DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kell kérnem azon képviselőtársaimtól, akik már a nemdohányzók vitájára készülnek, de ebben a kérdésben nem lehet röviden megszólalni.
Nagyon bölcs volt a kormánytól - és talán némi hitelt ad, hogy én mondom ezt -, hogy ebben a kérdésben nem kívánta erőszakos módon a választójogi törvény módosítását. Megtette ezt helyette a kormánypárti képviselőcsoportok néhány tagja, akik mindenáron ragaszkodtak hozzá, hogy ebben az ügyben elkezdődjön a vita, és állást kelljen foglalni bizonyos kérdésekben.
Előre kell bocsátanom, hogy a Magyar Demokrata Fórum ebben a formájában nem tudja ezt az előterjesztést támogatni. Számomra mélységesen sajnálatos, hogy az a konszenzus, ami a kisebbségi jogok érvényesítése terén - és egyáltalán a kisebbségpolitika terén - a magyar parlamentben hosszú éveken keresztül érvényesült, az most ebben a kérdésben megsérült, és föl lett rúgva. Nem ok nélkül nem született a mai napig politikai értelemben konszenzus a kisebbségi képviselet megoldására. El kellett volna gondolkozni azoknak a képviselőknek, akik mindenáron ragaszkodtak ehhez, hogy három és fél év után egy olyan törvényjavaslat kerüljön az Országgyűlés elé, amely jelen formájában nem élvezi a politikai pártok támogatását - támogatását egy olyan kérdésben, ami idáig mindig konszenzusos volt.
Az a polémia, ami kibontakozik ebben az ügyben, a kisebbségi törvény 20. §-ának (1) bekezdésén alapszik, amely azt mondja ki: "A kisebbségeknek külön törvényben meghatározott módon joguk van az országgyűlési képviseletre.". A Magyar Országgyűlés sajnos korábban is, most is sokszor él azzal a - szerintem igen helytelen - megoldással, hogy ahelyett, hogy megoldana egy problémát, külön törvényi szabályozásra utalja. Ezzel a problémával kell most nekünk szembenézni, és ezzel a problémával kellett szembenézni a korábbi ciklusban is, miután ez a törvény meg lett szavazva, hogy akkor hogyan lehet ezt biztosítani. Mert kimondani könnyű volt, de már az akkori jogalkotók is érezték - és ez a törvény, ha jól emlékszem, akkor is elég nagy szavazattöbbséget kapott a Házban, tehát a jelenlegi kormánypárti, akkori ellenzéki képviselők megszavazták -, hogy nagyon kényes kérdésről van szó. Egy alkotmányjogilag igen nehezen megfogható kérdésről van szó, de odatették, hogy: majd egy külön törvénnyel - persze, vitatkozunk rajta - meg fogjuk szavazni.
Teltek az évek, és ahányszor összejöttek szakmai fórumok, hogy ebben a kérdésben megpróbáljanak egyeztetni, minduntalan az volt a végső kicsengés, hogy a jelenlegi körülmények között erre valójában nincs jó megoldás. Ezért nem is lett előterjesztve soha, semmiféle javaslat, ha jól emlékszem, egyéni képviselői kezdeményezés sem. Ennek az Országgyűlésnek is vannak kisebbségi képviselői. Egyik sem terjesztett elő önálló törvényjavaslatot, hogy hogyan lehetne ezt a kérdést megoldani.
(12.50)
Akkor viszont fel kell tenni a kérdést: fél évvel a választások előtt miért kell ezt megtenni? Fél évvel a választások előtt miért kell a kisebbségi képviseletet, a kisebbségi érdekérvényesítést végül is a politikai kampány céljai közé sorolni? Mert most valójában arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormány nem kérte ennek a törvényjavaslatnak a sürgős tárgyalását, a kormány nem kért rendkívüli ülésszakot, hogy az Országgyűlés ne december 16-án fejezze be a munkáját, hanem folytassa tovább, ebben az évben, vagy a következő évben szavazza meg ezt a törvényt.
Farkas Gabriella képviselőtársam már hivatkozott itt az MSZP-s frakcióvezető nyilatkozatára. A lényeg ebben van: meg kell próbálni elhitetni a közvéleménnyel - főleg a kisebbségi állampolgárokkal -, hogy egyes-egyedül az a gonosz ellenzék az, amelyik ezt megakadályozza. Arról nem szól a fáma, hogyan tudja megakadályozni! Alkotmányjogilag a kormány kérheti a rendkívüli ülést, kérheti az MSZP-frakció is, sőt, meghatározott képviselők - semmi akadálya nincs, hogy el legyen fogadva. De olyan sajtópolémia bontakozott ki, hogy ha a Házszabálytól való eltérést nem szavazzák meg az ellenzéki pártok, akkor vége itt mindennek.
Ezért én kifejezetten sajnálom, hogy ebben a kérdésben a nyílt plénumon kell új értelemben szakmai érveket ütköztetni, hogy abból esetleg az tűnjék ki: egyes pártoknak nem esik az ínyére, hogy a képviselők nemzetiségiek is legyenek, más pártok viszont mellszélességgel támogatják ezt. S aztán majd májusban, illetve a választásokon joggal lehet majd azt mondani a kisebbségeknek: az én pártom támogatta a kisebbségi képviseletet, szavazzatok az én pártomra, mert én vagyok a kisebbségi érdekek igazi védelmezője. Katasztrofális ez a kormányzati, többségi gondolkodás, ami a törvényjavaslat ezen vitájából leszűrhető.
Vissza kell menni, igen tisztelt képviselőtársaim, a kisebbségi törvény vitájához! Meg kell nézni, hogyan is miként gondolták, és hogyha arra a véleményre jutunk, hogy az elképzelés nem üdvözölhető a jelenlegi alkotmányos keretek között, akkor szerintem az égadta világon semmi nem történik, ha beismerjük, hogy a tévedés akkor bekövetkezett, és annak levonjuk a következményeit. Ha egy rossz elképzelést megpróbálunk - a Magyar Országgyűlés, amely mégiscsak az ország alapvető törvényeit meghozza, hosszú távon az országnak az életét befolyásolja - jobbítani, de nem lesz jobb, akkor viszont nem biztos, hogy megfelelő módon tesszük.
Csak egyetlenegy dologra szeretnék utalni: Bihari képviselőtársam azt mondta, hogy 13 képviselő itt semmiféle problémát nem okozhat a kormányzásban. Úgy látszik, ő tudja a '98-as választások végeredményét! Egy-egy szavazaton is múlhat egy kormánynak a sorsa. E tekintetben tehát igenis olyan problémáról van szó, amelynek az alapos megvitatása nélkülözhetetlen az Országgyűlés számára, viszont nem biztos, hogy igen rövid idő alatt ennek a végére tudunk járni. Valóban, politikai döntést lehet hozni, miként mondta ezt Bihari képviselőtársam. Igen! Itt politikai döntést kell hozni: szeretném-e növelni egy adott pártra leadott szavazatok számát, vagy nem szeretném növelni.
Mi megpróbáljuk jobbá tenni ezt a javaslatot, hozzáteszem, és kétszavazatos rendszert tudunk elképzelni, ha egy kamara mellett a többség úgy gondolja, kell a képviselet, kell gondoskodni kisebbségi képviseletről. Igenis, akkor válasszon a magyar állampolgár, hogy kit akar támogatni: a nemzetiségét, ahova tartozónak érzi magát, vagy egy politikai pártot. De hogy mind a kettőre szavazhasson, és 8 millió 200 ezer magyar választópolgár számára lehetővé tegyük azt, hogy kisebbségi képviselőt küldjön a parlamentbe, holott a voksot leadó nem is tartozik a kisebbséghez, ez alkotmányjogilag biztos, hogy megmagyarázható - s Bihari képviselőtársam biztos, hogy ezt ugyanúgy meg tudja magyarázni, mint ahogy idáig megmagyarázták ebben az Országgyűlésben, hogy a kormánynak milyen jó az a népszavazási kezdeményezése, amivel megelőz 340 ezer aláírást, aztán mégsem jött be az Alkotmánybíróság előtt!
Tehát ebben a kérdésben én meglehetősen óvatosan nyilatkoznék. A kisebbségeknek az országgyűlési képviseleténél mindig meg kell vizsgálni azt is, hogy kit fognak képviselni, hogyan és milyen módon fogják képviselni a kisebbségi érdekeket. Hatszázezres cigányság van. Ha mindegyik kisebbség egy képviselethez jut, akkor őket egy személy fogja képviselni. Most én nem mondok kisebbségeket, a számukkal nem akarom bizonyos értelemben nehéz helyzetbe hozni őket, de néhány ezres kisebbséget is egy fő fog képviselni. Akkor ez nem egy látszatdemokrácia? Idézőjelbe téve, nem akarom megsérteni őket, nem "díszképviselőként" kerülnek a magyar parlamentbe? 600 ezer fő képviselője egy, az 5000 - mert 5000 szavazat van a kormány-előterjesztésben -, szintén egy fő fogja képviselni. Komoly ez a képviselet? Mert ha a politikai cél az, hogy Magyarország pipáljon egyet: ő megtette, hogy a kisebbségek alanyi jogon, módosítva, néminemű választással bekerülhetnek a Magyar Országgyűlésbe, akkor mondjuk ki ezt.
Én nagyon örültem, mikor Bauer képviselőtársam megkérdezte, hogy azok a példák, széles európai példák, világméretű példák, amikre Bihari képviselőtársam hivatkozott, hol vannak. Mert Franciaországban, én nem tudok róla, pedig számos kisebbség van - a breton kisebbségtől kezdve -, hogy ott ülnének a francia nemzetgyűlésben. Nincsenek! Angliában sincs úgy kisebbségi képviselet, Dániában sincsen... (Dr. Tabajdi Csaba: Skócia, Wales! - Dr. Hack Péter: Párt!) Azok politikai pártként indulnak, ugyanolyan feltételekkel, mint a többi politikai párt, aztán szavazhatnak rájuk az állampolgárok. Ha a kettőt az államtitkár úr összetéveszti, akkor énszerintem probléma van a háttértudással.
Voltunk Dániában a kisebbségi bizottsággal. Németországban ezt Észak-Jütlandnak mondják, Dániában Dél-Jütlandnak, de ez attól függ, hogy honnan nézzük. Dániában nincs az ott élő német kisebbségeknek alanyi jogú képviselete a parlamentben. Schleswig-Holsteinben biztosítják ezt, ha jól emlékszem, egy főt abban az elég jelentős létszámú parlamentben. Tehát ha példálózva hozzuk fel ezeket, akkor énszerintem hiteles példákat hozzunk fel, s mondjuk azt, hogy ebben a kérdésben egyébként minden állam teljes mértékben szuverén módon dönt.
Nem kívánja tőlünk az európai uniós tagállamok egyike sem, hogy Magyarország biztosítsa a kisebbségeknek az országgyűlési képviseletet mint kisebbségnek - ezt nem várják tőlünk. Nem is várják el tőlünk, és egyébként az a törvény, amire itt mindenki hivatkozik, az sem azt mondja, hogy ilyen és ilyen módon kell megoldani a kisebbségi képviseletet, hanem a kisebbségi képviseletet külön törvényre bízza. Tehát el lehet gondolkozni rajta, hogy 13 képviselő tudja-e a kisebbségeinket megfelelő módon képviselni, 26 képviselő, 5 képviselő vagy esetleg 1 képviselő?
Ha mindenáron ragaszkodni akarunk ahhoz, amit Wekler képviselő úr mondott egy tévévitában - bár most ő nincs itt, nem biztos, hogy helyes, hogy idézem őt a távollétében -, de a kisebbségek nemzet-, államalkotó tényezők, ezért kvázi alanyi joguk van a képviseletre, akkor azt kell mondani, ebből a felfogásból viszont az következne, hogy mindegyik kisebbségnek alanyi jogon lehetőséget kell biztosítani a képviseletre. Akkor ezt nem kell választással fűszerezni! Akkor nem kell küszöbszámokat mondani, hanem azt mondani, 13 kisebbség van Magyarországon, mind a 13 egy-egy főt küldjön. Hogy ők kit küldenek, döntsék el saját maguk! Ez is egyfajta elfogadható megoldás.
Véleményem szerint az a kettősség, ami ebben a törvényjavaslatban benne van, alkotmányjogilag is eléggé ingatag alapokon áll, és nagyon sért egyéb indokokat. Politikai célja van ennek! Ha valóban komolyan gondolja a két többségi párt, kormányzó párt a választójoggal kapcsolatos kérdések megoldását, akkor meg kell kérdeznem, hogy a választás napján a magyar államhatárokon kívül tartózkodó személyek számára miért nem biztosították a választójog gyakorlását? Tudniillik alapvető állampolgári jogtól fosztották meg a magyar állampolgárokat, amikor nem adtak helyt személy szerint az én módosító javaslatomnak, és erről nem rendelkezik majd külön törvény, hogy az a magyar állampolgár, aki Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik, ha a választás napján külföldön tartózkodik, tudjon választani.
Én úgy érzem, hogy a kisebbségi képviselet fontossága mellett ez a kérdés ugyanolyan fontos. Ha elismerjük azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kisebbségeknek egy olyan magasztos indok miatt kell képviselettel rendelkezniük az Országgyűlésben, mint ahogy ezt nagyon sokan elmondták, akkor azért meg kell kérdeznem azt is, hogy a vallásszabadság is egy nagyon magasztos emberi tulajdonság, Magyarországon vannak bejegyzett vallások, akkor ilyen alapon ezen vallásokhoz tartozók miért nem mondhatják azt, hogy kettős énnel rendelkeznek.
(13.00)
Van egy állampolgári énjük és van egy vallásos énjük, s azért szeretnék, hogy vallási alapon is küldhessenek képviselőt a Magyar Országgyűlésbe.
Elhangzott a létszám, az, hogy körülbelül egymillióan vannak. Hány millió nyugdíjas van Magyarországon? A nyugdíjasok küldhetnek ilyen módon képviselőt, hogy az érdekeiket képviseljék? Nem! Politikai pártok képviselik ezeket az érdekeket, és ezért teljesen mesterségesnek érzem felszeletelni a képviseleti megbízatásnak a mögöttes választói akaratát, hogy a kisebbségek külön kisebbségi képviselőt küldhessenek.
Itt szeretnék rámutatni arra a nagyon lényeges problematikára, amit Farkas Gabriella említett, s amit Bihari képviselőtársam egy kézlegyintéssel elintézett, azzal, hogy majd a megalakuló Országgyűlés a Házszabályában rendezni fogja, hogy milyen képviselők lesznek ezek. A Házszabályban ezt nem lehet rendezni, igen tisztelt képviselőtársaim! Az Alkotmány azt mondja, hogy ha megválasztják a képviselőket, attól fogva ők azonos joggal rendelkeznek. A Házszabály rögzíti a különféle képviselőcsoportokhoz tartozásnak a lehetőségét.
Én nagyon nehezen tudok elképzelni olyat, hogy ezek a kisebbségi képviselők ne kormánypárti frakciókhoz csatlakozzanak. Éppen a Magyar Szocialista Párt egyik képviselője, aki lemondott az összeférhetetlenségi törvény kapcsán a mandátumáról, jelentette ki: egyéni képviselőként ugyan mit tudok tenni? - s ezért a foglalkozását választotta. Ellenzéki képviselőként én nyugodt lélekkel ki merem jelenteni, hogy a három és fél év alatt ebben a Házban nagyon keveset lehetett elérni, mert politikai pártok alapján oszlik meg a Magyar Országgyűlésben a képviselőcsoportok nagy része, néhány függetlentől eltekintve. Végig lehet nézni a magyar parlamentnek a működését, azt, hogy hány ellenzéki javaslat került megszavazásra, s hány kormánypárti. Ha érdeket akar érvényesíteni, akkor a kormánypárti oldalra kell átmenni. Akkor viszont mitől fog kisebbségi érdeket képviselni? Attól, hogy alkufolyamatban állandóan arról lesz majd szó, hogy ha a kisebbségnek ezt meg ezt a kormánytöbbség megszavazza, akkor ő hajlandó a szavazatával interpellációknál és egyébként is támogatni a kormánytöbbséget. Akkor a kisebbségi érdekvédelmet süllyesztettük le a napi politizálás szintjére.
Emiatt félek én ettől a törvényjavaslattól, és ami miatt ódzkodom, hogy ezt a vitát a nyílt ülésen folyamatosan végigvive, lényegében azt mondjuk a Magyarországon élő kisebbségeknek, hogy: be akarunk benneteket vonni a napi politizálásba, nem a kisebbségi érdekvédelembe, mert a parlamentben politizálás folyik, napi alkuk köttetnek. Azért volt jó, hogy nem volt senki kinevezve kisebbségi képviselőnek, mert mindegyik frakcióban vannak kisebbségi képviselők, éppen az egymilliós nagyságrend miatt. Ők tudják úgy képviselni a kisebbségi érdekeket, hogy nem kell megalkudni a kisebbségi érdekkel és a kormányzati érdekkel. Abban a pillanatban, hogy ha 13 kisebbségi képviselő lesz ebben a Házban, ez a folyamat óhatatlanul is be fog következni. Ezért tudjuk elképzelni a kisebbségi képviseletet kétkamarás alkotmányos berendezkedés mellett, ahol a második kamarában a korporatív szervezetek megjelenésével a különféle rétegérdekek - és ez nem lebecsülendő a kisebbségek tekintetében - olyan lehetőséget kapnak, hogy megszólalhatnak, kifejthetik a véleményüket, de mégsem kell az alsóháznak abban a küzdelmében részt venni, amit én személy szerint három és fél éve ebben a Házban folytatok.
Ezeket a kérdéseket nagyon alaposan meg kellene fontolni ahhoz, hogy állást merjünk foglalni abban a kérdésben, hogy növeljük, vagy ne növeljük a Ház létszámát. Én nem akarok most ironikusan fogalmazni, hogy a kormányzó pártok mind azzal indították a választási hadjáratukat, hogy csökkenteni fogják a képviselők létszámát, és most az országgyűlési ciklus végére most ki fog derülni, hogy még nő a Ház létszáma. A kisebbségi kérdés nem olyan Magyarország külpolitikai vonatkozásában sem, hogy szükség legyen ilyen dolgokra.
Igen tisztelt Országgyűlés! Hadd foglalkozzam még a titkosság kérdésével. Véleményem szerint úgyis ki fog derülni, ha az a megoldás marad törvényként, amit önök javasolnak, hogy ki kér kisebbségi szavazólapot, tudniillik azokat majd nyilván kell tartani. Az nem lehetséges, hogy a választási bizottság, amikor valaki kéri tőle a szavazólapot, valahova ne húzzon egy strigulát, hogy egy darab kisebbségi lap ki lett adva - mert akkor hogy tud elszámolni vele?
Remélem, hogy érzik képviselőtársaim, ha kérni kell a szavazólapot, mert a hirdetményen fel van írva, hogy lehet kérni... - és most senki ne vegye rossznéven, de sokan nem tudnak olvasni. Úgy gondolják a törvényjavaslat beterjesztői, hogy a hirdetmény szövege megfelelő ahhoz, hogy tájékoztassák a kisebbségeket, hogy kérhetnek lapot? Biztos, hogy nem! Őket fel kell okosítani, s akkor egyszerűbb odaadni nekik a szavazólapot, s aztán döntsék el, hogy mit csinálnak vele. De abban a pillanatban 8 millió 200 ezer potenciális szavazó van a kisebbségi listákra. S utána ki fog derülni, hogy egy-egy kisebbségi listára az önkormányzati választásoknál nagyságrenddel több szavazatot adtak, mint ahány kisebbség egyébként a statisztikai hibahatárokon belül él Magyarországon.
Nem hiszem egyébként, hogy 1997-ben vagy jövőre, 1998-ban, ebben a demokráciában bárkinek félni kellene attól, hogy azt mondja: én német kisebbségnek érzem magam, ezért szeretnék kisebbségi szavazólapot kérni, vagy cigánynak érzem magam és a többi. Ez egy alaptalan félelem. Ez nem a regisztrációnak a kérdése, nem népszámlálás, ahol anyanyelvre, származásra kérdeznek rá, hanem egyszerűen elkér egy szavazólapot, és ezzel a dolog megoldódik. Csak itt szóba kerül mindjárt, hogy egy választópolgárnak végül is mekkora a szavazati jogosultsága. Az egyik két képviselőt is küldhet a parlamentbe, mert szavaz a pártlistára, utána szavaz a kisebbségi listára, a másik azt mondja, hogy: nem érzem magam kisebbségnek, akkor engem arányosan kevesebb képviselő fog majd képviselni.
Én nagyon bízom abban, hogy kormánypárti képviselőtársaim átérzik, hogy ebben a kérdésben a jelenlegi alkotmányjogi keretek között nagyon nehéz jó megoldást találni, sőt kijelentem: jó megoldást biztos, hogy nem lehet találni. A kisebbségeket nem lehet egyénenként megkérdezni, hogy ők mit szólnak ehhez. Ez a politikusok dolga. Azért lenne jó, ha nem a napi politika szintjére süllyesztenénk le ezt a kérdést, mert a kisebbségek érdekérvényesítése Magyarországon elsősorban nem az Országgyűlésben történik. A kisebbségi helyi önkormányzatok a kisebbségek számára egyfajta lehetőséget adnak. Ezeknek az önkormányzatoknak kell jogot, még több jogot, hatáskört, pénzt adni, hogy a kisebbségek az önazonosulási képességüket fokozni tudják. Kénytelen vagyok a távol lévő Bihari képviselőtársammal vitatkozni, hogy majd azt egy képviselő fogja biztosítani az önazonosság-tudatot - ő körülbelül ezt mondta. Elnézést kérek, biztos, hogy nem! Ha ott helyben, a községekben, a városokban a kisebbségi önkormányzatok működnek, iskolákat működtetnek, ha van megfelelő forrásuk a szakkörökre, a dalkörökre és a többire, ha van elegendő, nemzetiségi könyvkiadásra szánható pénz, ha vannak folyóiratok, akkor az a kisebbség megtartja az önazonosságát. Ha egy képviselő van itt a parlamentben, az összes többi nem működik, akkor biztos, hogy nem fogja megtartani.
Vannak, működnek az országos önkormányzatok, s vannak, amelyek igen kiválóan működnek. Van egy országos hatáskörű hivatalunk, amelynek az élén címzetes államtitkár van. Ennek a hivatalnak a belső szervezeti tagoltsága lehetőséget biztosít a kisebbségi jogok védelmére, a kisebbségi érdekek felismerésére és egy állami intézményrendszernek a működtetésére. Ezt a hivatalt a kormány szintjén egy politikai államtitkár felügyeli. A többségi párt adja ezt az államtitkárt, tehát nem probléma, hogy a kormány tudomást szerezzen kisebbségi dolgokról.
(13.10)
Van egy kisebbségi biztosunk, akihez a Magyar Országgyűlés tagjai kérdéseket intézhetnek, és a biztos köteles nekik válaszolni. Minden évben megtárgyaljuk a biztos jelentését. Tehát ebben az intézményrendszerben - nyugodt lélekkel merem állítani - a kisebbségi jog védelme szempontjából nem létfontosságú az országgyűlési képviselet. Ha megjelenik a politikai pártok által uralt karéjban a kisebbségi képviselet így, intézményesült módon, abban a pillanatban a napi politikai küzdelmek színterévé fog válni a kisebbségi érdekérvényesítés.
Én szeretném, ha ezt elkerülnénk. De a Magyar Demokrata Fórum minden erejével azon lesz, hogy a beadott módosító javaslatainkkal azokat az égbekiáltó hiányosságait ennek az előterjesztésnek megpróbáljuk kijavítani, és az adott keretek között azért lehetővé tenni, hogy nagyon rossz törvényt ne fogadjon el a magyar Országgyűlés.
Elnök úr, köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
