BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Csak megnyugtatásul közlöm, hogy 16 percről szó sem lesz, mindössze néhány rövid megjegyzést fűznék ahhoz, amit itt hallottunk, tehát semmiféle előre megírt szöveget nem fogok felolvasni, megnyugtatandó azokat...(Zaj a jobb oldalon.)..., akiknek az ilyesmi gondot okoz.
Néhány olyan kérdésről szólnék, ami itt a vitában felmerült, olyan észrevételekről, amelyek kétségtelenül indokoltak.
Az egyik ilyen kérdés: igaz, hogy az új kormánynak, amikor hivatalba lép, egy olyan helyzettel kell szembenéznie, amelyet Orbán Viktor joggal jellemzett korrupciós szituációként. Olyan helyzettel, amikor az új kormány - ha tetszik, ha nem tetszik - pozíciókat kényszerül osztani, vagyonok elosztásáról kényszerül dönteni. Ez igaz. A kérdés csak az, hogy miért van jelenleg, 1994-ben óhatatlanul ilyen helyzetben az új kormány?
Azért van ilyen helyzetben, mert az elmúlt négy év során ez a helyzet nem szűnt meg. Azért, mert az állami tulajdon körét, az állami kézben lévő rendelkezés lehetőségeit az elmúlt négy évben nem szorították vissza olyan mértékben, ahogy ezt négy év alatt meg lehetett és meg kellett volna tenni.
Az új kormány természetesen - mint minden kormány - azt ígéri, azt ígérte, amikor hivatalba lépett, hogy következetesen fel fog lépni a politikai célú vagyonosztogatás, a korrupció ellen. Ezt ígéri minden kormány, de az új kormány nemcsak ezt tette. Az új kormány azt is mondta a programjában, hogy eltérően az előző négy évtől, határozottan vissza fogja szorítani, minimálisra fogja csökkenteni, illetve a vállalkozói körben meg fogja szüntetni az állami tulajdont, ezzel pedig azt a fajta korrupciós szituációt, amiről itt előttünk Orbán Viktor beszélt. Gondolom, a kormányprogramnak ez az eleme élvezi a kisebbik liberális párt támogatását is. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hol a nagyobbik?)
A második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy igaz-e az az állítás, hogy ugyanazt a gazdaságpolitikát kívánják folytatni ugyanazokkal a szereplőkkel. Ez az állítás szerintem téves, hiszen ma a gazdaságpolitika szereplői nemcsak kormányzati gazdaságpolitikusok és az állami nagyvállalatok vezetői, ma a gazdaságpolitikának legalább olyan fontos szereplői a vállalkozók, a nemzetközi nagyvállalatok magyarországi és külföldön lévő vezetői, tehát egészen más szituációban van ma a gazdaságpolitika. Ha ugyanazok a gazdaságpolitikusok ülnének is az irányító pozíciókban, akkor sem lenne módjuk ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatni, és nem is akarják ugyanazt a gazdaságpolitikát folytatni. Ha valaki a koalíciós kormány programját összehasonlítja bármilyen korábbi magyarországi gazdasági kormányprogrammal, akkor látja, hogy ez nem ugyanaz a program.
(12.30)
Hogy a gazdaságpolitika parancsnoki pozícióiban részben olyan gazdaságpolitikusok ülnek, akik már korábban, tehát 1990 előtt is voltak ilyen pozícióban, ennek lehet örülni vagy nem örülni, de ezért nem a kormánypártoknak, hanem a választóknak kell szemrehányást tenni, akik így döntöttek, és nem más jelentkezőket választottak ki ezekre a pozíciókra.
A harmadik megjegyzésem ismét egy helyes megjegyzéshez kapcsolódik, amit az ellenzék részéről hallottunk, nevezetesen ahhoz a megjegyzéshez, hogy '85 és '90 között duplázódott meg a külföldi államadósság. Igaz ez az állítás? Igaz ez az állítás. A kérdés azonban nem úgy szól, hogy akkor azért duplázódott-e meg, mert a gazdaságpolitika szereplői részben azonosak voltak a jelenlegiekkel. Úgy kell feltenni a kérdést, hogy miért duplázódott meg akkor az államadósság, mi történt '85 és '90 között. '85 és '90 között - jól emlékszünk rá - az történt, hogy noha a szak-gazdaságpolitikusok nyomatékosan figyelmeztették az akkori politikai vezetést arra: nem ment még végbe a magyar gazdaság szerkezetében, termelési és külkereskedelmi struktúrájában az az átalakulás, amely lehetővé tenné, hogy a nyolcvanas évek elejének gazdasági visszaesése után a növekedés meggyorsulása, az egyensúly súlyos romlása nélkül mehessen végbe, az akkori politikai vezetés lesöpörte az asztalról ezeket az érveket, pártkongresszusokra, felszabadulási évfordulókra hivatkozva erőszakolta a növekedést, és ez vezetett a belső és külső gazdasági egyensúly súlyos romlásához, ahhoz, hogy néhány év alatt duplájára növekedett az adósság.
Az elmúlt időszakban azt kellett látnunk, hogy az effajta növekedési türelmetlenség nem a kormányon levők monopóliuma. Azt láttuk az elmúlt mintegy egy évben - a választási kampány idején is -, hogy bizony ellenzéki pozícióból is meg lehet hirdetni az egyensúlyi szempontokat figyelmen kívül hagyó növekedésgyorsítást, meg a koalíciós kormány kisebbik pártjaként is meg lehet hirdetni az egyensúlyi szempontokat figyelmen kívül hagyó növekedésgyorsítást, és kormányon is lehet azt gondolni - már 1992-ben - nem kommunista világnézet alapján, hogy már elértük a stabilizációt, itt van már a növekedés. Ez tehát nem szocialista és kommunista politikusok monopóliuma- sem ellenzékben, sem kormánypártban.
A mostani koalíciós kormány programja ezzel szemben határozottan a mellett foglal állást, hogy szükséges a növekedés, de akkor, ha ez az egyensúlyi pozíciók romlása, újabb adósságnövekedés nélkül lehetséges - már csak azért is, mert az újabb adósságnövekedésre egyszerűen nincsenek források. Érdemes ezt figyelembe venni, amikor a '85 és '90 közötti adósságnövekedésről beszélünk, mert hiszen itt nem a múltról, hanem a jelen esélyeiről és a jövő lehetőségeiről vitatkozunk.
Az kétségtelen tény, én elismerem, Boross Péternek igaza van abban, hogy a koalíciós kormány két pártjának nem minden kérdésben azonos a nézete. Ha ez nem így lenne, akkor nem két párt lennénk, hanem egy párt. Ilyen helyzet nem áll fenn: itt két pártról van szó, és az a két párt különböző programokat vitt hozományként ebbe a koalícióba. Ahhoz, hogy valóban egységesen tudjon működni ez a kormány, nekünk sikerült kötnünk egy koalíciós megállapodást, közösen dolgoztunk ki egy koalíciós programot - ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy a kormány megalakulása után hónapokig és évekig még arról kell vitatkozni, mit is akar a kormány, mondjuk, a kárpótlás és a földrendezés ügyében. Ezt elkerültük. Van egy közös kormányprogramunk. Természetesen a kormányzás során különbözőképpen közelítünk meg aktuális kérdéseket, más-más szempontokat érvényesítünk olykor erősebben. Valóban kihallható volt ez ma itt a két frakcióvezető beszédéből. Én azonban ezt egyáltalán nem tekintem bajnak, ezért is alakítottunk koalíciós és nem egypárti kormányt.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
