DR. KÁVÁSSY SÁNDOR

Full text search

DR. KÁVÁSSY SÁNDOR
DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! A részletekre térve se mondhatok mást, mint amit az általános vitában mondtam, azt tudniillik, hogy rosszul szolgálja törvényjavaslatunk az ügyet, amikor a műtárgyak iránt érdeklődő vásárlót szerzői díj, illetve járadék címén további 6 százalék levonásával kívánja sújtani. Hogy mindez világos legyen, engedjék meg, hogy röviden, mintegy utalásszerűen térhessek ki a hazai műkereskedelem leghétköznapibb jelenségeire, illetve az ott érvényesülő tendenciákra.
Ha valaki ismert vagy ismeretlen művész műkereskedőnél értékesíti alkotását, azon nyomban 25 százalék áfát köteles befizetni. Ezért rendszerint ma már az alapár kialakítása is úgy történik, hogy lehetőség szerint ne érintse túlságosan érzékenyen az áfa kifizetése az alkotót. Ezután jön a műkereskedő. Valamiből fenn kell tartania az üzletét, galériáját - fűteni, világítani stb. -, fizetni az alkalmazottakat, befizetni a 40 százalék nyereségadót és biztosítani saját hasznát, ami a legszerényebb számítások szerint is 30 százalék körül alakul, de ezt is terheli a 25 százalék áfa. Így úgyszólván pillanatok alatt emelkedik kétszeresére-háromszorosára, sőt többszörösére a műtárgy ára. És mindezt a vásárlónak, illetve a gyűjtőnek kell leszurkolnia. Mindezek tetejébe jön a törvénytervezet által bevezetni kívánt 5 százalék szerzői díj, illetve járadék, továbbá az 1 százalék kulturális járulék, amit a köznapi beszédben általában csak giccsadónak szoktak nevezni.
Mindezzel szemben, ha ezért vagy azért a gyűjtő kénytelen megválni műtárgyától vagy műtárgyaitól, csupán 100 ezer forintig élvez adómentességet, ezt meghaladó bevételét egyéb jövedelmeihez számítják, és ugyancsak keményen adóztatják. Tiborc panasza örömóda ahhoz képest, amit a mai műgyűjtő adhatna elő.
Mindezek után bárki tárgyilagos szemlélő előtt világos lehet, hogy a legkevésbé sem tisztességes a szóban lévő 6 százalékot a vásárló nyakába sózni. És ha már annyira szívén viseli a kormány a művészek sorsát, miért nem adja abból a támogatást, amit a fentiek szerint különböző címeken elvont: az alkotók 25 százalékos áfájából, a műkereskedők adójából stb. Ez volna ugyanis az egyedül tisztességes, nem pedig az állampolgárok pénztárcájának terhére gavallérnak lenni. Eléggé el nem ítélhető orcátlanság! Micsoda képtelenül antidemokratikus, antihumánus álláspont és elvadult etatizmus málhás szamárnak nézni az állampolgárt, akinek csak egy kötelessége lehet, hogy szó nélkül, némán szolgálja az államot és fizessen, mint a köles.
Itt szeretném leszögezni, hogy az adóztatásnak ezúttal és ebben az esetben is megvannak a maga ésszerű határai.
(17.30)
"A határ a csillagos ég" jelszó ezúttal sem vezethet eredményre, csak negatív folyamatokat indukálhat, feketepiacot és a túladóztatás kijátszását. A kevesebb ezúttal is több, a "Kleine Fische gute Fische" elv alkalmazása esetünkben is többet eredményez.
Hallomásból értesültem, hogy a művelt Nyugaton mindent megtesznek a valódi értékeket előnyben részesítő műgyűjtés védelmére. Angliában, Franciaországban, Olaszországban az adójából írhatja le a vásárlásait a valódi értékeket vásárló műgyűjtő. Miért nem követjük ebben is Európát? Miért futunk bizonytalan és vitatható jogelvek átvétele után?
Mert nézzük csak meg közelebbről is az úgynevezett követő jogot. Egész logikája félcsipőjű, biceg, részigazságokra épül. Ha ugyanis a szerzői díjigény fő forrásának nem a végzett munkát, a létrehozott műalkotást, hanem a kereskedelmi értéknövekedést tekintjük, akkor járulékot is csak az után a mű után indokolt fizetni, amelynél valóban bekövetkezett az értéknövekedés, mindez pedig korántsem minden műalkotás utóéletében valósul meg. És micsoda dolog azzal érvelni valamely jogintézmény helyességét és életrevalóságát illetően, hogy az adott megoldási forma milyen elterjedtségnek örvend a nagyvilágban. Az adókkal, járulékokkal agyongyötört magyar állampolgár csak a saját létfeltételeihez igazított törvényhozást tekintheti elfogadhatónak, megfelelőnek. És micsoda okoskodás a múzeumokat és a muzeális gyűjteményeket kivenni a díj- és járadékfizetés alól. Mindezt egy olyan országban, ahol naponta hangzik el a parlamentben és azon kívül, hogy itt polgári viszonyok kialakítása folyik, hogy itt jogállam van, amelyben az állampolgárok szabad és megbecsült emberek, akiket semmi hátrányos megkülönböztetéssel nem sújthat az általuk fenntartott állam.
A mi elveinkkel nem egyeztethető ez az eljárás. Mi, mint a nevünk is mutatja, a polgár oldalán állunk. Mindamellett csak zárójelben jegyezném meg, ne higgyék, hogy a műgyűjtők mindegyikét felveti a pénz.
Mindennek non plus ultrája végül, hogy a szerzői díjat és a járulékot az 1992-ben létrehívott Magyar Alkotóművészi Alapítvány kapja. Ez az intézmény tudomásom szerint egymilliárd feletti összeget kapott az induláskor. Miért nem sáfárkodik megfelelően a kapott pénzzel? Úgy tudom, az alapítványt kuratórium működteti, de hol a társadalmi ellenőrzés, a parlamenti pártok felügyelete? Tudomásom szerint ennek a szervezetnek korántsem minden ipar- és képzőművész tagja, szép számmal tagjai viszont írók és zenészek is. Mi indokolja hát, hogy tőkéjének feltöltését csupán a műgyűjtők pénzeiből végezzék.
Száz szónak is egy a vége: meggyőződésünk, hogy a művészet támogatása elsősorban a művészeti piac stabilitásától, fejlesztésétől várható. Ez pedig csak akkor érhető el, ha az állam lemond a művészet előbbiekben jelzett lelketlen adóztatásáról.
Jelen viszonyaink szerint világelsők vagyunk az adóztatás és a járulékok fizetése tekintetében. Ezzel szemben teljesen ismeretlen a műkereskedelem támogatása, holott a világon mindenütt elfogadott helye és szerepe van a műkereskedelemnek az adott ország kultúrájának megismertetése, elfogadtatása és a kortárs művészet támogatása terén.
Az elmondottak után is csak azt tudom megismételni, amit az általános vita alkalmával is elmondtam: vonják vissza e szerencsétlen tervezetet, dolgozzák át és nyújtsanak be újat, mely minden érdekelt fél számára elfogadható, és amelyre nyugodt lélekkel mondhatjuk ki a határozott igent. Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me