy az 1990-ben, '91-ben és '92-ben megállapított nyugdíjak pillanatnyi átlagértéke mintegy ezer forinttal kevesebb, mint a '88-ban és '89-ben megállapított nyugdíjak pillanatnyi átlagértéke. Ennek sok oka van. Az egyik oka például az, hogy 1990 óta - noha igen jelentős infláció volt - a nyugdíjkiszámítás alapját képező degressziós táblán nem történt változtatás.
A degressziós skála sok problémát vet fel, és egyáltalán a nyugdíj kiszámításánál alkalmazott degresszió, és lehet, hogy hosszú távon az lesz a megoldás, hogy egy jövedelmi plafont kell megállapítani, ameddig a társadalombiztosítás befogadja a jövedelmeket; eddig a határig viszont befizetésarányosan, tehát a teljes kereset beszámításával kell majd a nyugdíjakat meghatározni. Pillanatnyilag azonban ez semmiképpen sem járható út. A degresszió révén mindenképpen érvényesíteni kell a szolidaritást, hiszen a degresszió a szolidaritási elv érvényesítésének egyik legfontosabb és leghatásosabb eszköze.
Alkalmazni kell a degressziót például azért, mert a pillanatnyi nyugdíjszámítási rendszer azáltal, hogy még mindig csak az utolsó öt évet veszi a keresetek szempontjából figyelembe, óriási igazságtalanságokat teremt, hiszen vannak foglalkoztatási csoportok, amelyek éppen a nyugdíj előtti időszakban már lényegesen kevesebbet tudnak keresni, mint korábban, más csoportok viszont ilyenkor radikálisan meg tudják növelni a jövedelmeiket, esetleg úgy, hogy korábban viszont nem tettek eleget a befizetési kötelezettségeiknek. Degresszióra tehát szükség van, és a degresszió változtatására is szükség van az infláció miatt. A kérdés azonban az, hogy ezt a változtatást milyen módon hajtjuk végre.
Pillanatnyilag önök előtt fekszik az eredeti előterjesztésben szereplő javaslat a degressziós tábla változtatására, másrészt több képviselő nyújtott be ezzel kapcsolatban módosító indítványokat.
Az egyik ilyen módosító indítvány Hasznos Miklósé 8882-es számon, és úgy tűnik, hogy a Kormány ezt a változatot kívánja támogatni. Másik, ettől eltérő szándékú és irányú javaslat Szigeti és Fáklya SZDSZ-es képviselőtársaim javaslata 8704-es számon, illetve ehhez nagyon hasonló javaslatot terjesztett elő Kósáné Kovács Magda 8764-es számon.
Mi a jellemzője egyfelől a Hasznos-, másfelől a másik két javaslatnak, és milyen következményekkel járhat ezeknek a javaslatoknak az elfogadása?
A Hasznos-féle javaslat a jelenleg érvényes sávokat változatlanul hagyja, viszont minden sávban igen jelentősen emeli a beszámítási kulcsokat, tehát sávonként általában - a legfelső sávoktól eltekintve - az abba a sávba tartozó jövedelemnek 20%-kal nagyobb részét kívánja beszámítani, mint korábban. Ezzel szemben a másik két javaslat - és így az SZDSZ-es képviselők által előterjesztett javaslat is - felbontja a pillanatnyilag igen széles vagy túl szélesnek tűnő 16 ezer és 30 ezer forint közötti sávot. Itt több új sávot léptet be 2000 forintig. Ezekben emeli a beszámítási kulcsot, viszont 20 ezer forinton felül lényegében az egész rendszert változatlanul hagyja.
Mik az egyik és mik a másik javaslat gyakorlati, mondhatnám számszerű következményei? A Hasznos-féle javaslat alkalmazása esetén a 14 ezer forintos átlagkereset mellett 400 forinttal nő az az összeg, amelyet a nyugdíj kiszámításánál alapul vesznek. 20 ezer forintnál 1200 forinttal, 30 ezer forintnál 3600 forinttal, 40 ezer forintos átlagkeresetnél 5600 forinttal nő ez a beszámítandó összeg. Ugyanakkor a Szigeti-Fáklya- és a Kósáné-féle javaslat szerint 20 ezer forintig lényegében azonos mértékű a növekedés, viszont 20 ezer forinton felül már nem nő tovább a beszámítandó összeg növekedése. Százalékosan ez annyit jelent, hogy a Hasznos-féle javaslat esetén 14 ezer forintos átlagkereset esetén 3%-kal növekszik a beszámított összeg, 20 ezernél 6%-kal, 30 ezernél 12%-kal, 40 ezernél 15%-kal. Ugyanakkor a Szigeti-Fáklya-féle javaslat esetén 14 ezer forintnál 3%-kal, 20 ezer forintnál 7%-kal, 30 ezer forintnál 5%-kal és 40 ezer forintnál 3%-kal. Tehát a változás az utóbbi esetben sokkal kiegensúlyozottabb, míg az előző javaslat, a Hasznos-féle javaslat esetén egyrészt borzasztóan kinyitja az ollót a különböző nyugdíjak között, másrészt nagyon-nagyon jelentős különbségeket teremt az eddig megállapított és az ezután megállapítandó nyugdíjak között, és teljesen egyértelműen a magasabb jövedelmű társadalmi csoportoknak, illetve foglalkoztatási csoportoknak kedvez, míg a Szigeti-Fáklya-féle javaslat a nyugdíjasok zömét adó 14 ezer-20 ezer forint közötti átlagkeresettel nyugdíjba menők szempontjait veszi elsősorban figyelembe.
Igaz az, hogy a Hasznos-féle javaslat melletti érvként elmondható: lényegében azzal, hogy az Országgyűlés az évi nyugdíjemeléseknél mindig alkalmaz egy emelési plafont, azzal a magasan megállapított nyugdíjak értéke viszonylag gyorsan olvad lefelé. De én azt gondolom, hogy ez egy óriási szemfényvesztés, hiszen ha valaki viszonylag magas nyugdíjjal megy nyugdíjba, akkor azt csak néhány évig élvezheti, és utána szembe kell néznie a viszonylag gyors értékcsökkenéssel. Sokkal jobbnak tartom, ha a szolidaritási elvet a megállapításnál vesszük figyelembe, és utána viszont már nagyjából azonos mértékben emelkednek a nyugdíjak, hiszen az a fontos, hogy valaki azt a színvonalat, amelyet a nyugdíjba lépésekor kell hogy életviszonyai szempontjából figyelembe vegyen, azt tovább is tartani tudja, ehhez képest ne romoljanak a feltételei.
Éppen ezért tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy nagyon jól gondolják meg, hogy a szóban forgó és általam elemzett javaslatok közül melyikre szavaznak igennel, hiszen az én véleményem szerint a Hasznos-féle javaslat elfogadása - mon- dom - nagyon erős újabb feszültségeket visz bele a rendszerbe. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
