DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kovács Imrére emlékezem, aki Felsőgöbölypusztán, Fejér megyében született, 1913-ban.
Korán érintkezésbe lépett és került a népi írók körével, és alig 23 éves, amikor végigjárja a Zalaegerszeg és Békéscsaba közötti nagybirtokövezetet, és megdöbbenve tapasztalta az ott élőknek, az ott dolgozó parasztoknak, földműveseknek a borzalmas állapotát, a jogtalanságát és a reménytelenségét.
Ezen új tapasztalataként megírja "A néma forradalom" című szociográfiáját, amellyel, mondhatnám, pár nap alatt híressé válik, megbecsült ember lesz; és alig 24 éves, amikor 1937. március 15-én, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elmondja a népi írók 12 pontját, amely Magyarországon a népnek a jogait akarta biztosítani, a szociális igazságosságot és demokráciát.
Óriási sikerének a titka, hogy olyan embert ismertek meg benne, akit semmi más nem érdekelt egész életében, mint hazájának és népének a sorsa; vállukra emelték a márciusi ifjak. S talán életének legfényesebb pillanata, amit még az sem rontott le, hogy a törvényszék három hónapi börtönbüntetésre ítélte lázítás miatt, amelyet részben leült, de még jobban fájt neki, hogy a Műszaki és Gazdasági Egyetemről kizárták diplomájának a megszerzése előtt, a lázítás és a büntetés miatt.
1945-ben és '47-ben neves politikus, és meghívták az egyetemre, hogy - formai előadásával - kiadják a diplomáját. Visszautasította: azt mondta, ő csak azt fogadja el, amiért megdolgozik, ajándékot a közéleti tisztségéért nem fogad el.
'45-ben kormánypárti, '47-ben ellenzéki, és utolsó cselekedete a hazájában, hogy '47 októberében összehívott huszonöt-harmincunkat, s azt mondta, hogy alakítsuk meg az ellenzéki együttműködés csoportját. Többen helyeseltük, de még többen azt mondták, ez életveszélyes, és abban a rendszerben ezt megtenni már nem lehet. Ezért elhatározta, hogy nem tud tovább működni a kormánnyal, már a parlamentben sem, és elhagyta hazáját.
Életének talán egyik legfájóbb pontja volt, ahogy vallotta: döntenie kellett, hogy a közéletben, ahol a hazáját és a népét kell szolgálni, a megszállókat szolgálja-e vagy a kommunista diktatúrát. Átvészelhette volna, miniszterséget is kapott volna, de azt mondotta: nem akar élő halott lenni a közéletben, élve tisztséget viselni, s elveiben, jellemében pedig halott lenne.
Érdekesen, körülbelül 33 évet élt hazájában, és ennyit külföldön. Az Egyesült Államokban száz és száz cikke, könyvei - egy angolul is -, folyóiratokban a tanulmányai semmi mást nem szolgáltak, mint Magyarország szabadságát. Sokat utazott: 1961-ben együtt jártuk be Dél-Amerikát. A dél-amerikai lapoknak a legfőbb címe az volt, hogy Pro Patria Libertad - ezek Magyarország szabadságáért dolgoznak, ebben vezető helye volt Kovács Imrének; európai, kanadai útjai is egyetlenegy célt szolgáltak: hogy élve tartsa a magyar nép ügyét.
Az emigrációban nem könnyű élete van a közéleti embernek, mert elzárkózik a mindennapi élettől, nem vesz részt annak az országnak a vérkeringésében, és politikai álmokat is sző. Ez mindenkinek a sorsa! Ezt igyekezett legyőzni - ismétlem - előadásaival, cikkeivel és könyveivel. Leghűbb barátja Varga Béla volt, a Nemzetgyűlés elnöke.
Életének utolsó évtizedében, havonta kétszer-háromszor összejőve, a múltat elemeztük, a jelen állapotot vizsgáltuk, és bíztunk a jövőben. A sors kegyetlen volt iránta, mert nem élte meg a felszabadulást.
Ezekben a beszélgetésekben Varga Béla hű barátai, dr. Lukács János történész, Bercsey János író és Tassy Jenő is részt vettek.
(15.20)
Úgy érzem életének politikailag ez volt a legszorosabb köteléke.
Meg kell emlékeznem - talán furcsán hat - feleségéről Edna Harwey Campbellről. A házassága bebizonyította, hogy a legnagyobb erő, vérségi, faji, nemzetiségi korlátokat is ledöntve, a szeretet. Ez olyan erős volt, amit életében egyszer érzett, a házassága alatt. Amikor tavaly Kovács Imrénével, az özveggyel, feleségemmel együtt New Yorkban beszélgettünk, 16 évvel Kovács Imre halála után, ez a remek intellektuális nő, aki nagy újságoknak, magazinoknak a szerkesztője, amikor Kovács Imréről volt szó, elhallgatott, a távolba nézett, úgy érezte, hogy az Imre szeretete vele van. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Egy mondattal befejezem, elnök úr.
Kovács Imre példát adott nekünk, hogy a közéletben csak azok vegyenek részt, akik nemzethez hűségesek és a nép bizalmát megkapták. Üzenete a fiataloknak, hogy vegyenek egy tollat és jegyzetet, s járják úgy az országokat és a városokat, mint ő, s nézzék meg és írjanak azokról, akik ma is szegénységben, nélkülözésben és reménytelenségben élnek. Köszönöm.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
