WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ) Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hadd kezdjem Vona képviselőtársam utolsó megjegyzésével. Számomra is érthetetlen az, hogy Magyarországon 1991-ben megszületett egy, a magyar nemzetiségek által támogatott és a Kormánnyal közösen kidolgozott törvényjavaslat a nemzetiségi jogok érvényesítéséről. Ez a szeptemberi változat európai szinten bemutatásra került. Ezt a változatot Európa-szerte nagy örömmel fogadták. Természetesen a hazai kisebbségek is nagy örömmel fogadták, miután részt vettek a kidolgozásában.
Ezután megdöbbenve tapasztaltuk, hogy ezt a változatot a kormányzat nem kívánja a Parlament elé beterjeszteni, és ezzel sok tekintetben ellentmondó törvényjavaslattal állt elő.
Ez a magatartás számomra azért érthetetlen, mert jelen esetben Magyarországon nemcsak a hazai kisebbségekről van szó, hanem - itt sokan utaltak rá korábban - azokról a magyar nemzetiségiekről is szó van, akik a határainkon túl élnek, és nagyon nehéz a határon túliaknak megmagyarázni, hogy Magyarországon, három évvel a szabad választások után, miért nem lehetett a magyar Parlamentben egy, a magyar kisebbségek számára megnyugtató törvényjavaslatot elfogadni már két évvel ezelőtt.
Nem találok rá magyarázatot. Nem tudom, ezek szerint a kormánypárti képviselők egy része sem talál rá magyarázatot. Tulajdonképpen nem is lenne érdemes foglalkozni a kérdéssel, de, sajnos, ez a mostani törvényváltozat nincs abban az állapotban, hogy nagyon rövid időn belül elfogadásra kerüljön, és ez valószínűleg nemcsak a hazai kisebbségeknek fog ártani, hanem az ország nemzetközi tekintélyének is.
Ez után az általános jellegű bevezetés után engedjék meg, hogy elmondjam a magam véleményét a nemzetiségi törvényjavaslattal kapcsolatban arról, hogy egyáltalán szükség van-e ezek után Magyarországon nemzetiségi törvényre, és ha szükség van, akkor ennek a nemzetiségi törvénynek mit kell tartalmaznia.
Én nem értek egyet azokkal, azokkal a felszólalásokkal sem, amelyek a nemzetiségi törvénytől azt várják, hogy egyes nemzetiségek szociális problémái megoldódjanak. Azt gondolom, hogy egy nemzetiségi és etnikai kisebbséggel foglalkozó törvénynek nem az a feladata, nem csak az a feladata, hogy szociális kérdéseket oldjon meg Magyarországon, még akkor sem, hogyha egyes nemzetiségeket, kisebbségeket halmozottan sújtanak a magyar gazdasági viszonyok, a recesszió, ezen belül elsősorban természetesen a cigányságot értem, de más nemzetiségek egyes képviselői is rossz helyzetben vannak.
(11.10)
Nem egy ilyen törvény tudja ezt felvállalni, hanem egy olyan szociális rendszer, egy olyan szociális háló, amely általában megakadályozza azt, hogy Magyarországon elszegényedjenek, és főleg megakadályozza azt, hogy egyes népcsoportok szegényedjenek el.
A nemzetiségi törvénynek az alapvető feladata az lenne véleményem szerint, hogy a Magyarországon élő nemzetiségiek számára - németek, szerbek és egyéb nemzetiségek számára - megteremtse az identitás megőrzésének a lehetőségét. Megteremtse annak a lehetőségét, hogy Magyarországon az anyanyelvükkel élni tudjanak és az anyanyelvüket ápolni tudják, a nemzetiségi kultúrájukat ápolni tudják azok a kisebbségek, amelyek Magyarországon ma még megtalálhatók.
Egyetértek Vona képviselőtársammal abban is, hogy, sajnos, kevesen vannak olyanok, akik rendelkeznek ezekkel a gyökerekkel. Így Magyarországon nem az a gond, hogy a nemzetiségi túligényekkel szemben kellene védeni a többségi nemzetet. És itt egy kis vitám is lenne Vona képviselőtársammal, mert nem hiszem azt azzal a kijelentésével kapcsolatban, mármint hogy a nemzetiségek ne terheljék túl a helyi közigazgatást olyan igényekkel, amelyek hátráltatták az ügyeket, nem hiszem, hogy tömegével lennének ilyen igények. Sajnos, nincsenek ilyen igények, mert a magyarországi nemzetiségekhez tartozók nagy része nem tud élni ezekkel a lehetőségekkel, éppen azért, mert nem ismeri már a saját nyelvét, illetve gyerekeinek nem tudja megtartani, továbbadni a saját kultúráját, a saját anyanyelvét.
Azt hiszem, ez egy speciális feladat, amit viszont fel kellene vállalnia a nemzetiségi törvénynek, fel kellene vállalnia az államnak, az önkormányzatnak, és elsősorban a nemzetiségi oktatásnak azt a szerepet, amit a magyarországi nemzetiségi családok többsége már nem tud felvállalni, az anyanyelv megőrzésének, az anyanyelv ápolásának, a nemzetiségi kultúra ápolásának a feladatát.
Tudomásul kell venni, hogy az elmúlt történelmi időszak - és itt nemcsak az elmúlt 40 évet értem alatta, hanem a háború előtti időszakot is - egy erősen magyarosító tendenciát mutatott: volt, amikor nyíltan felvállalva, volt, amikor az elmúlt 40 évben kevésbé nyíltan felvállalva, de a tény az tény, a magyarországi nemzetiségek nagy része asszimilálódott az elmúlt időszakban, és nagy bűn lenne, hogyha mi ebben a Parlamentben ezt a folyamatot tétlenül néznénk, és nem próbálnánk meg azokat a szigeteket megmenteni, amelyek még megmenthetők. Ezek a szigetek elsősorban vidéki kis településen találhatók meg, vidéki kis falvakban találhatók meg, ott, ahol még megragadhatók a nemzetiségi hagyományok, ahol a történelem viharai, a mindenkori politikai hatalom nem tudta - minden erőfeszítés ellenére - szétszórni ezeket a szigeteket, és azt gondolom, a nemzetiségi törvény alapvető feladata az, hogy ezeknek a nemzetiségi állampolgároknak segítsen, ezeknek a nemzetiségi állampolgároknak nyújtsa azokat - ha úgy tetszik - többletjogokat, azokat a garanciákat, amelyek lehetővé teszik, hogy Magyarország színes nemzetiségi palettája megmaradjon, mindannyiunk, a magyarság, tehát a magyarországi magyarság érdekében is, mert ezek a szigetek jelentik azokat a kapcsolatokat, amelyekről már többen beszéltek előttünk. Ezek jelentik az ország sokszínűségét, ezek jelentik azt a kulturális értéket, ami többé teszi Magyarországot, minthogyha csak egy nemzetiség lakná, történetesen a magyarság.
Én azt gondolom, hogyha ezeket az általános elveket a törvényjavaslat fölvállalja, akkor van értelme törvényt alkotni; akkor, hogyha ebben a törvényben garanciákat is tudunk biztosítani arra, hogy ezek az általam követelt vagy szorgalmazott jogok a gyakorlatban is érvényesíthetők legyenek, és ehhez alapvetően törvényi garanciákat kell alkotni, s ezek a törvényi garanciák nemcsak deklarációk kell hogy legyenek, és ebben egyetértek az előttem felszólalókkal, anyagi garanciát is vállalnunk kell ebben a törvényjavaslatban.
Azt hiszem, azt is egyértelműen le kell szögezni, hogy a kisebbségi jogoknak a biztosítása nem helyi szinten kell hogy megtörténjék, ez állami feladat, ha úgy tetszik, kormányzati feladat, és a kisebbségi jogok érvényesítésének alapvető garanciáit az államnak, a kormányzatnak kell biztosítania, s ezen anyagi garanciákat is értek.
Nem értek egyet a törvényjavaslatban megfogalmazott céllal, ami, sajnos, szó szerint fellelhető a törvényjavaslatban, mármint azzal, hogy például a helyi önkormányzatoknak kell vagyonokat átadni, vagyontárgyakat átadni vagy használatba adni ahhoz, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok létrejöhessenek, hogy a helyi kisebbségi jogokkal élni tudjanak a településen élők.
Én azt gondolom, ez a felelősségnek az áthárítása lenne, és sajnos, nagyon emlékeztet a korábbi gyakorlatra, amikor a munkanélküliség kezelése történt legutóbb a szociális törvény kapcsán az önkormányzatok kárára, és más, egyéb példákat is tudnék mondani, az általános iskolai oktatástól kezdődően sok területen ez megtalálható, megtapasztalható.
Én azt szeretném, hogyha ebben a törvényben egyértelműen leszögezésre kerülne, hogy a nemzetiségi jogok érvényesítése és biztosítása állami feladat, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy az önkormányzatok közreműködjenek ezeknek a feladatoknak a teljesítésében. Nem zárja ki azt, hogy az önkormányzatok segítsék a helyi kisebbségi önkormányzatokat vagy önkormányzati formák létrehozását, de ezeknek az anyagi kompetenciáját az államnak, az állami költségvetésnek kell vállalnia.
Konkrétan - és erről már beszélt Péli Tamás képviselőtársam - én azt gondolom, hogy például az önkormányzatok, a helyi önkormányzatok létrejöttéhez szükséges eszközök biztosítását lehet az önkormányzatoktól kérni. Ugyanis ők tudják megítélni helyben, hogy mire van szükség.
De azt is gondolom, hogy az általam felvetett javaslat szerint, és örülök, hogy ezt a szocialista párti képviselőtársam megerősítette, mármint azt, hogy ennek a vagyonnak, illetőleg feladatnak a kiváltására egy állami alapot kell létrehozni, amelyből azután az önkormányzatok, a helyi települési önkormányzatok vissza tudják pótolni azt a funkciót, amelyet abban az épületben láttak el, amelyet a nemzetiségi kisebbségeknek adtak át.
Ugyanis elképzelhetetlen számomra, hogy egy közösség, egy lakóközösség, ahol kisebbségek is élnek, azért kerüljön hátrányos helyzetbe, mert ott nemzetiségiek élnek. Például nemzetiségi oktatást természetesen csak ott kell bevezetni, azon a településen, ahol nemzetiségek élnek. Egy olyan faluban, ahol színmagyar a lakosság, ezt nem kell. A nemzetiségi oktatás létrehozásához tantermekre van szükség, plusz pedagógusra és egyebekre van szükség, és nem lehet helyi feladattá tenni, a helyi önkormányzat feladatává, hogy ő párhuzamos osztályokat működtessen akkor, amikor létszámban elég lenne esetleg egy osztály, nem lehet helyi önkormányzat kizárólagos feladatává tenni azt, hogy több pedagógust foglalkoztasson, mint amire egyébként egy normál magyar településen szükség lenne. És sorolhatnám ezeket a többletigényeket, többletköltségeket.
Ezekre létre kell hozni egy olyan állami alapot, amelyből ezek az önkormányzatok lehívhatják a funkció ellátásához szükséges pénzeket.
Ugyanúgy egyetértek azzal is, és ez is egy garancia kell hogy legyen, hogy a létrejövő nemzetiségi önkormányzatok - helyi és országos önkormányzatokat is értek alatta - szintén egy induló vagyonhoz jussanak, egy induló támogatáshoz jussanak állami forrásokból.
Azzal is egyetértek, de ezt tartalmazza a törvénytervezet is - helyesen -, hogy a működésük során legyen egy olyan alap - egy olyan alapítvány vagy alap, a formája tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy hogy működik -, amely folyamatosan támogatni tudja a feladatokat, a nemzetiségi önkormányzatok által felvállalt feladatoknak az ellátását.
Ezenkívül nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a mostani költségvetésben biztosított többlettámogatások, amelyek a nemzetiségi oktatásra fordítandók elsősorban, de az óvodai ellátás is ezek közé tartozik, ne szűnjenek meg azzal, hogy létrejön egy nemzetiségi törvény, és ez a nemzetiségi törvény lehetőséget biztosít különböző önkormányzati formák működésére. Én azt gondolom, garantálnunk kell a továbbiakban, hogy ezek megmaradjanak, és ehhez pluszban jöjjenek olyan források, olyan anyagi garanciák, amelyek nem csökkentik az eddigi lehetőséget, hanem növelik.
Itt zárójelben megjegyezném, hogy sajnos, ezek a lehetőségek elég minimálisak, annak ellenére, hogy az ország nagyon sok településén lehívják ezt a többletnormatívát. De emögött azt is világosan kell látnunk: egyelőre tényleges nemzetiségi oktatás nagyon kevés helyen történik, és általában az általános normatíva kiegészítésére használják a települések ezeket a pénzeket.
(11.20)
Azt is mondhatnánk, hogy például a magyarországi németségnek - amely a cigányság után a legnagyobb nemzetiségi létszámmal rendelkezik - tudomásom szerint Magyarországon még mindig nincs általános iskolája egyetlen egy sem, amely tisztán nemzetiségi tannyelvű lenne. Zárójel bezárva.
Folytatnám az anyagi garanciák között. Azt gondolom, hogy ha létrejönnek a törvény keretei között azok a nemzetiségi önkormányzati formák, akkor ezek az önkormányzati szerveződések kapják meg a pluszpénzeket, a nemzetiségi célokat szolgáló pénzek helyben történő elosztásának a lehetőségét. Ők dönthessék el, hogy egy adott településen szükség van-e nemzetiségi iskolára, vagy nemzetiségi óvodára, vagy nincs szükség, hanem helyette egy nemzetiségi könyvtárat vagy nemzetiségi öregek napközijét kell működtetni, mert a faluban, abban az adott kis településen éppen nincsenek gyerekek, vagy nagyon kicsi a gyerekek létszáma.
Ezzel - azt gondolom - a mostani finanszírozási rendszer anomáliái is kiszűrhetők lennének, mármint az, hogy a nemzetiségek támadják az egyes önkormányzatokat. Azzal támadják, hogy nem adják címzetten az iskola számára azt a 15000 forintot, amit tanulónként kapnak. Tudom persze, hogy megkapják az iskolák, csak nem jelenik meg a helyi költségvetésben egy külön kalapban, egy külön keretben. Ha a helyi nemzetiségi önkormányzati szervek kapnák meg ezt az összeget, akkor ez az anomália egyszerűen kiküszöbölődhetne, és nem lehetne a helyi közigazgatást támadni.
A harmadik, ami szintén az én ötletem volt és a nemzetiség hatpárti egyeztetéseken vetettem fel - és örülök neki, hogy a szocialista párti képviselők is támogatják ezt a javaslatot -, az az, hogy a magyarországi önkormányzati finanszírozási rendszer keretein belül azok a települések, ahol nemzetiségek élnek, rendelkezzenek egy pozitív megkülönböztetéssel azáltal, hogy több személyi jövedelemadót áramoltatunk vissza ezekre a településekre, mint egy átlag magyar településre. Egyszerűen azért, mert itt többletfeladatokat kell ellátni, több feladatot kell ellátni, mint egy átlag magyar településen. Azt nem tudom megítélni - nyilván ehhez háttérszámítások kellenek -, hogy az általam korábban felvetett 5% vagy a Péli Tamás által felvetett 20% az az összeg, amire szükség van. Ezt nyilván pénzügyi szakemberek ki tudják számítani, de hogy többletforrásokra szükség van, az egészen biztos. És azt is hozzá kell tennem, hogy természetesen tudom, hogy számtalan településen, ahol nemzetiségek élnek, nem képződik személyi jövedelemadó, mert a nemzetiségek nagy tömege munkanélküli pillanatnyilag, és ez természetesen ezeken a településeken nem segítene.
Ezeken a településeken működtetni kell azt a kiegyenlítőmechanizmust, ami szintén működik általános jelleggel Magyarországon, és itt is a nemzetiségi településeknek többletforrásokat lehet juttatni ennek keretén belül.
Azt gondolom, ez az öt garanciális csomópont az, ami után érdemes arról tárgyalni, hogy a törvényt meg lehet-e szavazni, vagy támogatni lehet-e. Azt gondolom, ha ezek többsége nem kerül a törvényjavaslatban megfogalmazásra, akkor nem érdemes Magyarországon nemzetiségi törvényt alkotni, mert nem teszünk mást, mint a korábbi rendszerek: deklaráljuk, hogy van egy törvényünk, de ennek végrehajtását és működtetését nem tudjuk biztosítani. Azt gondolom, ennek nincs értelme Magyarországon.
Még egy kérdésre szeretnék röviden kitérni, és azután befejezném a mondandómat, ez pedig a most működő települési önkormányzatok és a törvényben vázolt kisebbségi települési önkormányzatok viszonya. Nem látom egyszerűnek e kérdés megoldhatóságát két okból.
Először is azért nem látom, mert óva inteném a hazai nemzetiségeket attól, hogy feleslegesen felvállaljanak közigazgatási feladatokat, feleslegesen vállaljanak fel infrastruktúrafejlesztési feladatokat. Akkor, ha egy adott településen történetesen a nemzetiség létszáma nagymértékű, több mint 50%-át teszi ki a helyi képviselő-testületnek, és nemzetiségi önkormányzatnak deklarálja magát, vagy a törvény által nemzetiségi önkormányzat kerül megválasztásra, ebben az esetben óhatatlanul fennáll annak a veszélye, hogy a nemzetiségek magukra vállalják azt a feladatot, amit, sajnos, általában a magyar települések sem tudnak ellátni: a hiányzó infrastruktúra, a hiányzó kommunális hálózat kiépítésének és egyéb feszítő gondnak a megoldását. Ez nemzetiségi feszültségek szítására alkalmas akkor, ha nemzetiségi síkra tereljük.
Azt gondolom, egyszerűbb a képlet akkor, ha a nemzetiségek nem vállalják fel ezeket a feladatokat, és a saját belső kulturális autonómiatörekvéseiknek megfelelően a saját ügyeikkel foglalkoznak - a bevezetőmben már említettem -, elsősorban az anyanyelvápolást, a nemzetiségi kultúra ápolását, a nemzetiségi identitás megőrzését vállalják fel ezek a közösségek. Természetesen nem azt mondom, hogy zárjuk ki az ilyen jellegű önkormányzatok létrejöttének lehetőségét, de azt gondolom, hogy ennek a veszélyére fel kell hívni a figyelmet.
A másik kérdés pedig a bevezetőmben vázolt oktatási, anyanyelv-megőrzési csomag kérdése. Azt hiszem, nem lesz elegendő, ha a nemzetiségi törvényben - talán a tárgyalások eredményeképpen - rögzítésre kerül az például, hogy nyolc gyermek, nyolc szülő igénye esetén nemzetiségi osztályt kell indítani egy településen. Ennek a leképezése meg kell hogy jelenjen az oktatási törvényben is, ugyanis ha ez nem felel meg a leendő oktatási törvény előírásainak, akkor ismét csak egy deklarációról beszélünk.
És még egy, amire szeretném felhívni a figyelmet, az pedig az, hogy gondok vannak Magyarországon a nyelvet oktató pedagógusokkal. Nem tudok egyetérteni azzal a korábban felszólaló képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy főiskolai vagy egyetemi szinten nincs szükség nemzetiségi képzésre Magyarországon. Azt gondolom, hogy nagyon is szükség van, és nemcsak nyelvet oktató képzésre, tehát nem német, szerb, horvát vagy egyéb nyelveket oktató pedagógusokra van szükség, hanem olyan pedagógusokra is szükség van, akik a történelmet, a földrajzot és egyéb szaktárgyakat képesek az anyanyelvükön oktatni. Mert ha ezek hiányoznak, akkor mindaz, amit ebben a törvénytervezetben remélhetőleg fel fogunk vázolni - mármint azt, hogy létrehozhatnak a kisebbségek nemzetiségi osztályokat, nemzetiségi iskolákat - a gyakorlatban megint megvalósíthatatlan, mert nincs, aki 4., 5. osztályban a gyerekeket a szaktárgyak oktatásában a saját anyanyelvén oktathatja, mert ilyen képzés Magyarországon egyelőre nincs. Köszönöm a figyelmüket! (Taps bal oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
