DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engem ilyen hangulat akkor kapott el, amikor kedden meghallgattam miniszterelnök úr műsorát, ugyanis nem értem, hogy önök miért ilyen jókedvűek ettől az ötlettől. A miniszterelnök úr egyszerűn becsapta a magyar nyugdíjasokat, becsapta azokat az embereket, akik a műsor megtekintése után azt várták, hogy meglátogathatják ismerőseiket, rokonaikat, hiszen másnap már a kormány arra kényszerült, hogy visszakozzot fújjon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A miniszterelnök úr nagyon hosszú idő óta soha nem jön be az Országgyűlés ülésére, csak akkor, amikor a Házszabály alapján köteles választ adni. Reméltük, hogy egy olyan napon, amely hetet megelőzte ez a bejelentés, eljön az Országgyűlésbe, és személyesen vállalja a válaszadásnak azt a terhét, hogy kamerába mondja a válaszát. (Zaj a kormánypárti padsorokban.)
Azt hiszem, ha alapítana a Magyar Országgyűlés egy díjat, hogy ki jogosult ebben a ciklusban "A legnagyobb rögtönző" díjának odaítélésére, az a Magyar Köztársaság miniszterelnöke lenne, mert a keddi bejelentése ismételten egy olyan rögtönzés volt, amely meglepett mindannyiunkat. Egy ötlet, tisztelt képviselőtársaim, egy olyan embertől, akitől nem ötleteket várunk el, akinek költségvetési pénzen apparátusa van arra, hogy a megfelelő döntések előtt a megfelelő felméréseket, számításokat, hatástanulmányokat elvégezze, és kérem szépen, megkérdezze azokat az érintett társaságokat és vállalatokat, amelyeknek számlájára és kontójára blöfföl a miniszterelnök úr, hogy vajon az ötlete végrehajtható lesz-e.
Miniszter asszony azt válaszolta, hogy üzleti döntése lesz a cégeknek. Szeretném megtudni azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy a miniszterelnök úr megmondhatja-e előre, hogy mi lesz ezeknek a cégeknek az üzleti döntése, és mi az ő szerepe ebben a döntéshozatali eljárásban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)