KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
KIRÁLY BÉLA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Nyugaton, azaz Nyugat-Európában és a tengeren túl élő magyaroknak az országgal és elsősorban az Országgyűléssel való intézményes, rendszeres kapcsolatáról szeretnék beszélni.
A határokon túl élő magyarokkal kapcsolatban számos társadalmi szervezet, egyházak, kulturális intézmények, a Magyarok Világszövetsége és más társadalmi szervezetek tartanak kapcsolatot, és igyekeznek bennük a haza iránti érdeklődést, a hazaszeretetet, a magyar kultúra fenntartására való erőfeszítést erősíteni.
A szomszédos országokban élő magyarokkal szemben – akik szülőföldjükön mint őslakók élnek – a Kormánynak is nagyon fontos felelőssége van.
A kérdés az, hogy a nyugati magyarság tekintetében van-e szükség állami intézményes állandó kapcsolat fenntartására, s ha igen, milyen természetű legyen ez az intézmény. Ahhoz, amit mondani szeretnék – hogy tisztább legyen, 33 éves tapasztalatból beszélve – föl szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét a Nyugaton élő magyarság három érdekes karakterére.
Az első és a legfontosabb, hogy azokban, akik politikai üldözés elől hagyták el hazájukat, a hazaszeretet annyira intenzív, hogy bátran össze merem hasonlítani az itthon élő magyarok hazaszeretetével. Ez egy olyan aranytartalék, amit nemcsak a társadalmi szervezeteknek, hanem az államnak is figyelembe kell vennie és ápolnia kell.
A második jellegzetes vonás az, hogy aki felnőttként politikai üldözés következtében hagyta el a hazáját, annak a nézete az emberiségről, a nemzetről, a világnézete ugyanaz marad élete végéig, mint ami akkor volt, amikor a határt átlépte. Ezt is tapasztalatból mondhatom.
Ebből kifolyólag a szintézis az, hogy nincs egységes nyugati magyarság. Mint egy kaleidoszkóp, a szivárvány minden színe megtalálható a nyugati magyarság körében. Tehát ha valaki azt mondja, hogy az egész nyugati magyarság nevében beszél, legyen az felháborodás azért, mert kihagyta őket az Országgyűlés a választási törvényből vagy akármi más, az nem mondja a teljes igazat, mert sem személy, sem intézmény soha nem lehet abban a helyzetben, hogy az össznyugati magyarság nevében beszéljen, mert ilyen nincs.
Megkerestek nagyon fontos, a nyugati magyarság körébe tartozó személyek nagyon fontos intézmények nevében, hogy terjesszek elő az Országgyűlésnek javaslatot arra, hogy a nemzetközileg elfogadott szó szerint: ombudsmant jelöljön ki az Országgyűlés a nyugati magyarság ügyeinek az intézésére. Bennük igazi hazaszeretet él, sokukban nagyon nagy gondosságot fedezhetünk fel arra, hogy édes anyanyelvünk tisztaságára is ügyeljenek, és ezért magyar nevet is javasolnak. De közben kedden a televízió egyik legrokonszenvesebb műsora, az Álljunk meg egy szóra! kihirdette egy verseny eredményét, amelyben pontosan az ombudsman helyett egy megfelelő magyar szót kerestek. Hallatlan volt az érdeklődés: kétszáz pályázat érkezett be. Ebből két szónak adtak díjat: országbiztos vagy jogőr.
Tekintettel arra, hogy ilyen szép kezdeményezés volt a Magyar Televízió Álljunk meg egy szóra! című műsorában, én szeretnék beterjeszteni egy határozati javaslatot – felhasználva az ő munkájukat –, a Nyugaton élő magyarság országgyűlési jogőre intézményére szeretnék javaslatot tenni. Ez az Országgyűlés által létrehozandó intézmény lenne azután a híd a nyugati magyarság felé, ahogy a nyugati magyarság híd közöttünk és a befogadó ország között.
Ezt a javaslatot két személy és az általuk képviselt számos intézmény nevében terjesztem elő. Egyikük Pap László, aki a Műegyetem hallgatója volt 56-ban, autentikus szabadságharcos, neves építész Amerikában, sok amerikai helyi szervezet vezetőségi tagja és a Magyarok Világszövetsége amerikai tanácsának az elnöke.
A másik személy dr. Nagy Károly, szintén autentikus szabadságharcos, a Rutgers Egyetem professzora, a Magyarok Világszövetsége amerikai tanácsának tagja, az anyanyelvi konferencia vezetője, a Magyar Nyelvi és Kulturális Nemzetközi Társaság elnöke, a Magyar Tanárok Egyesülete. és így tovább. Egy egész sor olyan intézményt képvisel ez a két személy, amely intézmények eddig is nagyon magas szellemi színvonalon, a demokrácia szellemében mozdították elő a magyar ügyet azokban az országokban, amelyek befogadták őket.
Az ő javaslatukat tisztelettel és örömmel terjesztem az Országgyűlés elé, és bejelentem, hogy ők készen állnak arra, hogy az Országgyűlés bizottságaival vagy bármilyen más szervvel együttműködve részt vegyenek az intézmény életrehozásában.
Mint Surján miniszter úr szavaiból is kitűnik, itt baj van a Ház asztalán lévő tömeges törvényjavaslatokkal. Evvel kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy 1848 nyarán teljesen hasonló eset volt, amikor az első népképviseleti országgyűlés asztala tömve volt törvényjavaslatokkal, hogy békésen fejezzék be a társadalmi és politikai forradalmat 1848-ban. Már-már úgy tűnt, hogy megakad a munka, amikor a haza bölcse, Deák Ferenc igazságügy-miniszter úr előjött és azt javasolta, hogy minden egyes törvénnyel foglalkozni kell, amely a Ház asztalán van, de nincs arra idő, hogy mindegyiket részletesen megtárgyaljuk és kidolgozzuk. Ebből kifolyólag azt javasolta – és ezt javaslom tisztelettel az Országgyűlésnek ebben a kérdésben, s talán megfontolható lenne más, az asztalon lévő törvényjavaslattal kapcsolatban is –, hogy az Országgyűlés ne próbáljon minden törvényjavaslatra az utolsó szóig kidolgozott, precíz törvényt hozni az Országgyűlés elé, hanem fogadjon el egy elvet.
(15.20)
Ez az elv legyen irányító a Kormánynak arra, hogy ebben a szellemben kormányozzon azon a területen, és hagyja örökül a következő országgyűlésnek azt, hogy ebből az elvből részletes törvényt alkosson. Rövidesen beterjesztek tehát egy országgyűlési határozati javaslatot ebben a szellemben, hogy csak elvi határozatot hozzunk, de hozzunk elvi határozatot. Mert annyi igaz abban a körlevélben, amit mindnyájan megkaptunk, hogy sok nyugati magyarban elégedetlenség van a választási törvénnyel kapcsolatban. Mutassa meg az Országgyűlés ezzel az elvi határozatával, hogy nem kiszorítani kívánja a nyugati magyarságot a magyar nemzet életéből, hanem tárt karokkal fordul a nyugati magyarság felé, hogy vegyenek részt a nemzet életében.
Amennyiben az Országgyűlés ezt a határozati javaslatot elfogadja és így elvben lefekteti a nyugati magyarság országgyűlési jogi intézményének az alapjait, azt hiszem, hogy egy mérföldkövet tesz azok mellé a fontos törvények mellé, amelyeket – minden kritika ellenére is – az Országgyűlés megalkotott és előbbre vitte a demokrácia fejlődésének ügyét hazánkban. Ebben a szellemben terjesztem elő az amerikai magyaroknak és az általuk képviselt intézményeknek a javaslatát. Tisztelettel az Országgyűlés asztalára teszem a javaslatot egy héten belül. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
Határozathozatal napirend előtti felszólalásról
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
