TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az első alkalom, hogy az expó kérdéséről itt a Házban vitatkozunk, és nem is az első alkalom, hogy az expóval kapcsolatos kormányelőterjesztésről - nevezetesen arról, hogy a korábban elfogadott törvénnyel ellentétesen ne rendezzen Magyarország világkiállítást 1996-ban - itt vitát kezdünk.
Úgy gondolom, egyet kell velem érteniük, hogy ez a vita, amit itt folytatunk, zavart keltő vita.
Miről is van szó? A kormány - mint ahogy megígérte - az expó kérdését megvizsgálja, és előterjesztést készít a parlament részére arról, hogy mit tart helyesnek ebben a kérdésben, hogyan kíván dönteni. A kormány ezt az elemzést elvégezte, és előterjesztést tett az Országgyűlés számára. S jelenleg várja az Országgyűlés döntését, nevezetesen azt, hogy támogatja vagy nem támogatja azt a javaslatot, hogy indokolatlannak tartja az expó megrendezését, zavart keltőnek tekinti az expójelenséget és az expóval kapcsolatos vitát. És azt a nagyon kellemetlen feladatot kell magára vállalnia, hogy az előbbi parlamenti időszakban meghozott törvényt módosítani, méghozzá alapvetően módosítani kénytelen.
Mi alapozta meg ezt a döntést, kedves képviselőtársaim? Itt elhangzott az az érv, hogy egyszerűen egy pénzügyi kérdésről van szó, és a kormány 40-45 milliárd forintot a következő két év költségvetéseiben meg akar takarítani. És ez a kényszer hozza létre a döntést.
Igaz, hogy az ország - és a költségvetés különösen - mély válságban van, a költségvetési deficit, nevezetesen az, hogy a kiadások nagyságrendileg meghaladják a bevételeket, egy ország fejlődése szempontjából igazi akadályozó tényező, igazi veszély, krízisjelenség, különösen akkor, ha az ilyen nagymértékű. De mivel ez a deficit a következő két évben több száz milliárd nagyságrendű, nyilvánvaló dolog, hogy a 45 milliárdos megtakarítás önmagában véve nem változtat a helyzeten alapvetően.
Tehát egyedül pénzügyi érdekekkel magyarázni az expóval kapcsolatos döntésjavaslatot, nem lenne egyértelműen indokolt. Akkor is, ha tudjuk, hogy 45 milliárdot megtakarítani nem egyszerű feladat, és napokon belül tárgyalni fogja a tisztelt Ház a '95. évi költségvetést, jelenleg tárgyalja a pótköltségvetést és tapasztalatot szerzett már és fog szerezni arról, hogy 45 milliárdos megtakarítást - mondjuk évi átlagban 20 milliárd forintos megtakarítást - elérni nagyon fájdalmas, nem egyszerű feladat, és nagyon sok kín és kínlódás a következmény.
Mi az, ami a 20 milliárdos évi, tehát 45 milliárdos megtakarítás mellett is hasonló erővel az expó megrendezése ellen szól?
Az, hogy az expó előkészítettségének állapota és előkészíthetőségének állapota azokat a véleményeket, amelyek az expóval kapcsolatosan az elmúlt, gyakorlatilag tíz évben megfogalmazódtak, nem igazolja.
(10.30)
Ha ismerik azokat az érveket, amelyek alapján az osztrákok 1991-ben elutasították azt, hogy velünk közös expót rendezzenek, akkor tudják, hogy ezek elsősorban városi, közlekedési, környezetvédelmi érvek, és nyugodtan állíthatom, hogy ha az idegenforgalmáról híres Bécs egy világkiállítás megrendezését a saját nyugalma szempontjából veszélyesnek tartja, akkor Magyarországon egy olyan rendezvény létrehozása, amely egy-két hónap leforgása alatt megduplázza a normális idegenforgalmat, még sokkal nagyobb veszélyeket, sokkal nagyobb kockázatot, sokkal nagyobb zavart jelentene.
Úgy gondolom, egyértelmű, hogy lényegileg ennek a két érvnek az együttes értelmezése indokolttá teszi a kormány álláspontját. Ugyanakkor a kormány - az itt elhangzottakkal ellentétesen - nem arról döntött, hogy az expóval együtt javasolt infrastrukturális fejlesztéseket - Budapest és sok vonatkozásban a vidék tervezett fejlesztését - nem kívánná megvalósítani. A döntés arról szól, hogy a tervezett infrastrukturális beruházásokat a magyar kormánynak a jövőben is vállalnia kell; meg kell építeni a Duna-hidat, folytatni kell a Nagykörút, a villamos hálózat fejlesztését, amelyek Budapest nyugalmához és az ország gazdasági fejlődéséhez nagy segítséget jelentenek.
Az igazi állítás ezen túl még az is, hogy az 1995-ről 1996-ra elhalasztott világkiállítási javaslat vagy törvény összekötötte a millecentenáriumi ünnepségeket az expó rendezvényével, és a kormány határozottan állást foglalt abban is, hogy az idegenforgalom fejlődése és a történelmi megemlékezés szempontjából oly fontos millecentenáriumi ünnepségek megrendezését nem kívánja gyöngíteni, hanem éppen jelentős erőfeszítéseket kíván tenni annak érdekében, hogy ezek a vonzó és nemzeti tudatunk szempontjából is fontos rendezvények valóban sikeresen megvalósuljanak.
A kérdés, amiről még beszélni szeretnék, az a számháború, amely a világkiállítással kapcsolatosan itt az Országgyűlés előtt folyik.
A kormány előterjesztése ugyanazokra az adatokra támaszkodik, mint amik alapján a világkiállítás támogatói itt fellépnek. A Világkiállítási Iroda, az expóiroda adminisztrációja lényegében ugyanazokat a számokat adta meg a kormánynak, mint az ellenzéknek, mint az expó régi vezetőinek. A különbség a tálalásban van, és a tálalásban lévő különbség egy nagyon egyszerű okkal magyarázható. Nevezetesen avval, hogy az expó finanszírozásának az ügye már 1990 óta állandóan vitatott.
Az elfogadott törvény egy furcsa törvény, amely kimondta, hogy milyen állami költségvetési hozzájárulást vehet igénybe az expó rendezése, de nem zárta ki, hogy az államháztartásból más forrásokat is igénybe vegyenek. Ezeket a más forrásokat pedig egyéb infrastrukturális rendezvényekkel, befektetésekkel kapcsolta össze. Ezeket az egyéb forrásokat kötvénykibocsátásokkal is kapcsolta; ezeket az egyéb forrásokat úgy is megteremtette, hogy adóelengedéseket tett lehetővé az expó számára.
Az ellenzék által számolt adatok a szűken vett expó költségeiről szólnak, a kormányelőterjesztés pedig mindazokat az akciókat együttesen vette figyelembe, amelyek az expó megrendezésével kapcsolatosak. A különbség, a 45 milliárd forintos nagyságrendű összeg azonban a két számításban lényegét tekintve azonos, úgyhogy arra hivatkozni, ha így számolom, ennyi az összköltség, ha úgy számolom, annyi az összköltség, ez félrevezető, értelmetlen, csak azt szolgálja, hogy zavar keletkezzen, nem pedig azt, hogy a dolog lényegét megértsék a vitatkozó felek, és hogy ennek alapján a kompromisszum, a megértés egyetértése legalább megszülessen.
Meg kell mondani, hogy a kormány előterjesztése ebből a szempontból még nagyvonalú is, mert elfogadja a szponzori támogatások expóiroda által jelzett összegét, holott ezekre vonatkozólag csak nagyon szerény mértékben áll rendelkezésre szerződés. Semmi biztosíték nincs arra, hogy ezek ténylegesen befolynának. Csak 20 százaléknál alacsonyabb összegre van szerződési biztosíték, és meg kell mondani, hogy ezek a szponzorinak nevezett támogatások koncessziós eladásként is értelmezhetők, mert például arról szólnak, hogy a Coca Cola cég - nem támogatja az expót, hanem - megkapta azt a jogot, hogy üdítőitalként csak az ő termékeit fogják értékesíteni az expó területén.
Ugyancsak felmerült még egy nagyon fontos kérdés az expóval kapcsolatosan, az, hogy telekeladásból, tehát állami tulajdon értékesítéséből származó bevételeket vállalkozói haszonként, vállalkozói nyereségként, vállalkozói bevételként kezel az érvelés, holott nyilvánvaló dolog, hogy ez egy költségvetési bevétel, aminek a költségvetésben kell megjelennie expórendezési kiadásként - ha ott szerepeltetjük. Sajnos azonban ezek a tervezett bevételek nem jöttek be, és nem látszanak értékesíthetőnek ezek a telkek azok mellett a feltételek mellett, ahogy az expóiroda ezeket értékesíteni akarta, és ez önmagában véve 10 milliárdos nagyságrendű bevételkiesést jelent. De nem is ez az igazi baj. Amikor az expóiroda vállalkozói expót hirdetett, akkor azt mondta, hogy itt 60-70-80 milliárdos értékben befektetésekre fog sor kerülni, és ezek a befektetések fogják azt a bizonyos felhajtóerőt létrehozni. Ma nehéz megmondani, hogy az erőfeszítések voltak gyöngék, vagy a piac változott meg, vagy az előrejelzés volt pontatlan, de az egyértelműen mondható, hogy ezen telekértékesítéssel kapcsolatosan ilyen befektetői tevékenység nem alakul ki az országban.
(10.40)
A többi kérdésről, ami konkrétan a számokat illeti, nem akarok most említést tenni, mert nem akarom húzni az időt, de a vitának egy vonatkozására föl szeretném hívni figyelmüket: ez a történelem. Volt-e Magyarországon sikeres kiállítás? Igen, volt Magyarországon sikeres kiállítás, amely gazdasági fejlődésünk szempontjából meghatározó erejű volt. Ez a millenniumi kiállítás volt 1896-ban.
Mikor, milyen feltételekkel rendeztek meg egy sikeres kiállítást Budapesten, ami az egész ország fejlődését elősegítette? Akkor, amikor a kiegyezés utáni, a hetvenes évek második felétől fölgyorsuló gazdasági növekedés tizenöt-húszéves periódusának eredményeiről számolhatott be a magyar társadalom. És akkor a vállalkozók megjelentek, kihasználva azt a hallatlanul nagy infrastrukturális növekedést, amelyet Budapest fölmutatott. Ezekben az években épült meg a Körút, az Andrássy út; ezekben az években épült meg, nem a jubileumi kiállításra készülődve, hanem az akkori gazdasági növekedés hatására, a földalatti, amely az első föld alatti villamos volt az európai térségben. Ezek a sikerek, ez a hallatlanul nagy és gyors ütemű gazdasági növekedés lehetővé tette azt, hogy az egész magyar ipar, az egész magyar kereskedelem megnyilvánulhasson és kihasználhassa ennek az erejét. Fölvetődött egy világkiállítás ügye is a magyar történelemben 1911-ben. Ebben az időben a parlament is foglalkozott a világkiállítás ügyével. A kamara és az illetékes szervek közötti vitában úgy döntöttek, hogy még ilyen sikeres időszakban is költséges a világkiállítás megrendezése, és azokat a kiállítási elemeket, amelyeket akkor nagystílűen meg akartak valósítani, túl költségesnek ítélték.
Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy igen, lehet világkiállítást rendezni, egy világkiállítás elősegítheti az ország növekedését; de világkiállítás még sehol nem teremtett alapokat gazdasági növekedéshez, hanem egy sikeres gazdasági növekedés gyümölcseinek a világnak való megmutatását segítette elő, és ez hasznos lehet.
Nagyon remélem, hogy Magyarországon szembe tudunk majd nézni azokkal a gazdasági nehézségekkel, amelyekkel az elmúlt évtizedekben nem tudtunk megbirkózni, és eljön az az időszak, amikor érdemes lesz világkiállítást rendezni. A pillanatnyi gazdasági helyzet, amikor filléres megtakarítások is lényeges javulást eredményeznek, nem ilyen időszakot jelez. Ennek alapján azt javaslom az igen tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy fejezzük be ezt a vitát. Az érvek elhangzottak pro és kontra, döntsünk az expó kérdésében, öntsünk tiszta vizet a pohárba; valósítsuk meg azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyekre az országnak szüksége van; valósítsuk meg azokat az akciókat, amelyek elősegítik a gazdasági növekedést - és ne, számháborút folytatva, vezessük félre magunkat és másokat azzal, hogy egy viszonylag kis jelentőségű akcióval a sült galamb a szánkba fog röpülni. Nem lehet expóval, nem lehet ígéretekkel gazdasági konjunktúrát teremteni. Gazdasági konjunktúrát propagálni lehet egy világkiállítás segítségével. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
