DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amikor néhány nappal ezelőtt ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztett formájához képest csaknem teljes támogatásáról biztosítottuk a kormányt, tettük ezt azért, mert annak zálogát is láttuk az előterjesztésben, hogy a kormány az igazságszolgáltatás terén a korábbi erőfeszítéseket folytatva, mindazokat a jó és előkészített javaslatokat, amelyek a hagyatékot is képezték, a tisztelt Országgyűlés elé tárják.
Tettük ezt azért is, mert időközben a jogfejlődés, az elmúlt parlament jogalkotása egy igen fontos törvénnyel gazdagította a köztestületek, a közintézmények sorát, amikor elfogadta a gazdasági kamarákról szóló törvényt. E törvénynek a végrehajtása éppen most zajlik.
Bár tudjuk, hogy a kormány szándékában állt ennek a végrehajtásában éppen a végkifejlethez érkező törvényjavaslatnak a módosítása, amellyel kapcsolatban még nem tudjuk a pontos változtatási szándékot, de úgy érezzük, hogy magát a jogintézményt, annak jelentőségét a tervezett módosítás nem fogja érinteni.
Ezért amikor a néhány nappal ezelőtti felszólalásomban azt fejthettem ki, hogy mindannak ellenére, hogy a szó szerinti, változatlanul előterjesztett törvényjavaslat támogatása részünkről biztosított, mégis valamelyes mértékben továbbfejleszthetőnek és továbbfejlesztendőnek tartottam a Magyar Demokrata Fórum képviseletében ezt a bizonyos választottbíróságról szóló törvényjavaslatot. Ennek alátámasztására az ajánlás 2. pontjában írt, az ottani indokok alapján a bizottság által nem támogatott, nem ajánlott módosító indítványt terjesztettem elő.
Utalok arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy a javaslat nagy jelentősége éppen abban rejlik - mármint a vá-lasztottbírósági intézmény jelenlegi keretek közül való kiemelése és a magyar igazságszolgáltatás intézményi rendszerében való új helyének megteremtése -, hogy a polgári törvénykönyv 7. §-ának tervezett, javasolt módosításával a jogviták elintézésének az állami bírósággal egyenrangú színterévé emeli a választottbíróságot.
Ez természetesen alkotmányos értelemben ugyan nem ütközik az állami igazságszolgáltatási monopóliumba, de azt hiszem, senki sem vonhatja kétségbe - sem a szakmai, sem pedig a kevésbé szakmai kérdések iránt fogékony közvélemény -, hogy akkor, amikor a minimális feltételek esetén bárki számára lehetőség nyílik arra, hogy bírósági út helyett, mármint állami bírósági út helyett választottbírósági útra tartozónak vélt ügyét ott intéztesse el, akkor ez az intézmény egészen egyszerűen egyenrangú közfeladat ellátására, egy köztestület által létesített módon, egy alapító okirattal jogosult.
A módosítás magától értetődően azt tartalmazza, amely azt hiszem, nem szorul különösebb indokolásra, hogy amikor egy bírósági szervezetet, egy bírósági eljárást alapvetően szabályozó törvény az előterjesztők szándékai szerint csak laza kereteket és a legszükségesebb tennivalókat rendezi el a választottbírósági törvényjavaslatban, akkor magától értetődőnek látszott, hogy azt a jelentős dokumentumot, amely a statútuma egy-egy állandó választottbíróságnak, tehát a bizonyos alapító okirat, amely a 2. § értelmében a létesítésnek mintegy feltétele, legalább olyan súlyú jogforrásnak tekintsük a bíróság működése, a választottbíróság működése szempontjából, mint ahogyan a rendes bíróságok vagy állami bíróságok tekintetében a bírósági szervezeti törvény vagy az eljárásukat szabályozó eljárási törvények. Jelen esetben csak a polgári perrendtartásról beszélhetünk, hiszen hatáskörében a bíróság csak ilyen típusú jogviták tekintetében járhat el. Tehát olyan súlyú jogforrásnak minősül ez az alapító okirat, ez a statútum, mint a parlament előtt sohasem kétségesen törvényhozási tárgyat képező bírósági szervezeti törvény vagy a polgári perrendtartás.
Nagyon furcsa lenne, ha a tisztelt Országgyűlés egy olyan álláspontot fogadna el, hogy valamilyen törvénnyel életre hív egy alkotmányos jellegű intézményt, és egy sorba állít az alkotmány értelmében igen fontos, hatalmi ágat is képviselő, bírói hatalommal felruházva egy közintézmény által létesített szervezetet; ugyanakkor teljes cselekvési szabadságot engedve nem is kíván rápillantani arra az alapító okiratra, arra a statútumra, amely tehát a törvényben, a javaslatban nem szabályozott fontos kérdéseket rendezné el. Így mindenekelőtt a válasz-tottbírósághoz fordulás alapvető feltételei között például a választottbírói díjat, például a választottbírává válás részletesebb szabályait; mert hiszen a törvény nagyon lakonikus, csak annyit fogalmaz meg: elegendő, ha valaki a 24 éves életkort betöltötte és nincsen - közismert szóval - priusza. Még a jogi végzettséget sem írja elő, egyébként helyesen, a javaslat.
Tehát nyilván ilyen alapvető kérdéseket fog majd rendezni ez a statútum. S nyilván fog szólni az állandó választottbíróságok szervezetéről, működési rendjéről, tárgyalási rendjéről és más egyéb fontos teendőkről.
(18.10)
És mindez úgy történik meg, tisztelt Országgyűlés, hogy a törvényhozás lemond arról, hogy akár csak lássa is azt a statútumot, és a javaslatunkban arra igyekeztünk választ adni, hogy ez a probléma - ez a közjogi jellegű probléma -, az ország gyűlése elé kerülve jóváhagyásra kerüljön.
Nem értünk egyet azzal az indokolással, amelyet a tisztelt bizottság ajánlása tartalmaz, és amely az ott jelen lévő kormánytisztviselők indokainak az egyszerű megismétlése, hogy tudniillik ez a javaslat, ha megvalósul, valamilyen formában államosítaná a választottbíróságokat és ezt az intézményt. Nem tudom ugyanis elfogadni azt az érvelést, hogy miért jelent államosítást az, ha a törvényhozás, az Országgyűlés a törvénnyel azonos súlyú országgyűlési határozatban vagy valamilyen dokumentumban egyszer és mindenkorra, a szabályozást jóváhagyva, ennek az intézménynek a részletesebb kereteit is megadja az útbaindításkor. A parlament gyakorlatában egyáltalán nem volt - az elmúlt évek során nem volt - szokatlan az a megoldás, amikor a parlament által életre hívott és az állami szervezeti rendszerbe be nem illeszthető, attól független önszabályozás alapján létesülő, közintézmény jellegű testületek működési szabályzatát - éppen a nagy jelentőségére és a tömegesnek várt, tömegesnek remélt szerepvállalására tekintettel - a parlament hagyta jóvá.
Utalok arra, hogy a társadalombiztosítás önkormányzatának, a szó szoros értelmében is önkormányzati jellegű testületeinek az alapszabályait itt az Országgyűlés fogadta el, természetesen nem úgy, hogy maga vette át a szabályzat megalkotásának a gondját - ez nyilvánvalóan nem lehet a parlament feladata -, de az a minimum abban a javaslatban megfogalmazódott és elfogadást nyert, hogy ilyen jelentős dokumentumnak, a létesítésre vonatkozó legfontosabb dokumentumnak az Országgyűlés nem nélkülözheti a tartalmát - hogy azt megismerje és valamilyen formájú jóváhagyással ellássa.
Sajnálom, hogy a tisztelt bizottság tagjait a módosító indítvány nem győzte meg annyira, hogy olyan mértékben támogassák, amilyenben azt szerettük volna. Mégis szeretném még egyszer tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy azok a várakozások, amelyek a miniszter úr expozéjában és más hozzászólásokban is megfogalmazódtak az intézménnyel szemben - pontosabban az intézmény mellett -, az a nagy igény, amely ennek az igazságszolgáltatás szervezetébe illesztett de nem állami bíráskodásnak a megszületése körül észlelhető, mellőzhetetlenné teszi azt, hogy ne bennfentes szabályozással - a szó szoros értelmében bennfentes szabályozással - kerüljön sor a statútum megalkotására és az ezzel kapcsolatos működés megkezdésére.
Sajnos a törvényjavaslat semmiféle eligazítást, semmiféle rendelkezést nem ad arról, hogy mi legyen az alapító okirat sorsa. Természetesen érthető, hogy nem gondoltak arra az előkészítők, hogy egy másik bírósághoz történő benyújtással, valamilyen bejegyzési aktussal szentesítsék, hiszen ez a "fából vaskarika" lenne: az egyik bíróság valamilyen eljárása folytán egy másik bírósági funkciót ellátó szervezetre mondana igent vagy nemet, ezzel egyiket a másik fölé emelné, és a törvényalkotás célja az volt, hogy ezek egyenrangú intézmények legyenek. Tehát ez a megoldás nyilván nem jöhet szóba.
Ugyancsak nem jöhet szóba - és ezzel a közjogi felfogásunk is ellenkezik -, hogy valamiféle állami végrehajtói hatalom körébe tartozó szervezet legyen jogosult ennek az alapító okiratnak valamilyen kontrolljára, törvényességi vagy más szempontok szerinti elbírálására. Mondanom sem kell: egyszeri és a működés megkezdésekor alkalmazott jogkörről van szó. Ezért sem értünk egyet az érvelésnek azzal a részével, ami ellenzi ezt a javaslatot, hogy az államosítás folytán valamilyen túlzott hatalom jelenne meg ennek az önkormányzati köztestületi akaratból létesülő intézménynek az életében.
Magától értetődő - és azt hiszem, a további indokolást mellőzhetem is -, ha kizárólag a magyar Országgyűlés lenne arra jogosult, hogy ilyen új - nyugodtan mondhatom: alkotmányos értékű - intézmény kapcsán annak a működésére, annak a belső rendjére - de mégsem csak a saját tagjaira, hanem az oda forduló állampolgárokra, az oda kerülő, nagyszámúnak becsült és igen jelentős értékeket képviselő jogviszonyok eldöntésére irányadó szabályozásra - valamilyen rátekintése lenne.
Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy amikor majd a Magyar Demokrata Fórum feltételezhetően kérni fogja ennek a javaslatnak a külön szavazásra bocsátását, ezeknek a megfontolásoknak az alapján szíveskedjenek támogatni. Most pedig megköszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
