TOKÁR ISTVÁN
TOKÁR ISTVÁN
TOKÁR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezeti törvény módosítása kapcsán eddig a mezőgazdaság problémája került előtérbe. Én egy olyan területről jöttem, amely ugyan a szövetkezeti mozgalomhoz tartozik, de nem mezőgazdasági jellegű. Ipari szövetkezetben dolgozom több mint húsz éve. Úgy gondolom, amikor a szövetkezeti törvényről beszélünk, akkor ezt a törvényt nem lehet leszűkíteni csak a mezőgazdaságra. Több ágazatot érintő és több ágazatban is komoly problémát jelentő volt az a törvénymódosítás, illetve törvényalkotás, amely az elmúlt négy évben megszületett.
Mielőtt rátérnék a szövetkezeti ipar problémájára: nem kértem szót kétpercesre Tóth Tihamér képviselőtársam hozzászólása kapcsán, azonban szeretnék pár mondatban reagálni. Nagyon sajátosan vezette elő mondanivalóját. Nevezetesen, hogy a jelenlegi kormánykoalíció, a '92-ben kisebbségben lévő párt, most politikai revansot kíván venni a '92. évi törvényalkotásért, és az összes módosító javaslata politikai jellegű. Ezzel szemben 1992-ben pusztán gazdasági megfontolások vezették az akkori kormányt a törvény alkotásában, és az akkori törvényalkotás mellőzött mindenfajta politikai megfontolást.
Egy kicsit elárulta magát Tóth Tihamér, amikor hozzátette, hogy a zsilipelő törvénynek szánt '92. évi II. törvényre, az átmeneti törvényre nem volt fogadóképes a társadalom, ezért ez elhúzódott, és nem éppen a kívánt mértékű volt ennek a hatása. Ha ez a dolog így áll, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni és egy kis önkritikát gyakorolni, hogy vajon kellőképpen ismerték-e a társadalom igényét, és kellőképpen a társadalom igénye szerint történt-e ez az átalakítási törvény, és valóban gazdasági szempontok vezérelték-e az akkori törvényalkotókat, esetleg nem csúszott-e be politikai szándék, valami felsőbbrendű megfontolás, hogy mi majd nálatok is jobban tudjuk, és tessék, itt van a kiváló recept, ezt hajtsátok végre.
Itt szeretném elmondani, és Lakinger Béla Zsebcirkáló című könyvéből szeretném idézni, ami az ötvenes évek prófétaképző iskolájára volt felírva nagy betűkkel: "A földhözragadt szakismeretek gátolják a magasabb szempontok megértését". Úgy látszik, a társadalom ezekhez a magasabb szempontokhoz nem túlságosan volt felkészülve '92-ben. Ennyit talán az ő mondanivalójához, és talán rávilágítva, hogy nem minden politikai szándék nélküli volt az a '92. évi szövetkezeti törvényalkotás, de ezen belül is az átmeneti törvény, amely akkor megszületett.
A fő célpont nyilván a mezőgazdaság volt, azonban ez a tekegolyó jelentősen érintette a mellette lévő bábukat is: az ipari szövetkezeteket, a takarékszövetkezeteket, a lakásépítő szövetkezeteket. Én csak az ipari szövetkezetekről kívánok két-három mondatot szólni. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején az ipari termelés hét százalékát adták az ipari szövetkezetek. Több mint kétszázezer ember dolgozott ezer ipari szövetkezetben. Jelentős volt az az exporttevékenység, amely mind keletre, mind nyugatra ebből az ágazatból vagy alágazatból kiáramlott.
Az átmeneti törvény - nyugodtan mondhatom - csapás volt a szövetkezeti iparra, mert a megcélozni kívánt célokat messze nem érte el. A kiválásokkal megbontott technológiai sorrendeket, emberek között támasztott olyan feszültségeket, amelyek egyáltalán nem voltak kívánatosak. Nyugodtan mondhatom, hogy ma a szövetkezeti ipar messze alulteljesít a '90. évihez képest.
(11.20)
Elismerem, hogy a szövetkezeti vezetők egy része próbálta azt a gazdasági stabilitást, azt a technológiai hátteret, azt a technikát védeni és különböző társaságokban megteremteni a folyamatos termelést, azonban ez az állapot nem tartható, és mindenképpen szükséges a szövetkezeti törvény végleges rendezése.
Én azt kezdeményezem - egyetértve az itt már elhangzottakkal -, hogy az elkövetkezendő jövőben szülessen egy új szövetkezeti törvény, amely azonban a különböző ágazatokra való tekintettel a szövetkezeti elveket csak rendkívül szűken határozza meg, az ágazati sajátosságokat pedig rendkívül pontosan szabályozza. Ezzel ismerje el az egységes szövetkezeti elveket, de adjon lehetőséget az ágazati sajátosságok kidomborodására.
A másik dolog, amit szeretnék: a szövetkezeti törvény megszületésével legyen lehetőség a szövetkezetekből a társaságokba való átmenet megkönnyítésére. Nevezetesen szűnjön meg az a törvényi előírás, amely szerint a társaságba belépni nem kívánó taggal az adott gazdasági év végén el kell számolni, mert ezzel tulajdonképpen a szövetkezet és a társaság közötti átjárhatóságot lehetetlenné tesszük. Mert melyik szövetkezetnek van annyi tőkéje és annyi forgóalapja - bármilyen kis létszámúak azok, akik nem kívánnak belépni, és ez a külső üzletrész-tulajdonosokra is vonatkozik -, hogy képes legyen ezt kifizetni, vagy képes legyen ennek a kifizetésére felvett hitelek kamatait vagy magát a hiteleket finanszírozni.
Ezzel kapcsolatban módosító javaslatot adtunk be már most, egy átmenet megkönnyítésére, de a jövőben ezt az átjárhatóságot - úgy gondolom - egy pontos szabályozással, törvényadta keretek között biztosítani kell.
Befejezésül szeretném kérni az Igazságügyi Minisztériumot, nézze meg és vizsgálja meg a cégbíróságoknál a bejegyzésre váró szövetkezetek helyzetét. És mindazoknál, akiknél formai hibák miatt ezek a bejegyzések késnek, hasson oda, hogy ezek meggyorsuljanak, mert ezzel a szövetkezeti gazdálkodást tudnánk megmenteni, segíteni, mert ez a késedelem jelenleg elsősorban a hitelek felvételét és a gazdálkodást nehezíti.
Én ezekkel a megjegyzésekkel a szövetkezeti törvénymódosítást támogatom, és azt szeretném, hogyha az elkövetkező időben nem a törvény körüli vita volna politikai csatározások helye, hanem ez pusztán gazdasági érdekek alapján történne és dőlne el a parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps a koalíció padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
