POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Hölgyeim és Uraim! Amit Kovács külügyminiszter úrtól halottunk, azt örömmel hallottuk (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Hihetetlen!), hiszen a hétvége eseménye - Magyarország meghívása - lezár egy hosszú vitát, hogy érett-e vagy éretlen Magyarország a csatlakozásra.
Ettől a döntéstől, a meghívó kézhezvételétől fogva alapvetően már nem diplomáciai feladat az, ami előttünk van. A feladat alapvetően a magyar érdekek kialakítása és azoknak a tárgyalások során való következetes érvényesítése annak érdekében, hogy ez az integráció ne pusztán csatlakozás, hanem fölzárkózás legyen Magyarország számára. Hiszen talán abban valamennyien egyetértünk, hogy nem csak az a célunk, hogy tagjai legyünk egy közösségnek, hanem az, hogy egyenrangú tagjai; életkörülményeinkben egyaránt méltóak ahhoz, amit Európáról valamennyien a fejünkben őrzünk. Így tehát az Európai Unió kérdése ma az ország teljesítményének a kérdése, és ennek a teljesítménynek a javítása dönti el a tárgyalások sikerét vagy sikertelenségét.
Egy sajnálatos mondat azért elhangzott - ha nem is itt, de a híradásokban, a híradások tanúsága szerint -; a meghívó kézhezvétele utáni napon sikerült a kormánynak megtalálnia azt a pontot, amely nem összeköti a parlamenti pártokat, hanem szétválasztja. Sikerült megtalálnia ezt a pontot, amikor azt hangoztatták, hangsúlyozzák, hogy nem a parlament tárgyal ezekben a kérdésekben, hanem a kormány tárgyal. Különösen furcsa ez és sajnálatos egy olyan kormány tagjai szájából, amely kormánynak de jure néhány hónapja van csak hátra. És különösen sajnálatos ez akkor, amikor egyetértettünk abban, hogy oly módon kell ezeket a tárgyalásokat lefolytatni, hogy egy esetleges kormányváltás se kicsi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), se nagy zökkenőt ne okozzon ezekben a sorsdöntő tárgyalási folyamatokban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
