DÉNES JÁNOS (MIÉP)
DÉNES JÁNOS (MIÉP)
DÉNES JÁNOS (MIÉP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Duna ellen elkövetett merénylet nem napjainkban született meg, hanem mélyen beágyazódik a megalomániás gazdasági iparszervezésbe a magyarországi bolsevizmus idején, és ebből következik, hogy ama szent áhítatból, hogy legyőzzük a természetet, nemzetközi segítséggel bilincsbe akartuk fogni a Dunát. Ezt a szörnyűséget örököltük, és e szörnyűség felszámolására lehetőségünk a parlamenti ciklus elején lett volna megadatott mind erkölcsi, mind politikai, mind műszaki, mind gazdasági szempontból. Ezt az időszakot sok más egyéb közt elmulasztottuk, s azután mindenkinek kedve támadt arra, hogy még egy réteg bőrt lehúzzon rólunk, és eme réteglefejtés közepette jutottunk el odáig, hogy hazai szinten a győri vízi lobby egyik jelese azt javasolja nekünk, hogy egy vödör vízért adjuk el a következő évezredre is a Dunát. Mert erről van szó, és nem kevesebbről.
Az a határozati javaslat, amit itt kormányszándékkal a tisztelt Házzal elfogadtatni akarnak, nem egyéb, mint egy tál lencséért lemondani apai-anyai örökségünkről. Tisztában vagyok azzal a tragikus állapottal, amit előttem itt hozzáértőbbek már ecseteltek. Valamint nem is új keletű ez, hiszen az ellenzéki mozgalom is ilyen szép kék-fehér színekkel kezdődött, ami a Duna megmentésének a jegyében volt lehetséges a bolsevizmus idején, hiszen ártatlan természetvédelmi követelések közepette hangoztathattuk, amit nem mertünk kimondani, hogy: "Ruszkik, haza!" Ebből következik, hogy miután a ruszkik kitakarodtak hazánkból, ennek a szörnyűségnek a teljes kártétele ránk zúdult. A magyar Parlament ciklusa utolsó napjaiban nem vállalhatja magára azt a felelőtlenséget, hogy – mint mondottam – egy vödör vízért lemondjon a következő évezred Dunájáról, és nemcsak a közvetlenül ott lakók, hanem a Kárpát-medence egészségesivóvíz-készletéről. Erről van szó, és nem kevesebbről.
A magyar Kormány abszolút lépéshátrányban van, mert amit elmulasztott 1990. május 2-a és október 23-a között, azt most nem tudja megoldani a hátralévő bizonytalan időszakban, amely időszak tulajdonképpen egy hivatalnokkormány idejére esik. Ne terheljük meg ennek a hivatalnokkormánynak a felelősségét egy felelőtlen parlamenti döntéssel. Magunkat pedig ne tegyük átkozottá a következő évezred magyarsága előtt azzal, hogy most egyszer s mindenkorra lemondunk a Dunáról. A mai hétköznapok környezetvédelmi és bizonyos szempontból környezeti katasztrófává váló következményeit is vállalnunk kell azért, hogy elhárítsunk egy nagyobb katasztrófát.
Igaz, hogy szörnyű az, ami a holnap-holnaputánt illeti. De ezzel a kiszolgáltatott helyzetbe hozott és kifejezetten alárendelten a másik fél érdekeit szolgáló döntéshozatallal nem tehetjük magunkat bűnössé unokáink és a következő évszázad-évezred magyarsága előtt. Én a tisztelt Parlament minden egyes tagjának, frakciójának és részlegének a felelősségére hívom fel a figyelmet, és a magam részéről ebben a rövidlátó és szinte a semmiért a Dunát és hazánk érdekeit kiszolgáltató országgyűlési határozatnak a létrehozásában nem kívánok részt venni. Nem kívánhatok részt venni azért sem, mert a rövid távú megoldás nem megoldás. Igenis vállalni kell a szembenézést a szigorú tényekkel. Nemcsak a térségnek, nemcsak Magyarországnak. A Duna tulajdonképpen egy nemzetközi folyó. Azáltal, hogy a Duna folyásában számos ország és számos nép érdekelt, előbb-utóbb ki kell alakuljon a dunai népek szövetsége az ellen a szűk látókörű és kifejezetten egyetlenegy félnek az érdekeit szolgáló koncepció ellen.
Elhiszem, hogy elhibázott három és fél évünk után siralmas állapotban vagyunk. De a tények rendkívül kemény dolgok, és a történelem léptei nagyobb léptek, mint a mi kis rövid emberöltőnyi, arasznyi kis létünk, de ebben a kérdésben igenis a következő évezred szempontjából kell döntenünk. Egy tál lencséért ne adjuk el apai örökségünket, ne mondjunk le a Dunáról, teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy a Duna ügyében nemzetközi fórum döntsön, felelősséggel. Olyan felelősséggel, amely nemcsak egy vagy két állam felelősségét jelenti, hanem a Duna mindkét partján élő népek döntését, az eredettől a tengeri torkolatig.
Kérem, hogy ilyen irányban gondolkozzanak képviselőtársaim, és becsüljék önmagukat annyira, hogy a történelmi utókornak és a természetnek és a Duna folyásának, isteni eleve elrendelésének megfelelő döntést hozzanak. Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
