BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két kérdésben kérem a támogatásukat. Érdekes módon az egyikben azt kérem, hogy igennel szavazzanak, a másikban pedig azt, hogy nemmel. Azért ez a furcsa kettősség, mert az egyik módosítás, amiről beszélni szeretnék, kimondottan a mezőgazdaság céljait szolgálja - és hosszú távon -, a másik, ennek a bizonyos falugazdász-hálózatnak a felszámolása pedig egyértelműen a mezőgazdaság érdekei ellen van; és mindenképpen nemmel kell szavazni, mert valamit szét akar verni, ami működik és működtet mást.
Az első: a 14. § (2) bekezdéséhez benyújtott módosító indítványom. Először talán néhány szót magáról a 14. §-ról. Ez a paragrafus kimondja, hogy a központi költségvetési szervek az 1995. évben a ténylegesen befolyó bevételeik után 13 százalékot fizessenek a költségvetésnek - tehát bevételek után 13 százalékot.
Ez a bizonyos (2) bekezdés határozza meg azt, hogy itt milyen tevékenységekről van szó, és ennek az a) pontjában kívánom a módosításomat elfogadtatni önökkel, amelyik kimondaná, hogy a törzskönyvezett tenyészállatok, állati szaporítóanyagok, valamint államilag minősített vetőmagok és szaporítóanyagok ne tartozzanak ez alá a bizonyos elvonás alá.
Gondolom, önöknek nem kell magyaráznom azt, hogy milyen nehéz helyzetben van a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége - pontosabban: a mezőgazdaság az alacsony jövedelemtermelő képesség miatt -, és ha itt most bevételarányosan beiktatunk még 13 százalékos elvonást abban a szférában, ahol a jövőt termelik tulajdonképpen, akkor nagyon rosszul lépünk. Rendkívül rossz a lépés, rossz az üzenete is, és nem tudjuk azt, hogy milyen lesz a hatása. A takarékosság csak addig értelmes, amíg ésszerű. Az ésszerűtlen takarékosság kimondottan káros, és többe kerül a leves, mint a hús - ezt tudjuk.
Akkor, amikor arról beszélünk, hogy a mezőgazdaságban minőséget kell termelni, és a világban óriási verseny van, és hogy Magyarország szeretne az Európai Közösség tagja lenni, akkor azt is tudjuk, hogy az ottani feltételeknek nekünk meg kell felelnünk. Ez pedig csak jó minőségű tenyészállatok, jó minőségű szaporítóanyagok, vetőmagok használatával lehetséges - enélkül nem megy. Minden állami támogatás, minden erőfeszítés teljesen fölösleges, mindent leront, ha ezt nem lépjük meg.
Sajnos, az előterjesztés még tartalmaz egy olyan részt is, miszerint ha ezek után - tehát a 13 százalékos bevételarányos elvonás után - még mindig nyereséges volna ezeknek a bizonyos intézményeknek a tevékenysége, akkor még 18 százalékos adó is terhelné a nyereségüket.
Azt kérem önöktől, nagyon fontolják meg, és ezt a bizonyos T/210/78. számon benyújtott módosító indítványt mindenképpen támogassák, a mezőgazdasági bizottsággal egyetértésben, mert az a pár millió forint, amit itt megtakaríthatnánk - egyes számítások szerint a Földművelésügyi Minisztérium során 45 milliót, a Tudományos Akadémiánál 20-30 milliót tudnánk megtakarítani -, ez nulla ahhoz a kárhoz képest, amit ezzel okozunk; nem beszélve arról, hogy azt az exporttevékenységet, amit a mezőgazdasági szaporítóanyagok, vetőmagok, tenyészállatok terén sikerült elérnünk, azt is veszélyeztetjük, mert ezzel a drágítással - mert itt egyértelmű drágításról van szó, gondolom, erről senkinek nincs más véleménye - már nem lesznek versenyképesek a világpiacon. Ebből adódóan nem tudják eladni a termékeiket. A kisebb volumen ebben a szférában viszont megdrágítja a tevékenységet, mert nagyon nagy a beruházási igénye a termelésnek ebben a szférában, a szuperelit, elit anyagoknak az ára rendkívül magas.
A másik kérdés: ez a bizonyos, a mezőgazdasági bizottság által készített T/210/191. módosító indítvány, egy sajátos folyamatnak a virága vagy rózsája, amikor is a kormányzat eldöntötte, hogy a mezőgazdasági magántevékenységet kimondottan segítő és támogató hazai szakembergárdát - ezt a bizonyos sokat támogatott falugazdász-hálózatot - szét kell verni. Én nagyon elszomorodtam. Elszomorodtam, mert itt sikerült összeverbuválni 750 olyan szakembert, akik fél év alatt gyakorlatilag csodát tettek, elismertették magukat. Akárkit tessék megkérdezni vidéken, mindenki azt mondja: igen, igen, ismerem őket, segítenek, támogatnak bennünket - és mindezt fél év alatt! Tessék elképzelni, mit lehet csinálni fél év alatt! Szinte semmit, és ezek az emberek tényleg csináltak valamit, és ezeknek a menesztése most derékba vág egy folyamatot, azokat az embereket bizonytalanítja el, akik rájuk támaszkodtak, nem beszélve arról, hogy ezek az emberek maguk is egzisztenciálisan légüres térbe kerülnek. Fél év alatt sikerült fölállítani valamit, amit most a mezőgazdasági bizottság egy módosító indítvánnyal - miszerint tövestől tépendő ki a dolog - a nekik a költségvetés által biztosított 600 millió forintot a 2. cím alól áttenné egy új cím, a 14. alá, a "köztestületi agrárkamarák" cím alá, és az agrárkamarák hatáskörébe utalná ezt a bizonyos hálózatot.
Egy óriási probléma van ezzel: Magyarországon az agrárkamarák nem álltak föl. Tehát a légüres térbe dobjuk ki ezt a 600 milliót, de nem is a 600 millió az igazi nagy kár, hanem maga a tevékenység, azt dobjuk ki. Ugyanis tessék végiggondolni: ki köthet most szerződést a falugazdászokkal? Jó, önök azt mondhatnák - vagy aki ezt támadná, azt mondhatná -, hogy: kérem szépen, az agrárkamarák föl fognak állni, és azok majd kötnek szerződést. Csak az a probléma, hogy ezek a szakemberek akkorra már szélnek vannak eresztve, nincs, aki szerződést kössön velük, és nem tudjuk, hogy egy következő csapat hogyan állhat föl.
Rendkívüli módon meglepett miniszter úr tegnap esti nyilatkozata, miszerint ezeknek az embereknek olyan sokat kellene tudniuk, hogy annyit egy ember nem is tudhat. Nagyon sajnálom, hogy miniszter úr nincs itt. Üzenem neki, hogy a kevés még mindig több, mint a semmi. Fél éve működik ez a társaság, és elismerték őket. Nyilván egy hosszabb időszak alatt sokkal több tudást, sokkal több tapasztalatot halmozhattak volna föl. És ne felejtsük el: ezek az emberek lehetnének a csírái az igazi mezőgazdasági szövetkezés szerveződésének. Ezek az emberek hozhatnák össze a partnereket: a tejtermelőket a tejtermelőkkel, a más ágazatban dolgozókat a többiekkel, és alakulhatnának ki azok a szövetkezeti csírák, amelyek az egész mezőgazdaságot működtetni tudják. Tehát ez a hálózat kimondottan szövetkezetszervező, szövetkezés-indukáló hálózat, és nem pedig szövetkezetellenes, mint azt sokan állítják.
(15.40)
Képviselőtársaim! Ezek az emberek az önök munkáját segíthetnék vidéken. Higgyék el nekem - önök egyenes ágon a parlamentbe jutottak nagy többségben -, önök ezekre az emberekre támaszkodhatnának, mert ezek az emberek tudnak nyugalmat teremteni ott, ahol elég nagy a nyugtalanság. Ha ezeket most önök kidobják, akkor nemcsak arról van szó, hogy holnapután Kovács János, valamelyik falu gazdája megkérdezi, hogy ugyan miért kellett ezeket az embereket kidobni, hanem azt is, hogy mi lesz helyette, uraim? Az, hogy valamit tönkreteszek, az egy kérdés. Mit csinálok helyette? Nagyon kérem, gondolják meg, mert ezek az emberek nem politikai agitátor szerepre szerződtek akkor, amikor az MDF-kor-mány hirdetésére jelentkeztek, hanem munkára. Munkára jelentkeztek, azt szerettek volna végezni.
Kérem, fontolják meg, mert most viszont ellenségeket kreálnak belőlük. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
