DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA
DR. FARKAS GABRIELLA (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem szólt, tanult kollégámhoz hasonlóan, én is onnan jöttem, ahonnan ő; én is voltam szövetkezeti jogtanácsos - csak én nem váltam szövetkezeti vezetővé.
(12.50)
Valószínűleg még egy dologban közös a gondolatvilágunk: mind a ketten fontosnak tartjuk, hogy legyenek Magyarországon szövetkezetek. Csak valószínű, hogy ezen mind a ketten mást értünk.
Én nagyon nagy érdeklődéssel és nagy figyelemmel hallgattam Vastagh Pál igazságügy-miniszter úr expozéját. Első elolvasásra úgy tűnt nekem, hogy egyetlen mondat sincs benne, amivel én ne értenék egyet. Természetes, hogy egyetértek azzal, hogy egy rendszerváltozás folyamatában a kormányváltás esetén a kormány célja kell legyen, hogy a jogalkotás kontinuitását, folytonosságát biztosítsa. Az is célja kell legyen, hogy a jogalkotást kritikai szándék is jellemezze, azaz kész legyen arra a kormány, hogy előterjeszthesse az élethez igazítva, a változásokhoz igazítva mindig, vagy az új jogszabályokat, vagy pedig a törvényhozás számára az előző törvények korrekcióját lehetővé tegye. Eddig itt rendben is van a dolog.
Első olvasatra még azzal is egyet kellene érteni, hogy ennek a szövetkezeti törvénynek a módosítását ugyanabban az évben mi indokolja. Négy indokot sorol fel a miniszteri expozé. Az első: kerüljenek ki a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó eltérő szabályok, a szövetkezet jövedelmének nagyobb hányada a személyes közreműködés és nem a tulajdon arányában osztódjék, és ne tegyük lehetővé, hogy a kisebbség kikényszeríthesse bármikor a szövetkezet szétválását, valamint cél az, hogy a kívülállók jogait ésszerű keretek közé helyezzük. Erre a szóra azért tettem hangsúlyt, mert az előterjesztett törvényjavaslat a kívülállók jogait nem ésszerű keretek közé helyezi, hanem a kívülállók jogait beszűkíti. Sokkal egyszerűbb így kifejezni, és pontosabb.
S van a miniszteri expozénak egy konklúziója, amely nagyon varázslatos, éppen azért, mert benne van az a csapda, hogy amikor elolvassuk, akkor azt mondjuk, hogy húha, ez kitűnő. Ez pedig a következő: egyensúlyi helyzet jöjjön létre, döntési pozícióba a szövetkezetek további sorsát illetően azok kerüljenek, akik ténylegesen abban a helyzetben vannak, hogy a szövetkezet jövőjét meg tudják határozni. Azért mondtam, hogy ebben csapda van, mert valóban ezzel a mindössze négy szakaszból álló új törvénnyel döntési helyzetbe hozzuk azokat, akik a szövetkezet jövőjét ténylegesen meg tudják határozni. Azt a szűk csoportot, amelyiknek ez a visszalépés, amit ez a törvény jelent, az érdeke. És én nagyon örülök annak, hogyha igen kevesen is vagyunk itt most a parlamentben, de a televízió nyilvánossága előtt beszélhetünk, mert én nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen tudják, halljanak erről a vitáról, ezekről a helyenként sanda, helyenként tévedést jelentő szándékokról, és hátha a nyilvánosság ereje segít oda, hogy jó irányba vihetjük ezt a folyamatot.
Szeretném részletezni, nagyon röviden, nem élek vissza az önök türelmével, hogy mit jelent ez a négy szakasz, mit jelent ez a törvény, amelynek valóban nagyobb a hordereje, mint a négy szakasz azt látszólag mutatná.
Az 1. § arról szól, hogy szűkíti, méghozzá nem kis mértékben - egyik előttem szóló képviselőtársam azt mondta, hogy ez jelentéktelen - szűkíti a kívülállók jogait. Szűkíti pedig azért, mert a közgyűlés kötelező összehívására való kezdeményezési jogot elveszi, és csak az éves közgyűlésen teszi kötelezővé, hogy napirendre vegyék azt, amit a kívülállók javasolnak. Én nem magyarázom ezt a különbséget, mert azt gondolom, mindenki előtt nyilvánvaló.
A 2. § pedig egy olyan rendelkezést tartalmaz, egy olyan gyakorlatot tesz lehetővé, amelyet - és most megint hivatkozom arra, hogy honnét jöttem - amelyet mindnyájunknak kifogásolni kell, aki látott már belülről szövetkezetet.
Nagyon pontosan tudjuk, hogyan történt és történik sok helyütt ma is a közgyűlések összehívása. Ha az az érdek, hogy sokan legyenek, akkor autóbusszal hozzuk össze a nyugdíjasokat. Ha az az érdek, hogy ne legyenek túl sokan, akkor a meghívók kézbesítése a megadott határidőben enyhén szólva és finoman fogalmazva elfelejtődik. Hát honnan tudja azt 50 öregasszony, hogy kellene neki kapni meghívót?
Én azt hiszem, hogy nem csigázom tovább a fantáziájukat, mert ki egyik, ki másik oldalról pontosan tudjuk, hogy miről beszélünk. És akkor most lehetővé akarunk tenni törvénnyel mi itt a tisztelt Házban egy olyan megoldást, hogyha felveszi az alapszabályába a szövetkezet, akkor megteheti azt, hogy összejöttek a, mit tudom én, 800 tagú szövetkezetből 40-en, az a 40, akinek ez nagyon fontos, nem határozatképes természetesen a közgyűlés, mert azért a jogot tiszteletben tartjuk, oda van írva abba az alapszabályba, hogy mikor határozatképes, várunk egy fél órát, és utána azt mondjuk, hogy az adott napirendet illetően a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes a közgyűlés. Kérem szépen, én innen e helyről nem szeretném ezt úgy minősíteni, ahogy eszembe jutott. Kinek-kinek a fantáziájára bízom, hogy mit gondoljon erről a már nem is sanda szándékról.
A következő paragrafus a 3., amelyik egyszerűsíti a szétválási eljárást. Így fogalmaz az indokolás. Itt is a kívülállók jogai fogynak és csappannak.
A 4. § az tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek látszólag tényleg megint csak egyszerűsítenek. Hát hatályon kívül helyeznek egy egész fejezetet, meg megmondják, hogy mi miért nem kell. Ide dugódott el a legnagyobb sérelem, amit ez a törvény jelent, az, hogy nem lehet egy faluközösség joga, törvény biztosította joga az, hogy helyreállítson egy, közelmúltunk történelmében vívott abnormális állapotot, azaz hogy egy faluközösség döntsön, hogy ugyan mit kezd az ő saját tulajdonával. Természetes, hogyha úgy gondolja, szövetkezetet alakít. Ezt a jogot ez a törvény el kívánja venni. És ez ad hivatkozási alapot arra az indokolásra, amikor azt mondják egyes felszólalók, hogy kisebbség dönt egy ilyen horderejű kérdésben.
Kérem szépen, amikor ezt leírjuk, akkor írjuk hozzá azt is, hogy a jogalkotó szándéka annak idején, amikor ezt a lehetőséget megadta, egyértelmű és világos volt, a hetvenes években szokásban volt kényszerű, erőszakos tsz-egyesítések megszüntetése irányába tesz lépést. Lehetetlen dolog, hogy még ma is van Magyarországon olyan mezőgazdasági termelő típusú szövetkezet, amelynek a végigautózásához meg kell tenni 40-50 kilométert, de még most nagyon mérsékelt voltam, és amelynek egy közgyűlése összehívása akkora bravúr, mint egy népszavazás. Ezt a bravúrt természetesen le is egyszerűsítjük az előbb már részletezett módon.
(13.00)
Azt hiszem, ha egy törvénymódosítás arra szolgál, hogy bizonyos korrekciós célokat érjünk el vele korábbi jogszabályokat illetően, akkor azt soha nem lehet vissza irányba. Lehet úgy, hogy fejlődjenek bizonyos jogintézmények, fejlődjenek és egyszerűsödjenek bizonyos működési lehetőségek, de az én véleményem szerint úgy soha nem, hogy visszafelé fordulunk. Ezzel a rendelkezéssel kőkeményen bebetonozzuk azt a struktúrát, amelynek a megszüntetése egyértelműen kívánatos volna.
Bogárdi Zoltán beszélt arról, hogy ez megakadályozza azt a bizonyos egészséges versenyt, amely a piacgazdaság motorja kell hogy legyen. Én ezt úgy fordítanám talán egyszerűbb nyelvre, hogy egy falutól, amely évszázadok alatt megteremtette a maga vagyonát - mert az egyes ember vagyona a falu vagyonát jelentette, a falu egészének a gyarapodását jelentette - nem szabad elvenni azt a lehetőséget, hogy a továbbfejlesztés módjait ő maga döntse el. És az agrárértelmiség számára is óriási fejlődési lehetőséget jelent, ha egy-egy ilyen közösség élére állva meg tudnak valósítani saját elképzeléseket.
S ehelyütt, éppen azért, mert én az egész törvényből talán ezt a kérdést tartom a legfontosabbnak, nagyon-nagyon komolyan szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, mindazoknak, akik ebben a kérdésben érintettek, és talán már bátorodnak arra, hogy megszervezzék a maguk, saját falujuk téeszét - szövetkezetét most már -, hogy a január elsejei hatálybalépésig joguk és módjuk van ezt megkezdeni, és akkor a jelenleg még hatályban lévő szabályok szerint végig is vihetik ezt a folyamatot. Én ezt tartom e vita legfontosabb üzenetének, és szeretném, ha minél több helyre eljutna.
Engedjenek meg nagyon röviden még néhány következtetést. A kívülállók jogait illetően, ésszerű keretek közé helyezésüket illetően azt hiszem, hogy azt a rendkívüli és az átmenetből adódó nem is igazán jó helyzetet, amit a kívülálló üzletrész-tulajdonosok léte, a vagyon egy részének az ő kezükben való léte jelent, azt nem azzal kell megoldani, hogy a szövetkezeti törvényben egyes tulajdonosok - mert kérem, ők azok - jogait a minimálisra korlátozom. Olyan szabályokat kell alkotni - és ez a mi felelősségünk is és a kormány felelőssége is -, amelyek okafogyottá teszik a kívülállók jogai biztosítását szövetkezeti törvényben. Azt hiszem, értik, miről van szó.
Néhány mondatot arról, hogy ez a törvény - amelyet erőből valószínűleg meg fognak szavazni, akik ezt megtehetik - azért annyit adhatott volna magára, hogy az indokolása nem olyan gyerekes, mint amilyen. Az indokolásban - amelyet a 4. §-hoz, a legfontosabbhoz fűz - kétszer szerepel az a szó, hogy azért kell csinálni, mert felesleges. Nekem erről a saját gyerekem kisgyermekkora jut eszembe; amikor megkérdeztem tőle hogy kisfiam, miért csinálod ezt, és ő azt mondta: csak. Hát ez olyan.
Ehhez egyébként csatlakozik az Országgyűlés gazdasági bizottságának az ajánlása is, mert az is tartalmaz egy nagyon érdekes mondatot: "Az átalakult szövetkezetek célszerű vezetésének lehetőségeit javítja."
Szeretnék visszautalni azokra, amiket az elején mondottam. Mélységesen egyetértek Solymosi József képviselőtársammal, aki azt mondta: nekünk az kell, hogy a jogalkotáskor a szemünk előtt lebegjen, hogy a törvényhozás munkájával is segítsük elő az agrárágazat működőképességét. Igen, így van. De nem egy ilyen törvénnyel, amely visszalépést jelent.
Befejezésül a szövetkezeti elvekről. Minden felszólaló hangoztatja; erre a törvényre is azért van szükség, hogy a szövetkezeti elvek továbbélését segítsük. Azt a költői kérdést szeretném befejezésül feltenni, hogy melyeket. Az elmúlt 35-40 év - véleményem szerint nagyon álságos - szövetkezeti elveit, vagy pedig az igaziakat? Mert ha az igaziakat - és ezzel egyetértek, ehhez tudom adni a szavazatomat -, akkor ahhoz nem ez a törvény kell. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
