BERREGI ISTVÁN
BERREGI ISTVÁN
BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Előre soron kívül hadd mondjak annyit, főleg a helyemről felállva nagyon jól látom és nagyon szomorú vagyok azért, hogy az ország és a vidék láthatja, hogy a magyar parlament jelenlegi összetételét is mennyire érdekli a vidék sorsa, a szövetkezetek sorsa, a földből élők, a földet dolgozó embereknek a sorsa, hiszen róluk van szó. Sajnos, nagyon-nagyon foghíjasak a parlamenti padsorok. Sajnos, van olyan frakció - hadd ne mondjam, melyik -, ahol egy vagy két ember ül. Ez mérce, s egy olyan mérce, amit látni fognak. Ez nagy szomorúsággal tölt el engem. Este nyolc órakor kellene ennyi embernek lenni, akkor is szoktak ennyien lenni, nem pedig most, délelőtt 10 órakor. Nagyon sokan tudták, hogy ma a szövetkezetekről tárgyal a parlament, s őket nyilván kevésbé érdekli, nem foglalkoznak vele - ezt nagyon szomorúnak tartom.
Az előttem felszólaló egy-két kollegához hasonlóan hadd mondjam el én is, hogy nem teljesen közhivatalból jöttem - azt hiszem, látni is rajtam. Közel negyven évet dolgoztam a mezőgazdaságban, abból harmincötöt szövetkezetekben. Termelőszövetkezetben tizenöt évet, általános fogyasztási szövetkezetben körülbelül húsz évet. Ismerem elég jól a szövetkezeteket, s így próbálok hozzászólni. Elég sok gyakorlati dolgot is hozok hozzászólásomba. Kint téesztagokkal, szövetkezeti tagokkal találkozom, vidéki emberekkel. Ők elmondják nekem a gondjaikat, amelyet nagyon jól tudok, hiszen köztük lakom, köztük élek, azt próbálom ecsetelni. Azt fogom tolmácsolni, amit ők üzennek, ők kérnek, hogy mondjam el, hozzam a parlament tudomására, mert hátha van, aki ezt nem így látja, esetleg nem így tudja.
Rátérve a lényegre: A szövetkezeti törvény most benyújtott módosítása a kívülállóknak, ebben nem érintetteknek talán egy aprónak tűnő, de mégis akik ebben érdekeltek, azoknak nagy visszafejlődést jelent mind a négy cikkelyében.
Határozottan állíthatom, hogy egy olyan koncepciónak a része, amely a visszarendezést célozza meg. Tessék elhinni, el szeretnék venni, illetve megcsorbítani azon állampolgárok jogait, akiknek a jog asztaláról eddig is csak morzsák jutottak.
Felmerül a kérdés: miért szálka a hatalom szemében és az őket támogatók körében a kívülálló üzletrész-tulajdonos, aki nem egyszer jóval más körülmények között adta vagyonát, munkaerejét a szövetkezeti vagyonnövekmény érdekében, mint a későbben belépő, jelenleg is aktív tagok. Attól, hogy időközben 10 vagy 15 évi munka után megvált a szövetkezettől vagy éppen meghalt, a vagyona létrehozásában lehet, hogy nagyobb arányban részt vett, mint akik három, öt vagy esetleg tíz éve léptek be.
Be kell látni mindenkinek, a patkó bármely részében is foglal helyet, hogy jelenleg messze nem megnyugtató a termelőszövetkezeti vagyon működtetése. Nem elfogadható, hisz nagyon sok, jelenleg szövetkezeti vagyonnal, illetve üzletrésszel rendelkező állampolgárt sért, hogy semmilyen módon nincs beleszólása vélt vagyonának működtetésébe. Tudom, különböző érdekek ütköztetéséről van szó. Másképp gondolkodnak azok, akik a jelenlegi vagyont működtetik, és egészen másként azok, akiknek a vagyonát működtetik. A fő hiba úgy gondolom valahol ott kezdődik, hogy alig működtetik, legalábbis az eddigi gyakorlat ezt bizonyítja. Sok szövetkezetet ismerek, de olyat egyet sem, mely a bent lévő üzletrészek után nyereséget osztana vagy osztott volna. Akadnak viszont szép számmal olyanok, akik spekulálnak, ravaszkodnak és igyekeznek felélni, szétosztani, szétprivatizálni a közös vagyont. Sőt, számos olyan szövetkezetről is tudok, ahol az éves mérleg hiányos, negatív, de a vezetők jutalma mégis milliókra rúg. Ami ebben a legszomorúbb, sok esetben úgynevezett állami vagy felső szintű vezetők tudomásul vétele mellett teszik.
Jelenleg semmi nem korlátozza, illetve szabályozza a szövetkezetek pénzfelhasználását épp úgy, mint ahogy arra sem kényszerítik - sőt ellenkezőleg - hogy az üzletrészek után osztalékot fizessenek. Nem akarom most felsorolni, hogy melyik téesz - jó pár téeszt tudnék - mennyi pénzt használ fel arra, aminek nem sok köze van a termeléshez, de mégis megveszik, hisz leírhatják az adójukból, és így nyereséget sem kell fizetni.
Joggal aggasztja a külső üzletrész-tulajdonosokat a vagyon, illetve vagyonuk állandó csökkenése vagy éppen elvesztése. Nem elfogadható, ha ma egy közgyűlésre meghívják az üzletrészeseket egy általános meseórára, melyet már régóta hallanak, de amikor a döntések hozatalára kerül sor - akár a vagyont, akár a személyt érintő-en -, akkor megkérik a kívülállókat, hagyják őket magukra. Azt már nem mondják, hogy nélkülük akarnak vagyonuk sorsáról dönteni.
Nem tudok olyan szövetkezetről sem, melynek igazgatóságában - lehet, hogy van ilyen, de a mi megyénkben, legalábbis a környékünkön nincs - egyetlen kívülálló üzletrésszel rendelkező is lenne, aki esetleg tudná képviselni a hasonló sorsúakat. Még olyat sem hallottam egyetlen helyen sem, hogy vigyék el ami az övék és mehetnek.
Tisztában vannak azzal, hogy az ő vagyonuk nélkül nem boldogulnának. Tudják jól, a föld jelentős részét ők, illetve szüleik vitték be. Tudják jól, csak megérteni nem akarják, hogy hiába akart volna szövetkezetet alakítani például '60-ban 25 főkönyvelő, 20 téeszelnök és 30 párttitkár, abból soha nem lett volna szövetkezet, mert kellettek hozzá a valódi termelők. Kellettek hozzá a Józsi bácsi és a Julis néni földjei, ereje és szorgalmas munkája. Ők voltak, akik akkor gépek híján mindent kézzel, hagyományosan végeztek, napi 15-20 forintos munkaegységért. Valahol ők rakták le, illetve velük rakatták le a ma működő szövetkezetek alapjait. Mégis ezt a réteget szeretnék a törvény módosításával a jogalkotók megfosztani az eddig is kevés lehetőségeiktől.
Nem akarom most felidézni az 1959 vagy '60-as év téli hónapjait, amikor a szövetkezetek jelentős része alakult. Nagyon sokan nem emlékezhetnek rá - koruknál fogva sem. Az emlékezők közül pedig kevesen vannak itt, akik ezt átélték, akiket próbáltak meggyőzni a szövetkezet előnyeiről. Lehet, hogy az akkori meggyőzőkből ma is többen vannak itt, mint a meggyőzöttekből. Éppen ezért találom furcsának, hogy a módosított törvény kitalálói, feltalálói indoklásukban említettek olyat is, hogy a szövetkezeteknél az egész világon ez így működik és így elfogadott.
(11.00)
Egy nem jelentéktelen dologról azonban nem tesznek említést, nevezetesen arról, hogy a nyugati világban egészen más elvek alapján alakultak a szövetkezetek, mint az úgynevezett szocialista rendszerben. Tiszteletre méltó a kormány igyekezete, hogy a MOSZ-on kívül több szövetkezetet is meghívott, hogy kikérje a véleményét - például az Iparszövetséget, a lakásszövetkezeteket, takarékszövetkezeteket, általános fogyasztási szövetkezeteket, talán még a fodrász szövetkezetet is. De tudni kell - ami szomorú és ez már kevésbé tiszteletre méltó - hogy a témában legjobban érintettekkel, magával a földműves társadalommal, az alapító tagokkal, a régi tsz-tagokkal bizony nem igen beszélgettek el. Az igaz, hogy a szövetkezeti vezetőkkel, a MOSZ-vezetőkkel elbeszélgettek, de azt hiszem, az egyenesen egyértelmű, hogy számukra a lényeg, hogy maradjon a szövetkezet, hisz' ők onnan élnek - nem is olyan rosszul -, onnan kapják a fizetésüket, tehát nekik nyilván ez a megfelelő. De beszélni kellene azokkal vagy azoknak a hozzátartozóival, akiket meggumibotoztak, akiknek körmeit bevágták, akiknek a derekára kötelet kötöttek... Tudom, mert a szomszédomban volt ilyen, azért merem mondani. Tavaly halt meg a bácsi... (A MSZP padsorai felé fordulva:) Elnézést, hadd fejezzem be! (Többen élénk gesztusokkal jelzik, hogy egymás közötti beszélgetést folytatnak.) Hat-nyolc méter mély kútba leengedték, és addig tartották, amíg nem kiáltotta fel, hogy "Uraim, aláírom, legyenek szívesek, húzzanak fel!" Akik a kötelet fogták, nem fáztak, mert majdnem mindegyiken pufajka volt, de aki lent volt, derékig a vízben, az fázott, annak rossz volt. Ezeket az embereket és a hozzátartozóikat kell megkérdezni, hogy mi a véleményük a szövetkezetről, mit gondolnak most a szövetkezeti törvény módosításáról. Uraim, tessék elhinni, hogy ez így van!
Valamennyiünknek tudnunk kell, hogy akik hetvenes évek körül vagy netán az után léptek be, mit tudtak bevinni: nem sok mindent, uraim, esetleg tényleg csak a párttagkönyvüket. Erre gondolva még szomorúbb a módosító javaslat. Ha arra gondolunk, hogy az alapító tagok között szinte egyetlen párttag sem akadt, akkor ez valóban érdekes dolog. Most jön az, hogy valóban politikai döntés volt.
Megint hadd hivatkozzak magamra: '60. február 2-án alakult a szövetkezet, uraim, 513 tag lépett be, és úgy kellett keresni egyetlenegy párttagot az 513 tag közül, aki elvállalta, és úgy alakult meg a párt: ő volt a párttitkár. Ez a létszám egy év múlva, az első zárszámadásra, felduzzadt öt főre, mert lett négy rokon, meg közben az elnöknek be kellett lépni - így lettek öten. De az alapító tagok közül szinte senki nem lett párttag - ezt igenis tudomásul kell venni!
Nagyon szomorú, hogy mennyire politikai... A mezőgazdasági bizottságban az egyik szövetkezeti elnök barátom - most nem akarok nevet mondani - azt mondta, ő nyugodtan meri ajánlani elfogadásra, ő biztos benne, hogy az ő szavazataik ezután nem fognak csökkenni. Hogy nem fog csökkenni, ez biztos, hisz' valahol pontosan az ő tagjaik, akik rá szavaztak - elnézést! -, kérik, hogy legyen az övék a szövetkezeti vagyon, ne adjunk ki semmit annak, akit megillet, ne adjuk ki az eredeti tulajdonosoknak, ne adjunk belőle semmit - mert akkor nekik mi marad? Ők féltik a vagyont, akik semmit nem vittek be!
Uraim, tessék elhinni - sok szövetkezetben járok ma is -, ha régi tagokkal, alapító tagokkal beszélünk, ők osztanák a vagyont, ők azt mondják, igen, vigye ki, mert tudják, hogy ki mit vitt be körülbelül, és ha nem is azt, de valamit legalább kapjon. De aki nem vitt be semmit, az ragaszkodik hozzá, az kérdezi, hogy a mi vagyonunkat akarják szétosztani, hogy gondolják ezt... Uraim, ezen kellene gondolkodni!
Nem titkolt szándékuk az előterjesztőknek a valódi cél, amit hangsúlyozottan ki is emeltek: a szövetkezeti vagyon egybentartása. Meddig? És mennyi áldozatot kell még hozni a társadalomnak a gyenge termelőszövetkezetek fennmaradásáért? Tessék elhinni, hogy ami jó szövetkezet, azt nem kell bántani - mi is azt mondjuk -, azok működjenek. De amelyik gyenge, ahol ki akarnak lépni - azt hiszem, a támogatásból lassan elég lesz, mert valóban elmerülünk az adósságban.
Köztudott: a hatalmas adósság összegéből jelentős felhasználók voltak a szövetkezetek. Nem kaptak-e nagy segítséget a szövetkezetek, amikor a használatukban lévő földek kárpótlása, elárverezése során megkapták a kárpótlási jegyeket további felhasználásra, mintegy 20-30 milliárd forint értékben. Lényegében, uraim, semmi közük nem volt hozzá - tessék nekem elhinni! Használták sok állampolgár földjét 20-30 éven keresztül ingyen, még földhasználatot, földjáradékot sem fizettek érte. Most, hogy megkapta jogos tulajdonosa, az állam kifizette a szövetkezetnek azt, ami sosem volt az övé. Szomorú vagyok, hisz' nem látni a kormány legkisebb törekvését sem a magántulajdon védelmére. Vagy nem is akar a kisemberek védelmében cselekedni, még a jogos tulajdonuk esetében sem?
Elgondolkodtató, hogy szinte a szemünk előtt lettek - talán a jelenlévők közül is - többen több tíz- vagy százmilliós vagyon kezelői vagy éppen tulajdonosai, míg ezt a sokszor becsapott, félrevezetett, sokat dolgozott réteget még a sajátjától is igyekeznek megfosztani.
Nem vagyok szövetkezetellenes - lehet, hogy ez nagyon furcsán hangzik az én számból... (Derültség a bal oldalon.)... -, ha a látszat ellene is szól, mégis ellenzem a módosítás elfogadását. Úgy gondolom - és ebben az egy pontban egyetértek az előterjesztőkkel -, hogy rövidesen, ha lehet, valóban a '95-ös év elején, hozzá kell kezdeni egy átfogó szövetkezeti törvény megalkotásához. Ha ez valóban megvalósul, és valamennyien így akarjuk, akkor kár rövid időre is toldozni-foldozni ezt, ami most van. Ha csak nem azt gondolják egyesek, hogy a foltozás alatt kicsit gyengül az anyag, és közben jó pár helyen még szét tudják osztani-fosztani maguk között az eddig megmaradt kevés vagyont, kft.-k, bt.-k vagy különböző társaságok révén.
Tisztázni kell a törvényben, minél gyorsabban, hogy a szövetkezeti vagyonból kit mi és milyen alapon illet meg. Ha szövetkezeti demokráciáról akarunk beszélni, és ebből valami keveset meg is valósítani, akkor a minimum, hogy minden előzetes megfélemlítés nélkül lehetőséget kell adni azoknak, akik jobb és biztosabb jövőt vélnek a szövetkezetből való kilépéssel, ha megkapják a földjüket és a hozzá való vagyonuk megfelelő arányát.
Tudom, sokan féltik a szövetkezeteket, hogy széthordják a vagyont. De hány szövetkezet van, ahol a használatában lévő földnek akár a felét is kivitték, de eszközt mégsem akarnak senkinek adni, nehogy boldoguljon. Be akarják bizonyítani a szövetkezetek szükségességét. Pedig jószándékkal, egységes törekvéssel, összefogással igenis ki lehetne emelni a mezőgazdaságot a jelenlegi mélypontról. Természetesen ahhoz nem ilyen módosításra van szükség.
Úgy érezni, a kormány a módosító javaslatával azok szószólójává vált, akik a jelenlegi szövetkezeti vagyont nem a tulajdonosok, inkább egy szűk csoport kezére akarják juttatni. Konkrétan: a 21. § (4) bekezdésének a beiktatása arra irányul, hogy üzletrész-tőketulajdonosok - a kívülálló üzletrész-tulajdonosok is - évente csak egyetlen közgyűlés alkalmával hívhatók össze, a többire nem, nem tudnak belefolyni, beleszólni. Ahol nem vesznek részt, a másik hármon teljesen nélkülük rendelkezhetnek az ő vagyonuk felett, akár el is adhatják.
A szövetkezeti törvény 22. §-ának (1) bekezdése úgy jó, ahogy van, azzal a módosítással, hogy határozatképtelenség esetén 15 napon belüli időpontra - de nem ugyanarra a napra - azonos napirenddel újabb közgyűlést kell összehívni. Engem is kiküldtek már, voltam ilyen szövetkezetben: uraim, nem biztos, hogy a következőn, ami egy órával később lesz, akár húszan-harmincan is részt vesznek. És akkor valóban akár az egész tagság kizárásával tudnak döntést hozni, és a kormány támogatásával, törvénymódosítással ezt mind lehetővé teszik. Ezt aztán tényleg megint a szövetkezeti demokrácia nagyon nagy megsértésének vélem.
A szövetkezeti törvény 77. § (4) bekezdésének első mondatát érintő törvénymódosítás azért nem elfogadható, mivel az előkészítő közgyűlésen a kívülálló üzletrész-tulajdonosokat kizárja a szétválási szándék kinyilvánításából, még arra sem ad nekik módot, csak tagok részére engedi meg ezt, így is érzékelhető a kívülállók jogainak csorbítása.
Nem fogadhatjuk el a törvény 112-115. §-ának hatályon kívül helyezését sem, mivel azt hiszem, ez megint olyan szakasza volt az eredeti törvénynek, amely az eddigi üzletrészeket és a kívülállókat valamennyire - ha egész kis mértékben is - próbálta megvédeni. Maga a kisgazdapárt tehát - úgy gondolom, nyugodtan kijelenthetem - ezt a szövetkezetitörvény-módosítást nem támogatja, és el sem tudja fogadni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
