DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az 1997. évben ez a mai ülés az utolsó parlamenti ülés, amely három jeles napot előz meg: a karácsonyt, amely a megtestesült szeretet ünnepe, a szilvesztert, amely a számvetés napja és az új esztendő napját, amely az újra- és az újat kezdésnek a napja. Ha ilyenkor visszagondolunk arra az esztendőre, ami mögöttünk van, azt kell mondjam: a világ szemével mérve sikeres esztendőt zártunk. Hiszen ha azt vizsgájuk, hogy Magyarországon most már hogy alakult a GDP, hogy alakult az ipari termelés, hogy alakult az államadósság, mondhatjuk, lényegében megfeleltünk azoknak a nemzetközi várakozásoknak, amelyeket a világ velünk szemben támaszt. Ha azonban karácsony tájékán netán a szeretet szemüvegén keresztül akarjuk szemlélni az emberek, a családok és a társadalom állapotát, akkor - nem pénzügyi értelemben véve - azt kell mondanunk, hogy nagyon is egyensúlyát vesztett országban élünk.
Szakadék támadt - és egyre nyílik - régiók között. Miközben a Dunántúl egy része és Budapest viszonylag felemelkedik, aközben Észak-, Kelet- és Dél-Magyarország igen nehéz helyzetben van, növekvő lemaradásáról tesz tanúbizonyságot. Szakadék mutatkozik a gazdasági élet szereplői között, az esélyegyenlőtlenség a nagy magyar és nemzetközi vállalatok és a kis- és középvállalkozók között sajnos egyre nagyobb. Egyre nagyobb a szakadék nemcsak a tevékenység lehetőségét, a belső piacot tekintve, de a hitelhez jutáson keresztül a fejlesztés és az európai felzárkózás felé is. És különösen nagy szakadék kezd támadni az emberek és emberek között, főleg a jövedelmi pozíciókat tekintve, hiszen a Közgazdaságtudományi Egyetem Szociológiai Intézetének nemrégen lezárult kutatási eredményei szerint Magyarországon ma a társadalom legjobban kereső 10 százaléka rendelkezik az összes piaci jövedelem 33 százalékával és a társadalom 50 százaléka mindössze a 20 százalékával.
Úgy érzem, mintha Magyarországon most beteljesednék az írásnak az a mondata, amely úgy szól: "Akinek van, adatik, hogy bővelkedjék, akinek pedig nincsen, az a kevés is elvétetik tőle, amije van." Erről, ezekről a belső társadalmi problémákról beszéltünk-e ebben az esztendőben a Házban, vagy pedig talán inkább elmentek ezek a viták azok mellett a viták mellett, amelyek arról szóltak, hogy aki hatalmon van, azt meg akarja őrizni, aki nincs, az pedig meg akarja szerezni, és ez volt a mondanivalók lényege, nem a káros társadalmi folyamatok megállítása, jóra fordítása?
1998 a választások éve. Ha valóban újat akarunk kezdeni, akkor - az az érzésem - a társadalmat meglephetnénk egy új hangvétellel: azzal szemben, amit ma a politológusok általánosan jósolnak a választási kampány tekintetében, próbáljunk meg az előttünk lévő problémákról, a társadalmat valóban feszítő szakadékok betömésének a módjáról beszélni, és ne arról, hogy ki mit és mikor rontott el.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül a Magyar Demokrata Néppárt és a magam nevében szeretném megköszönni e Ház minden dolgozójának azt, hogy csendben, a háttérben lehetővé tették a zavartalan munkát mind technikailag, mind az egyéb feltételek megteremtésével. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok nekik is és valamennyi képviselőtársamnak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt! (Taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
