ECSŐDI LÁSZLÓ
ECSŐDI LÁSZLÓ
ECSŐDI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alig kezdődött el a szövetkezeti törvény módosításának vitája, a kormánypártok és az ellenzék között máris éles ellentét merül fel.
Pedig miről van szó? Ez a törvényjavaslat csak annyit változtat az előző törvényen, hogy ideológiai megközelítés helyett emberléptékűvé próbálja tenni a törvényt, és lehetőséget ad arra, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek végre zavartalanabbul működhessenek. Megszünteti azt a bizonytalanságot, ami a szövetkezetek fölött lebegett. A szövetkezeteket is besorolja azon társaságok közé, amelyek működhetnek.
Eddig is csak a mezőgazdasági szövetkezeteket sújtotta ez a törvény. Miért nem lehet a kft.-kből, illetve a részvénytársaságokból kivinni a vagyont? Azért, mert akkor megszűnik a működés lehetősége, nem tudnak működni. A világon sehol nincs érvényben olyan törvény, ahol piacgazdaság működik, hogy a működő vagyont lehet kivinni tárgyi eszközökben, hanem el lehet adni, ki lehet válni egy társaságból, hogy eladja azt a vagyont, ezért azt hiszem, a szövetkezetek is abban érdekeltek, hogy az üzletrészek versenyképesek legyenek.
Ez a tervezet egy kis lépést tesz abba az irányba, hogy a szövetkezeti tagokat a másodosztályú besorolásból kiemelje. Az elmúlt négy évben a kormány igyekezett a szövetkezeti tagságról megfeledkezni, illetőleg másodosztályú állampolgárrá besorolni. A mezőgazdaságot érintő törvényalkotásban ez tettenérhető. Itt gondolok a földek kiméréséről rendelkező törvényekre, és gondolok a vagyonnevesítésre, ahol minden öt évet ledolgozó ember üzletrészt kapott. Ezt miért nem tette meg az akkori törvényalkotó a többi szövetkezeti formával? Ez a törvényalkotás számomra egy kicsit az ötvenes évek törvényalkotását idézi, amikor a kulák volt a közellenség azért, mert értett a szakmájához, értett ahhoz, amit csinált, és volt valamije, amit el lehetett tőle venni. Az elmúlt négy évben ugyanilyen közellenségnek lett kikiáltva a mezőgazdasági szövetkezet, illetve az agrárértelmiség, mert értett ahhoz, amit csinált, és a szövetkezetekben volt vagyon, amit el lehetett vinni. Miért nem volt nagy igény a veszteséges vaskohászati üzemek iránt? Mert onnan nemigen lehetett mit elvinni.
Úgy gondolom, mind a két esetben elsősorban a mezőgazdaság látta a kárát, mert az elmúlt négy évben sem csak a nagyüzemek mentek tönkre, hanem ugyanúgy tönkrementek a magántermelők és a kistermelők is. Számos kistermelő hagyta abba - sajnos úgy tűnik, örökre - a különböző háztáji termelését, és csalódottsága miatt nem fog újra nekiállni annak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bogárdi úr félti a szövetkezetekben felhalmozott vagyont egy szűk kisebbségtől. Ki is ez a szűk kisebbség? A 600 ezer szövetkezeti tagra gondol, akik az elmúlt harminc év alatt, egy diktatúrában megtöbbszörözték a vagyont? Akkor egy demokráciában, egy piacgazdaságban úgy gondolom, ennél sokkal többre lesznek képesek, főleg, ha a politika hagyja őket dolgozni.
Kik a szövetkezeti tagok? Ők azok, akiket ugyanúgy meggyőztek a szövetkezetbe való belépésről, mint másokat. Csak ők nem mentek villamoskalauznak vagy ügyvédnek, hanem végigszenvedték a szövetkezetek minden gyermekbetegségét, s mire nyugdíjasok lettek, el akarják orozni a vagyont a kezeik közül. Ők ott maradtak a földjük mellett, és azt művelték, próbálták gondozni.
(12.00)
Másik nagy csoportja a szövetkezeti tagságnak azok a leszármazottak, akik nemcsak vagyonosztásnál tudták meg, hogy hol van a falu, hol van a mezőgazdaság, hanem ott képzelték el a jövőjüket, ott szerettek volna boldogulni.
Kik a kívülálló üzletrész-tulajdonosok? Akik örökség útján vagy vagyonnevesítés útján jutottak üzletrészhez, de nem akarnak vagy nem tudnak mezőgazdasági termelőként dolgozni. Az ő érdekük is, hogy ez a vagyon ne értékelődjön le, hanem működőképes legyen, és a szövetkezettől osztalékot kapjon utána.
A másik csoport, aki mezőgazdasággal akar foglalkozni és igényt tart az üzletrészére, az ő igényét is ki kell elégíteni, de nem úgy, hogy tárgyi eszközt vigyen ki a szövetkezettől, hanem az üzletrészét el tudja adni, tehát forgalomképes legyen az üzletrész. Van a külső üzletrész-tulajdonosoknak egy szűk csoportja, amely talán a leghangosabb, akiket a szövetkezeti tagság elküldött, leváltott vagy elzavart, mert nem értett ahhoz, amit csinált, vagy vagyonvédelmi szempontokból jobbnak látta, ha megválik tőlük. De még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy ha az üzletrészek forgalomképesek lesznek, ők is hozzá tudnak jutni az üzletrészükhöz. Ők a szövetkezeti tagságot nem életformának tekintették, csak saját vagyonuk gyarapodásának, ők bosszúállásból mindenre képesek a szövetkezetekkel szemben. Azt hiszem, a törvényalkotáskor nem őket kell támogatni, hanem azokat, akik abban érdekeltek, hogy a szövetkezetben felhalmozott vagyon működőképes legyen. Természetesen többször is hangsúlyozni szeretném, hogy ha forgalomképes az üzletrész, akkor hozzá tud jutni forintban, pénzben az üzletrészhez.
Többen féltik a mezőgazdaságot a törvénymódosítástól, mert az úgymond visszahozza a kolhoz típusú szövetkezeteket. Úgy gondolom, hogy aki ilyet állít, az vagy nem látott kolhozt, illetve nem látott Magyarországon működő mezőgazdasági szövetkezeteket. Igaz, ezek a szövetkezetek nem feleltek meg a nyugat-európai elvárásoknak, annál azért szűkebb keretek között működtek, de mégis azt hiszem, hogy a szövetkezeti elveknek nagymértékben megfeleltek.
Másik ilyen nagy félelmük, és itt Berregi képviselőtársam is utalt rá, hogy a szövetkezetek nem fizetnek osztalékot a kívülálló üzletrész-tulajdonosoknak. Elárulok egy titkot, Berregi képviselőtársam: a saját megyémben is van olyan szövetkezet, amely rendszeresen fizetett a kívülállóknak is osztalékot az üzletrésze után, sajnos nem tudott túl nagyot, de a szövetkezet tagjainak sem tudott túl nagy üzletrészt fizetni. Felajánlom képviselőtársaimnak, hogy ezért megmutatom önöknek ezt a szövetkezetet, ha érdekli önöket. De tudok olyan települést is mutatni, ahol a jelenlegi hatályos törvény alapján szétváltak szövetkezetek, kiváltak többszörösen, és ott egy család nagyon jól járt, ugyanakkor a tagság jelentős része rosszul járt, elvesztette a vagyonát, és a földalapok korábbi kijelölése miatt saját földjéhez sem tud hozzájutni a tagság. Itt tényleg kialakult egy igazi zöldbáró.
A vitában felvetődött a szövetkezetek versenyképtelensége, illetve rossz hatékonysága. Azt hiszem, ez nem felel meg igazán a valóságnak. Mert ha érdekli képviselőtársaimat, bárkinek tudok adni olyan szakértői anyagot, amelyet még az akkori Nyugat-Németországból Magyar-országra látogatott szakértő csoport készített. Egy felmérést végzett a magyar mezőgazdasági szövetkezetek, illetve a nyugat-német mezőgazdaság összehasonlításáról, és világossá vált, hogy nem vallott szégyent a magyar mezőgazdaság. Sajnos a nem kellő hatékonyságának egyik oka volt, hogy a munkabérek alacsonyak voltak, de ugyanakkor versenyképes tudott maradni, azzal együtt, hogy Magyarországon az ipari termékeket, amit a szövetkezetek felhasználtak, többszörösen értékelték nyugat-német összehasonlításban, és ezáltal ezt az összehasonlítást mégis megfelelő eredménnyel lehetett zárni. Azt hiszem, hogy e szakértő csoport következtetései a német agrárpolitika változásában visszaköszönnek, és visszaköszönnek abban, hogy a volt NDK mezőgazdaságát átszervezték.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi kormány, úgy gondolom, nem tehet mást, mint hogy változtat a mezőgazdaságot érintő törvényeken, változtat az elmúlt négy év agrárpolitikáján, mert ezt ígérte a választási kampánya során. Köteles változtatni ezen a politikán, mert az emberek szavaztak erről a politikáról akkor, amikor a szövetkezeti tagok 90 százaléka úgy döntött, hogy inkább szövetkezeti tag marad. És azt hiszem, az emberek szavaztak erről az agrárpolitikáról '94 májusában az országgyűlési választásokon. Ezek alapján azt hiszem, a kormány nem teheti meg azt, hogy nem veszi figyelembe a választói akaratot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
