JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF)
JÁVOR KÁROLY (MDF) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Duna elterelésével kapcsolatban és az erről szóló kormánytájékoztatóról szeretnék szólni, tulajdonképpen - ha úgy tetszik - végső kétségbeesésemben, hiszen úgy tűnik, az nem elegendő, ha két országgyűlési bizottság súlyos fenntartásaival élve azt kéri, hogy a Kormány az erről szóló határozatában foglaltakat terjessze az Országgyűlés elé. Mindennek van határa, szoktuk mondani nehéz helyzetekben, Magyarországnak is vannak határai. Minden országnak van egy legnagyobb folyója, Magyarországnak is van. Nos, ezt a folyót tavaly ősszel az azóta önálló köztársasággá vált Szlovákia egyszerűen elvitte, elvette. Az azóta eltelt idő egyértelműen igazolta azt, hogy az élővilág súlyosan károsodott, a mezőgazdaság és az erdőgazdaság komoly terméskiesésekkel kell, hogy számoljon; szemünk láttára következett be egy katasztrófa. Kényszerhelyzetben és szükségintézkedésként százmilliókat költünk ennek az állapotnak az ellensúlyozására.
Bebizonyosodott tehát, hogy eddigi munkánk - az elhibázott célra 1977-ben kötött rossz szerződésnek a felbontása, az erről szóló jogszabályok törvényen kívül helyezése, hatályon kívül helyezése, a Hágai Nemzetközi Bíróság döntésének a kérése -, az eddigi tevékenységünk helyes volt, helytálló volt. Megteremtettünk egy közjogi helyzetet is, összhangot a Kormány és az Országgyűlés döntései között. Ebben egyértelműen kinyilvánítottuk, hogy Magyarország nem kívánja befejezni a vízlépcsőépítést, és nem kívánja üzembe helyezni a vízlépcsőt.
Hosszú, megfeszített munka eredményeképpen az Európai Közösség, az Európa Parlament, a nemzetközi környezetvédő és természetvédő szervezetek megértették a problémáinkat, érzékennyé váltak ezekre a problémákra, megértették, hogy ebben a térségben elsődlegességet kell hogy élvezzen az ökológia kérdése, az ivóvíz kérdése. Partnereinkké váltak ebben a kérdésben, ezeknek a kérdéseknek a megoldásában.
És most, amikor minden együtt van, megteremtettük a közjogi helyzetet, megteremtettük a nemzetközi környezetet is a problémák kellő megoldásához, mit teszünk ekkor? Gondolunk egyet és orrhosszal a cél előtt levonulunk a pályáról, és kötünk valamiféle megállapodást egy parányi részletkérdésre.
1989-ben az előző Kormány felfüggesztette a vízlépcső építését, de mintha kaptak volna ugyanakkor egy telefont, hogy "fiúk, semmi baj, csináljátok tovább nyugodtan", semmi sem történt, építették tovább. 1990-ben az új Kormány ugyanígy kinyilvánította ezt a szándékát, az Országgyűlés ugyanezt megtette, mégsem történt semmi; 1990 augusztusában a környezetvédelmi bizottság maga is tapasztalta, hogy - bár álcázott módon, de - az építés folyik tovább.
Nagyon elgondolkoztató tehát, hogy magas szintű és komoly döntések, politikai szándék és politikai akaratnyilvánítás után van egy érdekcsoport, amelyik a szándékát ezzel ellentétben meg tudja valósítani. Ebben a helyzetben az Országgyűlés két bizottsága kérte, hogy azt a tájékoztatást, amit a Kormány adott, pontosabban a kormányhatározatnak a tartalmát az Országgyűlés elé terjessze a Kormány, hiszen erre a már korábban említett közjogi helyzet kötelezi a Kormányt. Több ilyen jogszabály is van. A legfrissebb az idén március 16-án hozott országgyűlési határozat, amelyik egyértelművé teszi félreérthetetlenül, hogy egy ilyen tartalmú cselekvési programot és pénzügyi tervet a Kormánynak az Országgyűlés elé kell terjeszteni.
Meglehetősen képtelen helyzetben vagyok, hiszen egy kormányhatározatról van szó, az arról szóló tájékoztatásról van szó, aminek bizonyos súlya van, és feltételezi a megfelelő előkészítést. Én viszont azt kívánom bebizonyítani, hogy laikus emberek félrevezetése folytán született, egyoldalú lobbyérdekeket érvényesítve és az ország érdekeivel ellentétesen.
A tájékoztató alapos áttanulmányozása eredményeképpen a következő sommás véleményt tudom elmondani és összefoglalni tisztelt képviselőtársaim számára. A történelem ismétli önmagát: 1988-ban az emlékezetes fölállva szavazás előtt ugyancsak kaptak tájékoztatást a képviselők, s ugyanúgy kizárólag egy szakterület, a vízügyi szakterület szakembereinek véleménye alapján. Ez a tájékoztatás ugyanígy készült, ugyanazt a célt szolgálja. Szinte kizárólag vízügyi szakemberek véleményére hivatkozik ez a tájékoztatás, egyetlenegy esetben említi meg külföldi, nemzetközi jogi szakértők véleményét; erre még visszatérek.
Három kérdésben kell nagyító alá venni ezt a tájékoztatást, mert az odáig rendben van - ezt nyugati, nagy nemzetközi cégektől is lehet tapasztalni -, hogy a saját érdekeiket érvényesíteni akarják. Mi azonban arra az útra léptünk, ha jól emlékszem, 1990-ben, amelyiken nagy fontosságot tulajdonítottunk a demokráciának, a törvénytiszteletnek; ebben az esetben tehát elvárható lett volna a konkrét vizsgálat és feltárás, és a valóban a célt legjobban szolgáló változat kiválasztása.
Nos, a szakértőkről és a kiválasztásról már beszéltem, s arról is beszéltem, hogy ez súlyosan sérti korábbi jogszabályainkat, a jelenlegi közjogi helyzetet. Mégpedig azért, mert a dunakiliti művet üzembe helyezik. A tájékoztatóban az szerepel - aki elolvasta, tudja -, hogy annak csak egy tábláját kívánják működtetni. De egy tábla önmagában való működtetése elképzelhetetlen a többi tábla használata nélkül. A többi táblát duzzasztásra használják, különben nem működik az egy tábla szabályozása. Tehát igenis, üzembe helyezik. Arról pedig, hogy a közjogi helyzettel ellentétes, arról meggyőződhetnek képviselőtársaim az Országgyűlés e tárgyban hozott határozatai, az 1992. évi XL. törvény tanulmányozása alapján, sőt a hágai alávetési nyilatkozat IV. cikkelyének tanulmányozása alapján is.
Az előbb elmondottakon túlmenően azért is kifogásolható ez a megoldás, mert egyértelműen szlovák érdekeket szolgál.
Bocsánatot kérek, a tájékoztatóval kapcsolatos hiányosságok között még szeretném megemlíteni, hogy említést tettem arról, hogy vízügyi szakemberek. A Magyar Köztársaságot a nemzetközi tárgyalásokon két bizottság is képviseli, egy jogi szakbizottság és egy szakértői bizottság. A szakértői bizottság vezetője dr. Vida Gábor akadémikus, ökológus; és hangoztattuk, ugye, az ökológia prioritását. Nos, ennek az embernek, aki a nemzetközi tárgyalásokon a Magyar Köztársaság érdekeit képviselte, még a véleményét sem kérdezték meg a tájékoztató elkészítésekor, a kormányhatározat előkészítésekor, nyilvánvaló tehát, hogy a véleménye nyomokban sem jelenhetett meg ebben a tájékoztatóban.
(15.20)
Ugyanezt tudom elmondani a jogi szakbizottság vezetőjéről is, aki egyértelműen a bizottságok tudomására hozta, hogy ezekben a kérdésekben a Kormánynak az Országgyűléshez kell fordulnia. Tehát - ha röviden akarom fogalmazni - egy kicsit kilóg a lóláb.
A szlovák érdekek: fenéklépcső, illetőleg fenéklépcsők építése a Dunában egyértelműen szlovák ötlet volt, az eredeti tervek is mintegy 11 fenéklépcső megépítését tartalmazták. Szlovák érdek, hogy ne szülessen meg az igazi megoldást jelentő átmeneti vízmegosztás, ne vízhozamokban történjen megegyezés, hanem vízszintekről beszéljünk. Tehát kevés vizet fenéklépcsővel felduzzasztva bebizonyítani, hogy kérem szépen, itt a víz, és van még három zöld fa.
A másik, ami miatt egyértelműen szlovák érdeket szolgál: azon a szakaszon, ahol a tervezett fenékküszöb, a kormányhatározatban szereplő tervezett fenékküszöb megépítése eredményeképpen duzzasztás állna elő, a másik oldalon egy több mint tíz méterrel magasabb - a töltés túloldalán több mint tíz méterrel magasabb - víztükör nyomását ellensúlyozná. Tehát egyértelműen a C-változat esetleges káros hatásainak vagy meghibásodásainak a kivédésére szolgál.
A szlovák oldalon a vízlépcsőépítés vezetője egyébként úgy nyilatkozott május 7-én, hogy a gát, a fenékküszöb építését Dunakiliti térségében egyértelműen a Bős-párti szakemberek Kormányra gyakorolt hatásának értékeli.
A másik érdekessége - és itt megint csak tetten érhető -, hogy ez az egész fenékküszöb-építés azon a helyen, a szlovák szakemberekkel sokkal jobban előkészített volt, mint ahogy már említettem, a magyar szakértőkkel nem volt előkészítve.
További ellentmondás, hogy mi most természetesen óriási szlovák egyetértéssel, hiszen a hatósági eljárást ők már május 27-ére kitűzték, egy olyan létesítményre kívánunk engedélyt adni, ami megtámaszt egy olyan több létesítményből álló beavatkozást, amire a szlovák félnek mind a mai napig nincs vízjogi engedélye. Engedély nélkül épült.
Előttünk van tehát egy olyan tájékoztató, ami szakmai szempontból rettenetesen egyoldalúan lett előkészítve. A másik oldalon bizonyíthatóan ellentétes a közjogi helyzettel. Mellesleg a szlovák érdekeket szolgálja, a szlovák egyoldalú magatartás következtében bekövetkezett károk mérséklését kívánja bizonyítani, azt kívánja szalonképessé tenni. Azt kérdezem, hogy ebben a helyzetben mit tesz a magyar Kormány és a magyar Országgyűlés. Azt gondolom, hogyha a már előbb említett szakembereknek sikerült elfogadtatnia a Kormánnyal egy ilyen több ponton is sántító megoldást, legalább az Országgyűlésnek, legalább a törvényességnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a korábbi hiányosságokat pótolni tudjuk.
Ezért én azt kérem, hogy az elmúlt ülésünkön sürgős tárgyalásba vett országgyűlési határozattervezetet minél hamarabb tárgyalja az Országgyűlés, mert ezek a problémák, amik a Szigetközben - és amelyek az ország érdekeit sértő problémák - jelentkeznek, valóban sürgősen megoldandó problémák. És nem igaz az, ahogy ennek a megoldásnak az előterjesztői be kívánják állítani, hogy ez az egyetlen megoldás, nem igaz. Létezik más megoldás. Tehát az ő megoldásuk ellenzői nem Szigetköz ellenségei. Létezik másik megoldás.
Azon kívül valóban nem ez a legfontosabb kérdés, addig, amíg az átmeneti vízmegosztásról dönteni tudunk, kell valamit tenni természetesen, de nem ez a legfontosabb, hanem az átmeneti vízmegosztás kérdése. Adtunk át jegyzéket, tájékoztatást az Európa Közösségnek, az Európa Parlamentnek a jelenlegi helyzetről, ami a szlovák magatartás következménye? Nem adtunk át. Bemutattuk nekik a kárainkat, hogy mibe kerül nekünk az, hogy a szlovákok elterelték a Dunát? Nem tettük meg. Ezek a legfontosabb feladatok, mert hogyha megvan az átmeneti vízmegosztás, az egy elfogadható állapotot teremt a Hágai Bíróság döntéséig. És ha megvan ez az átmeneti vízmegosztás, akkor nincs szükség semmiféle szükségmegoldásra, semmiféle beavatkozásra, amire most több százmillió forintot kívánunk elkölteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket, képviselőtársaim. Célom ezzel a tájékoztatás volt, másrészt pedig az, hogy ezt a fontos kérdést minél előbb vegyük tárgyalás alá.
Képviselőtársaim egy nagyon jó tanácsot adtak, és ezért még el szeretném azt is mondani, hogy nem kizárólag a magam nevében beszélek, hanem az előbb már említett országgyűlési bizottságok, az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága és a dunai vízlépcső kérdésével foglalkozó ideiglenes bizottsága nevében. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
