DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Wekler Ferenc a Szabad Demokraták Szövetsége nevében már általánosságban politikai oldalról foglalkozott ezzel a kérdéssel.
Én három témával szeretnék foglalkozni. Több felszólalás is érintette a törvény időszerűségének kérdését. Szeretnék foglalkozni néhány alkotmányossági kérdéssel. Végezetül azzal, hogy ez a törvényjavaslat hogyan illeszkedik bele a magyar választási rendszerbe.
Bevezetésként szeretnék azonban utalni egy nagyon lényeges összefüggésre. Varga László képviselő úr kétperces felszólalásában beszélt arról, hogy ő az alkotmánykoncepció keretében indítványozta a felebaráti szeretet megjelenését az alkotmánykoncepcióban, de ez nem került be. Utána utalt a testvériségre. Én csak mindenkinek az emlékezetét fel szeretném frissíteni: éppen egy olyan módosító indítvány kapcsán, amelynek egyik társszerzője Varga László volt, került be az alkotmánykoncepcióba a testvériség - a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának egyik eleme -, amely tulajdonképpen bizonyos értelemben szinonimája annak a felebaráti szeretetnek, amelyet Varga László hiányolt.
Ebből kiindulva - és azzal kapcsolatosan, ami itt az állampolgári jogok, emberi jogok kapcsán ma már elhangzott - valamit ki szeretnék emelni, és ez bizonyos értelemben Sepsey Tamás felszólalására is reflexió. Minden embernek az egyéniségéhez, önazonosságához tartozik az, hogy milyen kultúrában, milyen körülmények között nőtt fel. Más kívülről ezt láthatja, nem élheti át. Az, hogy egy kisebbségi saját maga a saját egyéniségének és a hozzá hasonlók egyéniségének problémáit az Országgyűlésben elmondhatja, nem egy szavazatot jelent, és ebben érzek egy félreértést. Ez azt jelenti, hogy valaki elmondhatja magának a kisebbségének a véleményét teljes jogú országgyűlési képviselőként, és ennek keretében élhet az országgyűlési képviselői jogokkal, hiszen kívülről ezt nehéz a parlamenthez eljuttatni; ugyanakkor meggyőzheti a többit, hogy neki ebben igaza van, mert a többi esetleg ezt nem ismeri, nem érti, nem érzi. És ez a nagyon lényeges kérdés.
Visszatérve a jelzett témakörökre, kezdem az időszerűség kérdésével. Többen szóba hozták, hogy későn terjesztette a kormány ezt a javaslatot az Országgyűlés elé - igaz. De az a kérdés, hogy mihez képest későn. A kormányprogram tartalmazott egy vállalást, hogy a mostani koalíció erről a kérdésről ebben a ciklusban törvényt hoz. Természetesen ennek időközben is esetleg lehetne valami jelentősége, de aktuálissá ez a következő választásokkor válik. Ahhoz képest pedig még nem vagyunk elkésve.
A másik lényeges összefüggés, hogy időben illik-e a választójogi törvényhez hozzányúlni. Nem, nem illik, valóban egyetértek vele. Már ezek az aggályok fölmerültek a korábbi választójogi törvény módosítása kapcsán is. Valóban így van, jogszabályi akadálya azonban egyelőre ennek nincsen. Csak emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy pontosan négy évvel ezelőtt tárgyalt az Országgyűlés egy másik törvényjavaslatot, amelyet nem előzött meg még ilyen egyeztetés sem, és amely ugyancsak próbált egy megoldást találni a kisebbségek képviseletére. Abban a kormányban a meghatározó erő a Magyar Demokrata Fórum volt. Számomra bizonyos értelemben ezért meglepő, hogy ha ennek a kérdésnek egy másféle megoldása kerül az Országgyűlés elé, akkor miért kell ez az elzárkózás, ami most Sepsey Tamás felszólalásából kitűnt. Gyakorlatilag egyedül ebből tűnt ki, bár nem vitásan hozzátartozik a korrektséghez: a végén arról beszélt, hogy módosító indítványokat kívánnak előterjeszteni a saját véleményük elmondására. Tehát nem merev ez az elutasítás sem.
Nos, az előbb már említettem, hogy a választások jelentik tulajdonképpen azt a végső határidőt, amikor eldől, a kormányprogramnak ezt a vállalását a kormánykoalíció, a kormány teljesíti-e vagy sem. Nem vitásan nehézséget jelent nem sokkal a választások előtt a felkészülés, nehézséget jelenthet akár a számítógépes program átállítása, bár tudomásom szerint erre már lépések történtek. Nehézséget jelent ennek a jogszabálynak a megismertetése, az emberek felkészítése a választásra, ez biztos, hogy így van. De a kérdés most az, mi a nagyobbik gond: az-e, ha ezt a vállalt kötelezettséget most sem oldjuk meg, vagy az, hogy bizonyos értelemben itt nem vitásan késésben vagyunk.
(13.20)
Most a késésről néhány szót. Farkas Gabriella említést tett arról, hogy ők a bizottságokban kaptak egy tájékoztatást valamikor az ősz elején, aztán két hónapig nem történt semmi. Nos, igaz. Azon a szinten nem történt, de valójában ez a javaslat akkor formálódott ki. Nagyon nehéz kérdésről van szó. Nem vitásan a korábbi választójogi törvény módosítását megelőzte egy hétpárti egyeztetés. A hétpárti egyeztetés során a kormánypártok - lemondva a választóktól kapott lehetőségükről, hogy saját maguk, tetszésük szerint alakítsák át a választási rendszert, hiszen alkotmányos joguk volt rá - úgy gondolták, hogy ehhez szélesebb körű támogatás kell.
Végül is abba törvényjavaslatba, amelyik a választási rendszert valójában érintette, azok az elemek kerültek be, amelyekben ott legalább négypárti egyetértés kialakult. Tehát az amúgy is meglevő kétharmadost meghaladó többséghez képest még további ellenzéki támogatásuk is volt.
Ez a törvényjavaslat megszületett, az Országgyűlés erről döntött, és tulajdonképpen utána vetődött fel az a kérdés, hogy ezt a nyitva álló problémát valamilyen formában meg tudjuk-e oldani vagy sem.
Amikor a két koalíciós képviselőcsoport tárgyalódelegációja leült először, tényleg nem tudtuk, hogy jutunk-e valamire vagy nem jutunk. Az ezt követő intenzív munka - szakértők bevonása, az ombudsmani segítség, a kormányzat segítsége - járt együtt azzal, hogy végül is azok a gondolatok megfogalmazódtak, és azokból a gondolatokból a kormány az Országgyűlés elé terjesztette ezt a javaslatot.
Félreértés ne essék, nem akarom azt mondani, hogy ez tökéletes mű lenne. Fantasztikus nagyképűség lenne ilyesmiről beszélni, hiszen én is közreműködtem ennek az előkészítésében. Nem. Egy problémát szeretnénk megoldani, és úgy éreztük, akik ezzel foglalkoztunk, hogy most jutottunk el leginkább ahhoz a ponthoz, amikor ezt a kérdést valóban meg lehet oldani. Minden javaslat, ami ehhez érkezhet, lehet, hogy javítja, lehet, hogy nem illik bele ebbe a rendszerbe, de a közös gondolkodásra a lehetőség megvan. Az a kis csapat, amelyik ezt előkészítette, ezzel tulajdonképpen csak az alapmunkálatokat végezte el.
Csak szeretném jelezni, hogy például Németh Zsolt felszólalásában két nagyon megfontolandó elemet találtam - egyrészt az országos választási rendszerbe való beillesztés oldaláról, másrészt pedig a személyre szóló választás oldaláról -, amelyeken el kell gondolkodnunk, és amelyek lehet, hogy jobbítják ezt a törvényjavaslatot. De a kérdés valóban az, amiről Bihari Mihály beszélt: van-e politikai akarat, hogy ezt a kérdést most megoldjuk, vagy nincs. Ebben a kérdésben kell mindenkinek állást foglalnia, és a mai vita, annak színvonala bizonyos értelemben bizakodásra ad lehetőséget, hiszen úgy tűnik, hogy elsősorban a jobbító szándék jelent meg az eddigi felszólalásokban.
Rátérve az alkotmányossági kérdésekre: tulajdonképpen ennek az előkészítő munkának a leglényegesebb eleme az volt, amikor a sokáig vitatott két- vagy háromszavazatos megoldásnál ez a munkacsoport úgy találta - és ehhez a képviselőcsoportjainak a támogatását megkapta -, hogy valójában jobb a háromszavazatos rendszer, mint a kétszavazatos; és erről szeretnék néhány szóban beszélni.
Elhangzottak érvek arról a vita során, hogy a harmadik szavazat bizonyos további olyan diszkriminációt jelent, amely már nemcsak a kisebbségek javára pozitív, hanem a többségi lakosság számára negatív jellegű. Ez természetesen viszonyítás kérdése, hogy honnan nézem a pozitívat, honnan nézem a negatívat, én úgy gondolom, hogy ebbe a körbe, a pozitív diszkrimináció körébe ez a kérdés önmagába belefér.
A másik probléma az, hogy tulajdonképpen a háromszavazatos, illetőleg a kétszavazatos rendszer alkotmányossági összefüggéseivel, az állampolgári egyenjogúsággal mit kezdhetünk ennek a javaslatnak a keretében. Azt hiszem, hogy a háromszavazatos rendszer mellett több érv szól. Bár nem vonom kétségbe, hogy a kétszavazatos rendszer mellett is elhangzottak nagyon komoly érvek. Mégis az, hogy az állampolgári egyenjogúságot én egy számhoz kötöm, hogy két szavazata vagy esetleg három szavazata van, ez egy formai elem. Amiről most beszélni kívánok, az viszont tartalmi.
A magyar parlamentben eddig a kétszavazatos rendszernél a két szavazat más képviselőkre és más elv alapján vonatkozott, biztosított parlamenti helyeket. Az egyéni mandátumok megszerzése tisztán a területi elv alapján történik - erről Bihari Mihály az előbb már említést tett. Nem szerencsés, hogy ez a területi elv nem kapcsolódik a többpártiság elvével egy igazi arányosítási rendszerbe, de most erről ne beszéljünk, hiszen a parlament erről nem foglalt még állást. A másik elv a többpártiság elve, tehát az, hogy a párt rokonszenvei alapján bármelyik állampolgár - és hangsúlyozom: bármelyik állampolgár - dönthet, kíván-e pártra szavazni vagy nem kíván. A két csoport, az egyéni képviselők csoportja és a listás képviselők csoportja a személyekben ugyan különválik, de a jogaik ugyanazok. Mégis a két csoport létszáma adott, egyéni képviselői hely nem csúszhat át listás képviselői hellyé és viszont. Tehát az egyik szavazólap az egyik elv alapján a képviselők egyik csoportjára vonatkozik a másik, tehát a pártlistás szavazólap egy másik elv, a többpártiság elve alapján az országgyűlési képviselőknek egy ugyancsak zárt létszámú körére vonatkozik.
Ha én ezt a logikát követem - és ez a tartalmi logikája a választási rendszernek -, akkor mi a kisebbségi mandátumoknak a helyzete? Itt egy harmadik elv lép be, a kisebbséghez tartozás elve, a kisebbségi elv. Ugyancsak maximált a létszám, hiszen legfeljebb 13 képviselő kaphat helyet így, és itt sincs átjárás sem az egyéni képviselők, sem pedig a pártlistás képviselők csoportjához. Ha azt veszem, hogy ez egy zárt kör, ha elfogadom, hogy más elv alapján történik ez a szavazás, akkor teljesen logikus, hogy erre egy harmadik szavazólap alkalmazása indokolt. Tehát az a formai érv, hogy egyes emberek két szavazatot adnak le, mások hármat, kevésbé áll meg a tartalmi összefüggésekkel szemben. Úgy tűnik, hogy ez tartalmilag az alkotmányosságnak jobban megfelel, bár természetesen nem én vagyok illetékes, hogy ebben a végső szót kimondjam.
Ebben az összefüggésben vetődik fel a kétszavazatos rendszer problémája. Ugyanis a maximum 13 kisebbségi képviselő viszonylag kis létszám, sokkal több a pártlistás képviselő mind a területi listáknál, mind pedig az országos listánál. Minden embernek állampolgári joga - és a jogegyenlőség itt jelenik meg -, hogy válasszon: kíván-e, és ha igen, mely pártra szavazni. Ez a jog viszont abban az esetben sérül, ha valaki erre a maximum 13 kisebbségi képviselőre szavaz, és ezzel megfosztom őt attól, hogy az egész más vonatkozású rokonszenvét, a pártszimpátiáját kifejtse. A kétszavazatos rendszerben tartalmilag sokkal inkább megjelenik az alkotmánysértés, a negatív diszkrimináció a kisebbségekkel szemben, hiszen aki kisebbségre szavaz, az valószínűleg jobban kötődik ilyenkor a kisebbségekhez, mint a háromszavazatos rendszerben.
Ehhez kapcsolódik a következő kérdés: a kisebbségeknél valóban csak az szavazzon-e, aki kisebbséghez tartozik? De ki tartozik a kisebbséghez? Vannak természetesen tiszta, kétszülős, kisebbséghez kötődő családok, de nagyon sok a vegyes házasság, nagyon sok olyan ember van, aki úgy érzi, hogy nekem van egy bizonyos identitásom valamely kisebbséghez, hiszen az egyik nagyszülőm az volt, abba a körbe tartozott, de azért önmagában ezen a kötődésen alapulva nem adnám fel azt a jogomat, hogy pártra szavazzak. Azzal, hogy a harmadik szavazatos rendszerben bárki, aki úgy érzi, hogy bármely kisebbséget be kívánja juttatni a parlamentbe, él a szavazati jogával, ez a dilemma feloldódik. Természetesen az is egy adott lehetőség, hogy a két szülő az egyik vagy a másik kisebbséghez tartozik, és akkor is felvetődik egy ugyanilyen dilemma. Ezek a kérdések megoldódnak.
A másik kérdés. Valóban felvetődik az a kérdés: lehet, hogy túl sokan fognak szavazni egy kisebbségre. És akkor mi van? Ha én okozati összefüggést tételezek fel, hogy aki a kisebbségre szavaz, az a kisebbséghez tartozik, abban az esetben természetesen ebből akár még valamiféle félelmek is keletkezhetnek. De minek? Ha például tudomásul vesszük azt, hogy az önkormányzati választásoknál ugyancsak teljesen különálló szavazólappal - aminek senki nem vonta kétségbe az alkotmányosságát - többen szavazhatnak például az örmény kisebbségre, mint ahány örmény Magyarországon létezik, akkor most ebből valami baj származott? Mindössze az történt, hogy valószínűleg azok az emberek rokonszenvesek voltak a lakókörnyezetükben, és úgy érezték, hogy ezt a kisebbséget segíteni kell abban, hogy önkormányzata lehessen. Semmi baj ebből nem származik.
Szeretném jelezni, és itt elmondani a köszönetemet Hajós Ferenc úrnak, a Szlovén Köztársaság nagykövetének, Pozsanecz Máriának, a Szlovén Köztársaság parlamentje magyar képviselőjének, az alsólendvai és a dabronaki önkormányzati vezetőknek, akik az ottani tapasztalataikat átadták, és ezzel sok tekintetben segítettek minket ennek a kérdésnek a kidolgozásában, nemcsak pozitíve, negatíve is, ugyanis náluk viszonylag zárt területen élnek a magyar kisebbségiek, és csak ott lehetett magyar kisebbségre szavazni.
Magyarországon más a helyzet.
(13.30)
Itt a lakosság körében túlnyomórészt és a legtöbb kisebbségnél - nem mindenhol, mert például éppen a magyarországi szlovén kisebbségnél ez a módszer alkalmazható lenne - ez nem alkalmazható, hiszen az egész országban szétszórtan élnek. Erre nem az a megoldás, hogy beszűkítem a választási lehetőséget, és például egy ljubljanai vagy egy maribori magyar származású már nem szavazhat, legfeljebb akkor, ha bejelentkezik Alsólendván, és oda megy szavazni, hanem lehetővé kell tennünk azt, hogy bárhol a kisebbségi szavazhasson, és élhessen ezzel a jogával.
Ebben a körben jelenik meg tulajdonképpen az a pozitív diszkriminációs elem, amelyről Németh Zsolt már néhány szót ejtett. Teljesen egyetértek azzal, amit ő mondott, de valamivel többről van szó, néhány elemet még ehhez hozzáfűznék most ismét összefoglalva. A kisebbségek választási rendszerének pozitív diszkriminációja körében a leglényegesebb elem, hogy az egész ország egy választókerületnek számít. Tehát nem kell sem a területi listákkal, sem pedig az egyéni választókerületekkel kapcsolatos különböző előkészítő munkákat, szavazási eredményeket elérni. Nem szükséges a kopogtatócédula-gyűjtés, nem kell jelöltet állítani, nem kell elérni, hogy egy adott megyében legalább két választókerületben jelöltet állítson az adott kisebbség. Az egész országban lehet állítani, és itt jelenik meg a lista kérdése, amivel kapcsolatosan Németh Zsolt felszólalása egy nagyon értékes elemet tartalmazott, amikor személyesebbé tenné felszólalása szerint a választást azzal, hogy a listáról esetleg ki lehetne jelölni, hogy melyik az a személy, akire szavazni kíván az adott választópolgár.
Nagyon érdekes gondolat és ezen mindenképpen el kell gondolkodni. De itt szeretném jelezni visszatérve az előbbi kérdéshez, hogy mi van akkor, ha nem a kisebbséghez tartozó, és szavaz. Nos, a szlovén rendszerben több egyéni jelölt indul. Ott valóban szükséges a regisztráció, szükséges a zárt rendszer azért, hogy ne fordulhassanak elő olyan megoldások, mint korábban esetleg, hogy többen szavaznak gyakorlatilag a magyar egyéni kisebbségi jelöltre, mint ahány magyar ott egyáltalán él. A mostani rendszerben ez nem lehet. Nos, ez igényli a regisztrációt. Itt azonban ez kevésbé fontos. Ugyanis mi történik? A kisebbségi önkormányzat vagy az egyéb kisebbségi szervezet állít listát. Nagyon lényeges, hogy a törvénytervezet tartalmazza a listaállítás technikájára is az alapvető szabályokat, tehát félreértés ne essék, ez nem azt fogja jelenteni, hogy esetleg a kisebbségi önkormányzati választásoknak a néhány vezető embere fog bekerülni a parlamentbe, vagy esetleg egy közülük.
Tehát ezek a listaállítási szabályok is bizonyos garanciát jelentenek arra, hogy ne delegálás legyen, hanem valamilyen formában a választási rendszerbe illesztődjék ez az egész kisebbségi választási szisztéma. Nos, ha így közelítjük meg a kérdést, hogy végül is maga a kisebbség állítja a listát és külsőket nem lehet beszavazni, akkor a külső szavazat, a kisebbségen kívüli szavazat csak rokonszenvszavazat, megerősíti a valószínűségét annak, hogy az adott kisebbség a magyar parlamentben képviselethez jusson. Azonban nem szól bele abba, hogy végül is ki legyen az a képviselő, illetőleg pontosabban beleszólhat a Németh Zsolt-féle javaslatban, ha az keresztülmenne - ami egy nagyon érdekes gondolat, ismétlem -, de abba nem szólhat bele, hogy esetleg külsők, nem a kisebbséghez tartozók vigyék el a kisebbség mandátumát, és ez jelentené az igazi veszélyt. (Dr. Szabó Lajos Mátyás kezével jelzi, hogy kétperces hozzászólást kér.) Tehát azt hiszem, hogy ezek az aggályok kevésbé alaposak.
Nos, a következő kérdés, ami ehhez kötődik: mennyiben illeszkedik ez az egész előterjesztett törvényjavaslat a magyar választási rendszerhez? Az 1993 végi törvényjavaslatnak egyrészt az alacsony küszöbbel kapcsolatos rendelkezései, részben pedig inkább a delegálás jellegű megoldásai valóban azt jelentették volna, hogy ez nem igazán választás. Most más a helyzet. Ebben a szisztémában mindenképpen kell választói akarat ahhoz, hogy valamelyik kisebbség a parlamentbe kerüljön. Az előbb elmondottak többek között arra is választ adnak, hogy valóban felesleges aggály és felesleges aggodalom az, hogy 5000 lett a bekerülési küszöb a kormány javaslatában a többpárti egyeztetés, illetőleg a kisebbségi egyeztetés után kompromisszumként 7500-ról vagy a még korábbi tízezres elképzelésekről. Ugyanis ez nem jelent egy olyan merev számot, hogy ha egy kisebbségnek például 6000 vagy 8000 a becsült lélekszáma, akkor ő biztosan nem fog képviselethez jutni. Megvan a lehetőség, ahogy a már említett pozitív példánál, az örmények tekintetében beszéltem arról, hogy megmozgassanak egyéb erőket is, és biztosítsák maguknak azt a lehetőséget, hogy bekerülhessenek a parlamentbe.
Nos, a másik nagyon lényeges kérdés, és ebben ugyancsak nagyon fontos dologról beszélt Németh Zsolt az előbb, hogy valóban a listákkal kapcsolatos mandátumszerzést összhangba kell hozni a magyar választási rendszerrel. Bizonyos értelemben válasz is az előterjesztés azokra az aggályokra, amelyek elhangzottak, hogy például egy nagy kisebbség ugyanannyi képviselővel rendelkezhet, mint egy nagyon pici. Ennek az ismételten kedvezményes mandátum tekintetében tényleg van létjogosultsága, de nem ebben a rendszerben. Tudniillik ez a rendszer lehetővé teszi, hogy ha valamelyik kisebbség mégsem képes annyi választót maga mellé állítani, hogy elérje a bekerülési küszöböt, abban az esetben felszabadulnak mandátumok, és ezeket azok a kisebbségek megszerezhetik, amelyekre sokan szavaztak. Tehát minden kisebbségnél megvan az érdekeltség, hogy a szavazatokat gyűjtse.
Ebben a körben viszont valóban el kell gondolkodni azon, hogy ha beillesztem a magyar választási rendszerbe a kisebbségi mandátumok elosztását, akkor feltétlenül indokolt-e ezt a többszörös pozitív diszkriminációt alkalmazni minden kisebbségnél, és az a megoldás a járható út-e, amiről Németh Zsolt beszélt, hogy az országos listás mandátumok elosztásának rendszere szerint lehessen megállapítani azt, hogy egy kisebbségi mandátum megszerzéséhez az első körben hány szavazatra van szükség. Ez egy érdekes gondolat, mindenképpen el kell gondolkodnunk azon, hogy ez mennyiben járható út.
Visszatérve a pozitív diszkriminációra, az előbb beszéltem arról, hogy az egész ország egy választókerület, nem kell kopogtatócédula, nem kell egyéni jelölt, nem kell területilista-állítás. További lényeges pozitív diszkriminációs elem az - és ez kapcsolódik a mostani témához, tehát az országos rendszerbe való illesztéshez -, hogy az önálló mandátum megszerzéséhez tulajdonképpen az országos listás eredmény az irányadó. Tehát annyi szavazattal lehet országos listás mandátumot szerezni a második körben az előterjesztés szerint, amennyivel országos listás mandátumot a legkedvezőbb, legalacsonyabb szavazatszám mellett el lehetett érni. Most ez illeszkedik a választási rendszerbe.
Illeszkedik a választási rendszerbe az is, hogy tulajdonképpen a még kedvezményesebb mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámot a kormány-előterjesztés próbálta igazítani ahhoz a legkisebb szavazatszámhoz, amellyel egyéni mandátumot lehetett szerezni utoljára '94-ben. Ez is illesztést jelent az országos választási szisztémába.
Tehát hangsúlyozom: ennek az előterjesztésnek több eleme utal arra, hogy nem önálló delegálási jellegű parlamenti helyeket biztosítana, hanem azt, hogy ezeknek a mandátumoknak a megszerzéséhez bizony kampányra van szükség, a kisebbségi jelölteknek olyan kiválasztására - nem feltétlenül a mostani kisebbségi önkormányzatok köréből, és ez egy nagyon hangsúlyos elem -, amely vonzóvá teszi, hogy a választópolgárok erre a listára szavazzanak. Úgy érezzük, hogy ebben a körben a választási rendszer és a többszörös pozitív diszkrimináció útján kedvezményezett kisebbségi mandátumok megszerzésének lehetőségét valamilyen formában sikerült összedolgoznunk.
Hangsúlyozom, a javaslat egészében közel sem jelent valamiféle tökéletes munkát, az élet minden bizonnyal akkor is be fogja bizonyítani néhány gyengéjét, ha ez így, akár változatlanul menne keresztül az Országgyűlésen. A kérdés azonban ugyanaz, amit egyszer már mondtam, és amiről Bihari Mihály beszélt, hogy érzi-e azt a Magyar Országgyűlés, hogy ezt a kérdést nemcsak a Varga László és többek által említett emberi jogokra tekintettel, hanem Magyarországnak a határon kívüli magyarokkal kapcsolatos elkötelezettségei miatt is, a velünk szemben.... (Kósa Lajos közbeszól.) Volt egy közbeszólás, erre külön reagálok. Ebben az összefüggésben is érezzük-e azt a felelősséget, hogy valamiféle megoldást kell találnunk. Ha sikerül, jó, ha nem sikerül, akkor ismételten egy olyan kudarc után vagyunk, ami nem biztos, hogy a Magyar Országgyűlés tekintélyét növelni fogja. Hangsúlyozom, nyitottak vagyunk minden kérdésre.
Mivel volt egy közbekiáltás, szeretném jelezni, hogy Szlovéniában, Horvátországban, de Romániában is nemcsak a magyar politikai pártoknak van lehetőségük mandátumot szerezni, hanem kisebbségi jogaik alapján is.
(13.40)
Ez három határos ország volt. Nem vitás, Szlovákiában is, Romániában is, Kis-Jugoszláviában is magyar pártok mint pártok értek el mandátumokat az Országgyűlésekben, és ez nagyon jó, hogy így történt. De hogy például azzal a két országgal kapcsolatosan, amellyel példamutató a kisebbségi együttműködés, és ahol először született meg a kollektív jogokat is rögzítő kisebbségvédelmi egyezmény, Szlovéniában és Horvátországban, ez a kérdés megoldott, ahhoz, hogy fölzárkózzunk hozzájuk - itt sajnos azt kell mondanom, hogy fölzárkózzunk hozzájuk -, valamilyen megoldást célszerű lenne találnunk.
Ez nemcsak a magyarországi kisebbségek kérdése, erről beszéltem az előbb, és bízom abban, hogy talán valamivel sikerült előbbre vinni ennek a törvényjavaslatnak az ügyét, változatlanul várva azt, hogy valóban olyan építő jellegű javaslatokkal, mint amilyeneket például Németh Zsolttól hallottunk, ezt a törvényjavaslatot lehet még jobbítani.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
