ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (FKgP) Elnök Úr, Tisztelt Képviselőtársaim! Sokakban elgondolkodtató lehet az a tény, itt e Házban, hogy miért van az, hogy egy nemrégen elfogadott törvényhez hozzányúlunk; és még ráadásul az a szakbizottság, amely ezt a témát ismeri, és foglalkozott is vele, ilyen nagymértékben támogat egy ilyen indítványt egyfelől, másfelől, hogy annak idején miért nem dolgozott körültekintőbben? Vitathatatlan, hogy így néz ki.
Viszont két lényeges momentumra hadd hívjam fel a figyelmet: az egyik a tanyával kapcsolatos, a másik a határidőkkel.
Szóljak először a tanyáról! Ebben a Parlamentben hosszú ideje vitatéma a tanyák és a tanyák körüli földek sorsa. Az első időszakban - még a kárpótlási törvény kapcsán - nem sikerült elérni, hogy a tanya körüli földek kimérését illetően a tanyatulajdonosoknak olyan jogosítványa legyen, hogy a saját lehetőségeiket levédhessék egyenlő esélyek között.
Most, a földrendező és a földkiadó bizottságok tárgyalása kapcsán erre sor került, hogy a földalapokat a tanya körül úgy a kárpótlásra jogosultak, mint a részarány-tulajdonosok összevonhassák. Igen ám, de az a helyzet, hogy ezt sem sikerült tökéletesen megoldani a jogalkotás területén, mert egyrészt a tanya fogalmát, illetve a tanyatulajdonos körét beszűkítettük, mert adott esetben csak a tulajdonost magát vettük figyelembe, de az, hogyha a feleségének is volt kárpótlási vagy részaránytulajdona, vagy a családtagoknak, a gyerekeknek, akkor ez a lehetőség már nem állt fenn.
Márpedig, ha mi azt akarjuk, hogy egy tanya körül egy családnak a feltételrendszerei minél szélesebb körűek legyenek, ezt helyre kell tenni.
Engedjék meg, hogy még egy olyan dologra hívjam fel a figyelmet az általános vita időszakában, amire két-három évvel ezelőtt gondoltunk, de - hogy, hogy nem - elsikkadt menet közben.
(17.30)
Nevezetesen, a magyar mezőgazdaságban élnek olyan emberek és családtagjaik, akiket 1959-ben és 1960-ban, majd később sem tudtak behajszolni a kolhoz típusú szövetkezésbe, és utána semmiféle más szövetkezésbe; magángazdák maradtak. Ezeknek az embereknek az elmúlt harminc év szinte kálvária volt. Nevezetesen azért, mert először elvették a tanyájuk körüli földet, hagytak maximum 400 négyszögölet, jobb - és ritka - esetben 1 holdat, a 15-20 holdjukat két-három helyre elhelyezték, vagy éppen öt-hat helyre a falu határában, lehetőleg minél messzebbre, az úgynevezett paradicsomba, hogy olyan messze legyen nekik a föld, mint a mennyország, hogy emlegessék meg egy életen át, hogy földhöz ragaszkodtak és parasztok akartak maradni.
És hogy, hogy nem, mi a kárpótlási törvénynél, a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvénynél nem gondoltunk ezekre az emberekre. És most mi történt? A részaránytulajdont is kijelöltük, kijelöltük a kárpótlási földalapot is, beleesett valamelyik földalapba e tanyatulajdonosoknak a földje, csak éppen ők nem mehetnek licitálni, nem kérhetik a részaránytulajdont sem. Körbe lesznek véve részarány-tulajdoni vagy kárpótlási földdel, és ott maradnak megint a tanyában egyedül úgy, hogy nincs földjük.
Képviselőtársaim, nagyon szépen kérem, találjuk meg a módját annak, hogyha ez néhány ezer vagy néhány tízezer ember is, tisztelegjünk nekik azzal, hogy megadjuk az esélyt. Bár hadd emlékeztessem a jelenlévőket arra, hogy ugye a kárpótlási törvénynél kimondtuk azt, és biztosítottuk számukra, ha e földcserék kapcsán alacsonyabb aranykorona-értékű földet kaptak, bár hektárban megkaptak ugyanannyit, akkor az aranykorona-különbözetre beadhatták a kárpótlási igényüket. Tételezzük fel, hogy ezt meg is tették. Na de egyetlenegy törvényben nem adtuk meg nekik azt a lehetőséget, hogy ezt a kárpótlási aranykorona-értéket összevonhassák azzal a földdel, amit mindig is megtartottak tulajdonukban.
Még egy nüánsz e témakörön belül, egy árnyalat. Adott esetben van olyan város, hogy a szomszéd település - ami még a városhoz tartozik - 10 kilométerre van a településhez, és ez egy város, és közben termőföld van vagy szántó. Másfelől egyfajta gigantomán és egyéb elképzelések miatt mit tettek? A helységnévtáblát kipakolták a településtől néhány kilométerre, és az oda eső tanyákat is szőröstül-bőröstül belterületté nyilvánították. Azelőtt is, azóta is ott most tanya van. És olyan tanya, olyan emberek tanyája, akikről pont az előbb szóltam. És akkor tessék nekem megmondani, ez a helyzet minek minősül!
Azért mondtam el ezeket a részleteket, mert ha már emberileg, szakmailag tisztességes törvényt akarunk, és tisztességesen akarunk eljárni, akkor ezeknek az állampolgároknak a dolgát mindenképpen napirendre kell tűznünk.
Azt mondtam, hogy egy másik dolgot is kívánok még elmondani, nevezetesen a határidőkkel kapcsolatban. Amit Lakos László képviselőtársam leírt, annak van logikája, van foganatja, vitathatatlan, hogy helyre kell tenni. De a helyretétel nem azt jelenti, hogy most tavasszal azok a részarány-tulajdonosok, akik bejelentkeztek március 24-ig, hogy ők birtokba kívánják venni a földet, és még ráadásul azt hasznosítani is, tehát saját maguk akarják művelni, nehogy ezzel a törvénnyel - amit most elfogadunk - hátráltassuk őket ebben, és tavasszal, adott esetben ők nehogy ne tudjanak kukoricát vetni vagy bármi mást ez eljárás során. Tehát egyfelől mennie kell a dolgoknak, másfelől pedig körültekintően kell tenni azt, amit szeretnénk. Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
