POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az önkiszolgáló éttermek bezárása tárgyú kérdésére a válasz a következő.
Az állami vendéglátó vállalatok az 1960-as években kezdték meg az önkiszolgáló éttermek létesítését, illetve néhány nagy forgalmú városi étterem átalakítását erre az értékesítési formára. Ezek nagyrészt a 80-as évek közepéig működtek.
A tapasztalatok szerint ezek az önkiszolgáló éttermek nem váltak be. Gondot okozott az üzemeltetés színvonala, a higiénés helyzet, és az italboltok fokozatos bezárásával a vendégkör is előnytelenül változott. Gondoljunk csak a Móricz Zsigmond körtéri vagy a Boráros téri önkiszolgáló éttermekre, ahol rendszeresek voltak a lakosságot is irritáló rendbontások és ezzel összefüggésben a rendőrségi razziák.
A rendészeti okokon kívül a régi önkiszolgáló éttermek megszűnését gyorsította a fogyasztói árkiegészítés fokozatos csökkentése, majd a támogatás 1988-tól teljesen megszűnt. Az önkiszolgáló éttermek többnyire veszteségessé váltak.
Nem rendelkezünk pontos adatokkal az önkiszolgáló éttermek számáról, az viszont ismert, hogy 1989-ben 7122 melegkonyhás étterem működött az országban, és ez a szám 1992-re 7813-ra emelkedett. A vendéglátásban megkezdett privatizálás bővítette a kínálatot, erősítette a versenyt. Sok kis családi vállalkozás jött létre, amelyek magasabb üzemeltetési színvonalat, kulturáltabb környezetet biztosítanak a régi önkiszolgáló éttermekhez képest.
Az olcsó ételkínálat szélesítését segítik elő többek között a magánkifőzdék is. A vendéglátás szerkezeti átalakulása során megjelentek a vendéglátásban az úgynevezett gyorséttermi hálózatok - mint a City Grill vagy a Paprika -, ezek egyszerűsített választékkal, nagyfokú gépesítéssel, megfelelő higiénés feltételek biztosításával, szolgáltatásarányos áron állnak a vendégek rendelkezésére. Az utóbbi időben az ismert nemzetközi önkiszolgáló üzletláncok is bővítik a kínálatot.
Az ily módon végbement szerkezeti átalakítás nemcsak a színvonal emelkedését, hanem viszonylag magasabb árakat is eredményezett. Ez azonban törvényszerű, mert a kereskedelmi vendéglátás áraihoz 1989 óta ártámogatás, fogyasztói árkiegészítés és adópreferencia nem kapcsolódik. Ezeknek a visszaállítását sem tervezzük.
A kereskedelmi vendéglátásban az állami tulajdon teljes privatizációja a feladat. A magánvállalkozások pedig a kereslet és kínálat, a ráfordítások, valamint a jövedelmezőség összefüggéseit szem előtt tartva alakítják ki hálózatukat, kínálatukat, értékesítési formáikat és áraikat. Reálisan lehet számítani arra, hogy a vállalkozások közötti verseny tovább színesíti a választékot, érdekeltséget teremt a viszonylag mérsékeltebb árakkal működő, de nagy forgalmat lebonyolító üzlettípusok elterjesztésében is.
Fontos figyelembe venni, hogy a munkahelyi és diákétkeztetésnek mint klasszikus közétkeztetési formának a jelentősége tovább növekedett. Közfunkciójukra tekintettel e körben olyan privatizációs megoldásokat és technikákat részesítünk előnyben, amelyek nem veszélyeztetik ezen szolgáltatások jövőjét. A közétkeztetés e formáinak fejlesztését egyértelműen támogatta az a tény, hogy az ételkészítés rezsiköltségeivel lépést tartottak az intézményi és munkaadói támogatások. Lényegében általánossá vált, hogy a közétkeztetés ezen formáiban az igénybe vevők az élelmiszerek nyersanyagértékét fizetik meg.
Az utóbbi időben a kereskedelmi vendéglátásban működő új vállalkozások is egyre bővülő körben kínálnak előfizetéses étkezést menürendszerben, 100-120 forint körüli árakon. Azok számára, akik ehhez átlagosan napi 50 forint munkáltatói étkezési hozzájárulást kapnak, ezek az árak elérhetőek.
A legelesettebb rétegek - kisnyugdíjasok, munkanélküliek - közétkeztetése azonban nem alapozható a kereskedelmi vendéglátó tevékenységre. Történtek kezdeményezések, elsősorban a fővárosban, úgynevezett porcióhálózat kialakítására. Ennek lényege, hogy a munkahelyi vendéglátó vállalatok nagy kapacitású báziskonyháiban lehetővé teszik az ételek ételhordóban történő elvitelét. Ennek bővítését gátolja azon korábbi Köjál-rendelkezés, miszerint a termelőtérbe utcai ruhában tilos a belépés, továbbá az is, hogy az önkormányzatok eddig nem mutattak túlzott hajlandóságot arra, hogy a kiszolgálás céljára díjmentes helyiségeket bocsássanak rendelkezésre. A bérleti díj érvényesítése az árakat irreálisan megemelné. Megoldás ebben a körben csakis a rászorulók segélyezése lehet.
Aligha vonható kétségbe, hogy vannak rétegek, amelyek rászorulnak kedvezményes vagy ingyenes szolgáltatásokra, és nemcsak a vendéglátás területén. Ez a probléma azonban a privatizált vendéglátás keretei között nem kezelhető, inkább a jóléti, szociális és karitatív szervezetek illetékességébe tartozik. Köszönöm figyelmüket.
(14.10)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
