SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végre valahára - mondhatja a figyelmetlen szemlélő, amikor meghallja a hírt: a kormány törvényjavaslatot terjesztett be a társadalombiztosítás kintlévőségeinek rendezése érdekében. Hiszen a kinnlévőség mértéke már a csillagászati nagyságot érte el, 180-190 milliárd forint. Mennyi mindent lehetne tenni ebből a pénzből? Például egy-két évig ingyen adhatnánk az összes támogatott gyógyszert. Kiigazíthatnánk belőle az értékvesztett nyugdíjakat. Rendezhetnénk az egészségügy áldatlan bérviszonyait. Ha befolyna - de nem folyik. Ha megvizsgáljuk, mire számíthatunk, rögtön elmúlik a képzeletünk szárnyalása.
Mire számít a beterjesztő? Körülbelül 5 milliárd forint bevételre 30 milliárd forint elengedése fejében. Így már persze nem tűnik olyan jó üzletnek. De azért legyünk méltányosak: 5 milliárd forint befizetés még mindig több, mint 35 milliárdnyi be nem hajtható követelés.
De vajon mit fizetünk ezért az 5 milliárd forintért? Hát először is képzeljük el magunkat azoknak a helyébe, akik rendszeresen és hiánytalanul fizetik a járulékot. Egyszer csak arról értesülnek, hogy ha a tb számlája helyett kötvényekbe fektették volna a pénzüket, akkor most nemcsak hogy kamatmentes hitelhez jutottak volna, hanem még a tőketartozásuk 36 százalékát is elengedték volna. Persze csak most az egyszer - ígéri a törvény indoklása, ami, mint tudjuk, senkit sem kötelez semmire.
Vajon javítja-e a járulékfizetési fegyelmet ez a lépés, vagy azt az érzést erősítjük hosszú időre, hogy a közterhek törvény szerinti fizetése csak ráfizetést okoz a vállalkozónak? És vajon hogyan értelmezzük a büntető törvénykönyv 310. §-át, amikor az adós a moratórium hatására egyszer csak fizetőképessé válik? Csak nem az adósságelengedés lendítette fel drámai gyorsasággal az üzletmenetét?
Természetesen lenne egy ehhez hasonló akciónak indokoltsága is. Az adósok egy része ugyanis véletlenül került ebbe a helyzetbe. A társadalombiztosítás nyilvántartási rendszere nagyon rossz, egyszerűen minősíthetetlen. Az adósok egy része ugyanis nem értesül arról, hogy ő adós. S mire ez kiderül, addig a banális adósság a késedelmi pótlékok miatt hatalmasra duzzadhat. Már csak azért is, mert a közben teljesített befizetéseit a késedelmi pótlék csökkentéseként írja jóvá a tb, így a vállalkozó tőketartozása folyamatosan növekszik. Szó sincs arról, hogy rendszeres számlaegyenleget kapnának a gazdálkodók, sőt addig is hónapok telnek el, amíg maga a tb tisztán tudja látni egy járulékfizető helyzetét. Mindez annál az államigazgatási szervnél fordul elő, amelynek a működési költségei négy év alatt a hétszeresükre növekedtek.
Úgyszintén nem segít a gazdálkodók helyzetén, hogy havi késedelmi pótlékot számláznak, ami azt jelenti, hogy egyetlen napi késés esetében is egy teljes havi késedelmi pótlékot számolnak fel, és ez a legbecsületesebb céggel is előfordulhat, és akkor ez egy egész egyhavi késedelmi pótlék kifizetését fogja szükségessé tenni.
Mikor is lenne értelme egy ilyen rendelkezésnek, egy ilyen intézkedésnek?
Először is akkor, ha a tb számviteli rendszere megfelelne azoknak a követelményeknek, amelyek lehetővé tennék az adósok időbeni értesítését és az adósság mielőbbi pótlását. Bármennyire is megdöbbentő nagyságú a kintlevőség, nem lenne helyes következtetés, hogy a járulék-nemfizetés egy általános, bevett szokássá vált az országban. Az adósság túlnyomó része néhány nagy állami cég adóssága. A MÁV például egymagában a kintlevőségek egyharmadával tartozik.
Másodszor: a tb adósságbehajtási magatartását szektorsemlegessé kell tenni. A legnagyobb adósoknál meglepő módon nem fordult még elő, hogy lefoglalták volna az igazgató szolgálati gépkocsiját, ami egyébként a kis, apró cégeknél nem nevezhető precedens nélkülinek.
Harmadszor: célszerű lenne a kintlevőségek minősítési rendszerét kidolgozni a pénzintézetekhez hasonlóan, hogy az ilyen viták során tudjuk, mekkora összegért harcolunk valójában, és mekkora az a hányad, amelynél a megtérülési esély minimális. Ennek kell meghatározni az intézkedéseink súlyát. Amennyiben a kintlévőségek túlnyomó része behajthatatlan, akkor a drákói szigortól hiába várunk eredményt. Ezek hiányában egy ilyen akciónak inkább csak hátránya van, mint eredménye.
Így az előterjesztésnek csak egyetlen pontját tudjuk támogatni, ami az 1000 forint alatti tartozások eltörlését javasolja. Feltehetőleg ez jelentősen csökkenti azt a papírmennyiséget, amellyel a tb apparátusának meg kell majd küzdenie.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a jobb oldalon.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
