DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány percre szeretném csak igénybe venni a figyelmüket, és remélem, önök is úgy fogják találni, hogy valóban rendkívüli fontosságú és időszerű ügyben is szólok, legalábbis ami az ügy tanulságait illeti, amely tanulságok egyébként a törvényhozási munkánk során is hasznosíthatók.
A tegnapi napon volt öt esztendeje annak, hogy itt, ebben a Házban a Magyar Szocialista Munkáspárt, az Ellenzéki Kerekasztal és az úgynevezett harmadik oldal képviselői aláírták azt a megállapodást, amellyel tulajdonképpen biztosították a békés átmenetet a parlamentáris demokráciába. Tudjuk jól - és ez a megállapodás szövegéből is kitűnik -, hogy eredetileg részleges megállapodásnak szánták az aláírók, nem kívánták a tárgyalásokat véglegesen lezárni, hanem folytatni szerették volna ezeket a tárgyalásokat, hiszen még számos nagyon fontos kérdés várt eldöntésre - hogy mást ne említsek: az azóta is, a korábbi parlament által is végigcipelt médiakérdés, sajtótörvény stb. stb.; nem beszélve azokról a fontos témákról, amelyeket szerencsére az akkori parlament azután hamarosan megoldott: Munkásőrség, pártok kivonulása stb.
Tehát részleges lett ez a megállapodás, ez azonban nem változtat azon, hogy rendkívüli jelentőségű maga a megállapodás és különösen az azt megelőző háromhónapos tárgyalássorozat.
Ezen a tárgyalássorozaton a résztvevők kidolgoztak egy nagyívű alkotmánymódosítást, tisztelt képviselőtársaim, amelynek országgyűlési elfogadását követően a parlament elnöke, Szűrös Mátyás, 1989. október 23-án kikiálthatta a Magyar Köztársaságot.
Ugyancsak ezen a tárgyalássorozaton dolgozták ki a résztvevők a szabad választások törvényi feltételeit, a szabad választások szereplőinek működéséhez szükséges párttörvényt, a választások játékszabályait meghatározó választójogi törvényt és azt a Btk-módosítást, amely feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy a demokratikus politizálás előtt álló büntetőjogi akadályokat elhárítsák.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, én úgy hiszem, hogy egy ilyen nagy jelentőségű történelmi esemény ötödik évfordulója alkalmával illendő, hogyha megemlékezünk arról a két személyről is, akinek a megállapodás létrehozásában talán a legnagyobb szerepe volt: Antall Józsefről - aki, sajnos, már nem lehet közöttünk - és Pozsgay Imréről, aki az előző ciklusban parlamenti képviselő volt, most nincs itt közöttünk; de azt hiszem, hogy említést tehetünk azokról is, akik itt ülnek közöttünk: Szabad Györgyről, Orbán Viktorról, Tölgyessy Péterről beszélek, hogy csak a legjelentősebb szereplőket említsem meg a témában.
De nem ez a legfontosabb ok, amiért hozzászóltam, hanem a tanulságok, a máig ható tanulságok, amelyek az öt évvel ezelőtti eseményekből levonhatók.
Mindenekelőtt azt hiszem, ez alkalommal jogos, ha feltesszük azt a történelmietlen kérdést, hogy hogyan történhetett volna másképpen, más módon a szabad választások törvényi feltételeinek kialakítása.
A legkézenfekvőbb, legalábbis látszólag a legkézenfekvőbb megoldás az lett volna, ha a hajdani állampárt - kizárólagos hatalma birtokában - a formálisan legális törvényhozó apparátusát működtetve, az ellenzék és minden más politikai erő kizárásával hozza meg azokat a törvényeket, belátása szerint, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fordulat ilyen vagy olyan mértékben bekövetkezzék.
A másik megoldási variáció az lett volna, ha az ellenzék egy részét bevonja az állampárt a döntéshozásba, illetőleg előkészítésbe, míg a másik részét kizárja abból.
A magyar történelmi átalakulás, a demokratikus átalakulási folyamat nagy szerencséje, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem az általam említett egyik avagy másik forgatókönyv valósult meg, hanem valóban az akkori politikai erők egyetértése alapján készültek el azok a törvények, amelyek aztán a szabad választásokat és az egész demokratikus békés átmenetet lehetővé tették. Ennek viszont az a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hogy a teljes politikai egyetértés alapján elkészült törvényeket csakis hasonló politikai konszenzus alapján lehet lényegét illetően megváltoztatni.
Azért mondtam, hogy időszerű a '89-es tapasztalatokat végigtekinteni, mert úgy gondolom, hogy most, amikor alkotmányozásban gondolkodunk, most amikor új alkotmány előkészítése folyik, legalábbis a gondolkodás szintjén, és most, amikor itt az Országgyűlés előtt tárgyaljuk a választójogi törvény módosítását, ez egy nagyon-nagyon fontos tanulság, amelyet természetesen elsősorban a kormánykoalíció padsoraiban ülőknek kellene megszívlelniük.
Ugyanakkor az ellenzék számára is kínál megszívlelendő tanulságot az öt évvel ezelőtti tárgyalássorozat. Mert hogyan is jött létre ez a tárgyalás? Miért volt az, hogy a döntéshozók nem az egyik vagy másik forgatókönyv mellett döntöttek, hanem a teljes konszenzusos, egyetértésre alapuló megoldást választották?
Úgy hiszem, hogy nem állok távol a valóságtól, vagy pedig úgy is mondhatnám, hogy a lényeget fogalmazom meg, ha úgy gondolom, ebben döntő jelentősége van annak, hogy akkori ellenzék képes volt pártpolitikai érdekeit félretéve - legalábbis közvetlen és rövid távú pártpolitikai érdekeit félretéve -, 1989. március 22-én, erejét egyesítve, az Ellenzéki Kerekasztalban és a későbbiek során, a tárgyalások folyamán is ezt az ellenzéki egyezséget, egyetértést képes volt működtetni, egészen a legutolsó pillanatig.
Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy most, amikor a kormányzati oldalon természetesen egészen más körülmények között, hiszen demokratikus úton, de tényszerűen mégiscsak egy hatalmi túlsúly jött létre, különös jelentősége van a megfelelő ellensúlynak ellenzéki oldalon, amely most is csakis az ellenzéki egyeztetés, ellenzéki egység útján valósítható meg. A formája természetesen semmiképpen nem a hajdani ellenzéki kerekasztali forma, hanem a parlamentáris demokrácia kereteihez illeszkedő, de hasonlóan szoros együttműködést feltételező formáció.
Végezetül engedjék meg, hogy megkíséreljem a harmadik tanulságot levonni ezekből a tárgyalásokból. Míg az első tanulság a tárgyalássorozat következményeként létrejött egyezmény megváltoztathatóságával függött össze - és elsősorban a kormánykoalíció vonhat le belőle bizonyos következtetéseket -, a másik tanulság a tárgyalások létrejöttével, a szükséges ellensúllyal kapcsolatos - az ellenzék számára tanulságos.
Úgy vélem azonban, hogy van ennek a kérdésnek egy általános és mindannyiunk számára megszívlelendő tanulsága, és ezt nem a tárgyalások kezdetéből, nem is a végéből, hanem magából a tárgyalássorozatból lehet levonni. Abból a tárgyalássorozatból, tisztelt képviselőtársaim, amelyen - azt hiszem nem túlzok, ha ezt mondom - megszületett az újkori magyar parlamentáris demokrácia alapja. Abból a tárgyalássorozatból, amelyen lépésről lépésre hárultak el a megállapodás akadályai, ahol lépésről lépésre szorultak vissza a rövid távú pártérdekek, és ahol ugyanilyen ütemben került mindig előtérbe a valódi nemzeti érdek: az ország érdeke.
Nos, úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a mindannyiunk számára megfontolandó tanulság, ez közös hagyományunk, s ez olyan hagyomány, amire mindannyian büszkék lehetünk, és ami mindannyiunkat kötelez is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
