DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF
DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! (Rövid szünet.) Azért vártam egy rövid ideig, hogy a képernyőn, a monitoron mindenki láthassa azt, amivel kezdeni szerettem volna a mondanivalómat: azt, hogy a nevem alatt az SZDSZ frakció neve szerepel. És ez így rendjén is van, mert én valóban tagja vagyok az SZDSZ frakciójának... (Dr. Torgyán József: Nem kell magyarázkodni! Elfogadjuk!).., de gondolom, természetesnek veszik önök is, hogy mint a parlament egyetlen agrárszövetséges képviselője... (Taps a kormánypártok soraiban.).., a hozzászólásomban az SZDSZ véleménye mellett az Agrárszövetség véleményét is el fogom mondani. (Dr. Torgyán József: Vitatkozzatok egymással! - Derültség.) Azt hiszem, az elmúlt hét vége óta az Agrárszövetség elnökeként ez kötelességem is. Köszönöm szépen.
Eredetileg az volt az elképzelésem, hogy csak néhány rövid észrevételt fűzök hozzá ehhez a néhány parag-rafusból álló törvénytervezethez, de miután a sors úgy hozta, hogy két héttel ezelőtt itt a pulpitus mellett egy órán keresztül ültem a kétperces hozzászólások kereszttüzében, már akkor rájöttem, hogy itt már régen nemcsak arról van szó, hogyan magyarázzuk ezt a három paragrafust, hanem ennél sokkal erősebb indulatok küzdenek egymással, és ezért, bár akkor nem került sor a hozzászólásomra, már akkor átrendeztem a mondanivalómat, és úgy döntöttem, hogy mindenképpen fogok néhány szót szólni az előzményekről.
Ezzel talán el tudom kerülni azt, hogy a későbbiekben a további hozzászólók mindig és minden körülmények között a múltra hivatkozzanak. Annál is inkább, mert úgy érzem, ez a törvénymódosítás nem most, néhány héttel ezelőtt született, hanem néhány évvel ezelőtt. S talán egyszer arra is meglesz a mód és a lehetőség, hogy visszatérjünk olyan kérdésekre vagy választ adjunk rájuk, amelyek két héttel ezelőtt elhangzottak, hogy ebben a kormányzati agrárlobbyban valóban ilyen begyepesedett, szűk látókörű, kimondottan szövetkezetpárti, a kolhozok iránt nosztalgiázó és versenyt nem ismerő szakemberek lennének? Erre talán majd az élet meg fogja adni a választ.
(10.30)
Én viszont most mással kezdeném. Mióta a Házszabály lehetővé teszi, hogy erről a pulpitusról mondhatják el a képviselők mondanivalójukat, sokan kezdik azzal, hogy életükben először beszélnek erről a helyről, s milyen nagy megtiszteltetés számukra, hogy ilyen történelmi helyről mondhatják el a véleményüket. Én nem mondhatom el magamról, hogy először beszélek innen, mert valamikor, az 1985 és 1990 közötti időszakban, az akkori mezőgazdasági bizottság megbízásából jó néhányszor mondtam el erről a helyről a véleményemet. Legutoljára 1990. január 25-én.
Ezt a dátumot azért említem, mert akit talán érdekel, az visszakeresheti az akkori jegyzőkönyvet és belelapozhat, hogy mit mondtam én akkor, talán úgy is mondhatnám, hogy döntő többségben a mostani agrárlobby nevében is. Akkor már túl voltunk a nagy törvényeken - a gazdasági törvényeken, a gyülekezési törvényen, a párttörvényen, sőt megvolt a választójogi törvény, túl voltunk a sarkalatos törvényeken -, tehát világosan lehetett látni, hogy ebben az országban rendszerváltás következik be. S amit én akkor mondtam, azt már nem magunknak mondtam, hanem a jövőnek, az utódoknak címeztem, és nagyon szerettem volna, ha ebből megfogadott volna valamit az utókor.
Már akkor azt mondtam az akkori agrárlobby nevében, hogy mi tudomásul vesszük és elismerjük, hogy a háború után ebben az országban nagyon sok törvénytelenség történt. Azt is elmondtuk, hogy a téeszszervezések során nagyon sok embert meghurcoltak. Meghurcolták apáinkat, anyáinkat, de ezen túlvagyunk. Tudomásul vettük azt is, hogy a tulajdonviszonyokban szintén óriási sérelmek történtek, és azt is, hogy ezek mellett az események mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Mindenképpen kell kártalanítás, kárpótlás, és mindenképpen a jóvátétel mellett kell az utódoknak dönteni.
Azt is elmondtuk, hogy ez a termelőszövetkezeti mozgalom, amely valamikor a hatvanas években alakult ki, nem magától jött létre, hanem valóban, a szüleinket, apáinkat, rokonainkat elég furcsa módon erőltették be ebbe a szövetkezeti mozgalomba. De az is igaz, hogy ami utána, az azt követő tíz-húsz-harminc évben történt, arra érdemes odafigyelni. Azt is elmondtam, egyetértünk vele, ha az új parlament azzal kezdi a munkáját, hogy egy általános tulajdonreformot hajt végre az országban. Javasoltuk, hogy az új parlament elsőként új földtörvényt alkosson, javasoltuk, hogy helyezzék új alapokra az egész szövetkezeti mozgalmat, javasoltuk, hogy adjanak szabad utat a magángazdálkodásnak, és mindezekkel együtt tegyék jóvá a múlt igazságtalanságait.
Ezt csak azért mondtam el, mert talán nem teljesen úgy van, hogy azok, az a korosztály, amely akkor a mezőgazdaságot szervezte, irányította, nem volt érdekelt abban, hogy változások történjenek Magyarországon. Érdekeltek voltunk és vártuk azt, hogy az utánunk következő parlament számít is a segítségünkre. Egyet viszont kértünk, ha változások lesznek a gazdasági életben és különösen a mezőgazdaságban, akkor ezek a változások ne érzelmi alapon történjenek, hanem a józan ész alapján. Mondanom sem kell, hogy nemigen fogadták meg ezt a kérésünket, hiszen az elmúlt négy év alatt azt éreztük, hogy szinte teljes egészében a mezőgazdaságra hárultak át a politikai csatározások, és ennek az lett a következménye, amit most valamennyien megélünk. Ma az egész mezőgazdaság rendkívül zilált állapotban van, és ez nemcsak a szövetkezetekre vonatkozik, hanem a magántermelésre és az egész élelmiszergazdaságra is.
Volt egy időszak, amikor reménykedtünk a szövetkezeti törvény megalkotásakor, hisz ez a szövetkezeti törvény nem rossz. Azt hiszem, hogy nemzetközi mércével mérve is jó minősítést kapna ma is és kapott akkor is. A gondok akkor keletkeztek, akkor jöttek, amikor néhány nap múlva megjelent az átmeneti törvény. Az átmeneti törvény ugyan szükséges volt, de amikor belekeveredtek a kárpótlási elemek, akkor már nagyon nehéz volt követni az eredeti célok megvalósulását.
S azt hiszem, hogy a mai törvénymódosítás egyik legnagyobb gondja akkor keletkezett, amikor bekerült a törvénybe az úgynevezett kívülálló üzletrészek problémája. Úgy tudom, akkor még a legerősebb kormánypárt sem értett egyet azzal, hogy ez bekerüljön a törvénybe, de az akkori politikai taktikázások ezt elengedhetetlenné tették, és igazából ez egy óriási gondot eredményezett, mert körülbelül 500 ezer ember kezébe körülbelül 50 milliárd forint értékű üzletrészt adtak, anélkül, hogy ezzel bármi jogosítvány járt volna és járna ma is. Hiszen ezek az emberek részt vehetnek ugyan a közgyűlésen, de nem szólhatnak bele a szövetkezet dolgaiba. Nem szavazhatnak. Nem vihetik ki az üzletrészüket. Eladhatnák, ha lenne, aki megveszi. És várhatják, várhatnák az osztalékot, de a mai környezetben, ebben a világban nem az a jellemző, hogy valami óriási nagy osztalékfizetési kedv lenne a szövetkezetekben. Tehát jogos ezeknek az embereknek az elégedetlensége, akiknek ilyen üzletrész van a kezükben? Azt hiszem, jogos!
El kell mondani, ha nem tud tenni valamit ez a parlament ezzel a kívülálló üzletrész-problémával, akkor nagyon hosszú ideig nagyon nagy problémát cipelünk magunkkal, ami egy állandóan ketyegő bombaként működik az egész parlament alatt, a mezőgazdasági bizottság alatt és természetesen mindazok alatt, akiket ez érint. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, annak a bizonyos agrárlobbynak a figyelmét - s nem tennék különbséget, hogy valaki a baloldalon vagy a jobboldalon ül, mert azt hiszem, ebben a kérdésben valamennyiünknek egy a célja -, hogy ezt a problémát mindenképpen meg kell oldani.
Hogy hogyan lehet ezt megoldani? Valószínűnek tartom - s azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom -, hogy nem úgy, ahogy annak idején az elmúlt parlament utolsó napján óhajtotta, akarta megoldani ezt a problémát, mégpedig úgy, hogy a szövetkezeti törvénybe egy újabb módosítást vitt be, ami tovább rontotta a szövetkezeti törvényt, és végső soron a kívülálló tulajdonosoknak olyan jogosítványt adott a kezébe, ami gyakorlatilag nem működik és nem is igen tud működni. S ha valaki azt mondta, hogy ez a mostani módosítás erősen politikai szagú, azt hiszem, arra is rá lehet mondani, hogy azon az utolsó napon elég erősen politikai indíttatású törvénymódosítás született. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel a törvénymódosítással az akkori SZDSZ frakciója sem értett egyet, és nem értett vele egyet az a néhány agrárszövetséges képviselő sem, aki akkor itt volt a parlamentben.
És ha valaki azt mondja - sokan hivatkoztak az elmúlt ülésünkön arra -, hogy nagyon sok helyen felélik ezt az üzletrészt, én erre azt mondom, valóban vannak olyan helyek, ahol felélik, vannak olyan helyek, ahol csökken ennek az üzletrésznek az értéke, de azt hiszem, ma nem ez a jellemző. Úgy látom, az országnak vannak olyan részei, ahol a szövetkezés mint olyan, gyakorlatilag eltűnt. Tehát ott már nem probléma az üzletrész - se a kívülálló, se a bent lévő üzletrész.
Nagyon sok helyen valóban nagyon nehezen élnek az átalakult szövetkezetek, és valószínűnek tartom, hogy lesznek közöttük olyanok, amelyek nem is tudják átélni ezt a rendkívül nehéz időszakot, ami előttünk áll. De azt is tapasztalom, hogy azok a szövetkezetek, amelyek átalakultak, ma élni akarnak, ma dolgozni akarnak, nagyon sok helyen rendezték a viszonyukat és túlélték ezt a rendkívül nehéz négy évet. Ma már beruházásokon törik a fejüket, azon törik a fejüket, hogyan tudnának békésen együtt élni vidéken a falvakban azokkal, akik más formában, más tulajdonviszonyok alapján szeretnék folytatni a gazdálkodást. Egy rendezettebb állapotot látok kialakulni. Tehát mindenképpen az lenne most valamennyiünk célja, hogy hagyjuk ezeket a szövetkezeteket élni.
(10.40)
Hagyjuk, hogy el tudjanak indulni és mutassák meg, hogy képesek-e a piacgazdaságon belül megélni és képesek-e a versenyre. Azt hiszem, hogy nagyon sokaknak nagyon érdekes meglepetést fognak okozni ezek a tények.
Ez a feszültség viszont létezik, és nem tudok másra hivatkozni, mint arra a levélre, amit azt hiszem, a mezőgazdasági bizottság tagjai megkaphattak 2-3 héttel ezelőtt. Eszerint a nemzetközi munkaügyi szervezet is a legutóbbi felmérés alapján úgy látja, hogy bármennyire is átmeneti állapot van ma Magyarországon a mezőgazdaságban, a szövetkezetekre még akkor is szükség van, ha néha, néhol termelő típusú szövetkezetek működnek. S hogy mikor lesz a vége, mikor fog ez a rendszer teljes egészében átalakulni, azt - úgy hiszem - nem most kellene eldöntenünk. Az országnak pedig az lenne az érdeke, hogy most ne döntsünk, hanem építkezzünk és próbáljuk más formában, más megoldással a ketyegő bombákat hatástalanítani, próbáljuk a problémákat megoldani.
Szeretném kérni a tisztelt parlamentet és különösen a mezőgazdasági bizottságban dolgozókat arra, hogy találjunk ki együtt valamit a kívülálló üzletrész-tulajdonosok problémájának megoldására, mert szerintem tudunk találni megoldást. A költségvetés tárgyalása előtt vagyunk, az adótörvények tárgyalása előtt vagyunk és biztos vagyok benne, hogy találunk megoldást e problémára.
Azok számára, akik azt mondják, hogy politikai okokból történt ez a törvénymódosítás, elmondanám, hogy végső soron nem zárnám ki teljes egészében a dolognak ezt a részét, hisz valóban szó van arról, hogy a mostani kormány programjában más elképzelések szerepelnek, mint az előző kormányéban. Tehát a miniszter úr is úgy jellemezte, hogy egy kritikai törvénymódosításról van szó és a mostani kormánynak az a kritikája az elmúlt kormánnyal szemben, hogy nem nézi jó szemmel, hogy a törvénynek ez a része megmaradjon, ezért meg akarja változtatni.
Ezt az elképzelést az SZDSZ frakciója is és az Agrárszövetség is támogatja, azzal együtt, hogy nem igen tudunk eltekinteni attól, hogy valóban egy teljesen új alapokról induló szervezésre van szükség, ami az egész szövetkezés módját, a szövetkezési rendszert átszervezi, átgondolja, és a következő évben a további ketyegő bombákat mindenképpen hatástalanítanunk kell.
A gondunk inkább az ezzel a szövetkezeti törvénymódosítással kapcsolatban, hogy kevésnek tűnik, hiszen vannak ebben még vitatott kérdések. A gazdasági bizottság is kifogásolta a törvény véleményezése kapcsán, hogy az a bizonyos 11. § a gazdasági társasággá való alakulás során bizonyos - hogy mondjam - rejtett dolgokat takargat. De nem kellene amellett sem szó nélkül elmenni, hogy 1993. november 9-én Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke egy levelet küldött az akkori igazságügy-miniszterhez és a földművelésügyi miniszterhez, hogy próbálják megoldani azt a rendkívül sok gondot, problémát, feszültséget okozó hiányt, amely a vagyonnevesítések után és az ezekből adódó bírósági tárgyalásokból kifolyólag keletkezett. Ma rendkívül sok olyan szövetkezet van, amely a levegőben lóg, hisz van jogerős bírósági határozat, ugyanakkor a vagyonnevesítés visszaalakítására, visszacsinálására nincs módszer. Éppen ezért, ha megengedik, bár nem tartozik teljesen a törvény szoros értelemben vett módosítási elképzelései közé, de ezzel kapcsolatban egy módosítási javaslatot fogok majd benyújtani és akkor majd ezzel kapcsolatban egy kicsit részletesebben is elmondom a véleményemet.
Tehát azzal szeretném befejezni a hozzászólásomat, hogy valamennyiünknek érdemes lenne elgondolkodnunk, van-e sok értelme annak, hogy egymással veszekszünk, vitatkozunk és az ügy nem megy előre, pedig érdekünk lenne, hogy valami történjen ebben az agrárágazatban, hogy el tudjunk mozdulni, hogy ami működőképes, azt hagyjuk működni, ami pedig nem működik, azt pedig tegyük működőképessé. Azt hiszem, hogy voltak ugyan gondok, problémák az elmúlt 40 év, 30 év során a szövetkezeti és egyáltalán a mezőgazdaság szervezése területén. Azt hiszem, azt is el kell mondani, hogy nemigen van mit mutogatnunk egymásra, hiszen az elmúlt négy évben sem csak angyalok ültek a törvényhozásban.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
