DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt hetilapja, a Független Magyar Újság egy cikket közölt, amelynek az a címe, hogy "100 nap - 1000 tévedés". Azt hiszem, ez túlzás. Nem ezer tévedésről van szó. Ez alatt a száz nap alatt legfeljebb 999-ről. De ezeknek a tévedéseknek a sorában egy rendkívül szép és kiemelkedő példány ez a most elénk került törvényjavaslat.
Tévedés már ennek a törvényjavaslatnak a címe is. Úgy szól tudniillik, hogy a társadalombiztosítási alapok kintlevőségeinek egyszeri rendezéséről szóló törvényjavaslat. Nem alapokról van szó! A törvényjavaslat szövegéből utána kiderül, hogy kizárólag egy alapról van szó. Tehát a többes szám használata kissé túlzás, amikor kizárólag az egészségbiztosítási pénztárral, tehát egyetlenegy alappal szemben fennálló tartozásokról van szó.
Ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, mire a jogalkotó a törvényjavaslat végére ért, elfelejtette, miről is szól. Minthogy azonban a törvény egyetlen szakaszból áll és mindössze 17 sornyi, ez a feltételezés, hogy elfelejtette, azt hiszem, nem engedhető meg. Ez megint ugyanolyan selejt törvényjavaslat, mint amit sorozatosan kap a Ház most már három hónapja.
Egy kicsit úgy érzem, mintha az elvarázsolt kastélyban lennék, az angolparkban, ahol torzító tükörbe néz az ember és egészen torz dolgokat lát. Kérem szépen, gondolják végig: rendkívül tisztelem a pénzügyminiszter urat és Csehák Judit képviselőtársamat is, mind a ketten megmondták, hogy ez a törvényjavaslat úgy rossz, ahogy van. De akkor kérdem önöktől, miért terjesztettek a Ház elé egy olyan törvényjavaslatot, amely úgy rossz, ahogy van?! Teljesen érthetetlen!
A törvényjavaslat indokolása szerint a kintlevőségek elérik a 180 milliárd forintot. Itt hallottuk, hogy ez valószínűleg több; lehet 185-190, már 195 is elhangzott. Ugyanakkor a törvényjavaslat a következőket is megállapítja: "Ahhoz, hogy a jövőben a kintlevőségek felhalmozása elkerülhető legyen, szigorító intézkedéseket, szankciókat tartunk szükségesnek. Ilyen intézkedésekre kerülhet sor a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és a csődtörvény módosítása során, amelyeknek benyújtására még ez évben sor kerül."
Teljesen világos a jogalkotó álláspontja: ahhoz, hogy gyökeres megoldásra kerüljön sor, más törvényre van szükség. Ez a törvényjavaslat semmit nem old meg. Akkor miért nyújtják be ezt a törvényjavaslatot? Nagy a gyanúm, hogy a kormány cselekvéskényszerben van. A választások idején annyira ígérte, hogy a szakértelem mind ide összpontosul, és amikor cselekvésekre kerül sor - és nem is világrengető cselekvésekre -, egyáltalán jogszabályalkotást kell kezdeményezni, akkor kiderül, hogy a képességek messze alul maradnak a meghirdetett tudáshoz viszonyítva.
Nagyon gyakran elhangzott már ebben a Házban, hogy számszerűsíteni kell az egyes jogszabályok pénzügyi hatásait. Nagyon figyelmesen hallgattam a pénzügyminiszter úr expozéját, s a pénzügyminiszter úr sokkal becsületesebb annál, semhogy megkísérelte volna számszerűsíteni, hogy mik a várható pénzügyi eredményei ennek a törvényjavaslatnak. Nagyon lelkiismeretesen járt el és nagyon jól tette ezt, mert megítélésem szerint ennek a törvényjavaslatnak a hozama, a valóságos pénzügyi eredménye olyan csekély, hogy arról talán nem is lenne érdemes beszélni. S akkor pedig felmerül a kérdés: mi szükség van erre a látszatintézkedésre, erre a látszat-törvényjavaslatra?
Hozzá kell tennem, miközben követeljük a számszerűsítést mindenféle gazdasági akciónál - ez ugyanis egy jellegzetes gazdasági akció, éspedig nem is akármilyen, mert bizonyos állami pénzeket áldozunk fel valamiféle igen kétséges hozam érdekében -, ebből teljesen hiányoznak a számszerűsítések. Kíváncsi vagyok, a kormány hogyan fogja majd megkövetelni az ellenzéktől a gazdasági hatások feltárását, ha önmaga ezt elmulasztja, holott neki erre mindenféle apparátusa megvan. Nem beszélve arról a mérhetetlen szürkeállományról, amely a kormány egyik pártjában koncentrálódik.
Még egy kérdésről kell szólni. Maga a szöveges része, a részletezése a törvénynek egy külön világ. A tartozáselengedést elkezdi évenként számszerűsíteni. Ez év december 15-éig 36 százalék, február végéig 24 százalék, április végéig 30 százalék, 1995. június 30-ig pedig lemegy már 6 százalékra. Kérem, mindenki gondolkodjék el, egy olyan országban, ahol az infláció 20 százalék fölötti, ahol a bankkamat, a tartós bankbetét kamatja 20 százalék körüli, ott mekkora gazdasági vonz-ereje lehet egy csaknem egy év múlva esedékes 6 százalékos adósságelengedésnek. Ez megint egy nonszensz, egy közgazdasági nonszensz, hogy a mi inflációs körülményeink, a mi kamatkövetelményeink mellett, egy egy év múlva esedékes adókötelezettség teljesítése esetén 6 százalékos engedményt ígér ez a törvényjavaslat!
Miután a miniszter úr is, sőt a kormánypárt vezérszónoka, legalábbis első szónoka is mindenféle távolabbi jogszabályban látják a valódi kibontakozást, azt hiszem, a legbecsületesebb az lenne, ha a kormány ezt a teljességgel értelmetlen jogszabálytervezetet visszavonná, mert mégiscsak igen szomorú bizonyítvány lenne a szakszerűségükről, a működőképességükről, ha egy egyszakaszos törvényhez húsz-harminc, őáltaluk is elfogadott módosító indítványnak kellene összeállnia ahhoz, hogy ez elfogadható, számukra is elfogadható jogszabály legyen.
Kérem, nem szégyen veszteni egy csatában. Mi most egy választást vesztettünk el félig-meddig, s nem szégyelljük ezt. Egy törvényjavaslatnak az elvesztését ne szégyelljék! Jobb belátni a tévedésünket, mint ragaszkodni ahhoz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
